Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
1992. január 27., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 Tollaslabda Somogyi sportolók az országos ranglistákon Lábodi Tamás: három listán az élen A legsikeresebb somogyi tollaslabdázó, Lábodi Tamás és edzője, dr. Hegedűs György (Kovács Tibor felvétele) A Magyar Tollaslabdasport Szövetség a tavalyi eredmények alapján elkészítette az egyesületek rangsorát és a tol- laslabdázók ranglistáit, valamint a játékosok minősítését. Az egyesületek rangsorában két somogyi klub — a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola és a Segesdi Medosz SE — található. A rangsorba került 20 egyesület — az országos bajnokságokon, valmint a tízek bajnokságon szerzett helyezésekkel lehetett felkerülni a rangsorba — közül a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola a nyolcadik, a Segesdi Medosz SE pedig a 14. helyet szerezte meg. A legjobb szakosztály ezúttal a Honvéd Zrínyi SE lett. A ranglistákat böngészgetve szembetűnők a Tanítóképző Főiskola fiatal játékosának, Lábodi Tamásnak a nagyszerű eredményei. Az ifjúsági mezőnyben egyszerre három (!) ranglistát is vezet. A 41 versenyzőt felvonultató fiú egyes ranglistán utcahosszal az első. Ugyanitt 30. a segesdi Bazsika Gábor. Lábodi Tamás ugyancsak meggyőző fölénnyel vezeti a fiú párosok és a vegyespárosok ranglistáját. Ezekben a kategóriákban említésre méltó leány párosban a tanítóképzős Gyönyörű Erika és Tóth Nikoletta 12-15., valamint vegyespárosban a segesdi Varga Róbert 11-16. helyezése. A páros leány ranglistán említést érdemel a segesdi Illés Henrietta és a kaposvári Kapitány Ildikó 14-16. helyezése. A felnőtt mezőnyben egyedül csak Lábodi Tamás tudott figyelemre méltó eredményt elérni. A férfi egyes ranglistán az 5. helyet szerezte meg (egy évvel korábban csak a 47. volt) a 120-as ranglistán. Ezen a listán az 57-58. helyen található Lábodi Róbert, aki tavaly igazolt át Kaposvárról Segesdre. A felnőtt női ranglistán a legjobb somogyi a segesdi Páno- vics Tünde; a 79 rangsorolt játékos közül a 48. lett női egyesben. A legfiatalabbak között a gyermek fiú egyes ranglistán található a legjobb somogyi eredmény: a segesdi Kocsis András a 35 fős listán a 6. helyet foglalja el. Ugyanitt a szintén segesdi Fülöp Szabolcs a 17. A gyermek leány egyesben szintén jó eredménynek számít a segesdi Bojtor Éva és Szivák Beáta 9-13. helyezése a 27-es listán. A serdülők mezőnyében a somogyiak szerényebb eredményeket értek el. A fiú egyes 54 tagú listáján 22-23. a segesdi Bazsika Tamás és Ölti Attila. A leányok 47 fős mezőnyében a kaposvári Tóth Nikoletta a 17. Tavalyi eredményeik alapján a következő somogyi tol- laslabdázók szereztek minősítést. A felnőtt férfiak mezőnyében Lábodi Tamás — akinek a minél eredményesebb felkészülését az idén a Kereskedelmi és Hitel Bank támogatja — I. osztályú sportoló. Lábodi Tamás ma már stabil tagja a felnőtt tollaslabda-válogatott keretnek és egyúttal tagja a barcelonai nyári olimpiára készülő csapatnak is. Az ifjúságiaknál és serdülőknél már szerencsére jóval több a minősített versenyző. Lábodi Tamás aranyjelvényes sportoló. Ezüstjelvényes lett a kaposvári Gyönyörű Erika, Tóth Nikoletta és Kapitány Ildikó, valamint a segesdi Varga Róbert. A somogyi bronzjelvényesek: a segesdi Bazsika Tamás, Ölti Attila, Bazsika Gábor, Szita Tamás, Illés Henrietta és Molnár Petronella, illetve a kaposvári Heinrich Zoltán. ÉDESAPJA AZ EDZŐJE Kovács Réka Atlantába készül Kovács Réka a Magyar Köztársaság jó tanulója-jó sportolója emlékplakettel (Siszler István felvétel) Az egyik legismertebb somogyi atléta a barcsi Kovács Réka. Tavaly ifjúsági országos csúcsokat ért el gerelyhajításban, és súlylökésben is bajnoki aranyat szerzett. Három nemzetközi viadalon képviselte hazánkat — sikerrel. Az ifjúsági