Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
1992. február 8., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Röplabda NB I Jobb volt az Egri leányka Eger SE-Kaposvári Tungsram 3-0 (9,4,4) Kaposvár, városi sportcsarnok, 100 néző. V.: Ortner, Szalai. Eger SE: Uvrancova, Szendrődi, Kurucz, Brecher, Vojth, Cserkaszova. Csere: Nemesné, Tímár, Fekete. Edző: Kgsziba IstvánKaposvári Tungsram: Sán- tosiné, Zalavári, Ónodi, Gosz- tonyi, Varga, Tuba. Csere: Lentai, Csepregi, Barta. Edző: Simonná Kutas Zita. A játszmák alakulása: 1. játszma: 1-2, 4-4, 6-5, 9-5, 9-8, 13-9, 15-9. 2. játszma: 0-1, 6-2, 7-3, 8-4, 15-4. 3. játszma: 5-0, 5-2, 7-3, 12-4, 15-4. A két csapatnak a táblázaton elfoglalt helyezése eleve meghatározta a mérkőzést. A most folyó bajnokság egyik nagy esélyese ellen a sereghajtó kaposváriak egy pillanatig sem hitték, hogy képesek lehetnek a meglepetésre. Ez mindvégig érződött is a játékukon. Az első játszmában ugyan a lezseren kezdő egriek Zalavári ütését kettős egri sánc blokkolja (Fotó: Lang Róbert) ellen sikerült egy ideig jól tartani magukat — sőt, a játszma első harmadában vezettek is —, de aztán a taktikát változtató és magassági fölényüket jól érvényesítő egriek felülkerekedtek. A második játszmától kezdve egyre inkább elbizonytalanodott a Tungsram; játékosai nagyon sok hibával játszottak, számos nyitást rontottak, a nyitásfogadásaik nem sikerültek, és támadásaikat sem tudták eredményesen befejezni. Sáncmunkájuk ugyancsak akadozott, s így a magas játékosait jól kihasználó egriek szinte akkor szereztek pontot, amikor csak akartak. A 44 percig tartó „villámmérkőzésen” a bajnokságra törő egri együttes félgőzzel szerezte meg a számára kötelező két pontot. Jók: Vojth, Kurucz, Brecher, illetve Ónodi. J. R. 117 perces csata Tungsram SC-Kaposvári Somogy SC 3-1 (-13,10,12,12) Budapest, Tungsram-csar- nok, 300 néző. V.: Babati, Herpai. Tungsram SC: Neizer, Hvo- rosztianov, Pál, Novak. Dolia, Gyurcsányi. Csere: Magyar, Sárik, Koperdák. Edző: Tatár Mihály. Kaposvári Somogy SC: Mészáros, Demeter, Luksys, Radó, Kántor, Bürüs. Csere: Pásztor, Czotter. Edző: Laszczik Iván. A játszmák alakulása: 1. játszma: 1-0, 3-1, 5-4, 7-6, 8-8, 12-9, 12-12, 15-14,17-16 (30 perc). 2. játszma: 2-0, 3-3, 3-9, 5-9, 5-12, 6-14, 10-14, 10-15 (32 perc). 3. játszma: 1-0, 2-1, 3-2, 5-2, 5-5, 8-5, 12-7, 13-12, 15-12 (24 perc). 4. játszma: 6-0, 6-6, 7-7, 10-9, 11-11, 12-12, 15-12 (31 perc). Az első játszmában kiegyenlített küzdelemben ha minimális előnnyel is, de mindig a Somogy SC vezetett. A szettet végül egy szerencsés labdával a kaposváriak nyerték: két Tungsramjátékos összefutott, s közöttük leesett a labda. A második játszmában a Tungsram érte el az első pontot, majd elhúztak 9- 3-ra; a Somogy SC-nek csak a felzárkózásra maradt lehetősége. A következő szettben néhány erősen vitatható bírói ítélet korbácsolta fel a kedélyeket, amely általában a kaposváriakat súlytotta. Ezzel sikerült alaposan megzavarni a Somogy SC játékosait, akik egyre többet foglalkoztak a játékvezetők ítéleteivel. A téves ítéletek négy pontot jelentett a Tungsramnak. A negyedik játszmában már 6-0-ra vezetett a Tungsram, amikor feltámadt a Somogy SC és jó játékkal egyenlített. Végül azonban nagyon szoros küzdelemben a hazaiak nyerték az utolsó játszmát, s ezzel a 117 percig tartó mérkőzést is. Jók: Hvorosztianov, Dolia, Neizer, Pál, Illetve a Kaposvári Somogy SC csapatában nem akadt kiemelkedő teljesítmény. Gelle József Az örök „adós” OLAJOS, AZ UTOLSÓ MOHIKÁN jmI íróasztalommal szemben a falon a Siófoki Bányász színes posztere. Az 1984-ben MNK-t nyert labdarúgók mosolyognak a képről. Nézem a rokonszenves arcokat, mindazokét, akik akkor, azon a nyolc évvel ezelőtti napon történelmet írtak. Sporttörténelmet — arany betűkkel. Mintha tegnap történt volna és mégis oly hosszúnak tetszik ez az idő. A fotó ezt meggyőzően „igazolja ”, mert az egykori sikercsapatból mára csak egyetlen hírmondó maradt: Olajos Sándor, a söprögetö, Olajos Sándor, az utolsó mohikán. Most itt ülünk szemben egymással a Bányász klubházának egyik szobájában. A helyzet ismerős, bár egy kissé módosult. Éppen tíz éve annak, hogy hasonló céllal először ültünk le beszélgetni ugyanitt. Sok minden változott azóta. Más a klubház, más ez a szoba és más a csapat is. Az első kérdésem hozzá: vajon ő hogyan változott? Nem érzem az időt — Változás? Nem is tudom — mondja kissé elgondol- koldva. — Ha a focira gondolok, nem érzem az időt. A játékot ma is éppen -úgy szeretem, s a labdarúgás változatlanul központi helyet foglal el az életemben. Talán egy kissé lehiggadtam, megkomolyodtam és rutinosabb lettem. Kérdően tekint rám, mintha tőlem remélné a megerősítést avagy a folytatást. A „segítségére” sietek. — Sanyi, igazán nem lehet okod a panaszra. Az őszi idényben szinte mindent „begy űjtöttél". Tagja lettél az idény válogatottjának, posztodon az élre kerültél, az élvonalbeli labdarúgók rangsorában pedig elcsípted a hatodik helyet. Edződ szerint pályafutásod csúcsához érkeztél. Ragozzam tovább? Sokunk egybehangzó véleménye, hogy ma idehaza az egyik legjobb emberfogó vagy. A szurkolók a szívükbe zártak. Emlékszem arra a felzúdulásra, amikor az egyik tavalyi mérkőzésen kimaradtál a kezdőcsapatból. Ittléted óta — amikor egészséges voltál — ilyen egyszer fordult veled elő. Lám a szurkoló Olajos nélkül már el sem tudja képzelni a mai csapatot. Mi ez, ha nem a szeretet és a megbecsülés jele. — Ez nagyon jó érzés. Tizenegy éve vagyok Siófokon, és én az első naptól kezdve tudtam, hogy itt is fejezem be a sportpályafutásomat. Pedigvoltak ajánlataim, köztük élvonalbeliek is. Azt hiszem tehát, hogy ez a ragaszkodás kölcsönös. Ma már sok barátom van Siófokon, ahol mindenfelé otthonosan mozgok. — Egy évtizede még mintha más lett volna a véleményed. Az akkori Bányász csak az NB ll-ben szerepelt, s te úgy nyilatkoztál, hogy ismét élvonalbeli játékos kívánsz lenni, ami érthető volt, hisz volt már mögötted tizenhat NB l-es mérkőzés a Videoton színeiben. — Valóban azt mondtam, de én ezt Siófokkal kapcsolatban gondoltam. Amikor hívtak ide a Bányászhoz, a vezetőknek ki is jelentettem, hogy