Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-03 / 28. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — LAKNI KELL 1992. február 3., hétfő Lakásgazdálkodásban a rendszerváltás elmaradt Hatvanmillió forinttal tartoznak az IKV-nak Működőképtelenné válhat a közszolgáltatás Lehetőségeinek határára ért a cég Egy kétszobás, 50-55 négyzetméteres lakás ára ma 2-2,5 millió forintot tesz ki. Feltételezve, hogy a lakásban felnőtt ember lakik majd, s ők ketten a végtelenségig mindent megvonnak maguktól, s hogy átlagos bérből vagy fizetésből élnek, elméletileg 20- 30 évükbe telik a lakás árának összehozása. A bonyolultabb gazdasági viszonyok, a jogi szabályozás, persze, ennél elviselhetőbbé teszik a helyzetet; lakáshoz jutni azonban ma lényegében ugyanolyan problémát jelent, mint a rendszer- váltás előtt. Ennek egyik alapvető oka a lakbérek manipu- láltsága. A „politikai” lakbér A háború után — politikai okokból — a régi pengővel kifejezett lakbérrel közel azonos lakbéreket állapítottak meg az államosított lakásoknál. A forint-fizetések pedig magasabbak voltak, mint a pengő-bérek. Tehette ezt az állam a saját tulajdonában levő lakásokkal, és megtehette a magánkézben levő lakásokkal és házakkal is: előírta azok bérleti díját is. Az utóbbiak nagyon közel álltak az állami bérlakás díjához, s csak később, sokszori lakbéremelés után alakultak ki a mai lakbérek, amelyek azonban a bérlőnek magasak, a tulajdonosnak pedig alacsonyak — s mindenképpen elégtelenek a ház állagának megóvásához. Ilyenformán a „politikai lakbér” volt az egyik döntő oka annak, hogy az ország lakás- vagyonának zöme lepusztult. Piaci áron? Ezután jött a privatizáció. A lakás bérlője megvásárolhatja lakását, a feltételek vonzóak, de: a lakások, házak korszerűtlenek, rossz állapotban vannak. Olyan állapotban, hogy hamarosan a lakás mai értékének 10-80 százalékát kitévő felújításra szorulnak. A tulajdonosok mehetnek persze a bankba, és kaphatnak is hitelt, ha fedezetként újszerű nyugati gépkocsit, lakatlan (!) öröklakást, avagy üdülőt, netán devizaszámlájukon levő pénzt tudnak felmutatni. Az emberek egy csekély hányada sorolható csak abba a csoportba, amelynek módjában áll ugyanezt az átlagos méretű lakást piaci áron kiadni vagy bérbe venni. A bér ilyenkor a körülményektől függően 8-25 ezer forint között lehet. Ez — az esetek többségében — nagy megerőltetés a bérlőnek, és nem jó üzlet a lakáskiadónak. Az utóbbi a kétmillió forintos befektetésért körülbelül évi 200 ezer forint bérre számíthat, aminek a fele elmegy felújításra és karbantartásra. A maradék százezer plusz a lakás inflációs érték- növekedése összevethető egyéb befektetési formák hozamával... Végül a lakásbérlők egy harmadik csoportja, amelynek tagjai — a volt házmesterek, elhunyt tulajdonosok lakásában lakók, „bezsuppolt” vagy jóhiszeműen beköltöztetett személyek — magántulajdonban levő lakások állandó használói. Kétes jótékonykodás Az említettek a „politikai lakbérből” kialakult állami bérlakás béréhez közelálló díjat fizetik, amely sokszor alacsonyabb, mint az ugyanabban a házban levő — tulajdonos által lakott — lakás közös költsége, vagyis abnormálisán alacsony. Az érthető, hogy az állam jótékonykodott a saját államosított lakásaival, bár amit ily módon az egyik kezével adott, a másik kezével vissza is