Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

1992. január 20., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Beültetett protézisek __________________________________________ A mivel jobban járnak NŐHET A TÖRPE IS — KAPOSVÁR ESÉLYE Ortopéd és traumatoló- gus professzorok, intézet- vezető főorvosok tanács­koztak nemrégiben Kapos­váron. A szakemberek az izületi protetika, ezen belül leginkább a csípőizületi pro­tézisek beültetésének szakmai eredményeit és gazdasági vonzatait tárgyal­ták meg. Az eszmecserén részt vett dr. Vizkelety Tibor a budapesti Ortopéd Klinika professzora, a Magyar Ortopéd Társaság el­nöke. Tőle kérdeztük: melyek voltak a konferencia legfonto­sabb szakmai hozadékai? — A csípőprotézis-konfe­rencia egy speciális területet ölelt fel: a combnyaktörés utáni állapotban végzett prog­nosztizálás kérdését. Ez a sé­rülés elég gyakori és az átla­géletkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. A combnyak­törés után bizonyos esetek­ben lehet alkalmazni a rögzítő eljárást és arra számítani, hogy az eltört csont össze­gyógyul. Ha ez nem lehetsé­ges, akkor egy nagyon cél­szerű gyógyító eljárásnak tet­szik a letört combcsont fej el­távolítása és ennek helyébe protézis beültetése. Élénk vita nyomán körvonalazódott, hogy mikor kell törekedni a tö­rés meggyógyítására és mikor kell inkább a protézis beülte­tése mellett dönteni. Kollé­gáim érdekes esetek bemuta­tásával demonstrálták ezt a problémát. — A protézisek nagyon drágák és gyakran kell impor­tálni őket. Készülnek-e ha­zánkban is jó minőségű in- plantátumok és a társadalom- biztosítás ellentételezi-e eze­ket? — A legújabb hazai protézi­sek vizsgálata most fejeződött be. Elmondhatom, hogy kitűnő minőségűek és anyagi, vala­mint formai vonatkozásukat tekintve állják a versenyt a vi­lágpiacon, sőt exportképesek. Egy nagyon jelentős újítás ré­vén sikerült a csontba bera­A Kaposi Mór Kórház ortopéd sebészetén Dr. Mike György főorvos vezetésével végzik a műtéteket Fotó: Kovács Tibor gasztható protézis helyett egy olyat készíteni, amelyet nem kell ragasztani, hanem a csont mintegy körülöleli a beépített anyagot és így közvetlen kap­csolatban van vele. Ez jobban rögzül, mint az úgynevezett cementes, ragasztott protézis és főleg fiatal korban előnyös a használata. Az importált pro­tézisek ára 80-100 ezer forint körül mozgott, a hazai készít­mények ennek csak a felébe kerülnek. A konferencia ideje alatt munkatársaim megte­kinthették a hódmezővásárhe­lyi Juhász Imre orvostechnikai és gyógyászati segédeszkö­zöket gyártó kisiparos, vala­mint a METRIMED orvostech­nikai vállalat legújabb kollek­cióját. Az ő protéziseit már jól ismerik és keresik a kollégák. Nyitott kérdésként tárgyaltuk azt a problémát, hogy az álta­lános társadalombiztosításba beletartozik-e például a csipő- endoprotézis műtét, vagy sem. Úgy gondolom, hogy a jövő társadalombiztosításába bele kell tartoznia egy olyan műtétnek, amely az élet minő­ségének javítását ilyen nagy mértékben szolgálja. Azt nem lehet luxuseljárásnak tekin­teni, hogy járóképessé tettük a beteget. Ezért is bízom abban, hogy a beültetések a dotált el­járások között maradnak. — Van-e elegendő protézis és el tudnak-e látni időben minden rászorulót? — Kétségtelen, hogy min­den igényt nem tudtunk kielé­gíteni ebben az évben, de ez nem annyira a pénz, mint in­kább a szervezésbeli hiá­nyosságok következménye. A beültetésre várakozókkal kapcsolatban különböző ada­tok forognak közkézen. Azt azonban elmondhatom, hogy azokban az estekben, amikor szociális vagy egészségügyi indokok alapján sürgőssé vá­lik a beültetés, 1 hét; traumato­lógiai viszonyok között 1-2 napon belül elvégezzük a mű­tétet. Egyébként nem mindig káros, ha várakozni kell egy protézisre. — Vannak, illetve lesznek-e Magyarországon ortoped-se- bészeti centrumok? Nálunk ilyen centrumok nem épültek és nem is való­színű, hogy épülnének. Min­den olyan ortopédiai és trau­matológiai osztályon, ahol a feltételek adottak, elvégezhe­tők ezek a műtétek. Példa erre Kaposvár is, ahol dr, Mika György főorvos vezetésével adott a személyzet, és egy aránylag kicsi, 20 ágyas orto­pédiai osztályon, évi 85 műté­tet tudnak elvégezni. El kell érni, hogy Kaposvár is meg­kapja a jogot és az anyagi fe­dezetet a további műtétek fi­nanszírozásához, mert eddig csak részben volt meg rá a fe­dezet. — Dolgozik valamilyen új el­járáson? — A protózisbeültetéseket megelőző korral és elsősor­ban a gyermekek csípőizületi problémáival, a csípőficam gyógyításával fogalakozom. De van egy másik területem is: ha egy törpe nagyon sze­retne magasabb lenni, akkor megnagyítom akkorára, hogy a normál testmagasság alsó határát elérje. Nem hormoná­lis úton, hanem mechanikusan és körülbelül 15 centiméterrel lehet magasabb, mint volt. Ha valakinek rövidebb az egyik alsó végtagja, azt is meg tu­dom nyújtani, hogy akkora le­gyen, mint a másik. Várnai Ágnes Sz. Bayer Erzsébet kiállítása SOMOGYI TÁJAK QUAKENBRÜCKBEN Bernd Sieme glindei festő­művész nyitotta meg tegnap délelőtt Sz. Bayer Erzsébet ki­állítását a németországi Qua- kenbrückben. Az ismert ka­posvári alkotó csaknem fél- száz képével találkozhatnak az érdeklődők a városi mú­zeum nagytermében. Sz. Bayer Erzsébet portréi­ból, életképeiből, tájképeiből és csendéleteiből válogatott hatodik németországi kiállítá­sára. Pasztellképein, akvarell- jein, grafikáin es olajfestmé­nyein nemcsak a hazai táj, a magyar ember jelenik meg. A kollekcióban a magyarországi német nemzetiség kultúrája, hagyományai és népviselete is megelevenedik. Több kép villantja fel a somogyi és a ba­ranyai vidéket, s a közönség a Balaton-part különböző év­szakokban megfestett fóny-árnyék-játékát Is meg­csodálhatja. Sz. Bayer Erzsébet kiállítá­sát március 22-ig láthatja a német közönség. L. S. Felül: Haldokló fák; alul: Magány’ című festménye látható. J. DEROGY —H. CARMEL Szupertitkos Izrael A damaszkuszi 33-60-68-as nem válaszol 1 „Hívja fel tüstént a 33-60-68-as damasz- ■ kuszi számot és adja Szaid ezredest. Azonnal, sür­gős!” Lutuf al-Hajvar, Szíria lon­doni nagykövetének titkárnője ritkán látta még a főnökét ilyen idegesnek és izgatottnak. „Nyomás, Gyorsan! Gyor­san!” A fiatal nő odarohan a kap­csolótáblához, és máris létre­jön az összeköttetés. „Halló! Szaid?” Őexcellenciájának arca ki­vörösödött a haragtól, csak nehezen találja a szavakat: „Szaid, mellettem áll a bará­tunk, Nizar. Ez nem az a pilla­nat, hogy kiugrassza a dugót a pezsgőspalackból. Tegye vissza a frizsiderbe; egy kedvezőbb alkalomra. Nincs miért felönteni a ga­ratra... — Rendben van, megértet­tem — szakítja félbe a da­maszkuszi hang. — Nem kell úgy kirohannia, noha az ügy igen kínos! Küldje el nekem a részleteket a különgéppel.” A nagykövet leteszi a kagy­A zsidó állam titkos diplomáciájá­nak kulisszatitkait tárja fel a fran­cia-izraeli szerzőpáros. Részleteket közlünk az Akadémiai Kiadónál meg­jelent könyvből. lót. Komor pillantást vet a fia­talemberre, aki vele szemben ül az íróasztal túloldalán. „Szaid nem volt megelé­gedve. Egyáltalán nem.” A hangja még rekedt, párás pillantását az asztal végén álló, márkás pezsgőre sze­gezi. „Ma nem nyitjuk ki” — mondja a fejét ingatva. Pedig ez a nap, 1986. április 17-e a szíriai nemzeti ünnep. Elővették a lobogókat, hogy nemzeti díszbe öltöztessék a Belgraye térre néző nagy épü­let homlokzatát. A