Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
1992. február 17., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 16. téli olimpia, Albertville Újabb érmek találtak gazdára Norvég aranyéremmel indult a szombati versenynap, a férfi sífutók 15 km-es szabad stílusú versenyében. A 24 esztendős Björn Dähtie, aki a 30 km-en ezüstérmet vehetett át, lehajrázta kétszeres olimpiai bajnok honfitársát, Vega- ard Ulvangot, és ő nyerte el az olimpiai bajnoki címet. Ulvang („Viking”— így becézik a sífutók) mindezzel együtt is „háromérmessé” lépett elő. 5íf Mindenki arrra számított, hogy a szuperesélyes osztrák Petra Kronberger játssza szombaton a főszerepet. Nem ez történt. A női alpesi síelők lesiklóviadalát a 25 éves kanadai Kerrin Lee-Gartner nyerte meg. Soha nem végzett még Világ Kupa-versenyen az első helyen, az olimpiai aranyérem viszont immáron az övé! A Roc de Fér 2705 méter hosszú pályáján azután remek csata folyt a kanadai, és a nála három évvel fiatalabb Hilary Lindh között. Lindh, az Egyesült Államok sportolója (alaszkai lakos) szinte a „semmiből” érkezett, és mindössze hat század másodperccel kapott ki a Lee-Gartnertől. fii A női sífutók szombati programjában a 10 km-es szabad stílusú üldözőviadal szerepelt. A verseny nagy izgalmak után dőlt el az Egyesített Csapat tagja, Jegorova javára, aki így belépett Albertville kétszeres bajnokai közé. Az orosz nemzetiségű sífutónő 24,1 mp-et vert rá a másodikként beérkező Stefánia Belmondóra, aki a szakág eddigi legjobb eredményét szállította ezüstérmével hazájának, Olaszországnak. A Jegorovához hasonlóan az Egyesített Csapat színeiben versenyző Jelena Vjatbe a „szokásos” medállal gyarapodott: sorrendben harmadik albertville-i bronzérmét érdemelte ki produkciójával. A mezőnyben a magyar színek képviseletében ott volt Bozsik Anna is, akinek az 54. hely jutott. A gyorskorcsolyázó férfiak sprintszáma, az 500 méter meglepetéssel zárult. Nem a győztes személye okozott szenzációt, hanem az, hogy a dobogó második és harmadik fokára is japán sportoló állhatott. Az olimpiai bajnok Jens-Uwe Mey sikere viszont már csak azért sem volt váratlan, mert az 1988-as calgaryi téli olimpián — még az NDK színeiben — ugyancsak ő teljesítette a leggyorsabban e távot. A magyar versenyző, Madarász Csaba a 43 indulót számláló mezőnyben a 37. helyet szerezte meg, 40,41 mp-es idejével. $ A férfi egyéni műkorcsolyázóknál a várakozásnak megfelelően Viktor Petrenko szerezte meg az olimpiai bajnoki címet. Az Egyesített Csapat színeiben fellépő 22 éves ukrán versenyző a szombati késő estébe nyúló kűrprog- ramban olyan szabadkorcsolyázó gyakorlattal állt elő, amely elegendő volt az első helyhez. Mögé viszont az egészen pazar produkcióval kirukkolt amerikai Paul Wylie jött fel másodiknak, míg a bronzérem a csehszlovákok Európa-bajnokának, Petr Barnának jutott. A vasárnapi program a férfiak 4x7,5 km-es biatlonváltó viadalával kezdődött. A magyarok 16-os rajtszámmal indultak a 21 fős mezőnyben. A kezdés úgy alakult, mint egy álom. A rajt után a nyitó sorozathoz Panyik János ért elsőként a főálláshoz! Végig jól bírta a tempót, és lövőhiba nélkül fejezte be a 7,5 km-t. Húsz másodperccel a vezető finnek mögött ötödiknek váltotta társát, s ez a részeredmény önmagában is tiszteletet parancsoló. Következett Farkas László, akinek lövészetétől