Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

1992. március 11., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Leporolt story A Vígszínházból jött a hír: Eszenyi Enikő befejezte a ma­ratoni meghallgatást. Kern Andrással ketten átdolgozták a West Side Story című musi­calt, kicsit leporolták, kicsit áthelyezték a 21. századba, de a dalokat érintetlenül hagy­ták, s főszereplőket kerestek. Tucatjával jöttek a leendő Tonyk és Mariák — a verebek pedig azt csiripelik a Dunapar- ton, hogy senki se tudta felül­múlni Kaszás Attilát, így való­színűleg ő (és a Vígszínház ügyeletes musicalsztárja, Pá- pay Erika) énekli a főszerepe­ket az Eszenyi rendezésében színpadra kerülő (East) West Side Storyban. Ascher Lyonban Ascher Tamás Lyonban próbál, de hazakészül. Már­cius 23-ára tűzte ki a Heinrich Böll regényéből színpadra írt (és filmen már sikeresnek bi­zonyult) Katharina Blum elve­szett tisztességének első ol­vasópróbáját. A Katona Jó­zsef Színházban kerül színre a bemutató és a címszerepet Básti Juli játssza, aki egészen június közepéig cserélgeti majd Katharina jelmezét Sally Bowles frakkjával, s a Petőfi Sándor utcát az Erzsébet kör­úttal, ahol a Madáchban énekli a Kabarét. Ringben a legszebb asszonyért Eddig tizenketten jelentkez­tek az első Mrs. Hungary ver­senyre, amelyen Magyaror­szág legszebb asszonyát (kö­telezően gyermekes, de fakul­tatívan férjezett) választják meg május 2-án. A verseny rendezősége szerint ezúttal nem lesz fürdőruhás felvonu­lás, mert nem a versenyzők alakja, hanem a harmonikus megjelenése dönt. A zsűrit művészekből válogatják, hogy az esemény ne legyen unal­mas — a zsűritagok időnként fölpattannak a színpadra, s elénekelnek, elmuzsikálnak valamit. Spielberg főszereplői Nem lenne magyar hír, hogy a világhírű és Oscar-dí- jas rendező (Cápa-sorozat, E. T., Harmadik típusú találkozá­sok) Steven Spielberg új filmre készül, ha a produkció nem je­lentkezett volna az egyik ma­gyar művészképviseletnél, hogy Eperjes Károlyról kérjen sürgősen információs és vi­deóanyagot. A „Schindler lis­tája” című filmet eredeti hely­színen, Krakkóban fogja for­gatni Spielberg valamikor kora ősszel, s már keresi a címsze­replőt. Oskar Schindler német üzletembernek álcázott hír­szerző, aki megbízóit megha­zudtolva átáll a lengyelekhez és zsidók ezreit menti meg. A rendező elképzelése szerint ezt a szerepet „harmincas, fér­fias, univerzálisan képzett eu­rópai színésznek” kell játsz- szania. Eperjes Károlyt, aki az Uramisten-ben nyújtott alakí­tásáért a chicagói filmfesztivál egyik fődíját nyerte el, a Ha- nussenből és a Redl ezredes­ből is ismerhetik az amerikai kiritikusok, Gerard Depar- dieu-höz hasonlítják és nagy jövőt jósolnak neki. Akár őt vá­lasztja Spielberg, akár mást, már az is példa nélkül áll, hogy Kelet-Európábán keres főszereplőt. Célkeresztek, életek Egy makettkiállítás margójára — ajánlásul (Fotó: Kovács Tibor) ján húsz makett. Vagy tizenki­lenc. Ám semmiképpen sem nyolc, — legalábbis az eszé- kieknek, a tárlatrendező eszéki képviselő-testület vál­ságstábjának, a kivitelező Épí­tészeti Középiskolai Központ tanulóinak, valamint a Tech­nika Háza" tagjainak. Nekik nem. Ezért dokumentálták e tárlat rendkívül igényes anyagával most a kort. Azt a kort, amely szép és békés életet változta­tott borzalmassá, természete­sen — mint gyakran — a mili- tarizmus által, és elhelyezte a maketteken azokat a kis cél­kereszteket, úgy, hogy azért mi tudjuk: bármelyik egy­szeregy centis lapocska ke­letkezésekor, „mögötte” tar­tózkodhattak emberek, gyer­mekek. Akiknek fejfái lettek ezek a kis keresztek. Gombostűvel feltűzve, mint egy rovargyűj­teményben. Persze, tudjuk, a háború az háború. S mint ilyen, csak embertelen követ­kezményei lehetnek.-bt­Amikor először szemügyre vettem az eszéki B. Kasica ut­cában levő vasutasok otthonát élethűen megmintázott, kilen­ces számmal ellátott kis ma­kettot, a hiperrealizmus tér­nyerésére gyanakodtam. An­nak tulajdonítottam a hason­mást haloványan fedő porré­teget, még a körömnyi erké­lyek megrogyásait is. Téved­tem. Goran Kvesic makett-alko­tását gránátcsapás érte. A vasutasok otthonában volt el­helyezve — abban az épület­ben, amit modellezett. És csak ez az egy faépítmény sérült meg. Amikor az érdekes egyezés megérintett, valami egészen különös érzés vett rajtam erőt. Jómagam, aki elutasítom is, meg nem is a pará-val vagy telé-vel kezdődő jelenségek létjogosultságát, a hideg há­ton való futkosásának tényé­vel kellett szembenézzek. Ám van itt még valami, ami egy­szerre groteszk és ironikus. A kis hejre célkeresztek, azok borzasztanak el, amik a tizen­kilenc maketten az eredeti épületekben keletkezett káro­kat, gránátok és rakéták be­csapódásainak helyét mutat­ják. Gombostűvel rögzített, egy­szeregy centis, fehér célke­resztek. És rengeteg van belő­lük. Kaposváron a megyeháza első emeletének előterében egy kis Eszék épült föl. Kiállí­tás anyagai lettek a nyolcva­nas években holmi passzióból készült apróságok. Az egy hí­Koraszülött kiadványok, téves információk A jövő héten jelenik meg az orvosválasztásról szóló rendelet Nem fogadta kegyeibe a szerencse a háziorvos-válasz­tást és a hozzá kapcsolódó betegbiztosítási igazolvány bevezetését — közölték a Társadalombiztosítási Fői­gazgatóság sajtótájékoztató­ján. Az orvosválasztásra vonat­kozó előírásokról ugyan csak a jövő héten várható a kor­mányrendelet, de az Unió Lap- és Könyvkiadó Kereske­delmi Kft gondozásában már napok óta kapható a Hogyan válasszunk háziorvost? című kiadvány, amely a választás­hoz és a biztosítási kártya be­vezetéséhez ad útmutatást. A baj az, hogy a végleges jog­szabály hiányában a tájékoz­tató tárgyi tévedéseket és fél­revezető információkat is tar­talmaz. A pénzért árusított ki­advány megjelenésétől a Nép­jóléti Minisztérium és az Or­szágos Társadalombiztosítási Főigazgatóság elhatárolja magát. Ezúttal a biztosítási kártyák kézbesítésére vállalkozó Ma­gyar Posta is túl gyorsnak bi­zonyult. A társadalombiztosí­tás és a posta illetékeseinek előzetes megállapodásától el­térően több százezer nyugdí­jas és eltartott hozzátartozója idő előtt kézhez kapta a kár­tyát. Mint ismeretes, a társa­dalombiztosítás azt tervezte, hogy a márciusi nyugdíjak kézbesítésével egyidejűleg, a kormányrendelet előírásai alapján tájékoztatják a nyugdí­jasokat. Éz sem így alakult, ezért az érintettek elnézését kérik, és azt ígérik, hogy a hi­teles tudni- és tennivalókról a kormányrendelet megalkotása után a lehető leggyorsabban részletes információt adnak. A nem nyugdíjasok részére várhatóan csak március köze­pétől postázzák a betegbizto­sítási igazolványokat, és a szétosztást a tervek szerint egy hónap alatt fejezik be. Április közepétől cserélik ki a téves adatokat tartalmazó kártyákat, s ettől az időponttól kezdve a helyileg illetékes megyei társadalombiztosítási igazgatóságoknál, a munkál­tatóknál vagy a nyugdíjfolyó­sító szerveknél lehet a szemé­lyi adatokban bekövetkező változásokat bejelenteni.-szabó­Nemes Tibor akvarelljei Kiállítás Siófokon Nemes Tibor akvarellképei- vel bizonyára sokan laknak (laknának) együtt szívesen. Ezek a művek ugyanis la­kásba kívánkoznak, hogy a napi gondok karmaiból, mi­ként az elbájoló muzsika mintegy kiragadják az embe­reket. Az akvarell, néhány si­keres kivételtől eltekintve — például a realista Soproni Horváth József figurális piktú- rája —, a tájképfestészet mű­faja. A tájélmény pedig gaz­dagítja személyiségünket, az évszakok, napszakok más­sága hat a pszichénkre, han­gulatunkra. Aki kedveli az akvarell s a tájképeket, Nemes Tibor ne­vét minden bizonnyal meg fogja jegyezni. Dacára annak, hogy fiatal művész (1979-ben szerzett diplomát a Képzőmű­vészeti Főiskolán, a mestere Iván Szilárd volt), már több hazai és külföldi tárlaton mu­tatta be alkotásait. 1981 óta ál­landóan jelen vannak művei a londoni Buillon és a bécsi Piar- isten galériában, s 1984-ben plakátművészetével bizonyí­totta sokoldalúságát a Magyar Nemzeti Galériában, 1985-ben a margitszigeti Nagyszállóban rendezett Ak­varell Stúdió kiállításán szere­peltek munkái, egy évvel ké­sőbb pedig önálló tárlata volt az Eötvös Kollégiumban. Termékenységére jellemző: a március 30-ig látható siófoki tárlattal azonos időszakban részt vesz egy németországi bemutatkozó kiállítássoroza­ton is. Sz. A. Két frizsider a szobában Pavarotti titka Annak titka, hogy miért nem fogy le a 140 kilós Luciano Pavarotti, az olasz tenorista jégszekrényében keresendő - közölték az aggódó közön­séggel brit lapok, miután ripor­tereik betekintést nyertek a művész elhagyott szálloda­szobájába Skóciában. Luciano Pavarotti a múlt hé­ten Glasgowban lépett föl. — Diétázom, már négy kilót fogytam; ha legközelebb ta­lálkozunk, piros rózsacsokor lesz nálam, hogy megismer­jenek — mondotta a művész. A szállodaszemélyzet arról számolt be a riportereknek, hogy az énekes csak könnyű leveseket, joghurtot, gyümöl­csöt és ásványvizeket rendelt. Szállodaszobájában azonban két jégszekrény volt. Az egyikben a diétához szüksé­ges nyers zöldségfélék, para­dicsom- és narancslevek áll­tak glédában — de felbontat­lanul. A másik hűtőszekrényből azonban sajtok, szőlőfürtök, vaj és olajos salátaöntetek maradványai kerültek elő. A szobában mogyoró és süte­ménymaradványok, s egy Pa- varotti-figurával díszített óriási marcipántorta romjai tanús­kodtak a le nem küzdött kísér­tések erejéről. Mindez tízde­kánként 2585 kalóriával erősí­tette Pavarottit, a brit élelme­zéstudományi alapítvány ösz- szesítése szerint. A brit élelmezéstudományi alapítvány szerint Pavarotti naponta legföljebb 1500 kaló­riát vehetne magához, ha le­galább a jövő év végére orvo­silag tanácsos súlyt akarna elérni. Ez heti fél — egy kiló fogyást jelentene. Az alapítvány szerint az éneklés nem elegendő, mert az percenként 3-4 kalóriát fo­gyaszt mindössze. Más szó­val tíz deka gorgonzola hatá­sát két teljes Tosca-előadás- sal lehet csak ellensúlyozni. A marcipántortából minden egyes szelet annyi kalóriát tar­talmazott, amennyi 23 ráadás elénekléséhez szükséges, Pavarotti azonban csak hat ráadást adott Glasgowban. A művész brit hívei tehát továbbra is aggódhatnak ked­vencük túlsúlya miatt, bár egyes szakértők szerint egy lefogyott Pavarottinak a hangja is megfogyna, és az sem Jen ne jó. Mészáros György A HÁBORÚ AZ HÁBORÚ

Next

/
Thumbnails
Contents