Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. február 8., szombat Kaposváriak voltak „A hagyományos néprajz eltűnik...” Fotó: Tóth László Sokan szívesen leírnák az elmúlt 40 évet; ki ezért, ki azért. „Megállt az idő, nem jutott előbbre a világ”, s a titkon sóvárgott európai út helyében csak visszafelé lépegettünk. Pedig, bevallva vagy sem, tévutak és elpazarolt energiák mellett azért történt egy s más, ami ez időben is a folytonosságot, az előbbrejutást jelzi. Lantosné Imre Mária eddigi pályaíve szinte modellértékű ebben. Eszmélő diákkora, tanulmányai az úgynevezett „konszolidáció” hatvanas éveire estek. Amikor ha találkozott is ama tengelyakasztó erőkkel (mert ki nem), szerencsés csillagzat alatt formálódva részt vehetett a néprajz- tudomány alig vagy nem ismert — főképp elhallgatott, nem támogatott — szféráinak földerítésében. A Janus Pannonius Múzeum tudományos főmunkatársa régi kaposvárinak számít. Mindaz a hatás, ami egy későbbi életpályát meghatározhat, ebben a városban érte. Dédapja, Bereczk Sándor, a város főépítészeként alakította ki — több mint száz éve — Kaposvár négyzetes szerkezetét; a jelenlegi belváros képe az ő működése alatt forlnálódott. Tőle is örökölte a tudásszomjat; szellemi útkeresések idején családi örökség náluk a humán értékek gyűjtése. A kaposvári Munkácsy Leánygimnáziumban — még a régi helyén, a tanítóképző mellett —, ahol olyan régi típusú tanáregyéniségek tanítottak mint Zelenik Sarolta, Kopár Olga, Kávássy Sándor és mások — igazi, tartalmas önképzőköri élet is volt. A pécsi főiskolán pedig meghatározó hatások érhették azt a hallgatót, aki az irodalom és a magyar nyelv mélyebb rétegeivel akart ismerkedni. Ismét nevek, sőt Nevek: Péc- zely László, Kolta Ferenc,Te- mesi Mihály. Vagy Rónay Béla, akitől íme Mária ma- gyar-történelem-rajz szakos hallgató életre szólóan megtanulta a nyelvjáráskutatás és néprajzi terepmunka ábécéjét. Bonyhádi pályakezdésében a közgazdasági technikum ugyancsak nívós szellemi közeg volt, s további ismeret- szerzésre is ösztönözte. Tanulmányok, pályamunkák szegélyezik ez időben is hivatásérzetét a magyar néprajz megismerése és művelése iránt. A szegedi egyetemen Bálint Sándor professzor, akit később baranyai gyűjtőútján több ízben is elkísért férjével együtt; az ELTE-n pedig Tá- lasi István és Barabás Jenő egyengette útját, tanulmányait. Egyéni életében igen szerencsés a tudomány és a művészet találkozása. Férje, a neves fotóművész, Lantos Miklós vele tart gyűjtőútjain, így kutatási anyaga csakúgy, mint dolgozatai, publikációi már ezekkel a fotókkal válnak teljessé. Jó három évtizedes munkásságuk voltaképp közösnek tekinthető. Ez a munkásság három fő irányban kért — és kapott — eget. Középiskolai tanár, amikor meghívják a pécsi Janus múzeum néprajzi osztályára: nemzetiségi néprajzi gyűjtések feladatkörbe. Négy évig Mecseknádasdon és környékén főleg tárgyi gyűjtőmunkát végez. Népi fazekasságtól a gyertyaöntésig, klumpakészítőktől a kádármesterekig járja Ófalu, Óbánya, Nádasd megannyi még föllelhető sváb iparosmesterét a tájmúzeum berendezéséhez, hogy életre hívják az ország talán legszebb fekvésű tájházát. Me- cseknádasd kézműves-karakterű táj. Számos, ma már nem is hallott mesterség természetes módon élt itt és a környező falvakban. Közülük a tájház 6-7 falusi kismesterséget mutat be. Majd két év után, 1979-ben hasonló épületbe újabb nemzetiségi gyűjteménynek, Ófalu ma is élő — székcsináló — népi faesztergályosságának állítanak emléket. A nyolcvanas években hosszabb ideig fölfedezéserejű kutatásokat végzett Imre Mária a magyarországi németek népi építészetében. Eredményei a szakmában a „Beiträge zur Volkskunde der Ungardeutcshen” című NSZK-beli folyóirat révén föl- tűnést keltettek, mivel korábban, vagyis 1986-ig a gerendavázas („Fachwerk”) építkezésnek nincs nyoma a telepítések korából. Azt követően viszont munkássága nyomán a „Schwäbische Türkei” favázas népi építészeti térképe a XVIII. századtól hitelesen összeállítható. Tolnában Varsád, a Keleti-Mecsekben Nádasd, Apátvarasd, továbbá Geresdlak környékén. Pécs- váradon pedig háromszintes favázas malmokat sikerült még az utolsó pillanatokban tudományosan szemrevételezniük, megörökíteniük. Kis- nyárádon egy ajtószemöldök- fán bevésett felirattal is találkoztak: ,,AN’ 1757”. A jelenségnek egyetlen titka van. II. József korában rendkívül szigorú tűzrendészeti szabályok korlátozták a telepesek építkezését. Egy pátens a „fachwerkes” építkezést meg is tiltotta. Az érkező sváboknak viszont ez felelt meg a legjobban... Az építkezés módján, stílusán nem változtattak, ám a favázas homlokzatot egyszerűen betapasztották, eltüntették szem elől. így rejtették el az épület szerkezetét jó két-két és fél évszázadig, mígnem az omló vakolat elárulta az ősök építészeti leleményét. (A kutatások bemutatására állandó kiállítás készült Mecseknádasdon.) Imre Mária kutatási témakörei rendkívül sokszínűek, szerteágazók. Otthonos a népi építészet és kézművesség mellett a viseleti és szokáskultúra s a településtörténeti ku- iaiSoOkuSi i is. ué tágja az „Útmenti szakrális népi emlékeket kutató nemzetközi munkaközösség”-nek is, amely kétévente tartja konferenciáját. Értekezései hosszú sorát szakfolyóiratokban, múzeumi évkönyvekben, monográfiákban publikálta. Doktori disszertációja „Mecseknádasd és Óbánya népi fazekassága” címmel a német szövetség „Ungardeutsches Handwerk” sorozatában látott napvilágot (1982). Jelentősebb tanulmányai: az „Öltöztetés Má- ria-szobrok Magyarországon” s az „Egyesületek, vallásos társulatok közösségteremtő szerepe (Egy nemzetiségi falu a két világháború között)”; s megjelenés előtt áll a „Kápolnaépítészet és kultusz a pécsi egyházmegyében” című tanulmánya. Utóbbi három munkája már egy újabb területhez, a vallásos néprajz kutatásához vezet el. Rendezésében megkapóan szép kiállítás nyílt a múlt nyáron a pécsi néprajzi múzeumban, „Belépek Krisztus nyomába... (A népi vallásosság tárgyi emlékei )” címmel. A szakrális tárgyi anyagot részben előző kutatásai közben lelte meg. Főleg XVIII. századi szentképek, szobrok; búcsús helyekről népi emlékek, feszületek, bibliák, festett faragások és hasonló tárgyak válogatása ez az anyag — csak korábban nem kerülhettek szem elé... Kutatásai a népi hitélet terén számos, eddig nem publikált jelenségre nyitottak ablakot. Ezek a tárgyak a fnaguk nem egyszer naiv megfogalmazásában — vallja Imre Mária — fontos üzenetet hordoznak az egykori tradicionális paraszti életről és gondolkodásmódról. Vagyis hogyan éltek az emberek e szakrális tárgyak közelében, illetve keretében; hogyan hatott egymásra itt, Dél-Dunántúlon a németség vallásos hitében a szentek tisztelete és a magyarok Mária-kultusza? „A hagyományos néprajz előbb-utóbb eltűnik. A szakrális néprajz-kutatásban mielőbbi teendő rávilágítani a népi vallásosság változásaira. Azaz: milyen metamorfózison ment át a vallás az elmúlt négy évtized alatt? Milyen közösségteremtő szerepet hordoztak a legkülönbözőbb falusi vallásos egyesületek? Ezek vizsgálata, áttekintése, úgy gondolom, elegendő tennivalót nyújt majd g? elkövetkezendő időszakban” — jelölte meg terveit Imre Mária, a pécsi múzeum tudományos főmunkatársa. Wallinger Endre A díszbádogos expója Mesékről mesél „Komáromi Gabriella kandidátusi dolgozatával látszatra képtelen feladatra vállalkozott. Látszatok látszatát tárva fel el akarta mondani a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom történetét. Rég elfelejtett munkákat is emlegetve, elkallódott könyveket, folyóiratokat, gyereklapokat ismertetve a század küszöbétől a század közepéig. Gondos filológiai munkával feltárva a vastag avarréteggel belepett anyagút.’4 Gimesi István kaposvári díszbádogos a szentbalázsi Surján Rt alvállalkozójaként vett részt Sevillában a világkiállítás magyar pavilonjának tetőfedő- és bádogosmunkái- ban. — A Surján Rt keresett meg Itt, Kaposváron; korábban sosem volt közös munkánk. A tetőszerkezet természetes palával való borítására nem volt rajtunk kívül megtelelő vállal- Kozó. Voit űíszbádugos-mun- kánk is, ám leginkább 4 kőpalás tetőfedésben számítottak ránk. Spanyol anyagot használtunk: úgy csillog, mint a hal pikkelye. A spanyolokat lepte meg a legjobban ennek a hazai anyagnak az alkalmazása, mivel ők ritkán használják. Egész Sevillában nem találtam olyan épületet, amelyet ezzel borítottak volna. — Kikből állt a csapata? — Öt szakmunkással és két tanulóval vonultam föl az építkezésen. Makovecz Imre az építési naplóban sok elismeréssel illette kis csapatunkat, az egyik a tanulók képzésének elismeréséről szól. Azt írta: ha olyan szakiparosokat képeznek Magyarországon, mint Gimesi István, akkor csak bízni tudok a jövőben. — A követelményeknek, gondolom, nem volt könnyű megtelelni. De tanulni is lehetett a munkából — nem? — Az eredeti Makovecz-terv részleteiben naponta módosult. A tervező együtt élt a kivitelezőkkel, feljött az állványra is. Ott beszéltük meg ä soron következő feladatokat. Volt a tervnek olyan része, amely kivitelezhetetlen volt; ezt el is fogadta a tervező. A maximális érdekeltség és a gyönyörű terv azonban fokozta a munkatempónkat. A demokráciának Is fontos szerepe volt abban, hogy sikerrel járíppk és tangi- tunk. Makovecz Imrével és munkatársaival, valamiét 3 kivitelezőkkel, a Sgrján Rt-vel teljes partneri viszqbybgn élltunk. Teljesen szokatlan körülmények között dolgoztunk, ám a magyar munkások bebizonyították, hogy képesek 40- 50 fokos melegben is napi tizenkét órát dolgozni. — Hamarosan Ausztráliába utazik. Milyen céllal? — A tetőfedés és a diszbá- dogos szakma Ausztráliában is hiányszakmának számít. Megbízásokat ígértek, s ezeknek járok utána. Sajnálom, hogy Magyarországon nincs pénz az ilyen igényes, szép munkákra. Nagyapám a harmincas években kivándorolt Amerikába, mert itthon, ellehetetlenült. A világválság után hazajött, megalapította a műhelyét és a díszbádo- gos-dinasztiát. Valami hasonlót kezdtem el én is. Horányi Barna E sorokat Lengyel Balázs vetette papírra, amikor Komáromi Gabriella Elfelejtett irodalom című kandidátusi értekezését véleményezte. A Móra Kiadó gondozásában megjelent Eifelejétt irodalom ClttlCl könyv azontúl, Hogy eljutott á „címzettekhez” — az irodalomtörténészekhez, gyakorló pedagógusokhoz, főiskolai, egyetemi hallgatőKhaz — szerzőjének is meghozta a sikert. Komáromi Gabriella, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára az irodalomtudomány kandidátusa lett. Az évtizedek folyamán tanítványok százai ismerték meg. Hallgatták előadásait vagy beszélgettek vele jóízűt egy-egy szemináriumi