vette a bérek leszorításával. De milyen alapon jótékonykodik az állam a lakbérek korlátozásával a magántulajdonban levő lakások esetében? Ezért az igazságtalanságért, amely a rendszerváltás óta is folyamatosan érvényesül, alighanem a parlament valamennyi pártja felelős. Mikor lesz változás? Akkor, ha majd valamennyi lakásra ugyanaz a feltételrendszer lesz érényes, kivéve a szociális lakásépítést, amely azonban ez idő szerint gyakorlatilag szünetel. Süveges Károly Több mint hatvanmillió forint közszolgáltatási díjjal tartoznak Kaposváron a fogyasztók a Kaposvári Építőipari, Szolgáltató és Kereskedelmi Részvénytársaságnak (a volt IKV-nak). A közszolgáltatás jelenlegi anyagi helyzete működésképtelenséggel fenyegeti a várost. Eddig többnyire a magas díjakra panaszkodó fogyasztók véleménye vált ismertté. Célszerű meghallgatni a másik felet is. Ezért kerestük fel dr. Bödő Imrét, a részvénytársaság gazdasági igazgatóhelyettesét. — Milyen helyzetben érte a részvénytársaságot a közszolgáltatási díjak drasztikus emelése? — Jóval jobb helyzetben, mint amilyenben az ország legtöbb hasonló vállalatát. Ez annak köszönhető, hogy vezetői 5-6 évvel ezelőtt fölismerték: csak akkor tudják ellátni az alapszolgáltatást, ha „több lábra állnak”, azaz olyan vállalkozásokba fognak, amelyeknek bevételeiből megszüntethetik részben a korábbi pazarló ellátórendszerek veszteségeiből adódó, részben a ráfordításokat nem fedező díjak miatt keletkezett veszteséget, illetve hiányt. A koncepció bevált: 1991-ig jutott elég anyagi erő az alapszolgáltatásra anélkül, hogy akár egy fillér hitelt kellett volna felvenni. Ettől kezdve azonban már hitelfelvételre szorultunk. — Mire fordították azokat a bevételeket, amelyeket nem emésztett fel a szolgáltatás? — Nem osztottuk szét, nem éltük föl. Ehelyett az önkormányzat tulajdonát képező IKV fejlesztésére, vagyonának növelésére fordítottuk, hogy képessé tegyük a lakosság egyre növekvő igényeinek kielégítésére. Egy részét pedig közvetlenül visszaadtuk a városnak. Tavalyelőtt 15 millió forintot juttattunk lakások, más épületek felújítására. Például ebből a pénzből fejeztük be a Kossuth tér 5-öt, tavaly pedig 10,5 millió forintot átvállaltunk a fűtési díjakból. Itt jegyzem meg: a távfűtésnél a fogyasztóknak is volt közvetlen hasznuk a korszerűsítésből, hiszen amikor kevesebb energia fogyott, kevesebbet kellett kifizetniük. — Ennek a kedvező helyzetnek azonban viszonylag hamar vége szakadt. Úgy tudom, a részvénytársaság ma komoly gondokkal küzd azért, mert a fogyasztók egy része nem hajlandó befizetni a szolgáltatási díjakat. Mennyi az úgynevezett kintlevőség? — Több mint hatvanmillió forinttal tartoznak a részvény- társaságnak a fogyasztók. Ehhez tudni kell, hogy a lakbérek eleve nem fedezik a ráfordításokat. Az üzemeltetésre 64 millió forintot költöttünk tavaly, a díjakból származó bevételek azonban csak 62 millió 500 ezer forintot tesznek ki; a lakásokra viszont a karbantartással és a felújítással együtt 195 millió forintot költöttünk. A tartozások néhány hónapot tekintve is egyre növekvő tendenciát mutatnak. A bérleményekkel kapcsolatos hiány például tavaly januárban 7,6, szeptemberben 11,4, decemberben pedig már 12,8 millió forint volt. A tervezett fűtés- és melegvíz-szolgáltatási díjból majdnem 35 millió forint hiányzik. Már