joggal tartottak edzői. A fekvő célzásoknál még nem hibázott, hatodikként kelt fel, ám az öt álló lövéssel meggyűlt a baja. így a 13. helyre csúszott vissza a csapat. A harmadik olimpiáján részt vevő veterán Mayer Gábor a fegyverrel imponálóan bánt, ám a 33 éves versenyző gyorsasága bizony már megkopott. így csak a 17. helyen vette át a képzeletbeli botot Géczi Tibor. A magyarok befutóembere, a 38. helyével a legjobb egyéni teljesítményt nyújtott Géczi Tibor kínai ellenfelét megelőzve a 15. helyen hozta be a célba a váltót. A mostoha időben megrendezett viadalon a világbajnok németek diadalmaskodtak a címvédő szovjetek örökébe lépett Egyesített Csapat előtt. $ A férfi szuper óriásműlesiklásban norvég siker született Kjetil-Andre Aamodt révén. Második a luxemburgi Marc Girardelli, harmadik Aamodt honfitársa Jan-Einar Thorsen lett. A 119 indulót számláló mezőnyében négy magyar is szerencsét próbált. Tornai Balázsnak túl nehéznek bizonyult a pálya, mert nem érkezett be a célba. Három társa (Bónis Attila, Kőszáli Pierre, Kristály Péter) viszont teljesítette a távot, s a középmezőnyben végzett. # Az ónos-havas eső miatt a tervezettnél később kezdődött bobverseny kellemes meglepetése volt a puerto ricoi kettős, amely szombaton a jégcsatornában hatalmasat bukott és fejtetőn tette meg a célba vivő utat. Nos, John Amabile és a turbánt viselő társa, Jorge Bonnet nemcsak megjelent a rajtnál, hanem el is indult, ami már felért esetükben egy győzelemmel. Az olimpiai bajnok a sváci első csapat lett (Gustav Weder, Donat Acklin), megelőzve Németország első (Rudi Lochner, Markus Zimmermann) és második egységét (Christoph Langen, Günter Eger). í$t Courchevelben bonyolították le a nagysáncugrók egyéni olimpiai küzdelmét. Tizenéves sportemberek, a finn Toni Nieminen (aranyérmes, 16 éves) és az osztrák Martin Hoell- warth (ezüstérmes, 17 éves) játszották a főszerepet. Nie- minen az olimpia ugróhősévé nőtte ki magát, mert korábban a finn válogatottat vezényelte az első helyre a 120 méteres „asztalról” végrehajtott ugrások csapatversenyében. Hogy mik vannak... Finom, de drága — koronás főknek persze ingyen A legendásan ízes étkekkel szolgáló francia konyhaművészet tárt karokkal várja a turistákat, sportolókat, egyszóval az olimpia résztvevőit. Bár nevét nem említik de van Albertville-ben egy étterem, amely bizonyosan kiérdemli „a világ legdrágábbja” jelzőt. Itt foglaltatattak asztalt a svéd és spanyol királynak, s itt teszi tiszteletét Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke is. (Természetesen valamennyien a szervezőbizottság vendégei, nem kell a zsebükbe nyúlni a kiadós étkezés után — a szerk.) Sokan vannak olyanok, akik betévednek ebbe az étterembe. A menüt végig lehet enni, csipegetni innen és onnan, csupán 950 francia frankot kell leszurkolni. Ez nem éppen kevés: 170 dollárra rúg! Aki viszont szereti a gyomrát, és van pénze is, a következő három „slágereiéit” aligha hagyja ki: „Jambonette d, agneau Coco Chanel au jus de romarin”, „Chaud froid d, oeuf en aigre doux”, "Piano de chocolat en ut praline”. A hírt adó angolszász nyelvű újságírók hozzáfűzték: lefordíthatnák ugyan az étkek neveit, de minek, hiszen az úgy szép franciául, ahogy van... Ortlieb: „Soha nem indulok itt többé!” La Face de Bellevarde (férfiak) és Roc de Fér (nők). Ez a két lesiklópálya hírhedtté vált á téli olimpián. A versenyzők szerint pokoli rossz vonalvezetésű a versenytelep. Szidják is, mint a bokrot. Mivel kiderült, az egykori svájci olimpiai bajnok síző, Bernhard Russi feladata volt kijelölni a „nyomvonalat”, azóta az ő fejére száll az átok. Versenyen és edzésen egyaránt sok volt a bukás, a súlyos sérülés. Pórul járt a svájci lesiklónő, Ginther, akit megoperáltak nagy esését követően. Áz alattomos buckák alaposan megdobják a versenyzőket. így például az amerikai Wendy Fisher 42 métert (!) repült a levegőben egy ilyen dombocska vétele után, mielőtt havat fogott volna. Havat fogott — csontja tört... Patrick Ortlieb, aki Ausztria számára aranyérmet szerzett a férfi lesiklásban, a Russi-féle pályáról így nyilatkozott: — Kedves emlék, persze, hogy kedves ez a hegyoldal, de az életben soha nem indulok itt többé versenyen! Megoldódott a rejtély Ismert, hogy a Fidzsi-szigetek nevezett a téli olimpiai játékokra, de az ünnepélyes megnyitón nem képviseltette magát. Azóta is keresgélik a francia szervezők, hol és merre lehetnek vezetőik, sportolóik. Nos, a napokban végre megoldódott a rejtély. Kiderült: a szigetiek mindössze egyetlen sportembert neveztek az olimpiára, mégpedig a Norvégiában élő és sportoló sífutót, a 25 éves Rusiate Rogoyawát. Arra azonban hiába várnak, hogy ezen az olimpián induljon. A Fidzsi-szigetek Olimpiai Bizottsága ugyanis még tavaly decemberben közölte, hogy a sífutó nem rajtol, csak 1994-ben, amikor Lillehammerben rendeznek téli játékokat. A lemondásról szóló táviratot a NOB, illetve a francia szervezők nem kapták meg, innen a félreértés. Akkor hát, minden jót két év múlva Rusiate Rogoyawa! Albertville-i „morzsák” A nagy vitát kiváltó olimpiai kristályérmek Rousseau olimpiája Kiderült: igazuk volt azoknak, akik arra hivatkoztak: ha Jean-Jacques Rousseau, a nagy író-filozófus 1992-ben vendége lenne az albertville-i téli olimpiának, újra írná világhírű művét, mi mindent pusztítottak el az erdőből. Az immár „környezetvédelmi katasztrófának” nevezett szánkópálya — amely 5500 fa kivágása árán épült fel — például úgy beékelődött La Roche falu kellős közepébe, hogy Georg Hackt német versenyző a szó szoros értelmében berepült volna egy erdei ház bejáratán, ha le nem fékez. Tény, a ház üres volt, mert a lakók eleve elmenekültek az olimpia idejére, s az ajtón ott a tábla: „Eladó”. „Lex Katarina” A női korcsolyázók új törvénye: tilos a kirívóan csábos öltözék. Ezt nevezik nem hivatalosan „Lex Katarina”-nak, mivel a zord szabály elrendelői az 1988-as calgaryi olimpiára emlékezve hozták meg szigorú döntéseiket. Ott ugyanis a sokszoros olimpiai és világbajnok Katarina Witt és a verseny harmadik helyezettje, az amerikai Debbie Thomas kápráztatóan kevés ruhában körözött. Witt most úgy öltözik, ahogyan akar. A Bild Zeitung című német lap sztárkommentátoraként van jelen az olimpián. Elmondta, hogy őelőtte már volt egy klasszikusa^ nagy korcsolyázó, akinek öltözékét annak idején frivolnak minősítettek: Sonja Henriét azért rótták meg, mert bokáig érő szoknya helyett térdig érő ruhában versenyzett, hogy — először — bemutasson egy ülőforgást. A mesterszakácsok versenye Konyha nélkül nincs‘olimpia, Franciaországban különösen nem. A „Guide Michelin", amely a versenyek ételeiben és italaiban is eligazít, összesen 123 híres mesterszakácsot említ. Ők állnak a versenyzők, a nézők, s nem utolsó sorban a sportvezetők és a rangos VIP-vendégek szolgálatára. Hivatalos adatok szerint 40 ezer üveg pezsgőt raktároztak el csak a VlP-ven- dégház részére. Rövid két hétre... Még mindig Piatini Albertville egyik fő témája még mindig, napokkal a játékok megnyitása után is az: miért éppen egy futballsztár, Michael Piatini gyújtotta meg az olimpiai lángot. A „Quoti- dien de Paris” című lap szerint „szegény de Coubertin bárót végképp eltemették, amikor Piatini befutott a stadionba. Ekkor ugyanis végkép meghalt a sport tiszta eszméje”. Jean-Claude Killy, a téli olimpia fő szervezője, az ötlet atyja szenvedélyesen védi igazát, arra hivatkozva, hogy „elvégre a labdarúgás a legnépszerűbb sport a világon”. A másik oldal véleményét kifejtő Jean-Francois Lamour kardvívó olimpiai bajnok éppen Killy érvelésére épít: „A fut- ballnak nincs már szüksége reklámra. Biztos, hogy szerencsésebb lett volna egy sí- zőt vagy korcsolyázót választani. Ez mégis csak téli olimpia”. Ötkarika A verseny nézői között lebonyolított közvéleménykuta- tás újból bebizonyította, hogy még mindig nagyon kevesen tudják, mit is jelent valójában az olimpiák hagyományos jelképe, az 1913-ban bevezetett ötkarika. A megkérdezettek kilenctizedé Albertville-ben úgy vélte, hogy a kék, sárga, fekete, zöld és piros karika az öt földrészt jelképezi. Holott a valóság: azért választották ki a színeket, mert közülük valamelyik szerepelt az akkori NOB-tagállamok nemzeti lobogóján. Reklámárak Kiszivárgott, bár titkolták. Mind a két német tv-állomás — az ARD és a ZDF — egy-egy millió márkát kap csak azért, hogy fő szponzorait (az előbbi a Kaufhof áruházakat, a másik a Mars és m/m csokoládét) reklámozza adásai kezdetén. Az amerikaiak sem olcsóbbak. A CBS tv-társaság például potom 200 ezer dollárért ad 30 másodperces reklámot a versenyek közvetítése alatt. Igaz, ez semmiség az amerikai futball döntője idején kövzetített árhoz képest: akkor fél perc 800 ezer dollárba került... A CBS egyébként 260 millió dollárt fizetett a téli olimpia közvetítési jogáért — abból a 300 millió dollárból, amit a NOB összesen beszedett ezen a címen. Olimpiai himnusz Az olimpiai himnusz szerzője alig ismert a téli játékok résztvevői előtt, beleértve a Független Államok Közösségének győztes sportolóit is, akiknek a szovjet himnusz helyett ez a zenemű jár. Albertville-ben szinte mindenki úgy tudja, hogy a sportjátékok himnuszának őse a kilencedik szimfónia. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végül kénytelen volt hivatalosan közölni: „Nem minden Beethoven, ami klasszikusan cseng”. A himnusz szerzője ugyanis görög: Szpirosz Szám arasz (1863— 1917), aki 1896-ban, vagyis az első olimpiára komponálta a számot. Fém helyett kristály A téli olimpiai játékok győztesei és helyezettjei számára a legnagyobb meglepetés, hogy a minden áron újító francia szervezők jóvoltából — első ízben az olimpiák történetében — nem akasztanak fémérméket a legjobbak nyakába. Ehelyett a győzelmi parádén a híres Lalique üveggyár által készített, tenyér nagyságú kristályérmet adnak át, amelynek egyik oldalára hegyi tájat, a másikra pedig az ötkarikát vésték be. A medália kerete viszont már aranyból, ezüstből, illetve bronzból készült. Az ötletet korántsem fogadta teljes siker. (Ferenczy Europress)
