Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-08 / 6. szám
1992. január 8., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 NYOLCOSZTÁLYOS GIMNÁZIUM? Mikor dönt a gyerek? Viták a közoktatási törvény tervezetéről No, ki lesz a leggazdagabb? A popviláv milliomosai Országszerte tart a vita a közoktatási törvény már harmadik tervezetéről. A minisztérium államtitkára azzal védte utóbb a tervet, hogy a négy szakértő hetek alatt alkotta meg, szemben az előző tervvel, amelyet népes szakbizottság készített, és több millió forintot igénylő munkával, országos viták sorozatával , készítettek el. Hozzáteszem: nagyon sok pedagógus és szakmai szervezet, társaság véleményét kikérve és beledolgozva. Kérdezem: miért volt akkor szükség a nagy társadalmi vitára, ha utána az egészet félretették? A szakértők és a pedagógusok azt mondják: az új terv alapvetően más, mint amit a pedagógusok másfél éves vita során kialakítottak. A most már hivatalos, minisztériumi tervezet felett ádáz vita folyik. Egyik sarkalatos tétele a tankötelezettség kiterjesztése az 5. évtől 16 éves korig. Az egyik tábor szerint ez jelentős előrelépés, mert így bevonja az óvodát az iskolázásba, a közoktatási rendszerbe, kényszeríti az önkormányzatokat az óvodák fenntartására, hiszen a nagycsoportba kötelező járni minden gyermeknek. Éppen ez ellen berzenkednek a másik koncepciót vallók. Szerintük ezzel a lépéssel elindulhat a magyar óvodai rendszer felszámolása. Ha csak az 5. évtől kötelező ugyanis intézményesen a nevelés-oktatás, akkor az állami támogatás is ettől jár. Nem szüntetik meg központilag az óvodai rendszert, csak átadják az önkormányzatoknak és a szülőknek a fenntartás jogát és kötelezettségét. Az ismert anyagi feltételek mellett ez lassú vagy gyors felszámoláshoz vezethet. Akik a teljes óvodai rendszert feleslegesnek tartják, azok általában azzal érvelnek, hogy a fejlett nyugati országokban sincs kiterjedt óvodai hálózat. Régebben így volt, de ma már egyre több országban magas az óvodába járók aránya, mert terjed az a felismerés, hogy az ember fejlődése szempontjából minden, illetve a legtöbb dolog eldől a 6. életévéig. Az iskoláskor előtti nevelés a legerősebb tényező, amellyel ellensúlyozni lehet a társadalmi egyenlőtlenségekből eredő esélykülönbségeket — így fogalmaztak az 1980-as miniszteri konferencián a nyugati régióban. Sok vitát vált ki a területi oktatási központok (TOK) létesítésének kérdése. Ez két funkciót lát el: egyik a régióban vezetné, irányítaná, ellenőrizné és értékelné az iskolák munkáját. A másik: szakmailag támogatná, koordinálná a régió munkáját. A vita akörül forog, hogy hatóság lesz vagy szakmai segítő központ a TOK? A központból irányított, centralizált oktatásügytől félnek a pedagógusok, mivel túl sok jogosítványt kapna a törvényben a területi központ. így a többi között az igazgatói kinevezés, a felmentés, az iskolai szerkezet meghatározása, az iskolai munka eredményeinek megállapítása és ennek megfelelően anyagi feltételek biztosítása. Ahogy az egyik vitázó írja: a TOK az iskolákat érintő minden kérdésben döntési pozícióba kerülne az iskolaalapítástól a működtetésen át, a megszüntetéséig. Ha ehhez hozzávesszük az iskolai autonómiával, önállósággal kapcsolatos aggályokat, akkor látjuk, hogy az iskola, a területi központ és a helyi önkormányzat kettős szorításba kerül, s elveszti mindazt, amit az utóbbi időben elért az autonómia terén. Egy példát erre: az igazgató kinevezésébe a tantestület érdemben nem szólhat bele, az önkormányzat dönt, de a döntését felülbírálhatja a területi központ a régió székhelyéről. Ezeknél is súlyosabb gond az iskolaszerkezettel kapcsolatos elképzelés. Szerepelnek