Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJ ÁSOK OLDALA 1992. január 2., csütörtök Aggódik a szakma jövőjéért... Hegyi bácsi, a kaposi szabómester Király J. Béla felvétele Jó fél évszázaddal ezelőtt, ha Kaposváron egy férfi ele­gáns öltönyt, vagy egy hölgy divatos kosztümöt akart csi­náltatni, a város Fő utcájában vagy fél tucat rangos szabó között válogathatott. Széke­lyék, Bartháék, Fazekas vagy Teleki mester minőségi mun­káját sokan a megye határain túl is ismerték... Azóta az angol és úri sza­bók helyére zömmel a konfek­cióipar lépett, ám az is igaz, hogy a jól szabott női vagy férfi- ruhák iránt megint nő az érdeklődés. A minap az egyik kávézóban hallottam: a társa­ság egyik tagja barátait kérte, hogy ajánljanak neki a somo­gyi megyeszékhelyen egy olyan szabót, aki testre sza­bott ruhát varrna neki. Tőlük hallottam Hegyi mester nevét, aki a Tallián Gyula utca vé­gén, kis műhelyében — közel a nyolcvanhoz — a régi időket idéző öltönyöket készít. Lehet, hogy a kíváncsis­kodó krónikás előbb kopogta­tott be az ősz szabóhoz, mint a kávéházi érdeklődő. Hegyi bácsi elmondta: új munkát csak februárra vállal. Egy bal­esetnél megsérült, s Harkány­ban ugyan „ összedrótozták”, de azért még nem a régi. No és a lepergett csaknem 79 esztendőt sem lehet figyelmen kívül hagyni... A kis szabóműhely valósá­gos szakmai múzeum. A ma is kifogástalan Pfaff varrógép például jó ötvenéves... — Ezt, meg a velem egy­korú szabóasztalt egyik volt főnököm, Nagy Pista bácsi adta nekem, amikor a Korona utcában — ma Ady Endre utca — végleg bezárta az üzletét, a műhelyét. Mint ereklyét, úgy őrzöm mindkettőt, és egykori mestereim emlékét. Széke­lyéknél és Nagyéknál kama­toztatni tudtam mindazt, amit tanítómesteremtől, Szatyin Károlyiéi tanultam. Több mint negyven éve önálló vagyok, s bizony fáj, hogy a mi mester­ségünk is szalagra került. Nem mesterség ez már, ké­rem, s hogy a helyzet ne javul­jon, arról a szakmai képzés is gondoskodik. Ha rámbíznák, a szakmai képzést, a tanulás dandárját visszavinném a mű­helyekbe, olyan szakembe­rekhez, akik a gyakorlatban is megmutatnák, hogyan ké­szülhet egy remekmű. Ma a szakmunkás-bizonyítvány bir­tokosainak zöme csak a sza­lagokon használható... Va­gyunk még néhányan öreg mesterek, s nem a múlt ajná- rozása mondatja velünk, hogy a jövő szabóinak több gyakor­lati képzést kellene kapniuk, addig, amíg vannak olyan szakemberek, akiktől a gyere­kek valóban tanulhatnak. Ag­gódom a szakma jövőjéért... Az idős mester felidézte, hogyan tanította meg mestere a varrótűt fogni, fércelni, gomblyukat varrni... Igazi ereklye ma már az első önálló öltöny, pontosabban egy fordí­tás. Mesterétől egy viseltes, de még jó állapotban levő öl­tönyt kapott azzal, hogy ké­szítsen belőle „újat”. Abban az időben ugyanis sok kuncsaft kérte ruhájának, öltönyének a fordítását... Hogy az akkor még fiatal Hegyi Feri már jár­tas volt a szakmában, tanú­sítja: kitűnően megoldotta ezt a feladatot is. Az élettel megbékült, idős iparos Hegyi Ferenc. Joggal büszke arra, hogy négy gyer­mekéből embert nevelt. Nekik már nem kellett Szomajomból — a mai Kaposfőről — na­ponta Kapósba biciklizni, hogy szakmát tanuljanak, mint neki annak idején. — Sohasem voltak nagy vágyaim. Összejött ez a kis családi ház, s végében a sza­bóműhely. Egyik lányunk ma is velünk lakik, van, aki na­ponta ránk nyitja az ajtót. Hála Istennek még tudok dolgozni, ezt a kosztümöt itt például Pestre csinálom... Egyre töb­ben keresik megint az igényes munkát, hát csináljuk mi, öre­gek, amíg élünk... Lassan húsz éve már, hogy nyugdíjas, de még ma is aktív az öreg szabómester. Sok csatározásba került, amíg a Hegyi-ház falára felkerült a szabómester táblája. Ha az öreg mesterek mos­tanában olykor összejönnek, szóba kerül, hogy volt egyszer Kaposváron egy iparos szék­ház is, melyet az akkori iparo­sok a maguk pénzéből építet­tek föl és népesítettek be. Itt működött például a szakmai szervezetük, az ipartestület. Mára már ebből is csak emlék maradt... Kovács Sándor Apró-cseprő dolgaink Hétköznapi átverések még felbontásuk előtt enyhe gyomoridegességet indukálnak.) Sok egy forint... ...sokra megy! A Magyar Nyugdí­jas Egyesületek Országos Szövet­sége országos szolgáltató kereske­delmi hálózat kiépítésébe kezd, az idős emberek létfenntartási költsége­inek csökkentésére. E célból forintos akciót hirdetnek; az egy forintokat az OTP salgótarjáni fiókjában vezetett, 750-010923 számú számlára lehet befizetni. Napilapokat vásárolok: Kurírt és Mai Napot (így mulat — néha — egy nyugdíjas magyar úri). Otthon derül ki, hogy lapvásárlási akcióm csak felerészben volt sikeres, mert a Kurír ugyan friss, a Mai Nap viszont tegnapi... Erről jut eszembe egy régebbi átverettetésem. Téli conference körtefát akartam telepíteni, s az egyik sokat reklámozott kaposvári gyümölcsfalera- katban kaptam is. Elültet­tem. Teltek-múltak az évek, a fácskák termést hoztak, mely körtének ugyan körte volt, de nem téli és nem is conference. A többi stimmelt... Ehhez még csak annyit: J. bácsi, az eladó háromszor vert át körtetémában, szemreb­benés nélkül, aminek kö­vetkeztében ma háromfajta körténk van, de egyik sem téli conference... Levelet hozott a posta. (Nem tudom, ki hogyan van vele, de bennem az önkormányzati, az adóhi­vatali, gamesz, stb. levelek Napra készen A Csatornamű Társulat­tól értesítettek az érdekelt­ségi kivetésről. Kérnek hétezer forintot annak örömére, hogy a társulat a kivitelezővel a szerződést megkötötte és a kivitelező az építést 1991. október 1 -jén megkezdte. Fontos dologról: a szennyvíz elvezetéséről van szó. Ez az első részlet. Rendben... Óvatos duhaj lévén (lásd: körtefaakció) a rész­letek felől érdeklődtem volna telefonon, s itt kez­dődtek a gondok! Társula­tom ugyanis nem volt elér­hető sem a régi, sem pedig az új telefonszámán, csak egy harmadikon, melyet félnapi telefonálgatás után sikerült kinyomozni. Mindettől megkímélhet­tek volna, ha az ügyintéző a feladó helyen az elavult telefonszámot áthúzza és odaírja az új számot, azaz: naprakésszé teszi az ada­tokat. Ennyi az egész. K. T. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Közgyógyellátásra való jogosultságról érdeklődő ol­vasóink részletes tájékoztatást kap­hatnak az erről szóló kormányrende­letből, mely a Magyar Közlöny 1991/105. számában jelent meg. A rendeletből az is megtudható, hogy a közgyógyellátási igazolványt a jogo­sult állandó lakóhelye szerinti ön- kormányzat jegyzője állítja ki. Százévesek nyitótáncával kezdődött a Thüringiai Farsang Er­furtban. Frieda Röhrig és Franz Dworczak— mindketten százévesek — nyerték el a rendezvény legtiszte­letreméltóbb párjának járó címet, s nyitótáncuk után — karneváli herce­gekként — ők köszöntötték az ün­neplőket. Az áremelkedés hazánkban tavaly október végéig 35,4 százalékkal volt magasabb, mint 1990. hasonló időszakában. Az átlagosnál nagyobb emelkedést mu­tat a ruházkodási cikkek és a fűtés, a háztartási energiacsoport árindexe — egyik jobban sújtja a nyugdíjast, mint a másik... Emlékek —1991-ből BETELT A POHÁR Újságra már nem futja Az ima ezen nem segít A nyugdíjak megcsonkítása jogellenes Rólunk nélkülünk ne döntsenek! Fogyatkozó türelem TILTAKOZNAK ES KÖVETELNEK tlol a boldogság mostanában? „Ki írja fel keserves könnyeinket?" Csak ülök és számolok Forintosított élet? „MEGKOPOTT" ÉRTÉK Nem mi írtuk — országos nyugdíjasújságok múlt év végi számaiból ollóztuk ezeket a cikk­címeket (de a Somogyi Hírlap Nyugdíjasok ol­daláról is idézhetnénk hasonlókat!). Memen- tóul: ilyen felkiáltásokkal fejeződött be 1991. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az egyszeri kiegé­szítést se kapta meg minden nyugdíjas „kará­csonyi ajándékként” még az ünnepek előtt (pe­dig de nagyon várták!), hanem csak most, az ünnepek között, illetve az idén — tovább sza­porodhatna az itt közölt címek sora. Azzal, hogy „Nyugdíjasaink nem ezt érdemelték!” „Üdvözlettel! Még itt vagyunk!” Nyugdíjastalálkozók a munkahelyeken « *Jl| 1 Ai mF ybwHn fll Aj * M f Egyik ismerősöm köszöntött így rám a megyei nyugdí­jas-összejövetelen. Az idéző­jelek közé illesztett szavak jel­zés értékűek: arra intenek, hogy nem szabad(na) még le­írni ezt az országban több mint kétmilliós, Somogybán több tízezres réteget. Mert igaz ugyan, hogy számuk és összetételük állandóan válto­zik — inkább nő, mint csök­ken; a végleg távozók helyére új nyugdíjasok lépnek — , az őket foglalkoztató gondok azonban, sajnos, nemhogy mérséklődnének, inkább ál­landósulnak, sőt: súlyosbod­nak... Ezért is tudósítunk szívesen minden olyan nyugdíjasren­dezvényről, ahol — és amivel — a munkából kiöregedett, megrokkant és emiatt nyug­díjba vonult dolgozókat kö­szöntik időről időre a volt munkahelyeken. (Ha még egyáltalán létezik a volt mun­kahely, amely összehívná őket...) Inkább nemes, dicsé­rendő gesztus ez ma már, mint nagy költséggel megren­dezett ünnepség — nincs erre (sem) pénz, de a meghívottak nem is igénylik a látványos, pompázatos bulit, a céghez és hozzájuk is méltatlan rongyrá­zást. Örülnek annak, ha egyál­talán tetőt kapnak a fejük fölé, s egy melegre fűtött helyisé­get, ahol találkozhatnak... Es örülnek az olyan össze­jövetelnek, mint amilyent nem­rég például a Balaton Fű- szértnél rendeztek (erről an­nak idején képes tudósításban szóltunk), vagy amilyenről Klla Zoltán fonyódi nyugdíjas olva­sónk, a Balatonboglári Mező- gazdasági Kombinát volt dol­gozója számolt be. Tőle tud­juk, hogy mintegy kilencvenen gyűltek össze a kombinát bog­iári központi éttermében, s hallgatták meg az üzem veze­tőinek tájékoztatóját a gazdál­kodás, a termelés 1991. évi eredményeiről és az idei ter­vekről. A meghívottak sze­rény, de a gondoskodást jól érzékeltető ajándékban is ré­szesültek. Hasonló hangulatú, meghitt nyugdíjastalálkozó színhelye volt a Délviép központja is Ka­posváron. (Itt készült felvéte­lünk.) Ez a munkahely egyike azoknak Somogybán, ahol él még az idős, munkában meg­fáradt emberek megbecsülé­sének ez a formája, s noha itt sem dúskálnak anyagiakban, valami azért még telik a nyug­díjasok támogatására is. A vszb és a vállalat által közösen rendezett találkozón több mint negyvenen kaptak ezer-ezer forint értékű aján­dékcsomagot, és hallgatták meg Sárdi Péter vszb-titkár köszöntőjét és tájékoztatóját. Lehet, hogy a vállalat éle­tében ez volt az utolsó ilyen alkalom a nyugdíjasok össze­hívására? Az érintettek abban bíznak, hogy nem... — hf — Fotó: Király J. Béla Nyugati árak - keleti nyugdíj Nincs miért 1 megalázkodnunk A szakszervezet védje a nyugdíjas érdekét

Next

/
Thumbnails
Contents