Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

1992. január 20., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 Albertville-i visszaszámlálás Az albertville-i téli olimpia szervezői egyre lázasabban számolják a rajtig hátralévő napokat. Izgalmuk érthető, hi­szen szűk három hét van már csak hátra, és a külön erre a célra „épített” szabadtéri sta­dionban fellobban a XVI. téli játékok lángja. A 8 méter ma­gas, szoboralapzaton álló kandelábert éppen a napok­ban állították fel végleges he­lyén. A február 8-i megnyitó ün­nepség részleteit szigorúan ti­tokban tartják, ám — lévén, hogy a próbák már javában zajlanak — néhány tény, adat így is kiszivárgott. Eszerint az 50 percesre tervezett nyitóce­remóniának 2 és fél ezer, többségében önkéntes sze­replője lesz, közülük ötszázan profi előadóművészként segí­tik a gárda munkáját. A záró- ünnepség élőképében 800 he­lyi gyermek és 500 katona vo­nul fel, és énekel a sportolók­kal együtt. A rajt előtt négy héttel ér­demes néhány sokat mondó számadatot áttekinteni, ame­lyek jól példázzák a téli olim­pia méreteit és az iránta meg­nyilvánuló érdeklődést. A rajt napjára, tehát a feb­ruár 8-i megnyitóra és a há­rom első fordulóbeli jégko­rongmérkőzésre 60 ország 2000 sportolójának megérke­zését várják. A teljes „olimpiai családot” (versenyzők, veze­tők, edzők, újságírók, szerve­zők) 45 ezren alkotják. (A Sa- voie-ban tartózkodók élelme­zéséről 750 ember gondosko­dik.) A rendelkezésre álló 800 ezer jegyből 610 ezer talált gazdára. A férfi alpesi síszá­mokra, a jégkorongdöntőre és a műkorcsolya-versenyekre már most kitehetik a „Megtelt” táblát. A belépők ára eléggé széles skálán mozog. A síelés északi összetett ágának sífutó viadalára például már 60 fran­cia frankért (11,5 dollárért) le­het jegyet kapni, ugyanakkor a műkorcsolyázók szabadprog­ramjait 1000 frank (192 dollár) leszurkolása ellenében lehet megtekinteni. Nem is be­szélve a megnyitóra érvényes, jó helyekre szóló belépőkről, amelyek 1500 frankért (288 dollár) keltek el. A tartományba érkező „normál” turisták számát 30- 40 százalékkal kevesebbre becsülik a megszokottnál. Ré­szint az ötkarikás versenyek okozta „nyüzsgés” riasztja el a síbarátokat Albertville környé­kéről, részben pedig a szoba­árak — éppen az olimpia miatt — 10-20 százalékkal drágáb­bak a környékhez képest. Ami az időjárást illeti: a de­cember 22-i szokatlanul nagy havazás komoly lavinát oko­zott a térségben, és három tu­rista életét követelte, ugyan­akkor bőven elégséges hóta­karót biztosított a verseny­helyszíneken. Az állami mete­orológiai intézet újabb fehér égi áldást ígér még a rajt előtt. Hogy a természeti kataszt­rófát minden körülmények kö­zött elkerülhessék, megkét­szerezték a hókotrógépek, számát és 72 ezer tonna sót tartanak raktáron az utak meg­felelő szórásához. Nyolcszáz teherautó áll készenlétben, hogy a felesleges havat 48 órán belül elszállítsák. Nem csak az időjárásra for­dítanak különös figyelmet; a résztvevők nyugalmát 8500 biztonsági ember és rendőr vigyázza majd. Feladatuk a közlekedés ellenőrzésétől kezdve a terrorakciók elhárí­tásáig meglehetősen sokrétű. Ők január 15-étől lépnek szol­gálatba. A