benne a jelenlegi iskolatípusok: a 8 osztályos általános iskola, a 4 éves középiskolák és így tovább. Ott vannak a fejlesztésre javasolt új iskolatípusok és a 6 osztályos népiskola, a 8 osztályos gimnázium, a 6 éves gimnázium, az algimnázium-főgimnázium, az alsó- és felső középiskola. Egyik tábor véleménye szerint szerencsés dolog ezek együttes megjelenése a tervben, mert majd az élet eldönti, hogy a különböző iskolatípusok közül melyek élnek meg, fejlődnek vagy szűnnek meg. A másik oldal éppen ezt a felvázolt iskolaszerkezetet tartja a törvény legvitathatóbb részének. Elsősorban azért, mert újra elindíthat egy versengést, divatot az újat minden áron megvalósítani akarók között, mert megfelelő szakmai és anyagi alapok nélkül kezdenek bele akár a 8 osztályos gimnázium, akár más iskolatípus létrehozásába. A másik aggály sokkal súlyosabb: ha elterjednek az új iskolatípusok, akkor megjelenik egy olyan mértékű társadalmi szelekció, amelynek hatásait végiggondolni félelmetes. Jelenben a gyermek 14- 15 éves korában, az általános iskola elvégzése után kell szü- lőnek-gyermeknek dönteni a továbbtanulásról. A jövőben ezt a döntést már a 10 éves korban el kell végezni, hiszen a 8 osztályos gimnáziumba kerülés (vagy más emelt szintű szakközépbe kerülés) ezt igényli. Vagyis a jelenleginél sokkal korábban el kell dönteni, kik tanulhatnak tovább az elit iskolákban, és jutnak el az egyetemekig, és kik haladnak tovább a másik ágon, 6 vagy 8 osztályos elemiben, és mennek tovább valahogyan. így a fiatalok együttnevelésének időtartama leszűkül, és jóval korábban bekövetkezik a szelekció; ki tanulhat tovább és ki nem. És akkor hol marad az esélyegyenlőség a különböző társadalmi rétegek, csoportok között a gyermekeik továbbtanulását illetően? A legtöbb nyugati országban szakítottak a korai szelekcióval — a gyermekek nem egyenrangú iskolákba való terelésével —, és későbbi időpontra tolták ki a szelekciót, a 12. év, de még inkább a 1516. év utánra. A tankötelezettség felső határáig, a 16. évig a gyermekek együttnevelése mellett az úgynevezett átlalá- nos képzés érvényesül és csak ezek után indul a szakképzés. Vagyis a különböző társadalmi rétegekhez tartozó és különböző képességű gyermekeket együtt, azonos iskolában nevelik. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár Az év végén a popvilágban is kasszát csináltak. Különböző értékelések és számítások láttak napvilágot, amelyek közül a tekintélyes amerikai Forbes magazin listája a leginkább mértékadó. A lap szakértői szerint az elmúlt két év bevételeit tekintve a New Kids on the Block együttes mondható a leggazdagabbnak. A fiúk keresetét 200 millió dohára taksálják. Őket a két korábbi nagy ász, Michael Jackson és Madonna követi 100-100 millióra becsült jövedelemmel, míg az új sztárok közül a Vanillia Ice szedte meg leginkább magát, a maga 30 millió dollárjával. Egy másik listán Amerikában, a legnagyobb vagyonnal rendelkező szórakoztatók névsorát hozták nyilvánosságra. Eszerint a leggazdagabb Richard Branson, a Virgin kiadó, hanglemeztársaság, utazási iroda, stb. tulajdonosa, a maga 1,8 milliárdos vagyonával (az összeg DM-ben értendő). Csak emlékeztetőül Mr. Branson a hetvenes évek második felében „független kiadóként”, az új hullám előadóival kezdte keresni a vajaskenyérre valót. Ugyancsak a milliárdosok közé tartozik még Paul McCartney is az 1,14 milliárdos vagyonával. A ma is aktív zenész-komponista Paul a rossznyelvek szerint már azt sem tudja, hogy másodpercenként mennyi pénz „ketyeg be” a bankszámlájára. Meglepetés a harmadik Elton John 300 milliója. A sztár ugyanis jelentős összegeket költött nem túl sikeres focicsapatok „felpumpálására”. Nem