az ajánlatuk csak akkor érdekel, ha terveik között szerepel az első osztály. — Szerencsére a vágyaitok találkoztak. Mondd, az eddig is gazdag pályafutásodnak melyek voltak a legszebb pillanatai? A csúcson Arca új kifejezést ölt, szinte újra éli az eseményeket. — Csodálatos volt az egész — mondja — , egy forgató- könyvíró sem alkothatott volna különbet. Kár, hogy az akkori csapatból csak nekem adatott meg, hogy az NB lll-ból indulva megérjem a nagy menetelést. Egyedül ón mehettem végig a máig vezető úton, miközben részese voltam a csúcsot jelentő kupagyőzelemnek, a semmihez sem hasonlítható KEK-szereplésnek, a bajnoki aranyaknak, majd az élvonalbeli gyökéreresztésen túl a ma is tartó szép menetelésnek. Hirtelen elhallgat, fejét ismét leszegi, tudtam, valami még kikivánkozik belőle. Nem törtem meg hát a ránk települő csendet. Sanyi figyelme továbbra is mereven az asztalra szegeződik, és szigorúan ügyel arra, hogy az ujjával rajzolt karikák szabályosak legyenek. Rövid hatásszünet után folytatja, bár most már mintha kissé félve jönnének elő belőle a szavak. — Tudod, most amikor elégedett lehetnék, amikor tulajdonképpen örülnöm kellene, kicsit szomorú vagyok. Félek, hogy ezúttal a nagy lehetőség küszöbén hátrálunk meg. Már majdnem teljesen beleéltem magamat abba, hogy egy bajnokcsapatnak is a tagja lehetek. Te vagy a fánú: amikor a múlt nyáron az olaszországi edzőtáborban beszélgettünk, a régiek közül talán egyedül én örültem teljes szívből annak, hogy egy jó csapat jött össze Siófokon. Örültem, mert bíztam magamban, tudtam, hogy mindent elkövetek a csapatba kerülésért és a sikerért. Nagyon sajnálnám, ha most szétesne ez a gárda. Szorgalommal — Sanyi, megértelek — mondom vigasztalóan —, én is fájlalnám, ha megtörne ez a lendület. Látod, elsősorban ezt tisztelem benned, hogy ennyi elismerés közepette, harmincnégy éves fejjel sem vagy elégedett. Ez a mindig többre vágyás „egyengette” eddig is pályafutásodat. Azért valamit még megkérdeznék tőled- Az elmúlt tél évtizedben, aki egy egyenesei rúgott a labdába, az csaknem mind magára húzhatta a nagyválogatott címeres mezét. Viszont neked a jó teljesítményeidet mindössze egyetlen utánpótlás-válogatottsággal honorálták. Mondd, nincs benned emiatt keserűség? — Emiatt igazán nem lehet — mondja a fejét fölkapva. Tekintetünk találkozik, s érzem szavait nem az álszerénység diktálja. Habozás nélkül folytatja. — Nézd, ón sohasem tartottam magamat válogatott szintű futbalistának. Nem va(Fotó: Gyertyás László) gyök és nem voltam egy „pengés” játékos. A Fodor vagy a Fischer, ha kell, megtudja a fülével is állítani a labdát, hát én ezt gyakorolhatnám napestig, akkor sem sikerülne. De szerencsére egy jó csapatban nemcsak művészekre van szükség. — Milyen játékosnak tartod tehát magadat? Válasza egyértelmű és la- konikus. — Középszerűnek, de megbízhatónak, más szóval olyannak, aki kirobbanó tehetsége híján mindent a szorgalmával ért el. Én mindig képes voltam úgy fölspannolni magamat a győzelem érdekében, hogy a nézőtérről szemlélve köztem, és a „művészek" között