játékok ideje alatt a helyszíneken 71 orvos és 38 ápolónő áll szolgálatban. A előkészületek méreteit látva nem csoda, hogy a szer­vezők a mai napig sem bizto­sak abban, hogy képesek lesznek-e nullszaldósra „ki­hozni” a pénzügyi mérleget. A költségvetés ugyanis a terve­zett 2,5 milliárd frankról idő­közben 4 milliárdra növeke­dett, amit a CBS-szel kötött kedvező szerződés sem el­lensúlyoz. Az amerikai tévé- társaság 243 millió dollárt fize­tett az esemény tengerentúli közvetítési jogáért. 0 Az amerikai küldöttségnek egy Albertville-től 32 km-re fekvő, XI. századbeli kolostor lesz a főhadiszállása. A játé­kok kezdetéig az akklimatizá­lódás miatt korábban érkező versenyzőknek ad otthont a tal[oires-i műemlék, míg a ver­senyek ideje alatt az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága (USOC) rendezkedik be az épületben, amelyet egyébként a medfordi egyetem használ konferenciák rendezésére. 0 Az olimpia egyik legtapasz­taltabb résztvevője a szán­kózó Szergej Danyilin lesz. A 32 éves orosz sportoló már negyedik olimpiáján áll rajt­hoz. Eddigi legjobb eredmé­nye az 1984-ben Szarajevó­ban szerzett ezüstérem volt. 0 Bemutató sportágként elő­ször szerepel a játékok prog­ramján a gyorsasági síelés. A száguldás megszállottjai Les Arcs-ban, egy 1740 méter hosszú, 495 méteres lejtésű pályán mutathatják be tudá­sukat. A sebesség érzékelte­tésére csak annyit, hogy az érvényes világcsúcsot 1988 óta a francia Michael Prüfer 223,7 km/órás eredménnyel tartja, s hogy a nevezési alsó szint a férfiaknál 150, a nőknél pedig 140 km/óra. sCfck Az olimpiák történetében először rendeznek dohány­zásmentes játékokat. Teljes ti­lalomról nincs ugyan szó, de az albertville-i téli játékok or­vosi bizottságának vezetőjé­nek, dr. Patrick Schamasch- nak a bejelentése szerint az olimpiai család tagjai mind a szabadban, mind pedig az épületekben csak a külön erre a célra kijelölt területeken gyújthatnak rá. 0 Egy merőben új számítógé­pes rendszert avatnak fel Al- bertville-ben. A csúcstechno­lógiát képviselő INFO 92 elne­vezésű szisztéma első alka­lommal együtt tartalmazza adatbankjában az olimpia szervezésével, pénzügyi tranzakcióival, eredményköz­lésével kapcsolatos összes in­formációt. 0 A majdan a versenyszínhe­lyeken tartózkodó sportolók, edzők, vezetők élelmezése nem kis energiáját köti le a szervező bizottságnak (COJO). A számadatok min­dennél jobban érzékeltetik, hogy milyen mennyiségekről van szó. A hírek szerint az olimpia két hete során 20 tonna steaket, 800 ezer zsem­lét, 26 tonna sajtot szervíroz­nak fel többek között, és na­ponta 12 ezer szelet kenyérre lesz szükség. Ami pedig az kellékeket illeti, 120 ezer tá­nyért és 180 ezer poharat rendeltek Savoie-ba a házi­gazdák. Vizsgáztak a létesítmények A téli olimpia színhelye, Albertville Párizstól 700 kilométerre fekszik, 300 méterrel a tengerszint felett. Szardínia és Piemont királyáról, Kari Albert királyról kapta a nevét. 