Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZANK ES A NAGYVILÁG 1992. február 5., szerda Együttműködés minden területen Kérdőjelek A német súly A világgazdaság „agytrösztjének” csúcstalálkozóján, a davosi világgazdasági fórumon most megfogalmazták, amit kimondatlanul is érzékel a világ: „Európában minden kapcso­latba hozható Németországgal”. így, sarkosan egyértel­műen. Anglia, Franciaország és Olaszország is nehezen vi­tatják, hogy a kelet-európai szovjet birodalomnak, majd ma­gának a Szovjetuniónak a széthullása, s ezzel párhuzamo­san Nyugat-Európa integrációjának felgyorsulása alapján megváltoztatta a németek szerepét a kontinensen. A kérdés valójában, hogy mit kezdenek a részben tőlük függetlenül megszerzett európai első hellyel? Ma a németek jórésze is vallja, hogy a történelem ismeretében akár érthető is azoknak az aggálya, akik attól tartanak: a gazdasági szu­perhatalommá nőtt Németország, az újtípusú EK-ra és megnövekedett összeurópai forrásaira támaszkodva hosz- szabb távon esetleg nagyobb ambíciókra is törekedhet, mint arra, hogy első legyen az egyenlők között. A felelős Németország — helyesen — ezt az aggodalmat akarja eleve eloszlatni. Genscher német külügyminiszter alig 24 órával Davos után mindenesetre leírta: „A német elköte­lezettséget egész Európa egységéért európai békefelelős­sége igazolhatja.” Igaza van, hogy ki is mondja. Kocsis Tamás Katona Tamás támadta Gönczöt — Mind Bonnban, mind Bu­dapesten többször esik szó a magyar-német viszony külön­leges, baráti jellegéről. Miben látja Ön e jellegzetesség lé­nyegét és főbb vonásait? Mely területeken tekintené a leghasznosabbnak az elő­relépést, mit tart elsősor­ban leküzdendő akadályok­nak a kapcsolatokban? — A német-magyar vi­szonyt a baráti együttélés és a gyümölcsöző kapcsolatok év­százados hagyománya jel­lemzi. Népeink szimpátiával és tisztelettel viseltetnek egy­más iránt. Mi, németek soha­sem fogjuk elfelejteni, hogy Magyarország volt az, amelyik — amint ezt már megfogal­maztam — kibontotta az első követ a falból, amely évtize­deken keresztül elválasztotta a német népet. A baráti együttműködést és az európai partneri viszonyt ki­fejező német-magyar szerző­dés, amelyet látogatásom ide­jén Antall miniszterelnökkel Budapesten aláírunk, ehhez a hagyományhoz kötődik. Ezzel gyakorlatilag minden területen megteremtjük együttműködé­sünk átfogó, a jövőt szolgáló alapjait. Ez nem utolsósorban a ma­gyarországi németek érdeké­ben is áll. Azok a lehetőségek, ame­lyeket a szerződés a német kisebbség előtt megnyit, döntő módon hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a kisebbség — amint az a múltban hosszú időn át érvényesült — híd legyen ál­lamaink és népeink között. — Magyarországon a politi­kai rendszerváltozás után a gazdasági rendszerváltozás került napirendre. Milyen lehe­tőségeket lát Ön arra, hogy német cégek, intézmények eredményesebben segítsék a gazdasági átalakulást, a kor­szerűsítést? — Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratuláljak minden magyarnak és Antall minisz­terelnök kormányának a sike­res átalakítási politikához. Magyarország politikai és gazdasági téren egyaránt a re­form-fejlődés élén állt és áll Közép-, Kelet- és Dél-Euró- pában. A kormány bátor gaz­daságpolitikája — minden meglévő probléma ellenére — érleli első gyümölcseit. A sikeres magyar gazda­ságpolitikajelentős mértékben javította a gazdaság átalakítá­sában és