meglepetés viszont Andrew Lloyd Webber negyedik helye 240 millióval. A ma is kölyökképű „musical-pápa" darabjait világszerte repertoáron tartják a színházak. Nálun.l< kevésbé ismert, de Angliában az egyik legsikeresebb kiadó és producer Dhris Blackwell — 231 millió — aki az elmúlt 30 évben közel 100 világsikert is jegyzett, mint komponista. Jól sáfárkodott a Stones-h írnévvel Mick Jagger, 225 millióval üzletemberként is a Topon van. A feltörekvő új rockburzsoáziát képviseli George Michael a maga 196 milliójával. Pete Watermant sem kell különösebben bemutatni. A Stock-Aitken-Waterman szerzőtrió neve fogalommá vált. Azt már csak kevesen tudják, hogy a szerző-kiadó-producer Waterman az igazi agy, (mások szerint „cápa”) ebben a csapatban. (Waterman többek között Kylie Minogue, Sonja, Jason Donovan, Rick Astley kitalálója.) A 180 milliós vagyon ezt látszik igazolni. Mi- ckie most szintén csaknem 40 éve fogalom az angol popéletben. A beat együttesektől a rap előadókig több tucat sztár termelte neki a jogdíjat, s a 165 milliós haszonból a Most-birodalom tovább terjeszkedik. Meglepetés Cliff Richard 10. helye ezen a listán. A prédikátor-térítő-éne- kes ugyanis hatalmas összegeket fordít jótékony célokra. Igaz, népszerűsége az elmúlt 40 évben vátlozatlan maradt. Örökzöld dalai iránt nagy az érdeklődés. És még egy pénzes lista a sok közül. A rock nagy sztárjai haláluk után is busás jövedelemforrást jelentenek az utódoknak. Bob Marley zenei örökségéért három cég is vetélkedett: az MCA Records 16 millió, az Island Records 12 milliót, Eddie Grant popsztár pedig 13,5 milliót áldozna a legendás Marley-dalok kiadói jogáért. Jim Morrison, a Doors énekese után is van mit aprítani a tejbe. A lemez, film és szuvenírbevételek 25 százalékát teszik zsebre a jogutódok. S ez óvatos becslések szerint is több millió dollár évente. Mary Gaye soulsztár után — akit saját apja lőtt le — 1 millió dollár illeti — többek között — az apát. Aki ezekből az összegekből fizette ki tetemes adóhátralékát. (A rendőrség nem nyomoz az ügyben.) Jim Croce életében nem volt „nagy sztár”, dalszerzőként viszont sikeresnek mondható. Özvegye a dalok jogát bagóért eladta egy kiadónak, amely most évente 4 millió dollárt kasszíroz a jogdíjakból. Buddy Holly tragikus halála előtt 60 ezer dollárt keresett egész életében. Dalainak kiadói jogát Paul McCartney vásárolta meg 5 millióért. Az özvegy aukciókon vesztegeti el férje további örökségét. Egy Holly-szemüvegért 45 ezer, egy gitárért 24 ezer dollárt is fizettek a rajongók. Á Holly-aukció összbevétele 70 ezer dollár volt. A legnagyobb összegeket azonban természetesen, a „király”, Elvis Presley jogutódai tehetik zsebre. Becslések szerint a lemezek és emléktárgyak eladásából ma is évente 15 millió dollár folyik be a családi kasszába. S. J. : : B. Borgason A.^AkA/,:... ^jkAAAkAkLA.AkA Földrengés ötkor Kuala rendőrfőnök minden szerdán pókerezett. A társaság az angol Toddnál szokott összejönni, akinek a szigeten kávéültetvénye volt. Az asztalt mindig ugyanazok ülték körül: a német Böhm, a tokiói Yamamoto professzor és a mexikói dr. Gomez. A három tudós a földrengéskutatóban dolgozott. Ezen a szerdán azonban Kuala rendőrparancsnok határozottan dühös volt: a játszma helyett a reptéren kellett várakoznia, hogy a New Yorkból érkező FBI-ügynököt fogadja. — Megtiszteltetés nekünk, hogy a szigeteken óhajt nyaralni — mondta vendégének, amikor megérkezett. — Ki akar nyaralni?! — csodálkozott az FBI embere. — Dolgozni jöttem, minthogy Roman itt készül átcsúszni az Egyesült Államokba... Bizonyára tudja, hogy kicsoda. Az a terrorista, aki semmitől sem riad vissza és akit az egész világon körözünk. Senki sem tudja, hány emberélet van a számláján, mint ahogy azt sem tudjuk, voltaképpen hogy néz ki. Állandóan más jelmezben lép fel a műsoraiban. Éppen úgy beszél oroszul, mint angolul, japánul vagy franciául. Hamisított okmányaival eddig minden ellenőrzésen átcsúszott. — No, és miért éppen a mi szigetünket tünteti ki a látogatásával? — Egyik beépített emberünk szerint ide érkezik egy európai turistacsoporttal, hogy aztán egy másik, amerikai csoporttal távozzék. — És nekem mi lenne a szerepem? — kérdezte Kuala aggályoskodva. — Semmi. Csak adja meg az engedélyt a munkához. — De hát maga azt mondta, hogy senki sem tudja, hogyan néz ki ez a Ramon. — így is van. De azt nem mondtam, hogy mi nem találnánk meg a módot kilétének megállapítására... Szóval ne aggódjon; szorgoskodjon inkább a helyi közlekedésben. * * * Ramon csakugyan úton volt a sziget felé. Előzőleg Szingapúrban majdnem lebukott, de végül is egy panamai hajón sikerült Hongkongba menekülnie. Ott a szőke, álkanadai Ferguson fekete hajú chilei Ramirezzé változott. Ezen a néven kiállított útlevéllel — ugyancsak hajóval — Yokohamába utazott. Itt szeplős, vörös hajú ír lett belőle, s már így fizetett be Tokióban egy dublini repülőútra, hogy onnan turistaként fedezze föl a Naori-sziget rejtelmes szépségeit. Biztos volt benne, hogy nem ő lesz az egyetlen szeplős, vörös hajú ír, aki az ottani repülőtér betonjára lép majd. Mert ki is gondolná, hogy O’Ryan Dublinből nem más, mint a körözött terrorista. * * * Kuala rendőrfelügyelő ezúttal is, mint mindig, pontosan megjelent a repülőtéren, ha turistákat szállító gép érkezett. Örömmel szemlélte a Boeing gyomrából sorjázó vendégeket. A gép Írországból jött; nem gondolta volna, hogy ott ennyien kíváncsiak a szigetre... Ékkor szokatlan dolog történt: az utasok egyike a hangosanbeszélő szövegét követően hirtelen a földre vetette magát. Összeesett? Kuala odarohant, és rávetette magát a férfira, mi több: a kezét is bilincsbe verte. _ — Üdvözlöm a szigetünkön, Ramon — mondta nyájasan. — Gratulálok, valóban elcsípte — mondta kényszeredetten az amerikai. — De hogy a csudában ismerte föl? — Ó, rendkívül egyszerű volt a dolog. Felolvastattam egy üzenetet a hangosbeszélőn, a következő szöveggel: „Figyelem, figyelem! Életbevágóan fontos közlemény. Azonnali földrengésveszély fenyeget. Mindenki feküdjön a földre...” És Ramon ezt szépen, egyedül meg is tette. — No, de a többi utas is hallotta a figyelmeztetést, és rá sem hederített... — Tudja, az a titka, hogy a mikrofonokhoz a kártyapartneremet, Yamamoto profesz- szort ültettem; ő mondta be a közleményt japánul. Úgy gondoltam, hogy az írek nem beszélnek japánul. Maga pedig azt mondta, hogy Ramon esetében más a helyzet. Tehát aki elterül, az csak a mi emberünk lehet. — Kösz, rendőrfőnök úr. Egyszer mégiscsak eljövök ide turistaként. (A Quiz alapján — D. H. M.) Életmentő kártya Pontos adatokkal ugyan még nem rendelkeznek arról, mennyien váltottak eddig MedCARD Életmentő kártyát, anhyi azonban bizonyos, hogy a kártya tavaly decemberi bemutatkozása óta igen nagy az érdeklődés. Magánszemélyek és vállalatok rendeltek dolgozóiknak MedCARD-ot. Az űrlap az ország szinte minden patikájában, rendelőintézetében és az Állami Biztosító fiókjaiban is megtalálható. Kiállítások a Hadtörténetiben Március közepére befejezik a Kézifegyverek története című állandó kiállítás felújítását. Különböző okok miatt egyelőre a XVIII. század elejéig tudják bemutatni a fegyverek fejlődését, de tavasztól látható lesz a gyűjtemény többi része is a Hadtörténeti Múzeumban. A múzeum idei tervei között szerepel a Budapest romokban és az újjáépült főváros című, március közepén nyíló kiállítás.
