Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJ ÁSOK OLDALA 1992. február 20., csütörtök Egyesületben a lengyeltóti nyugdíjasok „Minket még nem kell leírni” 1 i ,.. ...» • .. •v>' ■ 7. . ^íi| . ::: . Jt, f . ,y / ánácsok adóbevalláshoz (2.). Mennyi jövedelemadót fizet a nyugdíjas? Apró öregember megrakott biciklit tol a lengyeltóti utcán. A vázon kilószám a liszt és a korpa. Kacsát akar nevelni, mondja, az utóbbi eleség ahhoz kell. Következő mondatával már panaszkodik: 5200 forint a nyugdíja, feleségét nem veszik vissza a munkahelyére... Épp a legjobbkor jött a lengyeltóti nyugdíjasok egyesületének kezdeményezése, a kedvezményes liszt-, cukor-, étolaj- és korpavásár! Lengyeltótiban hagyománya van az öregekkel való törődésnek. Az itt élő mintegy 500 idős korú sosem esett ki a látókörből: mindig idejében érkezett a szükséges segítség, mert a támogatás szándékát komolyan gondolták. A lengyeltóti nyugdíjasok nemrég egyesületet alakítottak, s egyik első ténykedésük ez a kedvezményes vásár volt. ■ — Múlt év november végén jött létre az egyesületünk. 113-an léptek be, mind idősek, nyugdíjasok — tájékoztat Kiss Lajos, az egyesület vezetője. — Az önkormányzat kezdettől fogva támogatott bennünket. Üléseinken mindig itt van a polgármester is, és az önkormányzati bizottságokba mi is küldhettünk képviselőket. Most is, a szállításhoz ingyen rendelkezésünkre bocsátottak egy teherautót... Hogy miért volt szükség az egyesületre? Azért, mert nemcsak kívülről várjuk a segítséget, hanem — ahogy tudunk — segíteni szeretnénk magunkon. Bennünk van a bizonyítás vágya is, hogy minket még nem kell leírni. Aztán sok mindenre szükségünk lenne, olyasmire, amit központilag nem adhatnak. A pénzbeli segítség nem minden. Az is kell, hogy az egyedül élőkre egyszer-egy- szer rányissák az ajtót, megkérdezzék tőlük: hogy vannak, kell-e fát vágni... — Hiányoznak az együttlé- tek, a közös kirándulások. Ba- tyusbálokat tervezünk, szeretnénk elmenni a szombathelyi virágkertészetbe, megnéznénk a kámi arborétumot, elmennénk a zalakarosi melegvizes fürdőbe és így tovább... Emellett, ha kell, máskor is hozunk cukrot, lisztet — vagy amire még szükségük van az egyesületi tagoknak —, nagykereskedelmi áron. (Fotó: Lang Róbert) A következő akciójuk várhatóan mosószerekre, öblítőkre terjed ki, csak az a gond, hogy ezeket az árukat nem tudják hol tárolni... Szeretnének húsvét előtt kedvezményes narancs- és banánvásárt rendezni úgy, hogy a mozgásukban korlátozottaknak házhoz szállítanák a kért mennyiséget. Többen ugyanis éppen amiatt nem akartak rendelni most sem, mert nem tudták volna hazavinni az árut... N. L. Sok nyugdíjas adóalapját csökkenthetik azok a különféle kedvezmények, amelyek egyébként minden adózót megilletnek. A súlyosan testi fogyatékos személyek például havi 2000 forinttal, összesen tehát legfeljebb évi 24 ezer forinttal mérsékelhetik adóalapul szolgáló évi összjövedelmüket. Orvosi igazolással mindazokra a hónapokra érvényesíteni lehet ezt a kedvezményt, amelyekben a fogyatékos állapot legalább egy napig fennállt. Gyakori, hogy nagyszülők nevelik az unokát vagy nyugdíjasok neveklőszülőként gondoskodnak a gyermekekről. Havi 1000 forinttal — évi 12 ezer forinttal — csökkent- heti gyermekenként adóalapját az, aki 6 éven