Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-28 / 50. szám

1992. február 28., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Az igényekhez igazodó oktatás Tábori Frányó László: a gimnázium, a szakközépiskola és a szakmunkásképző nem működhet hatékonyan közös igazgatás alatt Válságban van a (közok­tatás. Ezt mindennap a saját bőrén érzi a tanár, a diák és a szülő. Frányó Lászlótól, a tabi Rud- nay Gyula szakközépiskola és szakmunkásképző intézet igazgatójától kérdeztem: — Az intézményben jelenleg gimnáziumi oktatás és szak­képzés folyik. Az oktatási tör­vények megjelenését illetve módosítását követően célsze­rű egyszerűsíteni: a gimná­zium, a szakközépiskola, a szakmunkásképzés illetve a kollégium ugyanis nem működ­het hatékonyan közös igazga­tás alatt. A gimnáziumi oktatás célja a továbbtanulásra való felkészítés, ezen belül az ide­gen nyelv (német, angol), vala­mint a számítástechnikai isme­retek oktatása. A szakképzést két részre kell választani: szak­középiskolai oktatásra és szak­munkásképzésre. Az alap, hogy a változó igényekhez al­kalmazkodva korszerűsítsük a képzést. Ezért az 1992-1993- as tanévben kezdődik a négy­éves mezőgazdasági gépjaví­tó és karbantartó szakmunkás célú szakközépiskolai oktatás. A tartalmi vonatkozásaiban is új, illetve atabi mezőgazdasági gépészképzés hagyományaira épülő elképzelésünkről meg­beszélést folytattunk a Föld­művelésügyi Minisztérium kö­zoktatási osztályával, és felvet­tük a kapcsolatot a körmendi Rázsó Imre szakközépiskolá­val. Az országban iskolánk in­dítja harmadikként ezt a típusú képzést. A diákok a javítási is­mereteken kívül a gépek üze­meltetésével kapcsolatos fel­adatokat is megtanulják, és fel­készülnek a farmergazdasá­gok igényeinek kielégítésére. Az alapképzésre kiegészítő il­letve fakultatív oktatási progra­mok megvalósítását építjük. Ilyen lehet többek között a be­tanított hegesztői tanfolyam, a mezőgazdasági haszonjármű­vagy a vontatóvezetői képzés. Az elektronikai műszerészek képzését a Videoton helyi gyár­egységének igényeire alapoz­va 1985-ben kezdtük, most azonban műszerészre gyakor­latilag alig van igény. Az okta­tást nem szüntetjük meg; ve­gyes összetételű (mezőgazda- sági gépész, műszerész) osz­tály indítását tervezzük. — Van-e válság a szakmun­kásképzésben? — Az általános iskolát vég­zettek részére szakmánként változó időtartamú képzést ter­vezünk. Forgácsolóra nincs igény, ilyen szakmát nem indí­tunk. A Tartály- és Vegyipari Gépgyár hegesztő- és lakatos­tanulókat kér. A gondot a gya­korlati képzés okozza. Elkép­zelésünk az, hogy az alapkép­zést (az első év) az iskolai tan­műhelyben, a második és a harmadik évfolyamot pedig a termelésben szervezzük meg. Úgy látszik, hogy lehetőségünk lesz egy nőiruhakészítő-tan- műhely kialakítására Tabon. — Egyre nagyobb a szerepe a rövidebb idejű átképző tanfo­lyamoknak. — A tavasszal kettőt is szer­vezünk: a TVG részére — főleg a munkanélküliekből — 10-15 lakatost képezünk át hegesztő­nek (alap és minősített), illetve a Balaton Textil Kft. részére mintegy 20 személynek női szabászattal kapcsolatos át­képző tanfolyamot indítunk. Átképzésre a városi önkor­mányzat és az iskolánk által közösen benyújtott pályázatán másfél millió forint támogatást