korszerűsítésében közreműködő német cégek és intézmények együttműködési lehetőségeit. Németország Magyaror­szág legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnere. Je­lenleg már Magyarország kül­kereskedelmének 25 százalé­kát Németországgal bonyolítja le. százalékkal — a magyaror­szági külföldi beruházások élén áll. A szövetségi kormány a jövőben is tanácsokkal és tettekkel segíti a magyaror­szági átalakítás folyamatát. Együttműködésünket nagyon gyakorlatiasan fogjuk alakítani: a gazdaság szak­embereinek és vezetőinek képzésétől, továbbképzésétől, az igazgatásnak nyújtott segítségen keresztül, a har­madik piacokon való együtt­működésig. — Magyarország deklarálta csatlakozási szándékát az Eu­rópai Közösséghez, s meg­tette a szükséges lépéseket. Magyarország társult tagsá­gának elfogadását követően milyen álláspontot képvisel e kérdésben Németország? — A szövetségi kormány üdvözli és hangsúlyozottan támogatja ezt a magyar kí­vánságot. Nem utolsósorban fáradozásainknak köszön­hető, hogy 1991. december 16-án alá lehetett írni Magyar- ország társulási égyezményét az Európai Közösséggel. Az egyezménnyel megteremtőd­tek az előfeltételek arra, hogy lehetővé váljék Magyarország belépése a közösségbe. — Milyennek látja Németor­szág helyzetét a megváltozott Európában, a Német Szövet­ségi Köztársaság lehetőségeit és korlátáit a világpolitika befo­lyásolásában? — A kelet-nyugati konflik­tus megszűnése egészében és alapvetően megvátoztatta a helyzetet Európában. Ezek a változások új és további kö­vetelményeket állítanak a né­met és az európai politika elé. Németország nemzetközi sze­repet ma nagymértékben sok­oldalú keretek között, minde­nekelőtt az Európai Közös­ségben és az Észak-atlanti Szövetségben tölti be. A né­met politika befolyása és si­kere ezért nagymértékben a német érdekeknek a partnere­inkkel való összehangolásától függ. Németország európai fele­lősségét egyszersmind a kö­zép- és kelet-európai orszá­gok gazdasági megszilárdítá­sát szolgáló megkülönbözte­tett erőfeszítéseivel juttatja ki­fejezésre. Emlékeztetek azokra a nagy befektetésekre, amelye­ket országom az elmúlt évek­ben ezekben az országokban megvalósított. Az Európa integrációját célzó nagy feladatok mellett nem feledkezhetünk el az úgynevezett harmadik világ korszakos problémáiról. Itt rajzolódnak fel a jövő világpoli­tikai kihívásai, amelyek meg­oldását egyedül egy ország sem vállalhatja — mondotta nyilatkozata befejezéseként Helmut Kohl, Németország kancellárja. (Folytatás az 1. oldalról) Fodor Gábor e tézisek meg­jelentetése után, ezelőtt fél évvel kérte a házbizottságot: készítsen átfogó szabályozást arra, milyen sajtótermékeket terjeszthetnek a parlament fa­lai között. Szabad György házelnök felidézte, hogy a házbizottság szeptemberben foglalkozott e kérdéssel, megegyezés azonban nem született. Le­szögezte azonban, hogy min­den legális lap terjeszthető. A független Dénes János a Mik­lós Árpád által említett ese­ményt jogsértésnek nevezte, Fodor Gábort pedig lemon­dásra szólította fel. Ezt köve­tően ismét Miklós Árpád je­lentkezett szólásra, mert hal­lani vélte, hogy őt felszólalása közben egy bekiabáló újfa­sisztának titulálta. Az SZDSZ-es Gadó György erre bejelentette: a fasiszta szót ő használta, de az említett cik­kel kapcsolatban. Mivel több honatya is szólásra jelentke­zett, az elnöklő Szabad György felszólítására a képvi­selők többsége a vita lezárá­sára szavazott. Az interpellációk során az egyik képviselő kérdésére vá­laszolva Katona Tamás kül­ügyi államtitkár elmondta: a Külügyminisztérium nem tu­dott róla, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök a novem­beri londoni hivatalos útja so­rán találkozott az elhunyt Maxwell sajtómágnás fiával. „Az elnök úr biztosan nem hoz szégyent az országra, nem lő bakot, de neki politikai lépés­hez nem osztottak lapot, csak azoknak a politikusoknak, akik a Parlamentnek felelősek” — jelentette ki az államtitkár. Németország egyben — 20 KÉMIAI VIZSGÁLATA BETEGSÉGÜKRŐL Múmia-kongresszus a Kanári-szigeteken Egyedülálló rendezvény színhelye lesz a héten Santa Cruz de Tenerife — ezen a festői helyen tartják első nemzetközi kongresszusukat a világ legelismertebb múmiaszakértői. „Úgy gondoljuk, ez valójában a tudo­mánynak olyan területe, amely fejlődésé­ben eljutott addig a pontig, ahol szükség van nemzetközi kongresszusra” — nyilat­kozta dr. Arthur Aufderheide, a Minne- sota-Duluth Egyetem patológusa. A hétfő­től csütörtökig tartó tanácskozáson 20 or­szágból mintegy 225 tudós vesz részt. Rajtuk kívül „jelen lesz” még 25 múmia is — 600 évestől egészen hétezer évesig. A tudósok főként azért választották a tanácskozás színhelyéül a Kanári-szige­teket, mintegy 120 mérföldre Északnyu­gat-Afrikétól, mert a szigetek Régészeti és Etnográfiai Múzeumának különösen gazdag múmiagyűjteménye van. A Ka­nári-szigetek rég kihalt őslakossága ugyanis mumifikálta halottait. Nyilatkozatában dr. Aufderheide el­mondotta, hogy a múmiák tanulmányo­zása elősegítheti a betegségek kialakulá­sának és fejlődésének jobb megismeré­sét. „A tbc például, ahogyan ma ismerjük, nem szükségképpen volt mindig olyan, mint ma. A múmiák kémiai vizsgálatának segítségével megtudhatjuk, hogy mivel táplálkozott az elhunyt, s ebből a történé­szek következtethetnek a szokásaira. A nem tudósok számára pedig a múmiák varázsa abban áll, hogy megtapintható, valóságos, hozzánk hasonló emberek, mintegy példázzák azt, hogy honnét jöt­tünk. Egy csontváztól ez aligha várható el” — mondta az amerikai patológus. Mi lesz a bolgár tartozásokkal? Előreláthatólag februárban folytatódnak a szakértői tár­gyalások a magyar-bolgár árucserében az elmúlt évek­ben felhalmozódott 75 millió rubeles magyar kereskedelmi többlet rendezéséről — tájé­koztatta a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Miniszté­riumának illetékese az MTIt. 1991-ben elvi megállapo­dás született a fizetési aktí­vum rendezéséről. Mindkét fél azt szerette volna elérni, hogy a felhalmozódott bolgár tarto­zások kereskedelmi szállítá­sok révén csökkenjenek. Ez a törekvés azonban nem veze­tett komoly eredményre. Az 1990 végén 79 millió ru­beles tartozás 1991 folyamán csupán 4 millióval lett keve­sebb. Ennek fő okát magyar részről abban látják, hogy a transzferábilis rubel elmúlt évi leva-árfolyama a • dollárhoz képest túlzottan alacsony volt, és nem biztosította kellőkép­pen a bolgár cégek érdekelt­ségét. A két ország közötti áruforgalom jelentősen visz- szaesett. 