Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
1992. február 17., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Gazdaságpolitikai fórum Kaposváron A privatizációs tempó nem elhatározás kérdése Dr. Szabó Iván ipari miniszter a „svéd adóról és albán bérről” (Folytatás az 1. oldalról) Mint dr. Szabó Iván rámutatott, a privatizációs tempó nem elhatározás, hanem privatizálandó vagyon és fizetőképes kereslet kérdése. Ha ez utóbbi hiányzik, nem lehet a dolgot valamiféle határozattal sürgetni, s főként a külföldi adósságok törlesztésével összekötni. Visszapumpált privatizációs bevételek Ezt fölismerve az újabb törvények már nem akarnak azonnaf mindent és mindenáron privatizálni. Ebből következik: hosszabb távon is számolni kell az állami tulajdon megmaradásával. Ezt a vagyont azonban hatékonyan kell működtetni, sőt gyarapítani is, alapot teremtve egy későbbi sikeresebb privatizációhoz. Fejleszteni még azon az áron is, ha a meglevő privatizációs bevételek egy részét vissza kell forgatni a termelésbe, az innovációba. Az új törvény szellemében a tisztán állami tulajdonú vállalatok esetében továbbra is az Állami Vagyonügynökség képviseli a tulajdonost. Azokban az esetekben viszont, ahol az állam csak résztulajdonos, vagyonkezelő részvénytársaságok jönnek létre. Itt az állam már csak az osztalékpolitikán keresztül gyakorolhat befolyást a gazdálkodásra. Tehát az állami tulajdon is kvázi magántulajdonként működhet majd. Az ipari miniszter sem hagyhatta szó nélkül a széles körben nagy aggodalmat keltő munkanélküliség kérdését. Mint elmondta, a gyakran hangoztatott „svéd adó, albán bér” ellentmondás nem szándék kérdése. Ez a gazdaság kőkemény logikája. Az asztalon álló pohárra mutatva mondta: ez a pohár ugyanolyan értéket testesít meg Moszkvában, Brüsszelben vagy Budapesten. Ugyanúgy piaci ár meghatározott hányada a benne rejlő munkabér. A különbség abban van, hogy a termék előállításában egy vagy öt ember vett részt. Utóbbi esetben a bér ötödé az előbbinek, föltéve, hogy nem csökkentik a létszámot növelve a termelékenységet. A munkanélküliség törvényszerű Mint elhangzott, Nyugat-Eu- rópában 15, míg nálunk 27 százalék az iparban foglalkoztatottak aránya. Márpedig hasonló produktivitáshoz e két adatnak közelítenie kell. A gondolatmenet végén az ipari miniszter rámutatott, hogy a munkanélküliség a piacgazdaság, törvényszerű velejárója. Ó is szólt azonban arról, hogy szükség van a munka nélkül maradókról való gondoskodásra és új munkahelyek teremtésére. Ilyen lehetőségeket elsősorban a szolgáltatásban és kereskedelemben látott. Mint mondta, nem szabad félni attól, hogy az új kis- és középvállalkozások nagy része nem a termelőszférában, hanem a szolgáltatásokban jön létre. Hiszen csak ez az ágazat lehet képes tényleges munkahelyeket teremteni. A munkást— mondta — nem ott kell mindenáron megtartani, ahol megtarthatat- lan, hanem ott, ahol termelékenyebben dolgozhat és jól keres. Nagy dilemmák A szövetkezeti törvény kapcsán hangzott el, hogy mivel a nagyüzemek egy részében az elmúlt évtizedekben jelentős tőkekoncentráció is lezajlott, indokolt és célszerű valamilyen nagyüzemi forma fönntartása. A lényeg csupán az, hogy bárki számára szabad legyen a választás, hogy egyénileg, szövetkezetben vagy valamilyen más gazdasági egységben kíván termelni. Az egyéni gazdálkodással kapcsolatban szembeszállt a terjedő illúzióval, hogy egy gazdálkodó 3-4 holdon ugyanennyi tehénnel megélhet. Szólt arról a nagy dilemmáról, ami elé a falusi emberek kerülnek, ha el kell dönteniük, hogy szövetkezeti vagy épp részvénytársasági formában kívánnak tovább működni. Egy rt-ben ugyanis a bevitt tőkével arányos a beleszólási jog, így tehát elképzelhető, hogy az emberek saját földjükön is bérmunkássá válnak. A szövetkezetben az egy tag egy szavazat elv érvényesül, itt viszont egyebek közt az osztatlan szövetkezeti tulajdonrész kérdése okozhat súrlódásokat. Itt a tőke, hol a tőke Széles körben hallható vélemény, hogy gazdaságunk felélénkülését tőkehiány gátolja. Dr. Szabó Iván ezt vitatva fejtette ki, hogy a különféle lakossági betétek is arra utalnak, hogy lenne belső tőkeforrás. Ezt azonban addig aligha fekteti bárki a termelőszférába, amíg nagyobb bankkamatra számíthat, mint amennyi osztalékra. E tőke mobilizálására tehát egyetlen mód az infláció erőteljes megfékezése, annak elérése, hogy a bankkamatok az osztalékok szintje alá csökkenjenek. Ez esetben a hazai lakossági megtakarítások is a termelést dinamizálnák. Mindazok, akik ma a költség- vetést megcsapolva igyekeznek különféle gondokat pillanatnyilag ovosolni — állította a miniszter —, ezt a felvirágzási esélyt odázzák el. Előadása után dr. Szabó Iván a jelenlevők számos kérdésére válaszolt, majd pedig nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak. A vele készült interjút holnapi számunkban közöljük. B. F. A lakócsai termelőszövetkezet Potony határában fekvő ipari ágazata pár éve a környék foglalkoztatási gondjainak enyhítésére jött létre. A cipőfelsőrész készítő üzemben jelenleg 26-an vállalnak munkát. A Szigetvári Cipőgyárral állnak kapcsolatban, német megrendelésre formálják a mutatós bőr felsőrészeket. (Fotó: Kovács Tibor) Karádi Köpönyeg A köpönyeg, mint ruhadarab, őrzi a test melegét, jó szolgálatot tesz hidegben, szélben. Ugyanakkor időnként ki lehet fordítani, a szólás valóságos és jelképes értelmében egyaránt. Nem tudom mire gondolt a fiatal tanító, kezdő lapszerkesztő, Qzigler Géza, amikor ezt a címet adta karádi újságjának: Köpönyeg. Nem tudhatom, mert ama három lapszámból amely napvilágot látott, egyetlen példány sem maradt fenn. Ismerve azonban a későbbi, de még mindig fiatal — s immár — Gárdonyi Gézát (mondjuk A lámpás című regény publikálása idején), feltehetően az említett ruhadarab kifordíthatósága, a „fonákja”, a „visszája” s e kifejezésekhez tapadó jelentéstartalmak jártak eszében. A Köpönyeg ismét megjelent. Abban a faluban, ahol méltán büszkék az egykori segédtanítóra, aki egyébként rosszul érezte magát Karádon (azt hiszem, később, másutt sem érezte magát sokkal jobban), ahol sosem látott virágzásba borult a népművészet, s dallamai, hímzése, tánca világhírűvé tette a települést, ahol Kodály és Vikár gyűjtötte a kincset, s ahová megboldogult riportalanyomat, a csizmasarkával egykor tüzet fakasztó Horváth Jánost az Európa-hírt jósoló szakmai figyelem központjából hívta haza a harangszó szántani, vetni, szőlőt kötözni; — egyszóval Karódnak újságja van megint. Az új Köpönyeg többféle, például szakmai szempontból is figyelemre méltó. Mindenekelőtt, mert a nem hivatásos szerkesztők és szerzők, úgy tetszik, gondosan ügyelnek arra, hogy érdekes cikkeket közöljenek, mégpedig helyenként meglepően jó stílusban. Manapság, amikor egyre több az önmagát hivatásosnak vélt (valló) bikkfanyelvű, elemi szinten (sem) fogalmazó szerző (nem szólva az önmagát főszerkesztőnek, lapigazgatónak kinevező szakmai sihederekről), jóleső érzés egy szerény és célját, lehetőségeit tekinve realista falusi újságban jó magyar mondatokat olvasni. Pártcsatározásoktól időnként hangos közéletünkben ugyancsak figyelemre méltó példát ad az a tény is, hogy a helybeli MDF és az SZDSZ közös kiadványa a lap, melyet Árvái Imre és Viesner Sándor jegyeznek felelős szerkesztőként. Szapudi Jubileumi ünnepség Siófokon Kisgazda-zászlószentelő Tor gyón József: „A nemzeti vagyon „üveggyöngyökért?” A Független Kisgazdapárt siófoki szervezete jubileumi ünnepséget tartott szombaton a városháza nagytermében a párt zászlóbontásának 80. évfordulója alkalmából. Az ünnepségén részt vett dr. Torgyán József, az FKgP elnöke is, akit megérkezésekor megéljenzett a nagy számú közönség. Barkóczy Gellert somogyi elnök (a siófoki szervezet vezetője) megnyitó szavai megidézték a Kisgazdapárt 80 éves történetét 1912-től napjainkig; a többi között megemlékezett Nagyatádi Szabó Istvánról, Gaál Gasztonról (mindketten . somogyi politikusok voltak), és Nagy Ferencről, valamint a párt más kiemelkedő személyiségeiről. Torgyán József az ország gondjait sorolva, elemezve a többi között feltette a kérdést: vajon azáltal, hogy függetlenné lett Magyarország, szabaddá is-e? Szabad-e a lakosság akkor, ha egyre több a nyomorúság, gyorsan terjed a szegénység (lassan már a középosztály is lecsúszik a nincstelenek közé), ugyanakkor egy szűk réteg hatalmas vagyonhoz jut, úri életet él? Hangsúlyozta: az úri világ általában a szolgaságot is létrehozza, s a szolga pedig sosem volt szabad. Félő — fejtette ki —, hogy nem mi megyünk Európába, hanem Európa jön hozzánk (természetesen a történelmi szempontból szerencsésebb nyugati része), és „üveggyöngyökért” szerzi meg a nemzeti vagyont. Nem mindegy, ki kapja a gazdasági hatalmat, mert az még a politikainál is fontosabb, hiszen nem „egy ciklusra” szól. A tulajdont azoknak kell visszaadni, akiktől elvették, s ne méltatlanok, ügyeskedők rendelkezzenek vele. Amíg Szabolcs-Szatmárban 8 forintos órabérért dolgoznak emberek (ha van munkájuk), egyetlen, anyagiakban jól ellátott képviselő sem élhet lelkiismeretfurdalás nélkül. István József országgyűlési képviselő a nemzeti zászlóról, annak s a Kisgazdapárt címerének szimbólumáról beszélt, majd Torgyán József átadta az új tagoknak a pártigazolványt. (Siófokon több mint százötvenen tagjai a Független Kisgazdapártnak). A gyűlés résztvevői ezután átvonultak a római katolikus templomba, ahol ökumenikus isten- tisztelet keretében Wirth János kanonok-plébános felszentelte, Császár Levente református, valamint Kustra Csaba evangélikus lelkész megáldotta a kisgazda zászlót. Farsang lévén, este a Morva étteremben bál következett. Sz. A. Levél a katona-sírokról Jeszenszky Géza külügyminiszter válaszolt Szabados Péter, kaposvári polgármester levelére, amelyben a város vezetője a szovjet katona-sírokkal kapcsolatos döntésről tájékoztatta. A külügyminiszter utal az 1991. december 6-án aláírt egyezményre, amely egyebek között foglalkozik a volt Szovjetunióban és Magyarországon eltemetett magyar és szovjet katonák sírhelyeit érintő kérdésekkel is. Ezzel kapcsolatban újabb megbeszélések várhatók. Ezért a külügyminiszter türelmet kér a polgármestertől. Rádióalapítók Kaposváron Rádiót akarnak' létesíteni a K’ Art Bt Képviselői. E célból tárgyaltak Kaposvár polgár- mesterével. Ugyancsak ajánlatot tettek a Wodlinger Inter- nationál Incorporated cég képviselői: a kábeltelevízió-rendszer kiépítésében és működtetésében szeretnének az önkormányzattal vegyesvállalatot alapítani. Agancsgyüjtők kártétele Módszeresen „hajtják” az erdőt — A vadgazdálkodás sínyli meg Hamarosan megkezdődik a szarvasbikák agancsának le- vetése. Ez az évenként ismétlődő természetes folyamat a szarvasbikák viselkedésében nem kis zavart okoz. Ehhez hozzájárulunk mi, emberek is, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai alapján az agancsgyűjtés olyan méreteket öltött, olyan módszereket alakított ki, amely lassan elviselhetetlen a vad számára és felháborítja a vadgazdálkodást végzőket. Simon Pál vadászati felügyelő, a megyei földművelésügyi hivatal munkatársát kérdeztük tapasztalatairól. — A 30/1970-es MÉM rendelet egyértelműen kimondja: „ a vadászterületen csak a vadászatra jogosult engedélyével szabad hullott agancsot gyűjteni. Hullott agancsot csak a vadászatra jogosulttól vagy a vadászatra jogosult által kiállított igazolással rendelkező személytől szabad felvásárolni.” Ennek ellenére elképesztő méreteket öltött az agancskereskedelem, és jobbára csak a bírósági ügyek kapcsán derül ki, milyen értékek kerülték el jogos tulajdonosaikat. Szakmai szempontból pedig a vadgazdálkodás sínyli meg. — Nappal is, de különösen este és éjjel tapasztalható, hogy lógó nyelvvel rohanó, csapzott szarvascsapatok vágtának ki hirtelen az erdőkből. Ez is az illegális agancsgyűjtők számlájára írható? — Újabban több ember szervezetten és módszeresen hajtja az erdőt. Az állatok mozgását úgy irányítják, hogy a sűrűbe szorulva a bikák agancsa, ágakhoz ütődve, lehulljon. Sajnos, ilyen esetben gyakori az agancstő sérülése, és ettől kezdve a bika fején élete végéig torz agancs fejlődik. A nagyvadas területeken mérhetetlen küzdelem folyik a a hivatásos vadászok és a jogellenesen agancsot gyűjtők között. Nehezíti a helyzetet az is hogy a sokan hasznos és izgalmas időtöltésnek tekinti a gyűjtést. Sok esetben csak a szabálysértési és bírósági gyakorlat oszlatja el a tévhitet. — Mit tanácsol a vadászati főfelügyelő? — Ne tulajdonítsák el más jogos tulajdonát, és ne vásároljanak agancsot olyan személyektől, akinek nincs gyűjtési engedélye! Legfőképpen ne zaklassák a vadat a számukra nyugalmat biztosító sűrűkben! Lépjünk fel a vadat és a természetet védő erdészekkel és hivatásos vadászokkal közösen azok ellen, akik haszonszerzésből és nyereség- vágyból komoly károkat okoznak. M. T.