nyertünk. Krutek József Barokk vízió Egy fiatal nagykanizsai le­ány, Flumbort Rita festményei­ből nyílt kiállítás a kaposvári városi művelődési központban. A 23 éves művészjelőlt a kép­zőművészeti főiskolára készül, addig is a festészet sajátossá­gait egy nagykanizsai művész­től igyekszik elsajátítani. Könyvillusztrációkat készít, és hamarosan megjelenik első verseskötete, Barokk vízió címmel. Darányi irányok és erények Hogyan válasszunk háziorvost? A háziorvos-választással kapcsolatos tudnivalókról je­lentetett meg egy vékony köny­vet az Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. A kiadó szándéka az volt, hogy az egészségügyi ellátás­sal kapcsolatos változásokról részletes tájékoztatást nyújt­son az állampolgároknak. 1992. július 1-jét követően ugyanis egészségügyi ellátás­ra csak az lehet jogosult, aki biztosított. A jogosultságot pedig kártyával kell igazolni. / "írjatok levelet Júliának” Verona város tanácsa végre talált egy titkár­nőt, akire rábízhatta Júlia leveleinek megvála­szolását. Capuleték Júliájáról van szó, Shakes­peare halhatatlan veronai szerelmespárja nő­alakjáról, akinek erkélyét a Veronát járó turisták áhítattal és kitartóan keresik fel (noha sohasem lakott ott Júlia), és akinek a világ minden tájáról írnak leveleket a boldogtalan szerelmesek: “Júliának — Verona — Olaszország”. A veronai tanács régóta szeretett volna felállí­tani egy titkárságot a kiterjedt levelezésre, de nem akadt megfelelő vállalkozó. Úgy látszik a szerelmes levél kényes műfaj. Esetleg kimenta divatból? Talán a tanács ajánlata anyagilag nem volt túl vonzó? “Szó sincs róla — feleli Al­fredo Meocci, a város kulturális és idegenforgal­mi felelőse. — Mi selejteztük ki kíméletlenül a je­lentkezőket. Most végre megtaláltuk a megfele­lőket. Bárki, bárhonnan írhat ezután Júliának, és biztos, hogy választ fog kapni.” Hogy ki válaszol Júlia nevében — titok. Me­occi nem kívánta elárulni — egyébként nagyon helyes. A titok és misztérium növeli a hitelt. Be­avatottak azonban tudni vélik, hogy nem egyet­len nőszemélyről van szó, hanem valóságos kis titkárságról, amely több nyelven dolgozik. Egyedül aligha tudná ugyanis bárki megvála­szolni a százával, ezrével érkező leveleket. A legkülönbözőbb nyelveken, törökül és spanyo­lul, japánul és portugálul íródnak ezek, mégis meglehetősen hasonló nyelvezettel — a bol­dogtalan szerelem nyelvén. Verona kis kötetet is szerkesztett belőlük. Ezt hamarosan bemutatják a sajtónak. És a “Kedves Júlia” — kezdetű levelek írói ezentúl válaszra is számíthatnak tehát. Megértő lelkek vigasztalni fogják őket bánatukban. Némi gyógyírt csepegtetnek kedvelt közhelyek for­májában a megcsaltaknak, elhagyottaknak, bi­zonytalanságban tartottaknak. Mindenki kap majd néhány diszkrét és vigasztaló szót, a világ bármelyik sarkából érkezett is panasza a Ca- pulet-házba. A bélyegköltséget a város állja az idegenforgalom némi fellendülése reményé­ben. A válaszolóknak fel kell készülniük minden­re: vigasztalni az elhagyottakat, reményt csö- pögtetni a megcsaltakba, bátorítani a remény­telenül szeretőket (a levelekből úgy tetszik, ez a legelterjedtebb eset). Az aláírás mindig: Jú­lia. Bár lehet, hogy férfikéztől származik a ruti­nos lelkivigasz. A város további kezdeményezésként díjat is alapított a legszebb szerelmes levélnek. Neves kulturális személyiségeket, írókat kérnek fel a zsűribe. A győztes minden évben kellemes hetet tölthet el Rómeó és Júlia városában a helyi idegenforgalmi irodák számlájára. Nem tudni, a díjban benne foglaltatik-e egy szerel­mes éjszaka is Júlia erkélyes szobájában? Magyar Péter Tömegkommunikációs fakultációt akarnak — Kosárfonást és nyúttartást is tanulhatnak az iskolában Az integrált közművelődési és közoktatási központ meg­szűnésével a darányi iskola az év elejétől — több intézmény­nyel együtt — önálló. A határ­menti falu általános iskolájának vállalásaiba, terveibe, és már megvalósult, „vívmányaiba” Radics József igazgató enge­dett bepillantást. Vívmánynak lehet csak nevezni egy kis ta­nulólétszámú intézmény isko­laújságját. Ami még nem is annyira „nagy kaland”, de van ott iskolarádió és iskolatévé is! Ez pedig már nagy dolog, amit a gyerekek lelkesedése és akarása éltet: nem a kötele­zettség és érdektelenség szü­leménye. A sulitévében az „ol­lózott” műsorok mellett már sulikamerával megörökített sa­ját művek is szerepeltek. A rá­dióból, miközben az aulában a képújság pereg, zeneszó kap­csolja ki adiákos fáradalmakat. Mi sem természetesebb, hogy ezeknek a „szolgáltatá­soknak” a megteremtése után az iskola vezetői a tömegkom­munikációs fakultáció beveze­tésére készülnek, s elindításá­hoz most kémek pályázati tá­mogatást. Felvették a kapcso­latot a kaposvári tanítóképző főiskolával, ahonnan a hama­rosan meginduló kommuniká­torképzésnek köszönhetően járhatnának ki a főiskolások. És ha már a fakultációnál tar­tunk: egyelőre számítástechni­ka, a háztartási, valamint a me­zőgazdasági ismeretek közül választhatnak a tanulók. E ke­retek között szó esik betegápo­lásról, kosárfonásról, de tarta­nak nyulakat is a gyereket. Sőt, talán meglepetést okoz, ott mégis természetes, hogy az is­kolában a főzőcskézés forté­lyainak elsajátítására is lehető­ség nyílik. Az új, sokadik terve­zetében meglevő nemzeti alaptantervben már találhatók utalások e fakultációk általá­nos bevezetésének esélyeire. Ezeknek Darányban már múlt­juk van. Radics József igazgató — miközben kikísér bennünket az épületből, — mintegy mottó­ként mondja: „sok nálunk a hátrányos helyzetű cigány- gyermek, akik egy lehetőséget Ha nem is csúcstechnika, de a műsor ebből is megszólal... (Fotó: Kovács Tibor) kapnak az élettől, ha megtanít­juk őket — ha másra nem, hát — a nyúltartásra. És amikor el­kerülnek a faluból, kisebb az esélyük az elkallódásra. Akkor már megérte. Persze ennél mindig többre törekszünk.” Ez az iskola tehát valóban a gyerekekért van. Bizonyítja ezt az igazgató oktatási koncep­ciójára utaló képzeletbeli miértre adott valódi válasza is: „Nehogy eszébe jusson a darányi szülőknek barcsi iskolába járatni a gyermekei­ket.” Megkockáztatom: nem fog. Balassa Tamás SZERVEZETI ÁTALAKULÁS ELŐTT • • On, Mister Halmy? obert Halmy néhány évvel ezelőtt a Hosszú vágta című kalandfilm­mel gyarapította az amerikai—magyar koproduk­ciók számát, pénzt, energiát fektetve e valós történeten ala­puló vállalkozásba. A film egy kényszerleszállt amerikai hadi­pilóta hortobágyi menekülését mesélte el izgalmas fordulatok­kal és nagyszerű képbeállítá­sokkal. Kicsoda Ön, Mister Halmy? A nyomok a régi budapesti belváros neves fotószalonjá­hoz vezettek, a Fotó Halmy- hoz, amelyet apja, Béla úr, a Mester vezetett be, s amelynek kilincsét külföldi koronás fők és a hazai élet legfőbb művészki­válóságai adták kézről kézre. Ez volt a húszas évek derekán született fiúgyerek iskolája. Kéri Dániel, a hajdani “se­gédmester” úgy emlékezett, hogy kevés cégnek járt ki an­nak idején a „cs. és kir. udvari szállító" paszpartu-cégér. Itt teltek „Bobi" gyermekévei, amelyek később á sárospataki református kollégiumbán foly­tatódtak. A háború éveit és a 40-es évek végét már Halmy Róbert is fotógéppel a kezében éli át. 1948-ban, állítólag egy szociofotó-sorozatáért kikez­dik, és jobbnak látja elhagyni az országot. Amerikába ké­szül, de az Újvilág nem éppen rá vár. S akkor egy majdnem végzetes kaland megalapozta a karrierjét. Indiába invitálták egy ele­fántvadászatra, amelyre jó néhány filmes is rástartolt. Jö­het egy fotós is, mondta az ex­pedíció vezetője, legfeljebb kiadunk egy albumot is. Bobi­nak is épp ez járt az eszében. Egyszer, alkonyaikor elzarán­dokolt egy folyóhoz, ahol olyan tájt isznak az elefántok. Félórá­nyi járás után bukkant rájuk egy ösvény végén, ahol valóságos mesevilág tárult ki előtte. Amíg gyermekkorában legfeljebb öt­tíz elefántot láthatott az állat­kertien, itt több mint százan lu­bickoltak. Legfőbb szerencséje az volt, hogy a szél a víz felől fújt, s így nem vitte el az em­berszagot a fürdőző állatse­reglethez. Bobi megszállottan exponált, három gépének majd minden filmjét kilőtte, amikor hirtelen vad horkantás hallat­szott. Megfordult a szél, és a vezérelefánt — emberszagot érezvén — riadót fújt. Halmy vette a cókmókját, és futott visszafelé. Negyedóra után óvatosan hátrafordult, és csak­nem szívgörcsöt kapott. Az eddig békésen fürdőzők most szinte hadrendbe sorakozva, fákat taposva trappoltak utána. Bobi már az életéért futott. Előbb a kalapját hajította el, aztán a táskáját, benne a gé­pekkel. Arcát, karját tüskés bozóterdő vérezte fel. Még né­hány perc, és úgy érezte, min­den ereje elhagyja, és habár feltűnt már a kősáncokkal meg­erősített táborhely, úgy érezte, nem bírja tovább. Beledőlt egy vízmosásba, legyen túl végre ezen az egész észveszejtő me­nekülésen. S akkor újra csoda történt. Megfordult a szél, és a vadul trombitáló elefántcsorda elvágtatott mellette. Megme­nekült. Amikor valamelyest összeszedte magát, visz- szatámolygott társai közé, és épp korholni kezdte őket, hogy miért nem puffantottak leg­alább néhány riasztólövést, megkövültén látta, hogy társai igen elégedettek a történtek­kel. Ugyanis minden kamera filmre vette a fotográfus dzsun­gelbeli vesszőfutását. Ez a szafári adta anyagát az első Halmy-fotóalbumnak. Ez olyan sikeres lett, hogy több másik követte, egészen az önálló fotómagazin-kiadó ala­pításáig. Most már ő küldhetett a világba mindenfelé tehetsé­ges és kalandvágyó riportere­ket. S itt jegyezte el magát élet­re szóló frigyre a filmművészet­tel. Volt operatőr, rendező, vágó, de leginkább producer­ként találta meg számításait, amelyeket most, 1992 elején feltehetően a Scarlet (az Elfújta a szél folytatása) tetőzi be. L. B.

Next

/
Thumbnails
Contents