legfinomabb francia pezsgőt tartalmazó kristály­üvegből azonban nem erre az eseményre ittak volna. Azért rendelték meg, hogy a nagykövet koccinthasson Ni­zar Hindayival, a rábízott „scpeciális akció” sikere után. Ördögi terrorakcióról volt szó, amely azonban katasztró­fába torkollott, amint az abból a segélykérő telefonból kide­rült, amelyet a diplomata Hai- tan Szaid ezredeshez, Moha­med al-Huli tábornoknak a szí­riai légierő felderítő szolgálata vezetőjének jobbkezéhez in­tézett. Nizar Hindavit, az ifjú jordániai — aki az arab világ legszélsőségesebb terrorista­szervezeteinek a munkatársa lett, miután családja házát el­pusztította egy izraeli meg­torló csapás — azzal bízták meg, hogy a legevőben rob­bantsa fel az EI-A1 Boeing gépét 386 utasával. A gép ezen a napon repült volna New Yorkból, Londonon át Telavivba. Dél körül kellett volna felszállnia Londonból a heathrow-i nemzetközi repülő­térről, és a hat kiló plasztik robbanóanyagot tartalmazó időzített bombának, amelyet Hindavi csempészett volna föl a gépre, 13 óra 4 perckor kel­lett volna robbannia, valahol Ausztria fölött. XXX Nem messze a Belgrave tértől, a Scotland Yard új épü­letében „Avi”, az izraeli bizton­sági szolgálat fiatal ügynöke, aki az EI-AI társaság 016-os járatának a felelőse volt, im­már sokadszor számolt be ar­ról a csodálatos mentésről, amelynek ő volt a hőse. És sokadszor magyarázta meg azt is, hogy mi volt neki gya­nús Ann Murphy, a fiatal ír nő, a londoni Hilton szobalánya utazásában; Murphy ugyanis azért utazott Izraelbe, hogy ott menjen férjhez. S elmondta, hogy milyen aprólékosan vizsgálta át Murphy kézipogy- gyászát, bár abban a röntgen­átvilágítás nem mutatott ki semmit. És hogyan tapintotta ki azt az agyagosnak tűnő, na­rancsszínű csomagocskát, a csehszlovák gyártmányú plasztik robbanóanyagot, a táska kettős fenekében. A kis számológép méretű detoná- tort úgy állította be, hogy két órával a gép felszállása után lépjen működésbe. William Hucksleby pa­rancsnok, a londoni rendőrség antiterrorista brigádjának pa­rancsnoka egy pillantást vetett az órájára. Pontosan abban a pillanatban robbant volna fel a pokolgép, ha nem fedezte volna fel az EI-AI biztonsági embere és idejében nem ha­tástalanították volna a tűzsze­részek. „Gratulálok — mondta lágy hangon. — Ma csaknem 400 ember köszönheti önnek az életét. — Ennél sokkal többről van szó — szakította félbe egy őszülő hajú, vágott bajszú rendőrtiszt. — Ez a fickó alig­hanem tudtán kívül megaka­dályozta egy újabb közel-ke­leti háború kirobbanását. Igen, barátaim — fűzte hozzá, az irodában tartózkodó kis cso­port felé fordulva —, ez a bomba annak rendje és módja szerint újra a levegőbe röpít­hette volna a közel-keleti lőpo- roshordót.” Nizar Hindavi, akinek 1948 Palesztinából elmenekült csa­ládja Észak-Jordánia egyik falvában telepedett le, egy esztendővel korábban testvé­rével, Házival és unokatestvé­rével, Avnival olyan szerveze­tet alapított, amely a saját szakállára működött, és egy divatos nevet is adott neki: „Forradalmi mozgalom Jordá­nia felszabadításáért”. Mielőtt függetlenként „dolgozott” volna, kisebb szolgálatokat tett más terroristahálózatok­nak, utazó ügynökükként járt Nyugat-Európában, ahol me­rényleteket készített elő, és Kelet-Európábán, ahol fegy­vereket és robbanóanyagokat szerzett be. Feleségül vett egy lengyel nőt, akit végülis ottha­gyott Varsóban. A vasfüggöny mögötti utazgatásai során fel­figyeltek rá Mischa Wolf tá­bornoknak, az NDK minden­ható mesterkémének az ügy­nökei, s lehetővé tették szá­mára, hogy egy kelet-berlini tanfolyamon tökéletesíthesse szakmai ismereteit. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents