Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-10 / 34. szám
1992. február 10., hétfő 10 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZBIZTONSÁG, BŰNÜLDÖZÉS Gazdasági szaknyomozók kellenek Vannak becsületes vállalkozók is Folyamatosan nő Somogy megyében is a bejegyzett vállalkozások, illetve a magánvállalkozók száma. Ezzel együtt természetesen nő az általuk, illetve sérelmükre elkövetett gazdasági bűncselekmények mennyisége is. Fel lehet-e erre készülni, illetve mit lehet tenni a már megtörtén ügyekben? Dr. Sőregi Zoltánnal, a megyei rendőrkapitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetőjével beszélgettünk. — 1991-ben a megyében 2964 vállalkozást és 12 ezer 904 magánvállalkozót tartottak nyilván, ami azt jelenti, hogy minden harmadik ember a magánszektorban dolgozik. Ők kapcsolatban állnak állami cégekkel és természetesen egymással is, és mint minden kapcsolatban úgy itt is vannak érdekkülönbségek, amiből valakinek előnye, valakinek kára származik. Temészetes tehát, hogy szaporodik a mi munkánk is. A baj az, hogy nem alakultak még ki azok a szabályok, amelyek a piacgazdasági viszonyokra lennének érvényesek, azok pedig amelyek a régi rendszer gazdaságában voltak használatosak mára üressé váltak, gyakorlatilag érvényüket vesztették. — Ez azt jelenti, hogy ha ki is derül valamiféle turpisság, az ma még nem minősül bűncselekménynek? — Pontosan. Vizsgálatot folytatni, vádat emelni csak tényállások alapján lehetne, de ilyenek ma még nincsenek. Például termékhamisítás, illetve utánzás esetén nem tudunk mit tenni, ilyen eset nincs a BTK-ban. Vannak olyan esetek, amelyekre „ráhúzhatok” meglévő tényállások, ilyen a csalás, a sikkasztás. A hanyag kezelés, gazdálkodási kötelezettség megszegése, árdrágítás, üzérkedés bizonyos esetei viszont teljesen elvesztették mára tartalmukat és értelmüket. Új megfogalmazásokra van szükség, de a követő jognak ahhoz előbb eseteket kell produkálni. — Hisz ez akkor az ügyeskedők valóságos paradicsoma. Soha ennyi kiskapu nem volt még a gazdaságban, és ha még nem is büntethetők ezért, miért ne csinálnák? — Azért ez nem egészen így van, s ezt bizonyítják a statisztikai adatok is. A klasszikus gazdasági bűncselekmények száma például csökkent a tavalyi évben. Kevesebb a deviza, a vám és az adócsalások száma, ugyanakkor nőtt a köztulajdon sérelmére elkövetett bűnesetek mennyisége. A legtöbb gond az állami szféra és a magánszféra összekapcsolódásából adódik. A bankok, pénzintézetek sérelmére elkövetett csalások bizony gyakoriak manapság. Az állami cégek becsapása a közvélemény szemében sem számít főbenjáró bűnnek. — A gazdasági élet úgymond átmeneti állapotban van, igazából azonban egyre zűrzavarosabb a helyzet. Mennyi csapódik le mindebből önöknél? — Alapvetően abból indulunk ki, hogy minden vállalkozó becsületes, jószándékú, és dolgozni szeretne. Ez legtöbbször így is van, de kevés az alaptőke, gyorsan elfogy, és akkor jönnek a kétes üzletek. Jelenleg harminc ügyön dolgozunk, három-négy jut egy nyomozóra. Ez önmagában nem nagy szám, de az ügyek komplikáltsága miatt több embert kívánna. A legtöbb esetben szakértőket is bevontunk a vizsgálatba. Ahogy tisztázódnak a tényállások, úgy kerül hozzánk egyre több eset, ezért alaposan fel kell készülnünk egy nagyobb megterhelésre. Mi is most tanuljuk ezt a megváltozott gazdasági helyzetet, most váltunk egy gyorsabb ritmusra. Minden tudomásunkra jutott ügyet figyelemmel kísérünk, néha még akkor is, ha feljelentés nem érkezett, csupán azért, mert bármikor bűnügy lehet belőle. Nyomozóinknak egyre inkább szako- sodniuk kell, s amint lehet főállású szakértőket fogunk alkalmazni. Különféle módszerek kellenek a hitelügyekhez, az ipari, a kereskedelmi és a mezőgazdasági vonalra, de az adóügyek bonyolultsága is szakembert kíván. — Egyre többször hallani hatalmas összegek eltűnéséről különböző kft-k megszűnésével kapcsolatba hozva. A pénzekből ingatlanok, autók lesznek, miközben a tartozások csillagászati öszegüek. Ezeket azonban a legtöbbször nem lehet bizonyítani. — Sajnos valóban nehéz a bizonyítás, hisz a pénzek nagyrészéről nem is tudni, honnan származik. Ezért kell pontos, mindenre kiterjedő szerződéseket megfogalmazni, erre azonban a legtöbben nincsenek felkészülve. Sokan valóban úgy érzik, a jelenlegi helyzetben bármit megengedhetnek maguknak, de még többségben vannak a becsületes vállalkozók, akik érdeke a miénkkel azonos. Együtt talán lehet tenni valamit. Varga Ottó A feleség meg fújta — Idegesek vagyunk az úton is A „csíkossal” nem lehet hibázni (Fotó: Lang Róbert) Nem jött ki a főnökével. Eljött hát munkahelyéről és felszerelt rendőrnek, mert érdekelte ez a hivatás. Az őrvezetőtől kezdte el járni a ranglétrát: teljesített objektumőri és körzeti megbízotti szolgálatot és volt gyalogjárőr, dolgozott a közbiztonságnál is. Jelenleg főtörzsőrmester, és hatodik éve a városi rendőrkapitányság közlekedési osztályának ellenőrző járőre. Geszti József szereti a hivatását, ám bő tíz évvel ezelőtt még nem gondolta, hogy ennyire lenézik a rendőrt. Azt sem, hogy a rendőr csak akkor lesz jóember, amikor valakinek szüksége van rá. Amúgy meg... Szolgálati feladatai szerteágazóak; a körözött személyek keresésétől és kiszűrésétől kezdve, a gépkocsifeltöréses ügyeken és a forgalomirányításon át, a közúti ellenőrzésekig a rendőri munka széles skáláját vár rá és társaira. Mondja: a közlekedési osztályon igen jó, fiatal csapat alakult ki, „mindenki húzza az igát”, és elöljárói is messzemenőkig segítik őket a minél eredményesebb teljesítmény elérésében. Elsőként a közlekedési morál felől érdeklődtem. — Hogy milyen? Hát, hogy is mondjam csak, nem jó. Nagyon nem jó. Az emberek rendkívül idegesek, az első adandó alkalommal „integetnek egymásnak”, fénykürttel és minden lehetséges eszközzel adják tudtára az „ellenségnek” nyomdafestéket nem tűrő mondandóikat. Az ok talán a rendszerváltásban és az átmenetben keresendő, de ezt nem kell magyaráznom. Amellett az egyre rosszabb életkörülmények is előidézhetik az egyre idegesebb vezetési stílust. — Milyen kirívó esetekkel találkozott? — Sajnos ilyen akad bőven. A minap például ellenőrzés közben megfujattam a szondát valakivel. Hátramentem egy pillanatra, hogy megnézzem, rendben van-e minden, és mire visszafordultam azt vettem észre, hogy a feleség fújta. És akkor még kértek, legyek elnéző. Hát kérdem én, hogy legyek elnéző, amikor egyesek így állnak hozzá a kérdéshez. Aztán előfordult, hogy egy nyilvánvaló szabálytalanság igazolására kértem meg egy idős hölgyet, aki tisztán látta, mi történt. Másnap a gépkocsi tulajdonosa igazolást hozott, hogy abban az időben a jármű nem tartózkodott az utakon. Mit lehet erre mondani? Megint mások csak annyit kérdeznek a szabálytalankodásuk után, hogy „miért nem inkább rablógyilkosokkal foglakoznak?” — Ön milyen sofőr civilben? — Ötszázezer kilométert vezettem le balesetmentesen, de csak a feléről van plakettem, mert azzal több pénz járt. Azt