a korábbi években is előfordult, hogy egyesek nem tettek eleget fizetési kötelezettségeiknek. Amikor az állam minden átmenet nélkül megszüntette a szolgáltatás támogatását, akkor érte el ezeket az elképesztő méreteket a fizetés megtagadása. Részvénytársaságunkra, sajnos, kettős teher nehezedik. Egy máig érthetetlen rendelet szerint nekünk kell beszedni a víz- és csatornadíjakat. Ha a fogyasztóknak csak töredéke tesz eleget e kötelességének, a DRV tőlünk akkor is leemeli a tervezett bevételt. Ez igen nagymértékben növeli kintlevőségeinket. A volt IKV lehetőségeinek a határához ért. Ahhoz, hogy ezt a kiesést ellensúlyozni tudjuk, legalább 15 százalékkal kellene csökkenteni költségeinket. Mivel ezen a téren a korábbi években majdnem minden tartalékunkat kimerítettük, a legjobb esetben is csak 3-4 százalékos nadrágszíj-meghúzással számolhatunk. Különösen az úgynevezett profitot termelő részlegek dolgozói mondják joggal: a város ne az ő bérük terhére biztosítsa a szolgáltatást. A mi kőművesünk nem jótékonysági „intézmény”, hogy mondjuk a kis nyugdíjat kiegészítse. Az ilyen gondokat a szociálpolitikának kell felvállalni. — A közgyűlés legutóbbi döntése szerint hamarosan két részvénytársaságra oszlik az önök részvénytársasága. Ki fedezi a szolgáltás- sal foglalkozó rt deficitjeit, ha a profitot termelő rí erre már nem adhat pénzt? — A közszolgáltatás működőképességének fenntartása az önkormányzat feladata. Tehát a város költségvetéséből, amelybe a „piacorientált” részvénytársaság osztaléka is befolyik, kell majd biztosítani a működtetéshez szükséges pénzeket. Ha erre a be nem folyt díjak miatt mégsem lesz képes, csak két dolog következhet. Az egyik: a szolgáltató vállalatok lezárják a vizet, kikapcsolják a villanyt, a gázt (pénz nélkül ők sem tudnak létezni), sújtva persze azokat is, akik becsülettel eleget tettek fizetési kötelezettségüknek. A másik: az önkormányzat szakítva az engedékenységgel adminisztratív eszközöket (fizetésletiltást, kilakoltatást stb.) igénybe véve kérlelhetetlenül behajtja a közszolgáltatási díjakat azoktól, akik fizetőképesek. Az ellehetetlenült polgároknak pedig — ez is kötelessége — támogatást nyújt. — Ma egyre többször tapasztaljuk, hogy a szolgáltatási közterhek növekedéséért a szolgáltató vállalatokat (például az IKV-t) okolják. Mi erről a véleménye? — Mi nem tartjuk magunkat hibátlanoknak. Kemény küzdelmet folytatunk gyengéink megszüntetéséért. Am a bevételarányos nyereségünk mindössze 8-10 százalék, dolgozóink átlagkeresete a városi átlag körül mozog. Gyakran már csak a vállalati és szakmai hűségnek köszönhetjük, hogy még itt vannak. Szeretnénk, ha fogyasztóink is meggyőződnének arról, hogy egyetlen fillérjükre sem tartunk igényt jogtalanul. Ezért állítottunk fel központunkban egy számítógépes ügyfélszolgálatot, amely pillanatok alatt névre szólóan kimutatja, ki mit fogyasztott, fizetett. Szakembereink készséggel adnak mindenkinek részletes — akár szakmai — felvilágosítást is. Azt szeretnénk, ha nőne a bizalom, ha az állampolgár belátná: mi a szolgáltatásnak nem haszon- élvezői, hanem csak megvalósítói vagyunk, szerény juttatások mellett. — Köszönöm az interjút. Szegedi Nándor VERSENYTÁRGYALÁSON KÍNÁLJÁK AZ ÜRESEKET Drága önkormányzati lakások Kaposváron Az önkormányzati tulajdonú lakások értékesítése több mint 2000 lakás bérlőit érinti Kaposváron. A polgármesteri hivatal megbízásából az In- köz-iroda végzi az eladásra kijelölt épületek műszaki fölmérését, értékelését és eladását. Sokan természetesen a kárpótlási jegyeket akarják lakásvásárlásra felhasználni. — Mivel azonban a számítógépes feldolgozás még most folyik, a vételi szándékról pedig kilencven napon belül nyilatkozni kell, bizonyára jó néhányan lesznek olyanok, akik csak a határidő lejárta után jutnak a kárpótlási jegyekhez. Figyelembe veszik-e önök ezt a körülményt? — kérdeztem dr. Ács Andrást, az Inköz-iroda vezetőjét. — Nem kell nyugtalankodnia senkinek: természetesen haladékot kérhetnek a fizetésre, a kárpótlási ügyek elintézéséig. Az 1991. augusztus 21-i eladásra kijelölt lakásoknál az önkormányzati rendelet értelmében a napi ár 60 százalékának megfelelő vételárat veszik alapul. Ennek a tíz százalékát kell egy összegben befizetni, a fennmaradó részt pedig havi részletekben. — Nem egészen világos a bérlőknek az sem, hogy milyen esetekre vonatkozik az eladási árajánlaton szereplő 40 százalékos kedvezmény. — Ha valaki azonnal kifizeti a vételárat, akkor a 10 százalékra kapja a 40 százalékos kedvezményt. Ha bizonyos ideig fizeti valaki a havi részleteket és később nagyobb öszeghez jut, amiből ki tudja fizetni a hátralevő teljes ösz- szeget, akkor is érvényesül ez az engedmény. Ha az egész vételárat nem tudja kifizetni a leendő tulajdonos, akkor az előírt törlesztési kötelezettségen felüli éves összeg 40 százalékának megfelelő kedvezményt adjuk. Konkrét példát azért nem tudok mondani, mert ez a törlesztési időtől és a havi részeitektől is függ. De minden esetben fillére kiszámítjuk a fizetendő összeget, hogy el tudja dönteni, melyik változat éri meg neki jobban. — Mi történik azokkal, akik nem kívánják megvásárolni a lakást? — Egyelőre önkormányzati rendelet védi azokat, akik nem veszik meg a lakásukat. Kormányrendelet biztosítja, hogy a nyugdíjasok lakását más nem vásárolhatja meg lakottan sem. Ilyen esetben a lakók továbbra is bérlők lesznek, a lakás pedig önkormányzati tulajdonban marad. Mivel ezek az épületek társasházakká alakulnak, a meg nem vett lakások felmerülő kiadásait, például a közös költséget, az önkormányzat fogja fizetni. Az Inköz előtti hirdetőtáblák tele vannak eladásra kínált önkormányzati lakásokkal. — Az előbb reklamált egy férfi a magas törlesztőrészletek miatt. Jellemző ez? — Sok probléma adódik abból, hogy az állami lakások egy része igen elhanyagolt állapotban van. Magasnak találják a vételárat azok a bérlők, akiknek a lakásában soha nem volt felújítás. Előfordult, hogy a műszaki felmérések során a lakbér-alaphoz képest eltérő területnagyságot mértek. Az életszínvonal nagy arányú csökkenése miatt sokan nem tudják előteremteni a vételárat. Érezhetően csökken az érdeklődés az önkormányzati lakások megvásárlása iránt, tudva, hogy az önkormányzat fenntartotta a jogot a futamidő és a kamatok egyoldalú módosítására. Dr. Szili Máriának, a polgármesteri hivatal referensének tájékoztatása szerint készül egy előterjesztés az ön- kormányzati lakások eladási feltételeinek a módosításáról. Ez az előterjesztés — várhatóan — még ebben a hónapban a testület elé kerül. S. Pap Gitta — Igazán kisegíthetnék az önkormányzatokat, hogy elhelyezik itt a hajléktalanokat!