1990-ben 40, 1991-ben pedig közel 60 szá­zalékkal csökkent a kölcsönös áruszállítások értéke az előző év százalékában. Az előzetes adatok szerint az 1991. évi forgalom értéke körülbelül 25 millió rubelt és 40-45 millió dollárt tett ki. A bolgár tartozás kiegyenlítésének, illetve csök­kentésének lehetőségét a fe­lek több irányban is keresik. Az egyik lehetőség, hogy az idén még egy ideig fenntartják — transzferábilis rubel-elszá­molással — a konkrét áruszál­lításokkal való törlesztést. Másrészt felmerült az a gon­dolat is, hogy az adósságok el­lenében bulgáriai befekteté­sekhez vagy magyarországi bolgár tulajdonban lévő ingat­lanokhoz jutna a magyar fél. Elképzelhető volna egy har­madik megoldás is, amely ab­ban állna, hogy a Magyar Nemzeti Bank a román adós­ságokhoz hasonlóan esetleg egy harmadik félnek adná el a követelést. A végső megoldás a fennmaradó rubel-egyenleg konvertibilis valutára történő átszámítása. A februári tár­gyalásokon a szakértők mind­ezeket a lehetőségeket átte­kintik. Folytatják a konvertibilis valutára történő átszámításra szolgáló koefficiens egyezte­tését is. BÁNYACSŐD Egy franciaországi bíró­ság döntése alapján bezár­ják Nyugat-Európa egyet­len jelentősebb aranybányá­ját, mert csődbe jutott. A Carcassonne közelében levő bánya valaha jövedel­mező üzlet volt, de már évek óta nagy ráfizetéssel termel. Lökdösődtek a kisgazdák? Cseh Sándor FKGP-alelnök cáfolta, hogy lökdösődésre került volna sor pártja buda­pesti Szoboszlay utcai székházában közte és Hornyák Tibor, a párt Országos Dokumentá­ciós Központjának vezetője között. Ugyanak­kor az alelnök megerősítette: hétfőn valóban igen határozottan és félreérthetetlenül érté­sére adta a dokumentációs központ vezető­jének, hogy bizonyos módszereivel nem ért egyet, és alelnöki hatáskörével élve véget kí­ván vetni a hangulatkeltésnek és az intrikák­nak a pártházon belül, amelyek gerjesztőjé­nek tekinti Hornyák Tibort. Cseh Sándor véleménye szerint Hornyák Tibor már eddigi tevékenysége során több­ször is tanújelét adta igazi „arcának”. Szavazás a napirend előtti vitáról Megoszlanak a vélemények az Országgyűlés tárgysoroza­tán nem szereplő, aktuális té­mák tárgyalásáról. A képviselők egy része azt tartja, hogy a napirend előtti felszólalások — amelyek gyakran személyeskedő po­lémiákba torkollnak — hátrál­tatják a Ház alapvető funkció­jának betöltését: a törvényke­zést. Mások viszont úgy vélik, hogy a soron kívüli viták hozzá tartoznak a parlamenti élet demokratizmusához, erősítik az Országgyűlés politikaifó- rum-jellegét. Az idei első rendes ülész- szakon (a januári tanácskozá­sok ugyanis rendkívüli ülés­nek minősültek) a napirend előtti témák — köztük a rádió és a tévé vallási műsorainak sugárzása, a kamionblokád, a költségvetési törvény kihirde­tett szövegének hibái — ismét kemény, indulatos szópárba­jokra késztették a honatyákat. Szabad György elnök, látva a magas hőfokú vitakedvet, „menet közben” állásfogla­lásra kérte a T. Házat: folyta­tódjék-e a napirend előtti két­perces felszólalások sora vagy vágják el a viták fonalát -és térjenek rá a törvényjavas­latok tárgyalására? A szavazás végeredménye: 129 igen, 89 nem és 19 tar­tózkodás — a „műsoron kívüli” felszólalások, válaszok és vi­szontválaszok tehát zöld utat kaptak. Így szavaztok a somogyi képviselők A kétperces meghallgatásról név vál. körz. képv. csop. szavazat Király Béla 1. vk. SZDSZ nem Dr. Tarján Lászlóné 2. vk. FkgP nem Dr. Páris András 3. vk. SZDSZ — Dr. Gaál Antal 4. vk. MDF igen István József 5. vk. FKgP igen Dr. Sipos Imre 6. vk. FKgP — Ficzere Mátyás ter. It. SZDSZ igen Horn Gyula ter. It. MSZP tartózkodott Dr. Ilkei Csaba ter. It. FÜGG igen Németh Béla ter. It. FKgP nem Gerbovits Jenő orsz.lista FKgP igen Dr. Suchman Tamás orsz.lista MSZP nem

Next

/
Thumbnails
Contents