választottam. — Soha nem érzett még kísértést, hogy átcsusszanjon egy sárga jelzőlámpán? — Nézze, ha mi nem tartjuk be a közlekedési szabályokat, akkor hogyan várjuk el mástól? A „csíkossal” pedig véletlenül sem szabad hibázni. Egyébként, ha már itt tartunk, az osztály vezetésének korántsem az a koncepciója, hogy büntessen. Bizonyíték erre: rengeteg olyan figyelmeztető levél megy ki, amelyek nem járnaksemmiféle pénzbírsággal. — És az ismerősök... — Az a világ már elmúlt. Bűnpártolást nem fogok elkövetni senkiért, nem kockáztatom az állásomat... A telefon hangja szakítja félbe a beszélgetést. Megtudom: egy leleplezett és nyilvánvaló szabálysértés ügyében hoztak „ellenbizonyítékot” tegnap. Geszti József a saját szemével látta, hogy nem volt rajta a külföldi rendszámon a megfelelő biztosítási matrica, szerengsére ezt a másik járőr is tanúsíthatja. Ő hívta most vissza. Egyébként pedig előállíthatta volna a rendőrőrsre az elkövetőt, akkor most egyértelmű lenne a helyzet: Mégsem tette. És meghazudtolták. Méltatlankodik is miatta: „a rendőr leteszi az esküt és mégis neki kell tanúkat hoznia”... Balassa Tamás Aki vállalja, nem biztos, hogy megkapja A homokbánya titka A holttestnek hiányzott a feje és csuklóból a két keze. A látvány még az edzett nyomozókat is megdöbbentette. A több évtizedes múltra tekintő szakértők is úgy érezték, mintha légüres térbe kerültek volna. Miután „levegőhöz jutottak”, elkezdték a nyomozást 1983. február 19-én Siófokon, a város melletti homokbányában talált megcsonkított holttest ügyében. A kilenc évvel ezelőtti emberölésről Balogh István alezredestől kértünk információt, aki a megyei főkapitányság bűnüldözési osztály életvédelmi alosztályának vezetőjeként a nyomozás egyik irányítója volt. — Február 19-én a siófoki rendőrkapitányságon két férfi bejelentette, hogy a homokbányában egy holttestet találtak. A helyszíni szemle során a hóval borított környezetben feküdt a férfi holtteste farmeröltözetben és megcsonkítva. — Hogyan lehet azonosítani egy olyan holttestet, amelynek hiányzik a feje és a kezei? — Ezt még nehezítette az is, hogy semmiféle különös ismertetőjel, anyajegy vagy műtéti heg nem volt rajta. Ebben az esetben azonban rekordidő, öt nap alatt megállapítottuk a személyazonosságát. Siófokon „házaltunk”, mígnem eljutottunk az áldozat, a 35 éves V. József rokonaihoz, akik a ruházata alapján azonosították. Február 7-én érkezett Pécsről látogatóba a családhoz, majd 13-án távozott, mondván, hogy hazamegy. Távozásának útvonalát azonban csak a városból Szekszárd fele kivezető útig tudtuk tanúk segítségével követni, aztán nyoma veszett. A nyomozást tehát két hét időveszteség nehezítette, hiszen az áldozat 13-án tűnt el, 19-én találták meg és újabb egy hét alatt tudták azonosítani. A tettes felderítésében a rendőri ezred is segített, nagy erőkkel folyt a nyomozás. A rendőrök megpróbáltak mindent megtudni V. József életviteléről, kapcsolatairól, ám az adatok mindvégig motívum nélküli gyilkosságra utaltak. Az elkövető személyére vonatkozó nyomot nyolc hónapig tartó nyomozás után sem találtak, így 1983 novemberében a nyomozást megszüntették. Természetesen a nyomozók továbbra is dolgoztak az ügyben, gyűjtötték az adatokat. 