aluli gyermeket nevel vagy legalább három (egyedülállóként két) 14 éven aluli kiskorút tart el saját háztartásában. Ha a 14 éven felüli, de 30 évesnél fiatalabb eltartott gyermek közép- vagy felsőfokú iskola nappali tagozatán tanul, szintén jár utána a havi 1000 forintos adóalapcsökkentő kedvezmény. A súlyosan fogyatékos gyermeket eltartók ugyancsak élhetnek ezzel az adókedvezménnyel. A munkaviszonyban levő nyugdíjasok figyelmébe ajánljuk: 1991-től megszűnt ugyan az adóalapot csökkentő havi 1000 forintos alkalmazotti kedvezmény, helyette azonban a fizetendő adó — tehát nem az adóalap! — összegét annyiszor 250 forinttal lehet csökkenteni, ahány hónapig munkaviszonyban állt áz adózó. Ha egész évben dolgozott, akkor összesen 3000 forinttal kevesebb adót kell fizetnie. Csökkenteni lehet az adóalapot a szakszervezeti tagdíj egész évi összegével és az önkormányzatok által kiszabott, helyi adóként 1991-ben befizetett összegekkel is. Helyi adóként az építményadót, a kommunális adót és a helyi iparűzési adót lehet figyelembe venni. Nem vonható le viszont az adóalapból például a régi házadó, a nem lakás céljára szolgáló építmények régi adója, a korábbi telekadó és a régi gyógyüdülőhelyi díj. Sz.G. Hozzászólás cikkünkhöz A könyvkereskedő tisztességes volt Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Somogyiak a kamarában A Nyugdíjasok Országos Kamarájának teljes jogú tagjává választották a januári tanácsülésen a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetségét. Ezzel járó alapvető kötelezettsége a somogyiaknak, hogy elfogadják a kamara alapszabályát. Öregek főzőcskéje Betegecske öregecske konyhája címmel jelent meg az Uj Ószidő Kiskönyvtárának első kiadványa. Az idős, beteg emberek megfelelő étrendjének kialakításához nyújt segítséget a diétás recepteket és orvosi tanácsokat tartalmazó kötet, s az otthoni gondozásra szorulók hozzátartozói is haszonnal lapozgathatják. Pernyertes nyugdíjasok Két nyugdíjas bányász igazát mondta ki hosszas pereskedés után a Nógrádi Szénbányákkal szemben a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság. Az ítélet szerint megilleti őket az időközben bekövetkezett szénár-emelésből adódó ár- különbözet, a nyugdíjas bányászoknak járó 20 mázsa kányási kockaszén megvásárlásához. Segítőház hajléktalanoknak Hétmillió forintos felújítással létrehozták és felavatták a hajléktalanok segítőházát Győrben. Összesen kilencven rászorulót helyezhetnek el a volt szovjet üzemanyagbázis területén levő 16 lakásos tiszti házban. Február 6-i számunkban, a Nyugdíjasok oldalán Eltéko- zolt könyvek címmel — olvasói levél alapján — cikket közöltünk, amelyre az érintett válaszolt. Észrevételeit az alábbiakban közöljük. „1991. december elején a Holló és Társa GMK Kaposvár, Múzeum köz 2. sz. alatti könyvkereskedésében megjelent Fodor László úr és felesége, akik egy hosszabb listát mutattak az általuk eladásra kínált könyvekről Várhegyi Annának, a kereskedés alkalmazottjának. Várhegyi Anna a könyvkereskedői szempontból érdekesebbeknek ígérkező könyveket bejelölte, és tájékoztatást adott az átvételi árakról. Fodor úr és neje a felvilágosítást tudomásul vette és az üzletből eltávozott. December 10-én jelentkezett Fodor László — ez alkalommal egyedül —, és mintegy 20 db könyvet kínált