Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-25 / 47. szám
1992. február 25., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 A lakócsaj faluház kezelését hamarosan átveszi a helyi ön- kormányzat a megyei múzeumtól. A rekonstruált épület működésében mindez változást nem idéz elő; Lakócsa kiállított népi emlékei a megszokott rendszer szerint továbbra is várják az érdeklődőket. (Fotó: Kovács Tibor) Székelyderzsi és darányi kézfogás Ajándékok erdélyi gyerekeknek Mivé lehet a népművelő? Dermedt csönd, helyenként hivatali közöny és látogatói érdektelenség veszi körül a művelődési házakat. A köz- művelődés néhány éve még 15-16 ezer közkatonát számláló serege megfogyatkozott, vert haddá vált. Sokan — úgy mondják — a kulturális forradalomban „véreztek el”, a túlélőket pedig szakmai vagy ideológiai bűntudat gyötri. A művelődés és a műveltség tiszteletet, rangjának visszaállítását ígérő hivatalos deklarációkban csalatkozva megingott a kultúra „szakmunkásainak” önbecsülése. A 18. és 19. századi magyar néptanítói hagyományokból táplálkozó, majd az 1950-es évektől idegen módszert és stílust követő népművelés már a rendszerváltás előtt is korszerűtlen volt. Mert annak ellenére, hogy a kulturális demokrácia megvalósulásának szükségességét vallotta — néhány szórványjellegű kezdeményezéstől eltekintve — a kultúra „fentről elrendelt” értékeinek újraelosztását tekintette legfontosabb feladatának. Hibás kiindulópontja volt az elmúlt évtizedek közművelődésének, hogy nem tisztelte sem az egyén, sem a közösség kulturális autonómiáját; mindenkit nevelni, művelni, szórakoztatni kívánt — ha akarta, ha nem — s fennen hirdette, hogy csak a közösségi művelődés alkalmas a személyiség hatékony fejlesztésére. S amikor kiderült, hogy sem az egyénnek, sem a közösségnek nem fűződik valós érdeke a közművelődés által felkínált kultúrához, mert szociális gondjai súlyosabbak, mint a műveltséghiányból fakadó problémái, a népművelők jelentős hányada a feleslegessé válás dilemmájával került szembe. Miközben igazolódott az aufklérista szemléletű népművelés szakmai és társadalmi tarthatatlansága, a közművelődés innovátorai alapos szakmai önvizsgálatba kezdtek. Csakhamar rájöttek arra, hogy mind a népművelőképzésnek, mind pedig a közművelődési gyakorlatnak egy árnyalt, differenciált és hiteles társadalomképből kell kiindulnia. Szükség volt tehát egy olyan valóságfeltáró munkára, amelynek eredményeként ma már felvázolhatok a közművelődés — immár a massianisz- tikus céltételezéstől és a karizmatikus hevülettől mentes — sajátos teendői, és körvonalazhatók a legjellemzőbb népművelői szerepek. A magyar népművelés két évszázados történetének legszebb hagyományai közé tartozik az a nemes szándék és segítőkészség, amellyel a hajdani néptanítók — majd népművelők — az elesett, szegény sorsú emberek felé fordultak. A szegénység és a többnyire vele járó művelet- lenség — mai szóhasználattal hátrányos kulturális helyzet — felderítése, valamint a humán szolgáltatásokból való részvállalás a ma népművelőjének is feladata. A társadalmi eredetű feszültségek felismerésében jártas, a leszakadt rétegek szociális és kulturális hátrányának leküzdésében segítő — a szociológussal, a szociálpolitikussal és a pszichológussal együtt dolgozó — népművelőt társadalomegészségi szakértőnek nevezhetjük. Továbbra is igény mutatkozik a közösségfejlesztő népművelő iránt. O az, aki ösztönzője, szervezője, alakítója, szószólója a gyermekek, ifjak és felnőttek nemcsak művelődésre szerveződő közösségeinek, a különböző egyesületeknek, egyleteknek. A kulturális önfejlesztés lehetőségeinek megismertetésében, a harmonikus élet- és napirend szokásainak kialakításában az úgynevezett szabadidő szervező népművelőkre vár a feladat. Őket a szakma egyébként animátor- nak is nevezi. A falusi vagy a városi lakó- közösségek egyre kevésbé nélkülözhetik a jó kommunikációs képességű, a helyi nyilvánosság fórumain szakértelemmel tevékenykedő nyilvánosságszervezőket. Azt a tanító- vagy népművelőtípust, amely felkészült a helyi sajtó szerkesztésére, gondozására, újságírásra, helyi rádió- vagy televízió műsor szerkesztésére. És nyilván a helyi