Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-10 / 34. szám
1992. február 10., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 „Tombolt” bennem az irigység, amikor szombaton reggel kilenckor a Helicoop jóvoltából helikopter hozta meg a városi művelődési központ elé Karnevál herceget és a „szépséges” Dorottyát. No, nem a rangjukat irigyeltem, nem ültem még helikopteren. A hatalmas szitakötő érkezése azonban másféle érzelmeket is keltett: a sátorosok, ha lehetett volna öt kézzel kapaszkodtak volna ponyvájukba a rotorlapátok keltette szélviharban. És a közönség... Az a kevés... Az árusokkal és a városi ifjúsági fúvószenekarral együtt csaknem ötvenen álltunk a téren. Bár az idő igen kegyes volt a szervezőkhöz, mégis kevés ember volt kíváncsi a farsang-kezdetre. No, nem baj, nézzük az ökörsütést, amely nyilván több embert vonz! Hát ez nem jött össze, de erről majd később... A délutáni farsangi felvonulás már emlékeztetett az évekkel ezelőtti jó hangulatú, vidám kavalkádra. Kár, hogy az egyik fő látványosságot, a lovas felvonulást elterelték a főutcáról, mondván: a dísz- burkolat nem bírja ezt a megpróbáltatást. Újdonságként maskarás gyerekek ugrabugráltak, sok embert érdekelt a dél-amerikai népzenét játszó együttes, s az árusok nagy örömére megtelt a Csokonai utca. A báli kalauz igen gazdag választékot kínált, ám elmaradt a délszláv bál és a pöty- työs bál is. Míg a városi művelődési központban megrendezett sportbál és a Kapos étteremben a sváb bál igen jól sikerült, a MTESZ székházba — ezerötszáz forintos belépővel — hirdetett Dorottya-bál nem volt igazán jó hangulatú. Sebaj, a szépségkirálynő-válasz- tás majd csak feldobja az embereket — gondolhatták sokan. A farsang szépe, Por- dány H. Vera valóban szép, és Karneváli kavalhád Kaposváron Kavargás a herceg érkezésekor — Elterelték a lovas menetet — Maskarák és hejehuja — Farsangszépe-választás a Dorottya-bálon szépek udvarhölgyei is: Nagy Adrienn és Németh Kornélia. Ám van egy szépséghiba: a legszebb hölgyet nem a bálok legszebbjeiből választották, hanem csak a Dorottya-bál vendégei közül. Nem tudni, miért... S még valami: Kaposvár egyetlen exkluzív báltermében bútorvásár van. A Doroty- tya hotel drinkbárjának bérlője azzal a kéréssel fordult az Impulse Kft-hez, hogy szeretne ott Dorottya-bált rendezni. Elutasították. Ettől függetlenül a drinkbárban és a mellette levő kisteremben is volt egy „kis-Dorottya”-bál, s kárpótlásul 15-én farsangi bált is rendeznek. A szervezők mindent megtettek azért, hogy ezen a napon jól érezzük magunkat. A többi már rajtunk múlott... Tamási Rita (Fotók: Gyertyás László) Akcentus és gesztus Svéd és amerikai keresztények előadása — magyarul DÍJÖZÖN Országos Csokonai vers- és prózamondó-verseny döntője Kaposváron Ökörtelen farsang Végre! — ujjongtak a farsangi napok szervezői, amikor az Orfeum vezetője felajánlotta: ökörsütést rendez az MTESZ udvarán. Ugyanis ez a látványosság már évek óta hiányzott a rendezvényről. A szerencsétlen ökör annak rendje s módja szerint életét adta a sikerért, ám hiába... Szombaton reggel derült ki, hogy az MTESZ titkára megtiltotta az ökörsütést. A rendezők hiába ajánlották fel, hogy akkor süssék meg szegényt a művelődési központ előtti szabad területen, még éjszaka is ott árválkodott „felfűzve” az udvaron. S a nagy számú érdeklődőre gondolva a veszte5 nemcsak az ökör... T. R. A kaposvári farsangi napok keretében láthatta a közönség a Covenant Players kaliforniai színházának vendégjátékát, a Múló dicsőség című színdarabot. A kétszemélyes színtársulatot egy svéd hölgy, Ulla Britt Knekta, valamint egy amerikai fiatalember, Michael Stevens alkotta. A plakátok — a városi művelődési központ hirdette — a kaliforniai vendégjátékot magyar nyelvű előadásként hirdették, így természetesen fölmerült a kérdés: miként szólalnak meg más nyelvet beszélők a mi anyanyelvűnkön? Gondoltam, tán idegenben élő, egykori hazánkfiai lépnek majd színpadra vagy egyszerűen a nyelvtanulási hobbi inspirálta őket — az állítólag nehezen elsajátítható — magyar szavak tanulására. Egyik sem! Ez Michael bevezetője által nyilvánvalóvá lett; s további, kevesek számára ismert részleteket is megosztott a publikummal. A Covenant Players színház több száz csoportot ölel föl a világ minden földrészéről. Van egy közös dolog, amely ugyanaz bennük: keresztény hitük. Ők maguk majdnem kétezer darabot tanultak meg, s ami ebben különösen érdekes: nyolcat magyar nyelven is tudnak. Ezek közül való a bemutatott Múló dicsőség című vígjáték, amely igen érdekes élményt nyújtott több szempontból is. Hamar rájöttem, hogy — még ha a színészi játék tartalmaz is értékes elemeket — nem színházi előadást kell néznem. Annál is inkább, mivel nyelvünk kellőképpen nehéznek bizonyult a két színész számára. így inkább a dialógus megértésére fordítottam figyelmemet, mintsem a játék élvezésére. Persze azért egy idő után megszokottá vált az érdekes kiejtés, és figyelhettem a menyországi történetre. Arra a történetre, ahol Kovács úr nyugodt lélekkel érkezik egy bizonyos túlviláginak hitt helyre, várva a megdicsőülést. Ami korántsem bizonyul könnyűnek. Egy hölgy ugyanis kérdőívekkel fogadja: „Miben hisz ön?” És a Covenant Players Kovács ura önmarcangolása után elsétál, hogy visszagondoljon a hölgyre, ott, a lelkiismeretében. „Vagy amit akartok.” (ba-sa) A kaposvári farsangi napok keretében szombaton rendezték meg a somogyi megye- székhelyen az országos Csokonai vers-és prózamondó verseny döntőjét. A reggel kezdődött maratoni versenyre harmincnyolc vers-és prózamondót hívtak meg, a délutáni szuperdöntőn már csak tizen- ketten vettek részt, köztük négy somogyi. Az estébe nyúlt verseny értékelésekor nem volt szűkmarkú a zsűri. Két első díjat adott ki: Soós Juditnak (Zala- egereszeg) és Szabó Gertrudnak (Szombathely). Megosztott második díjat kapott Király Erika (Balatonlelle) és Soós Melinda (Siófok). A két Soós lány — tévedés ne essék nem testvér, még csak nem is rokonok, most találkoztak először, Kaposváron. A döntő meglepetése volt: a harmadik díjat a nyugdíjas Makra Mihály (Makó) érdemelte ki. Hét különdíjat is kiadott a bíráló bizottság, közöttük is volt somogyi versmondó. (H. B.) A hadiflotta lőször csak az utcaseprőkön látszott valami fényes, őszinte izgalom. Aztán a postásokon, a taxisokon és a jegyellenőrökön. Később a titkárnők arca is felderült; csintalanul kezdtek kopogni az írógépek. Mind szaporább lett a pulzus, egyre mélyebb a sóhaj... Nem telt bele néhány nap és a csoportvezetők meg az osztályvezetők kibékültek egymással, és együtt sutyorogtak a tavasziszél-léptű pincérlányokkal. Úgy, de úgy, hogy még a kávézacc is belepirult... Felelős beosztású rendőrtisztek zsírozták be fegyvereiket, konok-bajszú huszárkapitányok kezében megállt a pallos... ■ Megállt az izgága lovasroham, félúton az ágyúgolyó. Csak a Kapos nevezetű árokban nem állt meg az élet! Döglött kutyák sodródtak a rohadó rongyok és felpüffedt bútorok társaságában. Ezer örvénylő ördög szívta és sűrítette ezt a poklot, amelynek tetején büszkén trónolt egy kiherélt autókerék... Széltében-hosszában suttogott a város. Mindenkinek volt egy-egy érdekes teóriája. Némelyek szerint Gorbacsovnak fia született, azért ez a várakozásteljes izgalom... Mások szerint megpróbál kitörni a béke... Egyesek azt hallották, hogy 28 forint lett a cukor kilója... Valaki látta Jézust Kaposfüreden... Sőt, olyan is akadt, aki belehalt az alkoholmámorba... Aztán — mint mindig — most is az újságírók csitították el a kíváncsiság háborgó hullámait... Feszes ritmusú cikkekbe — ahol csak úgy parádéztak a betűk — közölték a várossal, hogy hadiflottája lesz. És innen már nem volt visszaút. A „gy” betűk, mint fékevesztett paripák száguldoztak az újságok lapjain. A máskor oly fegyelmezett „l”-ek, „v” és „k” betűk örömtáncot lejtettek. Gurultak, röpködtek a kalapok... A „j” hurka elveszett, de mit érdekelte most... Hajónk lesz! Mit hajónk? Flottánk!... Hadiflottánk! Tucatnyi Nautilus... Cirkálók! Rombolók!... Radar!... Attól fogva a város lakói társadalmi munkában szélesítették a Kapos nevű fertőt. Mélyítették. Betonozták. Bütyök, a Vizek Réme megfogadta, hogy nem dobja belé a csokoládépapírt... Archeológusok és botanikusok mentették az évezredes tetemeket... Könnyűbúvárok nehézvizet hoztak a felszínre... Lebontották a fúrótornyokat... A cserkészek gázmaszkokat osztottak szét, ingyen... A Patyolat vállalta, hogy ingyen kimossa... A Kefegyár, hogy ingyen kiporolja... A Mókus őrs, hogy kiteszi a napra... Heteken át dolgoztak. Lecsapolták a cukorgyári mocsarat, diadalívet építettek a Császárrétre, átfestették a templomokat, újrakövezték az utcákat, fésülködtek, fogatmostak, összeházasodtak és elváltak, mindezt szédítő eksztázisban... A puszta öröm kedvéért!... Gyermekeket nemzettek, akiket híres hadihajókról neveztek el. így születtek a szőke La Marchesák, a barna Gius- tinianák, a kékszemű Ar Royalok, Swiftek, Enterprise-k... Csupa, csupa erőtől duzzadó egészséges gyermek. Végre elérkezett a várva várt nap. Fellobogózták a várost. Mindenki ünneplőt öltött, és elfoglalta helyét a tribünökön vagy egyszerűen csak odaállt a megjuhászodott televény partjára, ahol fröccsöntött tulipánok s tavi rózsák dúgták ki fejüket a földből, dacára annak, hogy ősz volt... Gerencsér Zsolt