17 ezer lakosának többsége az iparból él. (Ők már évek óta az olimpia lázában élnek, ám a nézők, vagy a sportolók semmit sem látnak majd az előkészületekből. Őket a kész létesítmények várják.) A XVI. Téli Olimpiai Játékok 57 ver­senyét 10 különböző helyszínen bonyo­lítják le, némelyikük 120 kilométerre fekszik Albertville-től. Ezért sok pénzt emésztett föl az infrastruktúra kiépí­tése: a 717 millió dolláros költségvetés­ből 36 millió dollárt szántak rá. A 2300 sportolónak aligha lesz lehetősége arra, hogy meglátogassa a más hely­színeken folyó rendezvényeket, a — remélt — 1,2 millió turistának pedig napi utazásokra kell felkészülnie, egy­szerre csak egy versenyszínhely fér bele a programba. Mindent átfogó in­formációkat csak a tévénézők kaphat­nak. Az amerikai CBS televízió — mely 243 millió dollárért vásárolta meg a közvetítés kizárólagos jogát — napi 12 órán át, tudósítja a világot a sportese­ményekről. A különböző olimpiai léte­sítményekről a legilletékesebbeket, a sportolókat kérdezte a Sport Bild című német szaklap. Az óriás műlesiklás egykori világbajnoka, Markus Wasme- ier szerint a Val d’lsere-i lesiklópálya egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy sokan állítják. „A konkurrencia szerint itt nem lehet lesiklást rendezni, én azon­ban jól kiismertem magam a sok ka­nyarral tűzdelt pályán. Van azonban több kritikus pont is, például az, hogy a kopár, fák nélküli, meredek hegyoldalon semmi sem áll a szél, vagy a hófúvás útjába. Van egy veszélyes hajtűkanyar is, ott 100 km/óra sebességről le kell csökkenteni a tempót 40 kilométerre. De egy biztos: ilyen jól belátható pálya sehol sincs a világon, a nézők a starttól a célig mindent követhetnek.” A női lesiklás színhelye Méribel. A legjobb német síelőnő, Katja Seizinger véleménye szerint a pálya — különösen a starthely után — rendkívül meredek, gyors. „Mivel csaknem 2 percig tart, míg az ember a végére ér, rettenetesen hosszúnak tetszik. Igazi erőpróba lesz mindnyájunk számára.” Mark Kirchner, ä biatlon háromszoros világbajnoka, arról panaszkodik, hogy a lőállomás előtti szakasz meredek, hegynek felfelé kell futni, a pulzusszám — épp a nyugodtságot megkövetelő lö­vés előtt — elérheti a percenkénti 195-öt is. Susi Erdmann, a szánkózás világbaj­noknője így nyilatkozott a szánkópályá­ról: „Jól kiismertem magam a pályán, problémám mindössze a start utáni me­redek szakasszal adódott.” Petricia Neske műkorcsolyázónő: „A jég fantasztikus, a világítás is jó, de a jégcsarnok csupán egy ideiglenes építmény, melyet az olimpia után lebon­tanak. Ennek megfelelően is néz ki: ka­tasztrofális. Nincs egy étterem, egy he­lyiség, ahol tartózkodhatnának a ver­senyzők és az edzők, mindössze egy kis szoba, ahol a tévékábeleken át buk­dácsolunk. Botrányosnak tartom, hogy az olimpiai falu 60 kilométerre van a jégstadiontól.” A négyes bob világbajnoka, Wolf­gang Hoppe szerint a bobpálya könnyű, a gyengébb pilóták is jól szerepelhet­nek. A 10. és a 16. kanyar közti rész nehéz, utána viszont egy hosszú, gyors szakasz következik, ahol fel lehet gyor­sulni 130 km/óra sebességre is. Rudi Tusch síugróedző: „A sáncok nagyszerűek, itt nem lehetnek véletle­nül elért eredmények. Aki itt győz, biz­tos, hogy a világ legjobb síugrója.” Ferenczy-Europress Az ősz játékosa Kaposvárról indult (MOST MÁR) SZOMBATHELYINEK ÉRZI MAGÁT Emlékkép az NB l-böl, a Rákóczi-Haladás mérkőzésről. Kutasi