eladásra, amelyek nem mindegyike szerepelt a korábban megjelölt könyvek között. Itt szükséges rögzíteni, hogy un. atiquár értékkel kizárólag a cikkben is említett, 4 kötetből álló Brehm-sorozat bírt. Várhegyi Anna a többi könyvet — amelyek között több kimondottan rossz állapotban volt, illetve semmiféle művészi tartalommal nem bírt — egyrészt a Brehm-sorozatra tekintettel vette át, főként azonban azért, mert az idős embert korára tekintettel meg kívánta kímélni a felesleges fáradozástól. Az átvételkor a kereskedés alkalmazottja közölte Fodor úrral, hogy a könyveket azok antiquár eladási árának 65 százalékáért tudja megvenni, amely összeg összesen 420 forintot tesz ki. Fodor úr az árajánlatot elfogadta, s a számla kiállítása és a pénz átvétele után az üzletből eltávozott. Mintegy 3-4 óra múlva feleségével együtt visszatért, a pénzt lecsapták az asztalra és követelték vissza a könyveket. Várhegyi Anna közölte velük, hogy a Brehm-sorozatot sikerült azonnal eladni, a többi könyv a polcokon van, ő azonban a címekre már nem emlékszik. Nem emlékezett rájuk sajnálatos módon a volt tulajdonos sem, ami egyébként nem különösen furcsa, hiszen mint azt korábban említettem, a legközönségesebb, művészi értékkel nem bíró kiadmányokról volt szó. Az üzlet egyébként sem aznap, sem máskor nem zárt be. Ez egyébként karácsony előtt két héttel mindenképpen kizárható minden minimális üzleti érzékkel rendelkező kereskedő részéről. Várhegyi Anna egyetlen alkalommal sem beszélt nyeglén, nem tanúsított fölényeskedő magatartást. Eme, a Btk 180. paragrafus 1. bek. b. pontja szerint minősülő, nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértést a leghatározottabb módon visszautasítjuk. Ugyanígy visszautasítjuk a cikk szerinti „lelkiismeretlen kufár” minősítést is. Várhegyi Anna a történtekről a gmk tagjait tájékoztatta, akik Fodor urat meg kívánták keresni — hiszen a pultra visszacsapott pénz még mindig a kereskedésben van —, de miután lakcímét korábban nem volt hajlandó megadni, törekvésünk sikertelen maradt. A könyvkereskedés és annak alkalmazottja mindenben maximális korrektséggel és tisztességgel járt el, ezért az ominózus cikk a tények valós ismerete nélkül jelent meg.” A nevetés A hévízi tóba olyan padokat helyeztek, amelyeken úszás közben megpihenhetnek az emberek. Olyankor azt mondják: a nevetés, a derültség, a jókedv is gyógyító hatással van rájuk. Közismert a gabro- vóiak (Bulgária) humora, és az is, hogy minden év májusában nemzetközi humor- és szatírafesztivált rendeznek náluk. Azért épp Gabrovóban, mert vidám, élelmes, jókedvű emberek élnek ebben a bolgár városban. Róluk mesélik például: a takarékoskodásban odáig mentek, hogy levágták a macskájuk farkát, ily módon ugyanis gyorsabban betehetik mögötte az ajtót, ha az ki-be jár a szobából, így nem szökik ki bentről a meleg... Hippokra- tész is felismerte a jókedv gyógyító erejét; szerinte a nevetés az élet alapfeltétele, és attól is függ a beteg gyógyulása, mennyire őrzi meg jó kedélyét. A nevetés ma nem szerepel ugyan a gyógyszerek listáján, de mindenkor és minden mennyiségben alkalmazható... Dr. 1.1. KIÁLTÁS A KISNYUGDÍJASOKÉRT Nálam is deficit van, nemcsak az állami költségvetésben: a 7900 forint nyugdíjamból 3000 forint kell a diák fiamnak, hisz így is többet éhezik, mint jóllakott. A 4900 forintból meg megélni sem tudok, nemhogy rezsit tudnék fizetni. így aztán kikapcsolják nálam a gázt, a villanyt, én pedig megfagyok, és ezzel elmúlnak a gondjaim. Nem kell tovább nélkülöznöm, mert közölhetem a tényleges igazságot: tej és tejtermék egy éve nem volt a számban, húst több mint egy éve vettem utoljára a hatósági húsboltban (addig is ott vettem); ruhát, lábbelit sok-sok éve nem vettem. Miből is vettem volna? És az az igazság, hogy ha néha — eddig nekem egyszer — emeltek nyugdíjat, a lehető legigazságtalanabb módon százalékot adtak. De hogyan? 1977-ben mentem nyugdíjba: így kisnyugdíjas vagyok és régi. Ezért a nyugdíjam magasabb százalékát kaptam, ami 1200 forint volt. Aki ugyanabból a munkakörből — alacsonyabb végzettséggel — 1990-ben ment nyugdíjba, 25.000 forintjához alacsonyabb százalékot kapott, mégis megkapta a 3000 forint felső határt. így aztán az ő nyugdíja az enyémnek háromszorosa. Hogyan lehet hát igazságot tenni vagy legalább megközelíteni azt? Mindent figyelembe véve a márciusi nyug- dijrendezésnél azoknak, akik 1982 előtt mentek nyugdíjba, annyi nyugdíjat kell adni, mint annak, aki most megy nyugdíjba ugyanabból a munkakörből, ugyanolyan végzettséggel és szolgálati idővel. Persze, akik még élni fognak márciusban. Aztán nekik is kárpótlás jár. Az eddig elrabolt pénzüket vissza kell adni. Jövőre pedig azokét egészítsék ki a fenti módon, akik 1982-ben mentek nyugdíjba. Ez már csak egy korosztály. így mindenki számíthat rá, hogy nyugdíjazása után 10 évvel — ha megéri azt az időt — ismét fogyaszthat tejterméket, húst, télen meleg lehet a lakása, sőt világíthat is. Talán még tv-t is nézhet és nem kell az öngyilkosság gondolatával foglalkoznia. Mert mások is eljuthatnak a nyugdíjkorhatárig. Azok is, akik most hatalmon vannak, és egy más összetételű magyar kormány fogja azt mondani: „Amilyen pohárral mértél, tetézve kapod vissza”. Nos, hát a becsület is igazság. Legyünk, legyenek igazságosak és becsületesek a régebben nyugdíjban lévőkkel is! Mi többségében becsülettel dolgoztunk, nagyon keményen, és ezt a sanyargatást nem érdemeljük. Modern kifejezéssel élve: ez Recsk alternatívája, kifinomult változata. Szeretném, ha ez a segélykiáltás eljutna az illetékesekhez, és annak ellenére, hogy magánszemélytől származik azonnali hatállyal megszüntetnék a mi „recskünk”-et is. Bizonyosak lehetnek abban, hogy nemcsak a régi kisnyugdíjasok, hanem az egész ország lakossága méltányolná cselekedetüket. Ezt a javaslatot 1991. december 12-én szerettem . volna elmondani a FKGP-„képviselőnek”, annak, akit annak választottam én is. De mire rátértem volna mon- dókámra, otthagyott, mondván: megnézi a stencilgépet a másik szobában. Ezt követően elmondtam javaslatomat a titkárnőnek, aki le is jegyezte. Sajnos, nem történt semmi. Aztán végképp rá kellett jönnöm, hogy nekem nincs is képviselőm sem a parlamentben, sem a kormányban. Sehol senki, aki értem, értünk „régi” kisnyugdíjasokért szót emelne. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt leírom. Befejezésül kérem a „honatyákat” és kormánytagokat, hogy próbáljanak egy évig annyi pénzből élni, amennyi az én nyugdíjam! Akik életben maradnak, biztos törvényerőre emelik javaslatomat. Darányi József