ön- kormányzatban, a kulturális bizottságban is szükség van olyan kulturális képviselőre (szakértőre), aki alapos művelődéspolitikai felkészültséggel és jó szervezőkészséggel segítheti az önkormányzatot a település- és kultúrafejlesztő tervek kidolgozásában, megvalósításában. E korántsem teljes típuslistából látszólag hiányzik néhány, a hagyományos népművelői munkára utaló foglalkozásjellemző. S lehet, hogy a felsorolt szerepek alapján maga a népművelő kifejezés használata is vitatható. Ám bárminek is nevezzük azt, akit eddig népművelőnek hívtunk, hinni kellene abban, hogy nélküle nem jelölhető ki a helyi kultúra új útjának nyomvonala. Gulyás József KÉT SZERVEZET IS MŰKÖDIK SOMOGYBÁN Az orvosi kamara nem szakszervezet-pótlék A Darányi Általános Iskola, amelybe Istvándi alsós korosztályú tanulóinak kivételével öt községből majd 260 diák jár, határon túli kapcsolatra lelt. Az erdélyi Székelyderzsi iskolájával alakult ki köztük baráti viszony, melynek gesztusaként a darányi iskola küldöttsége a közelmúltban 110 ezer forint értékű ajándékkal — színestévével, könyvekkel és Kinder-tojásokkal — megrakodva érkezett Erdélybe. Kalandokban bővelkedő útjuk során eltévedtek, mesélte Radies József iskolaigazgató, és a helyes útirány felől kérdezvén egy öreg székely parasztot, az — meglepetésének és örömének, hogy magyarokat lát hangot nem adva — csak annyit válaszolt: „arra”. Szerencsés megérkezésüket követően Székelyderzsi tanárai és diákjai a baráti közeledést két zsák dióval és két zsák babbal viszonozták. Az erdélyi kapcsolat eredményeképpen a darányiak áprilisban fogadnak harminc erdélyi fiatalt, családoknál elhelyezve őket. Ezt a nyáron a magyar gyerekek cserelátogatása követi. B. T. A Magyar Orvosi Kamara még csak társadalmi szervezet, de csaknem minden jelentős intézkedésben, szabályozásban, reformban megemlítik a MOK részvételét, egyetértő vagy eltérő véleményét. A nemrég tartott III. küldöttgyűlésükön a kaposvári területi szervezet képviseletében dr. Berta Gyula osztályvezető főorvos, a szervezet elnöke is részt vett. — Mind a szakmai, mind a laikus közvélemény kezd megszabadulni attól a szemlélettől, hogy a kamarában valamiféle szakszervezet-pótlékot lásson. Elfogadják, hogy a kamara az orvosok számára elsősorban szakmai-etikai jellegű képviseletet jelent. Az elnökségnek rendszeres, élénk, jó hatékonyságú szakértői kapcsolata van a Népjóléti Minisztériummal (annak munkabizottságaival), az Országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottságával. A Társadalombiztosítási Fő- igazgatósággal a közeljövőben kezdődnek tárgyalások az orvosi szerződések keretszabályozásáról. Ezen a kamara a szerződni kívánó orvosok nevében tárgyal. A MOK alapszabályának leglényegesebb módosítása az, hogy március 1-jétől az új tagok regisztrálási díja 3000 forint lesz. Március 1-jéig azonban még 300 forintos regisztrálási díjjal lehet belépni a kamarába. A tagság föltétele lesz a regisztrálási díjjal együtt befizetett első félévi tagsági díj is. Többször szóba került már a kaposvári területi szervezet és a megyei kórházban működő kaposvári szervezet egyesítése. Erről dr. Berta Gyula elmondta, hogy az utóbbi tagjai kizárólag kórházi orvosok, míg a területi szervezeté elsősorban körzeti orvosok és körzeti gyermekgyógyászok, fogorvosok, illetve a mosdósi tüdő- és szívkórház orvosai. A két szervezet egyesítése vitathatatlan előnyökkel járna: a különféle orvosi szakmák képviselői egy szervezeten belül árnyaltabban, sok szempontot figyelembe véve alakíthatnák ki álláspontjukat, azonban biztosítani kell a szakmák kiegyenlített képviseletét. Legkésőbb márciusban összehívják a két szervezet együttes ülését, s akkor az egyesülést meg lehet vitatni. UTAZÁS A MENNYEI BIRODALOMBAN A tereldzsi gránitvidék A ugusztus 15-ét buszszerzésre szánom. A reggelt azonban kénytelen vagyok az önkiszolgálóban vásárlással kezdeni. A polcokon bulgár üdítő és lekvár (más nincs). Hús van, de előtte vagy 30 méteres sor. Abban az országban, ahol egy lakosra még mindig legalább tíz állat jut (az állatállomány az utóbbi években csökkent). Viszont ma kellemes bevásárlónapunk van. Van tojás és retek. A vásárlás a következőképpen történik: a nem polcokon található árut előbb a pénztárnál fizetni kell. Az itt kapott blokkot bemutatva megkapja a vásárló pl. a retket. A pénztárnál újból sorba állva a kosarából számbave- szik azokat az árukat, amelyek nem estek előzetes fizetési kötelezettség alá. Ezután már csak annyi dolga van a vevőnek, hogy bemutassa azt a papírt, miszerint üdítős üveget hozott vissza — érdemes, ugyanis az üveg kb. annyiba kerül, mint az üdítő —, s árát leszámítva már túl is van a vásárláson. Az ellenőrzésen persze még nem. A bolt ajtajánál, miután mindenki átpakolt a táskájába, minden táskát átnéznek, tartalmukat egyeztetik az eddig kapott fizetési blokkokkal. Az utóbbiakat természetesen nem szabad a pénztár után eldobni és az ellenőrzést végzők gondosan elteszik. Áz ember azt gondolná, egy kis lélekszámú nép esetében az ilyen felesleges munkákra nem nagyon jut ember. Úgy látszik azonban jó szervezéssel, a munkaerő átcsoportosításával játszva tudnak a legfölöslegesebb helyekre embereket állítani. Ideje szólnom arról is, hogy hová is szerettünk volna eljutni. A kirándulásunk helye a Tereldzs melletti gránitvidék, amely Ulánbátortól kb. 50-60 kilométerre kezdődik és ahová menetrendszerű közlekedés nincs. (A volt NDK-ban készített indiánfilmeket ezen a vidéken forgatták.) A gránit a Föld kérgének nagy tömegű beolvadásával és az anyag felnyomulásával és lehűlésével keletkezett kőzet. Az ilyen kőzettestek a batolitok, amelyek hegységképződés során keletkeznek nagy mélységben. Itt Mongóliában a fedőüledékek lepusztultak és így nagy területen e kőzet a felszínre került. Lehűléskor a kőzet összehúzódik, így aztán vízszintes és függőleges repedések tömege járja át. A fagy és hőingás hatására aprózódik — elsősorban a repedések mentén —, a pusztulásból kimaradt részekből sziklaalakzatok alakulnak ki. Leglátványosabbak talán az ingókövek — nálunk a Velencei-hegységben fordulnak elő —, amelyek alul annyira elvégződnek, hogy a szemlélőnek úgy tetszik, e formák nem mozdulatlanok. Útunk hamarosan gránitból felépült területen vezet egy patak mellett, amelyet elszórva jurták kísérnek. A sík, majd enyhén emelkedő gyepes térszínből merészen magasodnak ki a különböző alakú gránitszirtek csoportjai és sorai. Megállunk ott, ahol egy gránitban kialakult völ- gyecske a Tola-folyó völgyéhez kapcsolódik. Egész csoport óriáshüllőt látunk, vasbetonból (némelyik még a vasbeton ellenére is kissé romos). Az óriás hüllők „szobrait” nem véletlenül állították ki. Ugyanis ezeknek a több mint 60 millió évvel ezelőtt kipusztult élőlényeknek számos kövülete került elő Mongólia területéről. A meredeken emelkedő völgyecskében fölfelé kapaszkodva utunk egyre nehezebb, de szebb is. Egyre közelebb jutunk a sziklaalakzatokhoz. Az egyikre felmászunk. Körbepillanatva megkapó látvány fogad. Ameddig csak ellátunk, hullámos világoszöld fűvel és haragoszöld fenyőcsoportokkal borított tájból bukkannak ki a vöröses színű kupolákhoz hasonló vagy fölfelé kiszélesedő sziklaalakzatok. Többségük még további sziklaalakzatokra különül, tetejükön gyakoriak az ingókövek. Érdekes a fás növényzet is. A magasabb részeken (több a csapadék) és a völgyek talpán (magasabb a talajvíz) fejlődött ki. Leereszkedünk ismét a völgybe. Egy gránitban kialakult barlangban kvarckristályokat gyűjtünk, majd a virágokkal telehintett völgytalpon ereszkedünk lefelé. Átautózunk a szomszédos völgybe. Megállunk egy sziklaalakzatnál, amelyet az előbbi kilátó helyünkről mintegy szoba nagyságúnak becsültem. Itt derül ki, kb. egy háromemeletes ház nagyságát is meghaladja, felső része gombaala- kúan kiszélesedik. Méreteire jellemző, kb. egyórás kirándulással járjuk be oldalát és a belsejében a repedések mentén kipusztulással képződött szűk folyosók labirintusát. Délután legelésző jakokra bukkanunk, majd még az eddigieknél is szebb sziklaalakzatot pillantunk meg. A sebes sodrású és hideg Tola folyóban megfürdünk. Partjain szép ligetes facsoportok és vastag gyep fogad bennünket. Az itt töltött órácskára csak mi vagyunk itt a hallgatag hegyekkel, a sejtelmes folyóval, meg a fel-feltámadó szilaj sztyeppéi széllel. (Folytatjuk) Dr. Veress Márton