foglalkozáson. A gyermekirodalom megszállottja, aki mindig lelkesen beszélt a műfaj jeleseiről: Móricz Zsigmondról, Tatay Sándorról, Nemes Nagy Ágnesről, Lázár Ervinről vagy Békés Pálról. Mesélt a meséről, a versről, az ifjúsági regényről, hogy felnyissa a pedagógusjelöltek szemét: mily lényeges már kisgyermekkorban a könyves környezet, s milyen nagy Hatással van az (rótt szó a bontakozó gyermeki lélekre. A leendő pedagógusok közül — Ha nem Is valamennyi — megértik Puskin igazát: „Meseszó, hazudik az. de amit tanít, igazi” Csak legbizalmasabb tanítványainak, barátainak beszél elejéről- Nem mintha bármit is szégyellnie kellene a maga mögött hagyott évek miatt; csak úgy véli: a mindennapi munka, a szakma- szeretet fontosabb minden curriculum vitae-nél. Komáromi Gabriella Szentgotthárdon született. Édesapja építész volt, édesanyja házassága első tizenöt évében négy kisgyermeket nevelt, és rendelőintézeti asszisztensként kereste kenyerét. 1953-ig éltek szülővárosában, majd — mint oly sokukat — kitelepítették őket. Hosszú hónapokra édesapja kaposvári húga fogadta be a hattagú családot. A Munkácsy leánygimnáziumban érettségizett. Irodalom iránti vonzódását magyartanárának, Zelenik Saroltának, a hajdani Horváth János-tanítványnak köszönheti. Tudása aranyalapját ő adta, s a maga másságával bizonyos mértékig modell is maradt a számára. Magyar-könyvtár szakon — a megyei könyvtár munkatársaként — 1968-ban végzett az eLTé Bölcsészettudományi Karán. Majd a tanítóképző könyvtárvezetője lett, s órát adott a gyakorlóban. 1974-ben került a nyelvi és irodalmi tanszékre. Ettől kezdve gondozza a Somogy című irodalmi folyóirat kritikai rovatát, és kutat. Első tudományos igényű munkája a szakdolgozata vo|(, amelyben 2QPQ kamasz olvasási fcvi|jú- ráját elemezte. Hajdani vállalkozására még most is hivatkozik a szakirodalom. Tanulmányai, kritikái, szakcikkei a Bookbird, az Irodalomtörténet, a Literatura, a Kortárs, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Könyvvilág, a Pedagógiai Szemle, a Somogy, a Könyv és Nevelés, a Kincskereső és a Népszabadság című folyóiratokban illetve napilapokban láttak napvilágot. írásai az irodalom két tájához kötődnek. Bár fő kutatási területe a gyermekirodalom elmélete, története lett, de a XX. századi magyar irodalomhoz, drámához, színházhoz is kötődik. Első könyve — A hetvenes évek ifjúsági regényei — 1981-ben jelent meg. Doktori értekezését George Steiner A tragédia halála című művének tézisével polemizálva több magyar történelmi drámában mutatta fel a tragikum XX. századi ábrázolásának lehetőségét. Komáromi Gabriella egy évtizede a Magyar írók Szövetsége gyermek- és Ifjúsági irodalmi szakosztályának állandó meghívottja, tanácskozásainak szereplője. 1990-ben tagjai közé választotta az írószövetség, s ettől az évtől kezdve nemzetközi fqfMRtékon I? beniptathozhgM- 'ö? " A Goethe Alapítvány meghívására francjaorsZági tanulmányúton vett részt, s .ejnyerte a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíját is. Tavaly március 15-én a Magyar Köztársaság kormányától Ifjúsági díjat kapott Elfelejtett irodalom című könyvéért. Tevékeny életének legjelentősebb állomásai ezek. Hogy büszke-e rá? Minden bizonnyal, hiszen — mégha közhely is — azt csinálhatja, amit szeret. Amit tesz, azt pedig igényesen teszi. Várja, hogy az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenjen az új magyar irodalmi lexikon, amelynek 76 szócikke nevével fémjelzett. Tanít, kutat és ír. Ez utóbbit is magas szinten. Lörincz Sándor
