Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. február 3., hétfő Az Agrobank népszerű Csurgón Megújultak Csurgó pénzin­tézetei. A Budapest Hitelbank, a Hungária Biztosító és az Ag­robank új helyen, a Takarék- szövetkezet és az Állami Biz­tosító pedig megújult irodájá­ban várja az ügyfeleket. Az OTP-t keresik fel ugyan a leg­többen, ám az új bankházak egyre népszerűbbek a lakos­ság körében. Az Agrobank egy éve nyi­totta meg kapuit Csurgón. Ál­datlan körülmények közt — egy lakóépületből átformált irodában — kezdték, július húszadika óta azonban a helyi takarékszövetkezet „kinőtt” irodájából irányítják a pénz- forgalmat. Az irodát úgy ren­dezték be — mutatta be a pénzintézetet Gaál László ki­rendeltségvezető —, hogy a betérő ügyfelek kényelmesen leülhessenek, kellemes kör­nyezetben várhassák ügyeik intézését. A bank szakembe­rei vallják: az első benyomá­soktól függ minden. — Az első esztendőben ígé­retesen nőtt a forgalmunk — mondta a kirendeltségvezető. — Mintegy nyolcvan számla- vezető bízta ránk vagyonát, és öten több mint tízmillió forintos napi számlaegyenlegnél tar­tunk. Sokan minsztifikálják a bankok légkörét, félve lépnek be hozzánk. Nem titkoljuk, hogy mind több csurgói és környékbeli polgárt szeret­nénk becsábítani, ha másra nem, hát egy kis beszélge­tésre. A helyiségben kiállítá­soknak is helyt adunk, hiszen sok embert érdekel a képző­művészet. A pénzintézet neve hiába Agrobank, ügyfeleik közül mégis a mezőgazdasági be­fektető a legkevesebb. Vállal­kozók és magánszemélyek körében azonban egyaránt népszerűek a bank szolgálta­tásai. Talán azért, mert — mint mondják — ügyfél és ügyfél között nem tesznek kü­lönbséget. B. Zs. (Fotó: Lang Róbert) A JOGTALANUL ELÍTÉLTEK ÉRDEKÉBEN Második kárpótlási törvény Az Országgyűlés folytatja ma „Az életüktől és szabad­ságuktól politikai okból jogta­lanul megfosztottak kárpótlá­sáról” szóló törvényjavaslat vi­táját. A jogszabály az 1939-1989 közötti jogtalan el­ítélések alapján bekövetkezett sérelmekért kíván kárpótlást nyújtani. (Az 1939-es dátum indoka: a faji megkülönbözte­tés alapján hozott rendelkezé­sek ettől az időponttól kezdve adtak alapot szabadságkorlá­tozó intézkedések foganatosí­tására.) Az élettől való megfosztás esetén akkor illeti meg a hoz­zátartozót kárpótlás, ha a ha­lálos ítéletet végrehajtották, il­letve a büntető eljárás során vagy a szabadságvesztés végrehajtása alatt olymódon vesztette életét a sértett, hogy az eljáró hatóság szándékos­sága megállapítható. Az élet elvesztéséért egyösszegű kárpótlásra az elhalt özvegye, özvegy hiányában gyermeke, ha egyikük sem él, de az el­halt szülője életben van, akkor az jogosult. A kárpótlás terve­zett összege erre az esetre egymillió forint. A törvényjavaslat szerint a következők a szabadság el­vonásának azok a nemei, amelyek után az elszenvedőt kárpótlás illeti meg: — a semmisségi törvé­nyekben meghatározott, ko­rábban kiszabott ítéletek miatti szabadságvesztés, — az előzetes letartózta­tásban és kényszergyógyke­zelésben töltött idő, — mindaz a szabadságel­vonás, amely a szabadság- vesztés büntetéshez jellegé­ben és súlyosságában ha­sonló. (Például a szovjet hadi­fogságban 1946. április 1-jét követően eltöltött idő — ez a törvényjavaslat szerint kény­szermunkának tekintendő.) A legrövidebb idejű szabadság- elvonás, ami után kárpótlás jár, egy hónap. A szabadságelvonás után kárpótlásra jogosultat ha a törvény hatálybalépésének idején Magyarországon él —, választása szerint — kárpót­lási jegy vagy életjáradék illeti meg. Kárpótlási jeggyel tör­ténő kárpótlás esetén a sza­badságelvonásban töltött hó­napok száma és a törvény ál­tal meghatározandó úgyneve­zett alapösszeg — várhatóan 5 ezer forint — adja a kárpót­lás összegét. Az életjáradék havi össze­gét egy, a szabadságelvonás idejét és a jogosult várható élettartamát figyelembe vevő szorzószám és az alapösszeg szorzata adja. Az életjáradék annál magasabb, minél idő­sebb a sérelmet szenvedett személy. Az e törvényjavaslat körébe nem vonható sérelmek (pl. po­litikai célú gyilkosság) utáni kárpótlás kérdését a rövide­sen az Országgyűlés elé ke­rülő, a nemzeti gondozottakról szóló törvényjavaslat fogja rendezni. Ferenczy Europress Sertéstenyésztő Egyesület alakult Megalakult a Dunántúli Sertéstenyésztők Egyesülete. Az alakuló közgyűlésen huszonhat jogi személyiségű gazdálkodó írta alá a belé­pési nyilatkozatot. Működési területe jelenleg Dunántúl hat megyéjére terjed ki, de már to­vábbi három megye sertéstenyésztői jelezték csatlakozási szándékukat. Az egyesület alap­vető célja a nemesítővei és bejelentővel nem rendelkező tisztavérű sertés alapfajták céltuda­tos, az európai normákhoz igazodó nemesí­tése. Emellett az egyesület ellátja a sertésállo­mányok törzskönyvezését, a tenyész- és ha­szonállatok forgalmazását, képviseli az érde­keket, szakmai továbbképzéseket szervez, és szaktanácsokat ad. Az alakuló közgyűlésen részvevők megvá­lasztották a társadalmi elnökséget, az elnököt, valamint Gresa Zoltán személyében az ügyve­zető igazgatót. A dunántúli egyesület székhe­lye: Kaposvár, Somssich u. 1. Csurka az alelnökökről Szépen beszélő középiskolások ISMÉT GYŐRÖTT LESZ AZ ORSZÁGOS DÖNTŐ Az ország középiskoláiban megkezdődtek az előkészüle­tek az idei szép magyar be­széd országos döntőjére, a Kazinczy Ferencről elnevezett nyelvi vetélkedőre. Az idén huszonhetedszer kerül sor erra a sikeres nyelvművelő versenyre. Ma már jóval ezer fölött van azoknak a száma, akik szép beszédük után kü­lönböző díjakban részesültek, s elnyerték a Kazinczy érmet. Legtöbbjük Péchy Blanka ér­demes művésztől, a díj alapí­tójától vehették még át, aki életében aktív résztvevője és díszelnöke volt az országos döntők, mindkét zsűrijének. Minden országos döntőn szép sikerrel szerepeltek a Ba­laton menti megyék verseny­zői. Sok Kazinczy érmes ke­rült ki a kaposvári, a siófoki is­kolákból. Minden országos döntő színhelye eddig Győr volt és most is Rába partján kerül rá sor. Az előkészületek­ről mondta a házigazda Hérics Lajosné, a Kazinczy Ferenc Gimnázium és Szakközépis­kola igazgatónője. — Az iskolai, a megyei, a budapesti kerületi elődöntő­kön tömegesen vesznek részt a gimnazista, szakközépisko­lai és szakmunkásképzős ta­nulók. Ezek a versenyek feb­ruár elején befejeződnek. A legjobbak kerülnek az orszá­gos, a Győrött május 1-3. kö­zött megrendezésre kerülő döntőbe. Minden megyéből két gimnázazista és szakkö­zépiskolás, s ugyancsak két szakmunképzős. Ugyanennyi országos döntős lesz a fővá­rosi kerületekből, valamint az öt kiemelt vidéki nagyvárosból Győrből, Pécsről, Szegedről, Debrecenből és Miskolcról. Két zsűri előtt vizsgáznak a résztvevők szabadon válasz­tott és kötelező prózai szö­vegből. Fogadunk résztvevő­ket Csallóközből, Erdélyből, a Vajdaságból és Kárpátaljáról is, összesen több mint 30-at. Az országos döntőnek közel 150 résztvevője lesz. A leg­jobbak változatlanul megkap­ják a Kazinczy érmet. Az or­szág legsikeresebb nyelvmű­velői versenye ez, mintegy 40 ezer középiskolást és szak­munkásképzőst megmozgat­va a szép kiejtés, a szép ma­gyar beszéd érdekében. Cs. I. Az egész konfliktus mögött az a súlyos zavar áll, amit a Magyar Rádió és a Magyar Televízió mai vezetése, elnö­kei és törvénytelenül helyükre tett intendánsai okoznak a közszolgálati médiumokban — mondta Csurka István, az MDF alelnöke, annak kap­csán, hogy Antall József mi­niszterelnök visszavonta a rá­dió és a televízió alelnökjelölt- jeire tett személyi javaslatait. A súlyos zavarokkal járó működés ellen ma már széles körű társadalmi elégedetlen­ség nyilvánul meg. Amikor a kormányfő az alelnökök sze­mélyére vonatkozó javaslatait megtette, akkor ez az elége­detlenség még korántsem volt ekkora méretű — húzta alá Csurka István. A politikus va­lószínűnek tartotta, hogy az alelnökjelöltek éppen ezt a sú­lyos helyzetet saját bőrükön tapasztalva jelentették be le­mondásukat a jelöltségről a miniszterelnöknek. Rámutatott arra is, hogy a közszolgálati médiumok veze­tőinek nem a pártokkal kell egyezségre jutniok és közös alapra helyezkedniük, hanem a magyar társadalommal, az­zal a közzel, amelynek a szol­gálatára vannak jelölve. E te­kintetben elsősorban Gombár Csaba, de Hankiss Elemér és csapata is megbukott. MIT MUTAT AZ EUROBAROMETER? (1.) Az „átlagmagyar” a gazdaságról és családjáról Az Európai Közösség 1973-ban döntést hozott arról, hogy az európai együttműkö­dés jegyében, Eurobarométer elnevezéssel olyan közvéle­ménykutatást indít el, amely­nek keretében évente két íz­ben, valamennyi tagország la­kosságát megkérdezi arról, mit gondol saját országa kor­mányzatáról, mi a véleménye nemzete életkörülményeiről és gazdasági kilátásairól, és nem utolsósorban arról, mi­ként vélekedik az európai poli­tikai-gazdasági együttműkö­dés fejlődési perspektíváiról. A Modus Gazdasági és Társadalmi Marketing Tanácsadó Kft kutatói — Lengyel Emőke és Tóth Antal — a magyar lakosságot rep­rezentáló 1000 fő megkérde­zése alapján összegezték a hazai közvéleményt tükröző válaszokat. Tapasztalataik szerint a politika hazai fontos­ságát mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy baráti be­szélgetéseinek alapvető témá­ját a megkérdezettek 31 szá­zaléka szerint gyakran, 47 százaléka szerint pedig al­kalmanként politikai jellegű témák képezik. Csupán min­den ötödik választó állította azt, hogy barátaival sohasem beszélget politikai kérdések­ről. A megkérdezetteknek majdnem fele (47 százaléka) szerint hazánkban a dolgok rossz irányban haladnak. Az optimisták ezzel szemben csak 33 százalékos arányt képviseltek, igaz viszont, hogy minden ötödik megkérdezett (20 százalék) nem tudott hatá­rozott választ adni e kérdésre. Az adatok tanulsága szerint a lakosságnak még 1 száza­lékát sem éri el azok aránya, akik szerint a gazdasági hely­zet sokkal jobb lett az egy év­vel korábbihoz képest, s csak hozzávetőleg minden ötödik megkérdezett gondolta úgy a megkérdezés időpontjában, hogy a gazdaság állapota kissé jobb lett, mint 12 hónap­pal ezelőtt volt. Ezzel szem­ben a válaszadók 16 száza­léka szerint a gazdasági szi­tuáció a korábbiakhoz ha­sonló, míg a 35 százalék, il­letve 26 százalék szerint a gazdaság állapota a tavalyinál kissé, illetőleg sokkal rosz- szabb. Bíztató, hogy a lakosság a jövőt illetően érzékelhetően derűlátóbb, mint a múlt és a je­len vonatkozásában. Bár csu­pán a válaszolók mintegy 3 százaléka „szavaz” arra, hogy sokkal jobb lesz egy év múlva a helyzet, ám majdnem egy- harmaduk (30 százalék) a kismértékű javulásra, illetve több mint egynegyedük (26 százalék) már a mostanihoz hasonló állapotra „adta a vok- sát”. Ehhez képest csak min­den ötödik, illetve minden ti­zedik megkérdezett gondolja azt, hogy kissé rosszabbodik, illetve jelentősen rosszabbo­dik a gazdasági szituáció a mostanihoz képest. Lakosságunk háztartásának jelenlegi anyagi helyzetét az egy évvel korábbihoz képest általában rosszabbnak ítéli meg, mint az egész országét, így a megkérdezetteknek csupán kevesebb, mint 1 szá­zaléka állítja azt, hogy háztar­tásának anyagi helyzete sok­kal jobb a korábbinál, s a „kissé jobb” válaszlehetőség­hez is csak a lakosság mint­egy 8 százaléka csatlakozott. Ezzel szemben a megkérde­zettek 24 százaléka a koráb­bihoz hasonlónak tartja anyagi helyzetét, míg 36 százalékuk szerint kissé rosszabb, 30 százalékuk szerint pedig sok­kal rosszabb lett a szituáció ebben a vonatkozásban. A válaszadók a jövőt ille­tően lényegesen optimistáb­bak, mint a múlt relációjában. A kutatásba bevontak 2 száza­léka szerint egy év múlva sok­kal jobb lesz, 18 százaléka szerint kissé jobb lesz, 31 százaléka szerint a mostani­hoz hasonló lesz, míg 22 szá­zaléka szerint kissé rosszabb lesz, továbbá 17 százaléka szerint sokkal rosszabb lesz a háztartás anyagi helyzete. Összegezve elmondható, hogy az „átlagmagyar” baráti körben igen gyakran és szíve­sen politizál, ugyanakkor messze nincs arról meggyő­ződve, hogy környezetét meg tudja győzni álláspontja igazá­ról. Saját háztartásának „álla­pota”, továbbá a gazdaság és általában a dolgok jelenlegi ál­lása vonatkozásában a több­ség nem mondható túl derűlá­tónak. Nem túl optimisták a nyugdíjasok, az alacsony képzettségűek és jövedel­műek, továbbá a segéd- és betanított munkások sem. Ez­zel szemben a diplomások, a közalkalmazottak és főként az egyéni vállalkozók mind az egy évvel korábbi, mind a je­lenlegi, mind a jövőbeli kilátá­saikat illetően derűlátóbbak az átlagnál, és ugyanez mond­ható el a fiatalokról és a férfi­akról is. (Folytatjuk) Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents