Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-30 / 25. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. január 30., csütörtök ..HARAPÓFOGÓBAN VAGYUNK” Kupa úr nem ígért csodát „A kormány figyelmen kívül hagyja azt az elődje által törvényben, majd pedig saját nemzeti megújhodási programjában vállalt kötelezettségét, hogy a nyugdíjakat az infláció arányában fogja emelni. Pénzhiányra hivatkozva elzárkózik többszöri ígéretei teljesítésétől, s a nyugdíjak harmadát az inflációval egyszerűen elveszi!” — egyebek között ez olvasható az üzenetben, amit a nyugdíjasok juttattak el a törvényhozáshoz. — A múlt év végén önök nagyon határozottan léptek fel a nyugdíjasok érdekében. Mi volt ennek az oka? - kérdeztük Knoll István filmrendezőtől, a Nyugdíjasok Országos Kamarája ügyvivőjétől. Sötét szobában üldögélnek — Az élet hozta így, figyelmeztetnünk kellett a kormányt a nyugdíjasok többségének katasztrofális anyagi helyzetére. A folytonos áremelések miatt az idősekszázezrei nem tudják már fizetni a közüzemi díjakat. Mi lesz velük? Lecsuknak ezért félmillió nyugdíjast, vagy kikapcsolják náluk a villanyt? Hiszen sokan így is sötétben üldögélnek, hogy ne fogyjon a drága energia. Beszéljünk végre őszintén: becsületben megőszült emberek nyomorognak ma Magyarországon. Több mint egymillió nyugdíjasnak 7500 forintnál kevesebb összegből kell havonta megélnie. E tarthatatlan helyzet miatt a múlt év végén országos nagygyűlést hívtunk össze, ahol megfogalmaztuk legsürgősebb követeléseinket. A nyolc pontból álló listát eljuttattuk a parlamenthez. — Ezt követően tárgyaltak a népjóléti, valamint a pénzügyminiszterrel. Mit sikerült náluk elérni? — A nyugdíjasok helyzete, sajnos, alapvetően megoldatlan. Talán már az is eredménynek számít, hogy a két tárca vezetőjének tudomására hoztuk a 2 és fél millió nyugdíjas jogos igényeit. Hiszen a kormánynak törvényes kötelezettségei vannak velük kapcsolatban. A Nyugad íjasok Országos Kamarája pedig azért alakult meg, hogy a különféle nyugdíjasszervezeteket összefogva, képviselje az időskorúak érdekeit a kormányzatnál. A mostani pénzszűkös világban sikernek érezzük, hogy az eredetileg tervezett 4,6 milliárd forint helyett 6 milliárdot osztottak ki év végi kompenzálás címén (1500-2000 forintonként) karácsonyra az időseknek. Kupa miniszter úr egyébként nem ígért csodát, ám azt igen, hogy a jövőben a kamara álláspontját is figyelembe veszi döntéseinél. Egyetértett továbbá azzal a követelésünkkel, hogy az idei nyugdíjemelésről mielőbb határozni kell, s ez visszamenő- legesen, január 1-jei hatállyal fog életbe lépni. Az igazságtalanságok megmaradtak — Milyen reményeket fűznek az 1992-es esztendőhöz? — Nem a csodában bízunk, hanem a nagyon apró lépésekben. Remélem, az idősek számára ez lesz az utolsó nehéz év. Egyébként a nyugdíjasok szolidárisak a fiatalabb korosztályokkal és nagyon fájlalják, hogy nem tudnak segíteni rajtuk. Mert kiért aggódik az idős ember? A gyerekeiért, meg az unokáiért. Ezért lenne súlyos hiba összeugrasztani a generációkat, hiszen másmás kasszából fizetik egyiket is, másikat is. Meggyőződésem, a fiatalok azon az áron nem akarnak jobban élni, hogy éhen haljanak vagy még nagyobb nyomorban tengődjenek az idősek. A kamara egyébként a jövőben még határozottabb és keményebb fellépésre készül érdekünkben. — Milyen eszközeik vannak ehhez? — Szeretném hangsúlyozni, nem fenyegetőzésről van szó. Ám taktikai okokból nem lenne helyes feltárni, milyen munícióval indulunk harcba. Legyen elég annyi, vannak eszközeink, de remélem, nem lesz szükség bevetésükre. — A nyugdíjasok érdekei, bizony, különböznek, hiszen az előző rendszer szülte Igazságtalanságok máig megmaradtak. Előfordul például, hogy valaki az „összekapart" 10 éves munkaviszonya után több nyugdíjat kap, mint az, aki 40 évig dolgozott... — Ez így van, mert a nyugdíj és a szociálpolitika az elmúlt négy évtizedben teljesen összekeveredett. — Ebben a helyzetben hogyan képviselhetők az eltérő érdekek? Törvénysértő gyakorlat — Nehezen. Ezért kérjük nagyon határozottan, hogy most januártól kezdje el a kormány a régi nyugdíjak értékét a maiakhoz igazítani. Létező gondot említett az iménti példával. Ám január 1-jétől végre a nyugdíj a ledolgozott évek számától és a befizetett járadék összegétől függ. Meggyőződésem, ha a hágai nemzetközi bíróság elé tárnánk az utóbbi 40 év hazai nyugdíjrendszerének gyakorlatát, percek alatt törvénysértőnek minősítenék. A társadalombiztosítási járulék címén befizetett pénzt nem arra költötték, amire levonták; s a kép ma sem tiszta. Ráadásul a parlament egyes elvi döntéseivel ellentétes némelykor a kormányzat magatartása. — A társadalom tele van feszültséggel, az emberek többsége elégedetlen a helyzetével. Önök a nyugdíjasok érdekében igyekeznek kiharcolni a kormánynál követeléseik teljesítését. Nem félnek attól, hogy ezzel magukra haragítják a mégiscsak nagyobb számú aktív lakosságot? — Ez a veszély fennáll, bizonyára szerzünk haragosokat. Ám aki tudja saját szüleiről, tanáráról vagy mesteréről, hogy nyomorogni kényszerül élete alkonyán, bizonyára nem sajnálja tőlük a nyugdíj- emelést. Azt hiszem, kevesen ismerik a szomorú tényt: újabban egyre több idős ember menekül kilátástalan helyzete miatt az öngyilkosságba. Ezt nem nézhetjük tétlenül, mint ahogy az általánossá váló elkeseredést sem. Borzasztó harapófogóban vagyunk, mert a gondok mindenütt sokasodnak. A mi feladatunk azonban az, hogy szót emeljünk a nyugdíjasok érdekeiért. S ezt megtesszük a jövőben is. — gyerkó — MEGSZÜNTETVE MEGŐRIZNI? Izzik a Parázs MUNKANÉLKÜLI A KLUBVEZETŐ (Fotó: Lang Róbert) Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Meghívás közgyűlésre A múlt év novemberi megyei nyugdíjasdemonstrációt követően a Nyugdíjasok Szervezetének Somogy Megyei Szövetsége is hivatalos a megyei közgyűlésekre. Tanácskozási jogot ugyan nem kaptak, de a közgyűlés előtt a tárgyalandó témákról összehívott konzultációkon ismertethetik észrevételeiket, javaslataikat. Pécsen jelentkezzenek Orvosi bizottságok vizsgálják azokat, akik 1975 és 1979 között az orenburgi gázvezeték építésén dolgoztak. A Somogy megyeiek e vizsgálat céljából dr. Mózsik Gyula egyetemi tanárnál jelentkezhetnek (ajánlott levélben) Pécsen, az Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikáján (7634 Pécs, Ifjúság út 13-15). Létminimumemelkedés Még az idén tízezer forint fölé emelkedik hazánkban a létminimum, s megállíthatatlannak látszik a szegényedés — állítja Mezei György szociológus egy sajtónyilatkozatában. A nyugdíjasoknak már ma is jó 60 százaléka — több mint egymillió ember — a létminimum alatt él... Hadigondozottak érdekvédelme Mint hírül adtuk, január 1-jétől hadigondozási ellátásban részesülnek a hadirokkantak és hadiözvegyek. Többek kérésére, ügyeik intézésének megkönnyítésére közöljük, hogy leveleiket a következő címre küldhetik: Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége, Budapest. Postafiók 53. Három éve alakult meg Kaposváron a Parázs nyugdíjasklub. Az éltesebb hölgyek és urak akkor még nem gondolták, hogy hamarosan szedhetik a sátorfájukat a Somogy Megyei Művelődési Központ szabadidőklubjából, mivel azt a megyei önkormányzat nem tartja fönn. Stotzné Farkas Aranka klubvezető is munkanélküli-segélyen él. Klub-ösz- szejöveteleiket az MSZMP kaposvári irodájában tartják: ott ingyen kaptak helyet. A foglalkozásokra 25-30 környékbeli jár. A panelrengeteg idős lakói örülnek, ha kiszabadulhatnak a nyomasztó falak közül, s néhány órát együtt tölthetnek. Sorstársak. Sok közöttük az egyedül élő, a kevéske nyugdíjból tengődő — nem csoda, hogy leggyakrabban a nyugdíjemelésekről folyik a szó. De a postás, sajnos, csak egyszer csenget havonta... A 84 esztendős Giczi Fe- rencné azt mondja: jó a társaság, és a különböző ismeret- terjesztő előadások, beszélgetések feledtetik a hétköznapok búját-bánatát. 7700 forint a nyugdíja. Varrónő volt, de rossz látása miatt már nemigen vesz a kezébe tűt, s a varrógépe is pihen. Riskó Lajosné 15 éve nyugdíjas. Örült, hogy megalakult a Parázs. Az ittlét mindig szórakozás, kikapcsolódás számára. Szurkol, hogy megmaradjon a klub. Fogy a sütemény, koccintanak. Emelkedik a hangulat... Táncra kérik egymást, és mosolyogva (ejtenek a nosztalgiával teli, andalító muzsikára. Németh Sándorné és rokkantnyugdíjas férje 15 ezer forintból gazdálkodik. Úgy véli: tartalmasak a rendezvények, szívesen jönne gyakrabban. — Egyetlen hely, ahol jól érzem magam — adja tudtomra Csapó Károlyné. — A Parázs alapító tagja foggal, körömmel harcol a közösségért. 7500 forint a nyugdíja, és egy 30 négyzetméteres lakásban él. — Képzelje, a múlt hónapban 3500 forint volt csak a fűtés, a lakbér és a vízdíj. Rögtön bementem az OTP-be, hogy megtiltsam a kifizetését, hiszen akkor nem tudnék megélni. Méghogy ilyen magas a fűtési díj! Szinte mindig hideg van nálam, de amikor jönnek mérni a hőmérsékletet, „ráfűtenek”... Sorjáznak a panaszok, de amikor „szebb dolgokról” esik szó, felvidulnak. Némelyikük dalra is fakad. Még tudnak énekelni. Lőrincz Sándor FÉLREÉRTETT SZAVAK NYOMÁBAN Milyen a „tisztességes szegénység?” Hosszú levéllel örvendeztetett meg Mizeckij Viktor és Nagy Imre kaposvári nyugdíjas. Nagy Imre visszautalt a megyei nyugdíjastalálkozóra és kifogásolta, hogy „az esemény propagandája nem volt megfelelő, például az aznapi újság sem írta meg.” Nos, itt némi „félreolvasásról” lehet csak szó, mert igaz ugyan, hogy a tanácskozás napján nem írt az eseményről a Somogyi Hírlap, írt viszont elég részletesen néhány nappal korábban — „beharangozásként” —, azután pedig a kaposvári rendezvény másnapján. Utána is visszatértünk a témára néhányszor a Nyugdíjasok oldalán. Hogy a nyugdíjasok tudtak a rendezvényről, ez — szerintünk — az újságban közölt „előzetesnek” is tulajdonítható; végül is az eredetileg nekik szánt terem közel sem bizonyult elég tágasnak a megjelent több száz ember befogadásához, ezért másik, alkalmasabb helyiséget kellett kinyittatni részükre a megyeházán .... A jelen levők többsége a 12 pontos petíciót nem ismerte...” — írja a továbbiakban Nagy Imre. Ezt a hiányt igyekeztünk pótolni decemberben azzal, hogy a Nyugdíjasok oldalán közöltük a nyugdíjasok követeléseit. Mizeckij Viktor országos vezető beszédéből idézve „fennakadt” ezen a mondaton: ....legyen végre — és ez n agyon fontos — egy tisztességes szegénység- és szociálpolitika.” (Az igazság az, hogy a levélből idézett mondatba én tettem a szegénység szó után kötőjelet, ott ugyanis enélkül olvasható az idézet...) „Tisztelt Szerkesztő Úr! Bevallom, hogy nem tudom, mi a „tisztességes szegénység”... Milyen a mai? Nem tisztességes?” A félreértés azon a fránya kötőjelen alapszik, kedves Mizeckij úr. Ha ugyanis ott van a szövegben — márpedig ott kell lennie —, akkor értelemszerűen tisztességes szegénységpolitikáról van szó, s ez becsülendő cél. Jó lenne mielőbb elérni! Van még egy mondat, amit levelében kifogásol, s az a világkiállítással kapcsolatban hangzott el, mégpedig így: „ a 30 milliárd forint olyan pitiáner összeg, hogy belül van az összeadási hibahatáron.” Az idézetet régi olvasónk Szabó Ivántól származtatja, aki a kijelentés idején még a parlament gazdasági bizottságának elnöke volt, ma ipari miniszter... Hát bizony van, akinek a 30 milliárd forint pitiáner összeg, ám olyan is van — és számuk egyre nő —, akinek a tízezer forint is horribilisnek számít. Főként, ha a saját pénzéről van szó... H. F.