Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖLTSÉGVETÉS 1992. február 17., hétfő Egész éves kötéltánc KÖLTSÉGVETÉSI VITA UTÁN A MEGYEI KÖZGYŰLÉS ELNÖKÉNÉL Legutóbbi (február 14-i) közgyűlésén négyórás vita után, az ilyenkor megszokottnál több elismerő hozzászólás mellett fogadta el a megyei testület az 1992. évi költségvetést. Erről tájékoztatta a Somogyi Hírlapot dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke, a napirend előadója. — Meggyőződésem, hogy tökéletes, de még jó költség- vetés sem létezik. Egy költségvetésre két jelző illik: jóváhagyott vagy elutasított. A korábbi tanácsi költségvetések túlzott szubjektivitáson alapuló intézményi támogatási rendszerétől szeretnénk mielőbb elszakadni, és a valóságoshoz közelebb álló, ellenőrzött intézményi igényeket kielégíteni. Az egyenlősdi éppen akkora hiba, mint az eltúlzott különbségtétel. Annak ellenére, hogy évek óta látjuk a kialakult helyzetet és próbálunk ezen változtatni, a felhalmozódott, indokolatlan aránytalanságok még ma is léteznek. — Milyen új elemeket tartalmaz a megyei költségvetés? — Talán a legfontosabb, hogy először a gazdálkodás filozófiáját, rendező elveit alakítottuk ki, és minden további lépésünket ennek rendeltünk alá. Ezt röviden úgy összegezhetném, hogy a törvényben megfogalmazott kötelező feladataink finanszírozására figyeltünk elsősorban. De úgy, hogy folytatni, ha lehet, bővíteni tudjuk az önként vállalt tevékenységi kört, amit 1991-ben megkezdtünk, és ami elsősorban a településeket, az egyes mikrokörzeteket hozza kedvezőbb helyzetbe. A kötelező feladatokra (intézményi működés, beruházás, felújítás) a 2,3 miliárdos költségvetés 79,1 százalékát terveztük, az önként vállalt, főként térségi feladatok 15,6 százalékot, míg a tartalék 5,3 százalékot köt le. Belső törvény — Mi tartozik a kötelező és mi az önként vállalt kategóriába? — A csecsemőotthonok, a nevelőotthonok, a gyermek- otthonok, a szociális otthonok, néhány középiskola és kollégium, a Kaposváron levő megyei és a mosdósi kórház, a pedagógiai intézet, a megyeivárosi könyvtár, a levéltár, a múzeum, a rövidesen létrehozandó „non-profit” érdekeltségű idegenforgalmi propagandahivatal, az önkormányzati hivatal és a közgyűlés működtetése törvényben előírt feladatunk. Ugyanakkor a megyei művelődési központ, a gyermek- és ifjúsági táborok, a vállalkozói központ alapítvány, a jogtanácsosi irodánk, az egyre kiterjedtebb nemzetközi kapcsolataink, a Jogar továbbképző központ és az ez évben tovább bővülő társulások önként vállalt feladatot jelentenek. De ebbe a kategóriába sorolhatók a települési önkormányzatoknak átadott pénzeszközök is, mint a csurgói gimnázium nyelvi labor kialakításához, a tabi gimnázium tornaterméhez, az ádándi szakmunkásképző gázbekötéséhez és a csurgói szakmunkásképző konyhai beruházásához átadandó 17,5 millió forint, a vállalkozói központ alapítvány hét alközpontjának létrehozásához 20 millió forint, nyolc (városi, községi tulajdonban levő) kollégium fejlesztéséhez és felújításához nyújtandó 25,3 millió forint, a marcali kórház kötvény törlesztésére 24,5 millió forint, állami gondozott gyermekek óvodai, iskolai ellátásához átadott hozzájárulás 37,8 millió forint, a nevelési tanácsok működéséhez hozzájárulás 4 millió forint, a gyermektáboroztatáshoz 9,6 millió forint, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az önként vállalt feladat a testületi döntést követően azonban kötelezővé lesz. Ezt nevezhetjük belső törvénynek is, ami gyakran erősebb, mint a parlament által