korosztályban egyszerűen nem talált legyőzőre annak ellenére, hogy még mindig csak serdülőkorú. — Nem tagadom, jól jönnek ezek a sikerek, de „csak” részeredményként kezeljük. Apuval — aki az edzőm is — Atlanta a célunk. Az 1996-os nyári olimpiára szeretnék kijutni. Minden sportoló álma az olimpia, és én ezért edzek minden nap. — Nemcsak gerelyhajításban, hanem többpróbában is egyre jobb eredményeket érsz el. Milyen versenyszámban szeretnél indulni az olimpián? — Jelenleg a gerelyhajítás az erősebb számom, de nem mondok le a hétpróbáról sem. Hat számból (magasugrás, távolugrás, súlylökés, gerely- - hajítás, 80 m gát és 800 m síkfutás) 4923 pontot értem el, ami a korosztályos bajnokságon jó eredménynek számít. — Réka, ha jól tudom, egy értesítést kaptál nemrégiben. — Igen. A Magyar Atlétika Szövetségtől kaptunk levelet, amelyben értesítenek, hogy az idén Szöulban rendezendő ifjúsági atlétikai világbajnokságra készülő magyar válogatott keret tagja lettem. Az édesapát faggatom az újabb sikerekről. — Örülünk a lehetőségnek, hogy Réka helyet kapott a keretben, de nekünk a magyar bajnokság is nagyon fontos. Azt szeretnénk, ha a fejlődés, az eredményesség továbbra is töretlen maradna. A további előrelépés már sokkal nehezebb lesz. Eddig technikai felkészüléssel értük el az eredményeket. Most már ez kevés. Az erősítés, a speciális gyors erő fejlesztése szintén előtérbe kerül. A technika és erő arányának megtalálása lesz a legnagyobb feladatunk. Sajnos, a barcsi feltételek már nem elégségesek. Gondolnunk kell a téli felkészülésre, a fedettpályás idényre. Ilyenkor dőlnek el a nyári eredmények is. Mindent elkövetünk, hogy Réka teljesítménye az 53,50 méteres szintet (jelenleg 48,40 méternél tart) elérje. Több edzőtábort is tervezünk. A Szöulba vezető úton több versenyünk lesz. Gerelyhajításban 53,50 métert, ösz- szetettben 5400 pontot kell teljesíteni a kiküldetésért. Nem lesz könnyű, de akkor sem esünk kétségbe, ha nem sikerül, mert a fő célunk az 1996-os atlantai olimpia. — Felmerülhet az a kérdés, hogy az edző-szülő és gyermeke sportfejlődésében hol a határ? — Nem jelenthet gondot ez a kapcsolat. Vannak példák, amelyek igazolják a sikereket. Elég, ha csak a Polgár lányokra, vagy Bátorfi Csilláékra gondolunk. Széchy Tamás is saját fiaként edzi-neveli Dar- nyi Tamást. Ebben a kapcsolatban benne van az, hogy jobban ismerem Rékát. Tudom, hogy mire képes, hol a terhelhetőség határa. Réka nagyon jó alany. Nem tiltakozik az erősebb edzésektől, sőt, sokszor arra kell vigyáznom, hogy ne túlozza el. Igyekszem minél jobban felkészíteni a versenyekre. — Mindent megbeszélünk apuval — mondja Réka. — Jelenleg is háromhetes ciklusonként állítottuk össze az edzéstervet. Reggel félóra futással kezdődik a napom. Iskola után 4x1000, vagy 2x2000 méter futás (időre váltakozva) következik, majd jöhet az erősítés. Apu a futásoknál mindig kísér, igaz, kerékpárral, de legalább így ő is sportol. Réka továbbra is csendesen, szerényen viseli el az egyre szebb sikereket. Tudja, hogy ezek mind „csak” részsikerek a nagy cél érdekében. Horváth Gábor Kacag a lelátó Billy Ground, az ismert já- vékvezető kinézett az öltöző ablakán. — A pálya játékra alkalmas — mondta. Aztán kifutott, rálépett egy befagyott pocsolyára, és akkorát esett, mint egy télikabát. — A pálya játékra alkalmatlan— mondta. És visszament az öltözőbe. A — Örülök, ha egy kis felfordulás van a pályán, ha a játékosok izgatottan gesztikulálva vesznek körül engem. Ekkor én leszek nyugodt és higgadt, mert úgy érzem magam, mintha otthon volnék — mondta a valójában „vasidegekkel” rendelkező, szicíliai származású Octavio Vezzi olasz játékvezető, akit kilenc gyermeke vár otthon. Ez még mind hagyján, de ráadásul az anyósa is náluk lakik... A Brazíliai történet. A játékvezető a második félidőben büntetőt ítél a vendéglátók ellen. Egy szurkoló nem bírja tovább „cérnával”; átugrik a kerítésen, botjával fejbe csapja a játékvezetőt, aztán elpárolog. A játékvezető másnap nagy turbánnal, zúgó füllel orvoshoz megy. Bekopog, majd benyit. Tíz perc múlva megjelenik az ajtóban az orvos, fején hatalmas turbánnal, és a feje is iszonyúan zúg. A játékvezető felismerte a merénylőt. A Egy svájci sportláp meghatározása arról, hogy ki az öreg és ki a fiatal. Aki egy játszótéren bosz- szankodik a focizó gyerekek láttán — az öreg. Aki megértő mosollyal fogadja a lármát és zsivajt — egészséges. Aki pedig ledobja a kabátját és maga is a srácok közé áll — nos, az a fiatal... A A Tonbridge csapata idegenben játszott bajnoki mérkőzést. A szünetben Malcolm McDonald, a csapat beállósa keservesen panaszkodik, hogy valaki minősíthetetlen hangnemben szidja egyfolytában a lelátóról. — Várj csak — mondta Harry Hasiam, a Tonbridge menedzsere —, majd én elintézem azt az alakot! Felmegy a lelátóra, elkap egy vadul ordítozó vézna fickót, és a gallérjánál fogva vezeti ki a pályáról. Mire visszatér, már ott van a vendégcsapat titkára. — Nagyon lekötelezne — mondja szolidan —, ha máskor nem dobná ki az elnökünket a saját pályánkról. A Peremvárosi csapat játékosa panaszkodik: — A mi öltözőnk olyan kicsi, hogy egy lábtörlő a faltól falig szőnyeg. A Néha, nagyritkán előfordul, hogy a szurkoló is elveszti türelmét. Londoni nagycsapatok mérkőzése az Arsenal pályán. Halálos unalom, a gyepen tulajdonképpen semmi sem történik. Az egyik néző végül megsokallja a dolgot és feláll: — Elmegyek, megnézem a Westminster apátság kriptáját. Mégis csak kell valami izgalom az embernek. ♦ A hollandiai hilversumi rádió sportkommentátora elsorolja a labdarúgó-mérkőzések eredményeit, majd így folytatja: — Ennyit a futballról. Most pedig térjünk át a sportra... A A szurkolók körében sokat vitatják, hogy mi a különbség a régi idők focija és a mai labdarúgás között? Egy elfogadható meghatározás: — Régen a szegények játszották és a gazdagok nézték. Ma azok a gazdagok, akik játszanak, és azok a szegények, akik nézik. ♦ Az US Cagliari fényes ívű karrier után ma már ismét középcsapatnak számít Olaszországban. Népszerűsége azonban töretlen. Erre utal, hogy a járdán kéregető koldus a következő cédulát tűzte az adományok gyűjtésére kitett kalapja mellé: „Felét nekem, felét a Cagliarinak”. A Franz Beckenbauer, a császár, a nyugatnémet válogatott volt kapitánya meglátogatta Petét Rióban. Kezébe került az „O Globo” című lap, s a lóversenyhírek között furcsa dolgot olvashatott: egy Beckenbauer nevű telivér (csak) második lett a derbin. A császár szó nélkül egy százast tett le Pelé asztalára. — Vegyetek Beckenbauer- nak több zabot! A Milánóban működik a Lusták Klubja. Életrendként napi 10 óra alvást, 4 óra evést, 2 óra munkát, 6 óra pihenést és 2 óra szórakozást ajánlanak. — Nem rossz — írja a Messagero. — Ez pontosan megegyezik a profi labdarúgók programjával. ♦ Joao Pinheiro kitűnő hátvéd volt, csak egy „icipicit” peches. Ő lett a riói bajnokság „öngólkirálya”: egyetlen bajnoki évad során nem kevesebbszer, mint tíz (!) alkalommal talált a saját kapujába. Nem fogják kitalálni, hogy huszonötödik születésnapjára mit kapott a társaitól: egy iránytűt... A — Az én szótáramból hiányzik a „ha" szó — mondta Walt Rooney, a glasgowi ificsapat új edzője. Majd rögtön hozzátette: — És ha semmi sem jön közbe, akkor Ígérem: bajnokságot fogunk nyerni. A És befejezésül egy igazi, hamisítatlan skót vicc. A skót válogatott bekerült az 1992-es Svédországban rendezendő Európa-bajnok- ság nyolcas döntőjébe. Óriási öröm az öltözőben. A szövetségi kapitány sugárzó arccal rohan be. — Fiúk, egyszerűen csodálatosak voltatok! Megérdemeltek egy kis frissítőt. Sztra- chan, nyisd ki az ablakot! A Somos István gyűjtése nyomán