1983 májusában az Országos Rendőr-főkapitányság központi nyomozó alosztálya is bekapcsolódott a nyomozásba. Az információk alapján 1984. február 13-án a nyomozás folytatását újra elrendelték. — Letartóztattunk két férfit és egy nőt, akik gyanúsíthatok voltak az emberölés elkövetésével. Ketten beismerő vallomást is tettek. Szeptemberben az ügy átkerült az ügyészségre, ám ott úgy ítélték meg, hogy a bizonyítékok nem elegendőek. A nyomozást az ügyészség megszüntette. — Jogrendszerünkben „alaptétel” az ártatlanság vélelme, tehát a beismerő vallomás nem bizonyíték. A gyanúsítottak megmondták, hogy a fejet hova rejtették? — Igen. Állításuk szerint a Sió csatornába. Leengedtük a csatorna vízét és „gatyára vetkőzve” helyszíneltük végig. Hiába... — Vajon miért vállalták mégis magukra a gyilkosságot? — Jó kérdés... Sokat gondolkodtam ezen. Nem tudok válaszolni rá. — Állításuk szerint miért gyilkolták meg? — Mert kikezdett a nővel. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy ketten közülük erőszakos bűncselekmények miatt már korábban büntetve voltak. Vallomásuknak több homályos, érthetetlen pontja volt: azt mondták, hogy miután megölték a férfit, lovaskocsival vitték a homokbányába. Holott akár bedobhatták volna az akkor 180 centiméter mély Sióba is. Vajon miért vállalták ezt a kockázatot? Az emberölés bűntette húsz évig nem évül el, tehát a nyomozás folytatódik abban a — szadista elkövetési módját tekintve szinte országosan egyedülálló — ügyben, amelyet az embert- és idegeket próbáló három évtizednyi szolgálatban eltöltött idő után Balogh István pályafutása legmegdöbbentőbb eseteként említett. Tamási Rita Növekedett az ittas vezetők száma A legkamatmentesebb kölcsön 1990-hez viszonyítva tavaly megyénkben a személyi sérü- léses közlekedési balesetek száma jelentős mértékben — 813-ról 692-re — csökkent, ám „hurrá’-hangulatra semmi ok, ugyanis egyrészt a halálos kimenetelű balesetek alakulása nem követte ezt a kedvező tendenciát, másrészt pedig nem sikerült visszaszorítani a súlyos szabálysértések elszaporodását. 1991-ben 86 halálos közúti baleset volt, kilencvenhatan haltak meg. A súlyos sérüléssel járó balesetek száma azonban csaknem százzal csökkent. A legtöbb balesetet gyorshajtás okozta, a második helyen pedig a figyelmetlen, gondatlan vezetés áll, s „dobogós” még az elsőbbségi jog elmulasztása. Figyelemre méltó az a tény, hogy az ittas állapotban okozott balesetek száma növekedett, holott ez igen szigorú következményekkel jár. Az ittas vezetés miatt bevont vezetői engedélyek száma jelentősen nőtt. Kaposvár, Barcs, Nagyatád, Csurgó, Marcali, Siófok és Tab térségében csökkent a balesetek száma, ám ez nem mondható el Fonyód és Siófok területéről. Manapság, ha az ember kölcsönt akar felvenni, alaposan meg kell gondolnia, kitől, mennyit és milyen kamatteherrel vállalja a visszafizetést. Legjobban akkor jár, ha kamatmentesen jut a kívánt ösz- szeghez. Azonban ennél is jobban jár, ha sikerül más nevét és hitelképességét felhasználva kölcsönhöz jutnia. Ez utóbbi megoldást választotta az az ismeretlen elkövető, aki B. J. somogysámsoni lakos személyi igazolványát ellopta és adatait tanulmányozva kölcsönért folyamodott egy marcali pénzintézethez. Ott annak rendje s módja szerint kitöltötte a szükséges nyomtatványokat, majd mint boldog „adós” távozott 55 ezer 800 forinttal. Mindez akkor derült ki, amikor az első törlesztőrészlet esedékessé vált. A nyomozást elrendelő marcali rendőrkapitányság természetesen nem sima kölcsönügyletnek, hanem csalás bűntettének minősítette az esetet. Az ellopott személyi igazolvány tulajdonosa csupán abban reménykedhet, hogy az ismeretlen „kölcsönigénylő” rabkeresményéből hamarosan megkezdi a tartozás kiegyenlítését.- malo -