el-eltűnt a különbség — Tehát ezek szerint te a „zongoracipelők” táborát gyarapítód? — Igen, és erre is büszke vagyok. Mert tudod, nélkülünk a művészek előadásai rendre elmaradnának. — Mondd Sanyi, tulajdonképpen mit jelent neked a futball? — Közhelyet akarsz hallani? Tessék! Egy szóval is kifejezhető: mindent. Mindent megkaptam eddig tőle, és úgy érzem mindent meg is adtam érte. —- Tehát akkor kvittek vagytok, vagyis nem tartoztok jelenleg egymásnak semmiveI? — Ezt nem mondanám. Én annyi szépet és jót kaptam ettől a csodálatos játéktól, hogy szívesen maradok örök adósa. Jutási Róbert Szuperrangadó Kaposváron Igazi kosáresemegét ígér a mg 17 órakor kezdődő Kaposcukor-Budapesti Honvéd találkozó. A két Szpper j-igg felé kacsintgató csapat összecsapására minden bizonnyal megtelik a városi sportcsarnok. A bajnokság éllovasa, az eddigi 18 mérkőzéséből 17-et megnyerő Honvéd érkezik Kaposvárra — nem titkoltan győzelmi reményekkel. Mesterük, Mészáros Lajos egy hétközi rádiónyilatkozatában kijelentette, hat győzelmei szeretnének magukkal vinni a bajnoki rájátszásba. Ebből már négy megvan, a maradék kettőt Kaposváron és Pakson kívánják begyűjteni. A két csapat budapesti találkozóján fölényes hazai siker született (128-63). Van tehát miért visszavágni a Kaposcukornak, ez azonban nem lesz könnyű feladat. A Honvéd kezdő ötöse nagyon erős, az orosz Idegenlégiós Kuzmin kivételével valamennyi játékos szerepelt már a magygr válogatottban- Szerdán Magyar KMpg-mérkpzést játszottak a fővárosiak a Hódmezővásárhely ellen- A tálélkflzén hiüny- zott a hét közben megsérült centerük, PáWd. 0 várhatóan ma sem lép pályám, s he így lesz, Krasovecz helyettesítheti. Nélküle sem gyenge a Honvéd, gondjuk csak akkor lehet, ha még egy kosarasuk kiválik a játékból. A Kaposcukor házatájáról jobb híreink vannak. A múlt heti két sérült — Grigas és Nagy László— újra harcra kész, így nincs hiányzó az együttesben. Simon Károly edző jó mérkőzést vár, s bízik a bravúrban. Reméli, hogy a közönség a csapat mellett lesz, biztatásuk — a korábbiakhoz hasonlóan — nagy segítséget jelentene. A találkozót a dr. Gencsev, dr. Páll kettős vezeti.- Kele TENISZ Kuti-Kiss győzött Az tarbesi ifjúsági tenisz- verseny nyolcaddöntőjében a három magyar résztvevő közül a fiúknál Szirtesi Szilárd 6:2, 6:3-ra győzött a francia Sebastien Grosjean ellen. A lányoknál a BB 7up versenyzője Kuti-Kiss Rita 6:2, 6:2-re nyert a lengyel Magdalena Grzybowska ellen, Mandula Petra viszont 6:2, 6:1 arányú vereséget szenvedett a svájci Martina Hingistől. ELADÓ Kaposvár legszebb zöldövezetében panorámás, védett fákkal, 3723 M2-ES INGATLAN, kétszintes, villa jellegű lakóépülettel 10 M Ft-ért. Vállalkozásra kiválóan alkalmas. Szerződéskötés. Kaposvár, telekkönyvezés Rákóczi tér 9—11. (209886/a) FORINTOS AKCIÓ! Nálunk kedvező nagykereskedelmi áron vásárolhat mindenki férfi, női fehérneműt, ingeket, pólókat. EZT ÉRDEMES MEGNÉZNI! Kaposvár, Irányi D. u. 2. a Somogy Áruház épületében a Kiszöv-nél, a fodrászat felett. A kereskedőknek árengedmény, Nyitás: 1992. február 10-én 9 órakor