alkotott jogszabály. — Az önként vállalt feladatok közé tartozó tudományos élet, a műemlékvédelem, a művészeti élet, a kisebbségek, a sport, az egyházak, az egyesületek, a szervezetek, a rendezvények, valamint az alapítványok támogatására elkülönített összeget fogadott el a közgyűlés. Ezt milyen feltételekkel használhatják fel? — Erről folyt a legnagyobb vita, hiszen a felhasználói kör az On által felsoroltnál is szélesebb. Nagyon sok támogatási igény érkezett hozzánk az elmúlt év végén és ez év elején. Valamennyinek a kielégítése lehetetlen. Ezért a legfontosabbakra, mint a falugondnoki hálózat kialakítása, a Somogyi Tavasz-Kaposi Fesztivál támogatására, a természettudományi állandó múzeumi kiállításra, a meteorológiai állomás működtetésére, a fogyasztóvédelmi és a bűnmegelőzési alapítvány részére stb. 14,5 millió forintot ítélt oda a testület. További, mintegy 68 millió forint igény, valamint az év közben még várható kérelmek „kielégítésére” 38 millió forintot szavazott meg a közgyűlés. Ezt az egyes bizottságaink kapják meg, és saját hatáskörükben dönthetik el a felhasználás körét, illetve mértékét. Mindösz- sze annyi a megkötés, hogy az igényeket lehetőleg pályázati úton gyűjtsék össze, és döntéseikről utólag tájékoztassák a közgyűlést. Egyedül nem megy — Az egyik „kényes kérdés", hogy a megyei jogú város, Kaposvár életét hogyan segíti a megyei közgyűlés? — Természetes, hogy azok az intézményeink, amelyek a város területén működnek (többségükben a város lakosságát is ellátva), kizárólag a megyei közgyűlés költségvetéséből kapják forrásukat. A városnak is vannak intézményei, amelyek térségi feladatokat látnak el, de finanszírozásukat Kaposvár végzi. Ugyanakkor közösen, fele-fele arányban működtetjük a megyei-városi könyvtárat. A város tulajdonába került színházhoz 17,3 millió forintot, a színház felújítási kötvényének törlesztésére 33,6 millió forintot, a többségében megyei szolgáltatást végző illetékhivatal működéséhez pedig 23 millió forintot biztosítunk. Különböző városi szervezetek támogatásához, rendezvényekhez, alapítványokhoz járulunk hozzá elsősorban későbbi bizottsági döntéseket követően több mint 10 millió forinttal.,De említést érdemel az is, hogy mi helyeztük el tulajdonunkban a megyeszékhelyen is aktívan tevékenykedő Köztársasági Megbízotti Hivatalt, a többi dekoncentrált szervezettel együtt. A Siotour privatizációja kapcsán Kaposvárnak is juttatott a megyei közgyűlés több mint 10 millió forint értékű részvényt. S az sem közömbös, hogy a donneri felüljáró és a töröcskei kivezető út építéséhez öt év időtartamra adott kamatmentes kölcsö- nünk 1992-ben egyszerű kamatszámítás szerint is 60 millió forint kiesést jelent számunkra, s ugyanennyi „átadott” támogatást a városnak. Ezek után talán érthető, hogy a közösen vállalt beruházások befejezéséhez, amihez még 1991-ben is 23 millió forint átadásával kapcsolódtunk (ezt egyébként törvény már tavaly sem írta elő), további szabad forrás hiányában a megyei közgyűlés már nem tudott hozzájárulni. Bármennyire is hiányzik ez a városnak, nem szabad, hogy ez megrontsa a megye-város kapcsolatot. Ennek a kérésnek a teljesítése részünkről már nem szándék kérdése, mi több, mi is tudnánk hasonlóan megalapozott igénnyel fellépni, mondjuk a Kaposváron működő megyei kórház korszerűsítési-felújítási programjához való hozzájárulási kérés megfogalmazásával. Itt például százmilliós nagyságrendben hiányzik forrásunk. Tudjuk, hogy nem vezetne eredményre. Ez nem lenne más, mint két koldus egymás zsebébe való nyúlkálása. Kemény feltételek — Tud-e a megye új beruházásokat elindítani? Adott-e a lehetőség a folyamatban levők befejezéséhez? — Minden korábbinál keményebb feltételei vannak a beruházások folytatásának, a szükséges felújítások elvégzésének. Intézményeink szabad kezet kaptak megtakarított pénzeik ilyen célú felhasználására. Ugyanakkor a nehézségek ellenére főleg egészségügyi, szociális és oktatási célú épület' beruházásra, illetve gép-műszer beszerzésre több mint 600 millió forintot tervezünk, aminek nagy részét központi forrásból, pályázat útján cél és címzett támogatás formájában szeretnénk elnyerni. Nem akarom elkiabálni, de ismerve a kormány-előterjesztést, jó esélyeink vannak. — Nyilván Ön is tudja, hogy minden hivatalnál a legtöbb ellenérzést kiváltó költségvetési tétel az apparátus működési költségének alakulása. — 19^. évi költségvetésünk alig 1,8 százalékát teszi ki az önkormányzati hivatal működtetése. Megnyugtatok mindenkit, aki mást képzel, hogy a megyei önkormányzat 1992. évi hivatali költségei az 1991. évinél alacsonyabbak lesznek, s ezen belül a bérfelhasználás tömege azonos marad, miközben a többi intézményünknél kivétel nélkül mindenütt biztosítjuk a 10 százalékos átlagos bérnövekedést. Természetesen nálunk is igény a bérek növelése. Ennek forrása az a néhány fős létszámcsökkentés lesz, amely a feladataink áttekintése és az erők belső átcsoportosítása révén érhető el. Ezzel azonban eljutottunk egy olyan pontra, ahol a további „takarékosság" már nem csupán ésszerűtlen, de a feladatok elvégzését is veszélyeztetné. — A megyei önkormányzat újszerű, települések számára vonzó térségi tevékenységi formája lehet ez évtől az a 20 millió forint nagyságú beruházási hitelalap, amit fenntartás nélkül támogatott a közgyűlés. Milyen céllal hozták létre? — Ez az alap maximum másfél millió forint mértékig biztosítana kamatmentes kölcsönt a községeknek rövid távú visszafizetési kötelezettséggel. Célja, hogy a kis települések beruházásainak megvalósulását gyorsítsa. A hitelalapot évről évre növelheti a közgyűlés, ami így egy állandóan bővülő megyei ön- kormányzati tartalékként is szolgál.-A hitel pályázati úton nyerhető el, egy erre létrehozott közgyűlési bizottság döntése alapján. A karaván halad — Nem érheti önöket olyan vád, hogy folytatják a korábbi osztogató megye hagyományát? — De igen. S bizonyára lesznek olyanok, akik ezt itt-ott meg is fogalmazzák. Akik ezt teszik, azok az ilyenkor szokásos csúsztatások mellett „csupán” arról feledkeznek meg, hogy a települések, intézmények, szervezetek, személyek stb. ezt a pénzt többségében azonos feltételek mellett, pályázati úton és minden esetben testületi döntés, testületi ellenőrzés mellett kapják meg. S egyébként is juthat-e jobb helyre pénz, mint az állampolgárok számára közvetlenül szolgáltatást nyújtó településekhez? Nekünk ma az a feladatunk, hogy a megye kitörési pontjait megtaláljuk, a karaván haladását segítsük, s ne figyeljünk a rosszindulatú „kísérőzenére”. — Hogyan alakul a költség- vetés bevételi oldala? Forintok patikamérlegen — Az, hogy végül is mire, mekkora kiadást tervezhetünk, ez nem egyszerűen jószándék kérdése, hanem a felosztható források alakulásának függvénye. Ennek mértékével pedig nem dicsekedhetünk. Az előző évhez képest csökkent a központi költség- vetésből biztosított pénzünk. A parlament még az utolsó pillanatban is közel 40 millió forint már betervezett forrást vont el tőlünk. A normatív támogatások összegének egész országra és minden intézményre egységes megállapítása, a valós kiadások figyelmen kívül hagyása is nehéz helyzetet teremt. Az újat vállaló, átlagostól innovatívabb intézményeink jogos többlet anyagi igényeinek elismerésére nem is merünk gondolni. Különösen, ha már így is néhány millió forinttal a normatíva felett kaptak. Intézményeinket (mivel nem tudunk minden igényt kielégítő támogatást adni) azzal segítjük, hogy évi végi maradványaikat nem vonjuk el, ár- és díjbevételeiket szabadon felhasználhatják, és a felesleges eszközök értékesítéséből származó bevételeik is náluk maradnak. S, ha mindennek ellenére ellehetetlenülnének, egy gyorsított szakértői vizsgálat után a pénzügyi ellenőrző bizottságunk tenne javaslatot a megoldás módjára. Reméljük azonban, hogy ez feltételes módban marad az év végéig. — Mennyire biztosak a tervezett bevételek? — Minden bevétel egészen let a költségvetést, egész éves kötéltánc annak teljesítése. — Ön a közgyűlésen kördiagrammal szemléltette a költségvetés belső arányainak alakulását. Kérem, ossza ezt meg a Hírlap olvasóival is! Előtérben az oktatás — Sokan megelégedéssel sóhajtottak fel az összegzést látva, amely szerint a költség- vetésünk 27,6 százalékát fordítjuk az oktatásra, 24,6 százalékát szociálpolitikára, beleértve az ifjúsági ügyeket is, 23,9 százalékot tesz ki az egészségügy részaránya, 7,6 százalékot a közművelődés, a tudomány, az egyházak, a kisebbségek támogatása, és 6,4 százalék a gazdaság, az idegenforgalom és a környezetvédelem. Ugyanakkor (s ez fáj nekem) méltánytalanul keveset, 0,8 százalékot fordítunk a sportra. A fennmaradó hányad elsősorban a biztonsági tartalékot, illetve az igazgatási költségeket adja. — A Somogy Megyei Közgyűlés 1992. évi költségvetésének, valamint az Ön által elmondottaknak az ismeretében nem látszik olyan veszély, hogy a megye elszigetelődne vagy ellehetetlenülne? — Éppen ez a költségvetés alapozza meg az elszigetelődés ellenkezőjét. S bár nem tudom, mit hoz az 1993. év, de amíg munkatársaimmal, s nem utolsósorban a közgyűlésünk tagjaival tesszük, tehetjük a dolgunkat, nem bénít meg bennünket a körülmények kedvezőtlen alakulása. Keressük és keresni fogjuk a megoldásokat. Erre rá is kényszerülünk, hiszen miért is tagadnánk, de rövidlátásból, múltból fakadó gyűlöletből vagy egyszerű hozzá nem éraddig bizonytalan, amíg hozzánk nem kerül. Ezért veszélyes ma kötelezettségek sorát vállalni. Például 150 millió forint adó és díjbevétellel, 30 miliő forint privatizációs bevétellel, 100 millió forintot meghaladó kölcsön visszafizetésével, 200 millió forint körüli iletékbevétellel számolunk. Ha mondjuk 10 százalékkal, ami ugye nem sok, becsültük túl a valós bevételt, akkor csupán e néhány felsorolt tétel esetében 40-50 millió forint tervezett forrás nem fog a rendelkezésünkre állni. De teljesen bizonytalan még az IMS-szer- kezetű épületek megerősítéséhez feltétlenül szükséges pénz „megszerezhetősége” is. Tehát hiába fogadta el a testütésből történnek kísérletek sarokba szorításunkra. Ezért is tekintettem kiemelten fontos feladatomnak a költségvetés készítésében való tevőleges részvételt. Az elmúlt hetekben ez tette ki napi munkám nagyobb részét, ezért vállaltam a megszokottnál kevesebb köz- szereplést, s ezért nem tudtam részt venni több fontos nemzetközi fórumon sem. Azt hiszem, megérte. Végül, engedjen meg még egy mondatot: minél nehezebb körülmények között élünk (természetesen ez csak egy határig igaz), annál több nagyszerű gondolat, ötlet és gyakorlat születik. A kényszer kedvező hatása ez, s ezért lehetünk optimisták.