Csaba (már szombathelyi színekben) korábbi csapata ellen védett (Fotó: Csobod Péter) Soha nem szűkölködött ka­pusokban a vasi megyeszék­hely, gondoljunk csak Wein- hardtra, Bükire, a válogatott Horváth Györgyre vagy az olimpiai, bajnok Szarka Zol­tánra. Ám az utóbbi évtized- oen mégis kaposvári fiú áll a i/asiak hálója előtt, a kitűnő Hegedűs Péter utóda most Ku­tasi Csaba. Aki nem más, mint a magyar labdarúgó NB I első élévének legjobbja, az ősz já- ékosa. így nevezik azt, aki az országos szaklap, a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az also helyen végez. A szom- oathelyi labdarúgó a 6,36-os átlagon kívül azzal is dicse- cedhet, hogy e poszton ritkán esz abszolút első valaki. S ha nár az egész mezőnyt meg- ilőzte, természetes, hogy a ;apusok rangsorát is vezeti. — Lehet-e az év legjobbja íz őszi első? — Arra még gondolni sem nerek. Nem figyeltem más isztályzatait, csak a sajáto- nat. Ázt gondoltam, hogy a kapusok között első lehetek, de hogy az egész mezőny­ben... Ä tavaszról csak annyit, azt szeretném, ha a Haladás minél kevesebb gólt kapna, s minél előbbre végezne. — Melyik meccs volt ősszel a legnehezebb? — A Siófok elleni, amikor Toport a meccs elején kiállítot­ták, s 10 emberrel védtük ka­punkat. Akkor 7-est kaptam, szerintem 8-ast érdemeltem volna. Zalaegerszegen is vé­konyan fogott a tudósító ceru­zája, ott 5-ös lett az általam elképzelt hatosból. A többivel elégedett vagyok, lehetek. — Mindenképpen annak kell lennie, hiszen aki első, az nem panaszkodhat az osz­tályzatokra. Gondol-e Kutasi a válogatottságra? — Meg sem fordult a fejem­ben, ott vannak a fiatalok, pél­dául Petry Zsolt. Végülis én 30 éves vagyok, de ez kapusnál nem jelent sokat. — Példakép? — Soha nem volt példaké­pem, mindig a magam útját jártam. A kedvencem viszont Sepp Maier, a nyugatnémetek világbajnoka volt. — Az ősz legjobbjának me­lyek az erősségei, hibái? — Az átlagosnál jobb a ref­lexem, s talán megbízható és nyugodt vagyok. Csak egy­szer veszítettem el a fejemet, Pakson... A hibáimról nem be­szélek, elég ha magam tu­dom. — Van-e köze a mostani el­sőségéhez Kaposvárnak? — Mindenképpen van. He­gedűs Peti kaposvári volt, ő hívott Szombathelyre. A so­mogyi városban Pandurics István és Horváth Miklós volt a kezdetkor az edzőm, de iga­zán sokat Csupor Gyulának köszönhetek. Ha ő nincs, fel­tehetően abbahagytam volna a labdarúgást, köszönöm, hogy meggyőzött. Nála na­gyon sokat fejlődtem. — A szülői ház elég messze van. — Inkább az idő kevés, ám, ha tudok, hazaugrok Kapos­várra a szüléimhez. Az ünne­pekben is otthon voltam, sok ismerős megszólított, gratu­lált. Úgy, mintha itthoni szí­nekben szerepelnék. — Miért nincs most NB l-es csapat Kaposváron? — Erre én nem tudok vála­szolni, másokat kellene meg­kérdezni. Tény, az országban sok olyan remek focista van most is, aki onnan indult. — Kutasi Csaba kaposvári­nak vagy szombathelyinek érzi magát? — Kaposvárt elfelejteni nem lehet, nem is akarom. Most vi­szont már inkább szombathe­lyi vagyok, itt van lakásom, a családom, s a barátaim is itt élnek. Nagyon jól érzem ma­gam a Haladásnál... Bodor Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents