Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — HATÁRON INNEN ES TÚL 1992. február 19., szerda Tűzszünet Horvátországban (L) Zágráb: homokzsákos remények Svájci turizmus: leszálló Horvátország a térképen leginkább szárnyra kelt madár­hoz hasonlít: fejét az Isztria rajzolja ki, teste a tengerpart, szárnya pedig a magyar határmente. Ezzel a stilizált madár­ral egy zágrábi kirakatban találkoztam először. Mellette egy szív alakú, piros matrica. A matricán a horvát címerpjazs és egy dátum: 1992. január 15. A Horvátország önálló állami­ságát elismerő nyilatkozatok dátuma. Azóta 45 állam is­merte el, s létesített vele diplomáciai kapcsolatot. A feszültség, amely polgár- háborúhoz vezetett, nem a szükségszerűség következ­ménye. Tudjman elnök példa­ként Zágrábot hozta fel, ahol a lakosság 5 százaléka szerb, és nincs nemzetiségi villon­gás. A villongáshoz az is kell, hogy legyen egy szélsőséges vezető erő, amely azt szítja. Ennek a gondolatnak a folyta­tását hallottam Jurica Pavelics miniszterelnök-helyettestől, aki a nemzetiségi feszültség eredőjeként két világfelfogás különbözőségét is megjelölte. A katolikus Horvátországban a római vallás természeténél fogva az egyén boldogulása, felemelése áll az érdeklődés középpontjában. A szerb or­todox viszont az egyént a kö­zösség alá helyezi, s a közös­ség boldogulásától teszi füg­gővé az egyént. E logika sze­rint az ortodox szerb akkor lesz nagy, ha Szerbia az. Zágráb főtere a volt Köztár­saság tér visszakapta régi ne­vét. így hívják: Jellasics tér. Közepén újra ott a bán hatal­mas lovasszobra is, amelyet először 1866-ban állítottak fel, és 1947-ben bontottak le. A tér mögött fönt, a Grics épületei között nagy az elővi­gyázatosság: géppisztolyos milícisták őrzik a Szent Márk- templommal szemben a par­lament épületét és a kor­Jellasics szobra Zágrábban, a róla elnevezett téren. A bán — mondják a horvátok — Szerbia felé mutat a kardjával mányhivatalokat. Horvátor­szág függetlenné válása után, február 13-án ült össze itt elő­ször a parlament. Tagjai azok a képviselők, akiket 1990 má­jusában választottak meg. Az első napirendi pontok egyike a független Horvátország köz- igazgatási rendszerének kia­lakítása volt. Ma ugyanis csak a helyi önkormányzatok mű­ködnek és a parlament teszi a dolgát. Hiányzik a kettő között a területi önkormányzat. Ezt a megyerendszer felállításával kívánják pótolni. Tizennyolc megye fogja össze majd az 56 ezer négyzetkilométeren élő 4 millió 700 ezer embert. Új alkotmány készül Csakhogy a megyei köz- igazgatási rendszer kialakítá­sához a költségvetésben egy fillér sincs. Valószínű, hogy csak az új választások után kezd el működni a közép­szintű közigazgatás Horvátor­szágban. Az új választásokra egyéb­ként folyik a készülődés. A törvényhozás jelenlegi három szintjét kettőre kívánják csök­kenteni. Az első szintet most a pártok, a másodikat a munka­tanácsok, a harmadikat pedig a helyi önkormányzatok által megválasztott képviselők al­kotják. Az új javaslat szerint a pártok és a megyék demokra­tikusan megválasztott képvi­selői ülnek majd a parlament­ben. Nekik egyébként az is a feladatuk lesz, hogy megal­kossák Horvátország új al­kotmányát. Az államszervezés nagy munkája mellett megkezdő­dött a felkészülés a háború nyomainak eltüntetésére is. Fanco Grigories miniszterel­nök mondta: a kormány a bé­kére készül, s arra, hogy megoldja belső gondjait. — Sokan tartanak ma attól, hogy a tengerparti szállodákat az otthonukból elűzött mene­kültek foglalják el — mondta. — Mi azt akarjuk, hogy ezek a Feszültségforrások Horvátországban tűzszünet van, s várják a békét. Zágráb­ban — és szerte az országban — az útmenti tankcsapdák és az utcai homokzsákok emlé­keztetnek a háborúra. Vala­mennyi fontosabb intézmény pinceablakait homokzsákkal fedték be, s nincs falu, közé­pület, amelynek bejárata előtt ne rakták volna le tüzelőállás­ként félkörívbe a homokkal töl­tött műanyag zsákokat. A há­borúnak — szerencsére — monstanára ennyi jele van csak. Az utcán — főleg Zágráb­ban — több a rendőr és a hor­vát gárda egyenruháját viselő katona. Franjo Tudjman horvát elnök mondta: 150-200 ezer gárdistát szereltek fel védeke­zésül az agresszor ellen. Az agresszor a szövetségi had­sereg, amelynek fenntartásá­hoz a költségek 32 százaléká­val járult hozzá Horvátország, és amelyet — mondja az el­nök — az ország határainak védelmére s nem belső villon­gásokra képeztek ki. A szö­vetségi hadseregben ma is 5600 horvát nemzetiségű ka­tona van, mert nem engedik ki­lépni őket. A horvát parlament épülete szállodák minél hamarabb az idegenforgalmat szolgálják. A menekültek pedig visszatér­hessenek lakásaikba. A miniszterelnök a Horvát­országban élő menekültekről beszélt. A külföldre menekül­tekről kérdésemre ezt mondta: — Magyarországon nagy munkát végeztek befogadá­suk, ellátásuk érdekében. Ezért szeretnénk külön is kö­szönetét mondani. Biztosítani kell, hogy ezek az emberek is visszatérhessenek hazájukba és házukba. Visszatérésük előfeltétele, hogy az úgyneve­zett baranyai háromszögből minden más erőt visszavonja­nak és az ENSZ-katonák el­foglalják helyüket. A lerombolt otthonokat helyre kell állítani... A menekültügy sok emberi problémát, drámát is takar. Tudjuk, hogy éppen a megélt problémák miatt vannak, akik nem is akarnak visszatérni. Háborús „leltár” A „leltár”, amelyet Zágráb­ban a háborúról készítettek a puszta számokat tekintve is megdöbbentő. Az agresszió egy instabil gazdaságot ért. Olyat, amelyben tíz év óta fo­lyamatosan csökkent a bruttó nemzeti termék. 1990-ben például pontosan tíz száza­lékkal. A háború 1991-ben 19 milliárd dollár kárt okozott. A pusztítás nagyságát jól mu­tatja egy másik adat: a háború előtti legjobb évben 15 milliárd dollár volt a nemzeti össze- termék. A háborús kárba csak az elpusztult javakat számol­ják: a piacvesztést, az elma­radt idegenforgalmi bevételt nem. A múlt évben egyébként szinte teljesen megszűnt az Adrián az idegenforgalom: a korábbi évek forgalmának csupán 7 százaléka volt a ta­valyi, s ez egyedül 2 milliárd dollár bevételkiesést jelentett. A szakemberek szerint ebben az évben sem lesz jelentős az idegenforgalom, mert „a tu­rista nem szereti a bizonytalan helyzetet”. A polgárháborúban elpusz­tult vagy súlyosan megrongá­lódott több mint 200 ezer la­kás, használhatatlanná vált a termelőeszközök egyhar- mada, járhatatlanná 35 nagy híd. A megművelt 2 milliárd hektár mezőgazdasági terület 30 százalékról nem tudták a háborús cselekmények miatt betakarítani a termést. Horvátországban most tűz­szünet van. Ahogy az ember közeleg az egyik a „tűzfészek” — Krajina — felé egyre több táblán látja lábon a kukoricát, fölszántatlanul, vetetlenül a földet. A háború az idén is érezteti majd hatását. (Folytatjuk) Kercza Imre ágban Vajon meddig lehet az Öböl-háborúra és ezáltal a tengerentúli vendégek távol- maradására fogni az idegen- forgalmi ágazat visszaesését? Különösen olyan körülmények között, amikor nem minden országra áll ez az összefüg­gés. Svájcban a tavalyi rossz eredményt mindenesetre ez­zel magyarázzák — pedig a statisztikát valamelyest koz­metikázták a 700. évforduló sikeres rendezvényei. Tény azonban: a kantonok országa immár tíz esztendeje kényte­len barátkozni a gondolattal, hogy fogy a turisták, a vendégéjszakák száma és ezzel az idegenforgalomból származó bevétel is, s egyre kisebb szelet jut Svájcnak a nemzetközi idegenforgalom­ból. A statisztikák szerint tavaly 40 százalékkal kevesebb amerikai, 25 százalékkal ke­vesebb ausztrál és 10 száza­lékkal kevesebb japán érke­zett Svájcba a vártnál és a ko­rábbinál. Csak német ven­dégből akadt több: számuk hat százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az okok között bizonyára a magas árak is szerepelnek. Svájc végeredményben a legtöbbet a téli sportok kedve­lőinek tudja nyújtani, ám e te­kintetben Ausztria egyre na­gyobb rivális: aipesi sípályák, megfelelő szállás, ellátás ott lényegesen olcsóbban kínálja magát. A svájciak beismerik gyengéiket: a magas árak el­lenére a turistaközpontokban nem sok újdonság várja a vendéget. Szászi Júlia Férdül a pisai torony Az utóbbi egy évben meggyorsult a pisai ferde torony dőlése, és ez sürgő­sen szükségessé teszi a to­rony megtámasztását — közölték a műemlék állapo­tát folyamatosan ellenőrző bizottság szakértői. A beje­lentés szerint tavaly további 1,20 milliméterrel nőtt a to­rony elhajlása a függőle­gestől, s ez 20 százalékos gyorsulást jelent az évszá­zadok óta tapasztalt folya­mathoz képest. A lehető leggyorsabban meg kell akadályozni a torony to­vábbi ferdülését, mégpedig úgy, hogy az alapokba nagymennyiségű ólmot épí­tenek be — mintegy ellen­súlyként, az elhajlással el­lentétes oldalon. Nyitott határ — fokozódó kémtevékenység Dr. Gyaraki Károly vezérőrnagy a Katonai Biztonsági Hivatal munkájáról, feladatairól A titkosszolgálatok vezetői ritkán lépnek a nyilvánosság elé. Dr. Gya­raki Károly mérnök vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Katonai Bizton­sági Hivatalának vezetője azonban nem zárkózott el attól, hogy fölleb- bentse a fátylat az irányítása alatt működő szolgálat „titkairól”. El­mondta: a Biztonsági Hivatal feladata egyebek között a terrorcselekmé­nyek, a közösség elleni izgatás földe­rítése, elhárítása, ha ilyen cselek­ményt a honvédséggel szolgálati vagy munkaviszonyban álló személy követ el. Gondoskodik a különösen fontos katonai objektumok, vezetési pontok, lőszerraktárak védelméről és a különösen fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek — tud- tukkal történő — védelméről is. — Az ezredeknél, dandároknál és egyéb katonai alakulatoknál bizton­sági tisztjeink teljesítenek szolgálatot — mondja a vezérőrnagy. — Jelen­téseiket a magasabb egységeknél levő biztonságiak gyűjtik össze, s to­vábbítják a központba, ahol azokat a kémelhárítási, az alkotmányvédelmi osztály, illetve a személyvédelmi csoport dolgozza föl. Információink különböző forrásokból származnak. Információ az is, ami egy baráttól, ismerőstől, az is, ami valamelyik egység parancsnokától vagy akár a lakóterületről, tisztességes, szavahi­hető állampolgároktól származik. Ezeket az értesüléseket azután szakembereink elemzik és értékelik. A hivatal vezetőjeként a miniszternek hetente, a parlament nemzetbizton­sági bizottságának pedig igény sze­rint teszünk jelentést. A közelmúlban két esetben is, a jugoszláviai helyzet­tel kapcsolatban, valamint a költség- vetés vitája előtt jelentettem a bizott­ságnak. — Mi látjuk el a honvédelmi minisz­ter személyének biztosítását is. Ami­kor különböző alakulatokhoz látogat, tárgyalásokra megy, előkészítjük az objektumokat mind tárgyi, mind sze­mélyi szempontból. A helyiségeket tűzszerészek ellenőrzik, szakembe­rek vizsgálják meg, hogy nincse- nek-e például lehallgatók... Tavaly öt minisztert, a NATO Európai Szövet­séges Haderők főparancsnokát, az USA védelmi miniszterhelyettesét, a két minisztériumi államtitkárt, két ve­zérkari főnököt fogadott dr. Für Lajos — valamennyiük biztosítását a kor­mányőrséggel közösen láttuk el. Amikor a programok katonai objek­tumokban zajlanak, nekünk jut több feladat, amikor „civil” eseményeken és helyszíneken, akkor a kormányőr­ség látja el a feladatok zömét. — Szeretnénk, ha nem fognánk kémeket, mert ez azt jelentené, hogy a lehető legjobban végeztük dolgun­kat, mint bűnmegelőző szevezet. Ugyanakkor természetes, hogy hatá­raink megnyitását minden titkosszol­gálat és hírszerző szervezet kihasz­nálhatja. Erősödött, intenzívebb lett ez a tevékenység, s nagy a valószí­nűsége, hogy katonai területen is ha­sonló jelenségeket tapasztalunk majd. Hajdú Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents