Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
1992. január 18., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 N em volt ám könnyű ezt a vendéglőt megszerezni! A lehető legszerencsésebb helyen van, óriási forgalommal; az ilyen üzletre mondják, hogy valóságos aranybánya. Ez volt a véleményük azoknak is, akik ott tippródtak Karczagiék mellett a versenytárgyaláson, s ígérték az egyre elképesztőbb, végül már csakugyan veszettül magas árakat a híres Tökalsóért. És micsoda nap volt az, boldog isten, amikor este holdfáradtan, de győztesen hazaértek, az asszony táskájában a frissen aláírt szerződés, és a férfi már bontotta is mohón a pezsgősüveget a nagy diadal örömére. Az asz- szony három metszett poharat rakott tálcára a kredencből: anyósának, férjének és persze magának. Nem rajong éppen az italért, de erre a váratlan boldogságra igazán inni kellett! Lám, mégsem dolgoztak annyit oly sok éven át hasztalanul, mégsem verték fogukhoz a garast hiába! Hát csak igaz a mondás, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít! Az üzlet azóta is mindig tömve vendéggel. Persze a vasárnap a legerősebb nap: ilyenkor csak úgy ontják a villamosok meg a buszok a kirándulókat, szerelmespárokat és a környékbeli kiskertek gazdáit. Alighogy a nap kifényesül az égen, megindul az áradás. Reggel a papramor- góért állnak sort, délelőtt a sörért meg a fröccsért, déltől három óráig az étteremben ál- longanak falkákban, úgy lesik az asztalok üresedését, hogy végre azok is elverhessék Bárány Tamás Zsúfolt délután éhüket, akik később érkeztek. A Tökalsó csak nyolckor nyit, de akkorra már sor kígyózik az ajtaja előtt; a kiskertesek csatos üvegben viszik a bort, meg a sörösflas- kákat, tízesével. A söntésnél a férfi áll kint, odabent a konyhán az asszony sürgölődik, készíti elő az ebédet. Van vele munka bőven: legalább három készétel, s hat frissen sült, a köretekkel, aztán három leves, kétféle tészta, s négy-öt saláta. Az első időkben a férfi idesanyja segített a konyhán, de aztán betegeskedni kezdett — az asszony szerint ugyan csak nyűgösködni, „af- fektálni” —, és azóta egy kis konyhalány segíti a munkáját, aki csak kilenc órára érkezik, mert a délutáni mosogatással együtt így kerekedik ki a nyolcórás munkaideje. Ha a fazekakban már lobog a levesek vize, fortyog a sok mártás, az asszony leveti kötényét, és szalad ki a sön- tésbe, az embernek segíteni: elvenni a pénzt a vendégtől, az aprót visszaguberálni, a palackos borokat bontogatni, kotorni a hanzlit a korsók üstökéről. Aztán keverni a málnát, csurgatni a sok kólát a gyerekeknek, és kiszolgálni az igényesebb vendégeket, akik a különszobában néznek helyet maguknak, nem odakint a söntésben. így aztán úgy hu- han be esténkint az ágyba, hogy már arcát lemosni sincsen ereje, csak elvánszorog az ágyig, s ráhull, ruhástul. Csupán éjfél felé tudja annyira összeszedni magát, hogy let- vetkezzék. És közben szidja, magában az anyósát. Hogy fáradt... Miért? Ő talán nem fáradt?! Hogy nyolcvan éves. Miért? Ő talán nem lesz lassan ötven? Meg hogy dolgozott eleget az életben... Nekik talán ingyen adták az öröklakást a Pasaréten, ingyen ezt a méregdrága bérletet a versenytárgyaláson?! Hát ki kap ingyen valamit? Meg aztán épp eléggé megfizették az öregasszony segítségét — fortyog magában gyakran —, hiszen hát nem meleg otthonra talált náluk vénségére? Amikor azt a vacak, nyirkos falusi házát eladta, nem egészséges lakásba költöztették? Jó, nem nagy éppen a szobája, kétszer három méter csak, és a konyhából nyílik, de száraz és meleg! És jobban él benne, mint élt odahaz a putrijában, amiért annyi pénzt sem kapott, hogy elég lett volna a Tökalsó bérletének felére! És akkor a tetejébe még szakadatlanul zsémbel! Hogy egész nap egyedül van, megányosnak érzi magát, jobb volt Nagypal- lagon, mert ott legalább a szomszédasszonyok... Hallgatni is rettenetes! És mennyit eszik! Ha vacsorára nem kap egy szép csirkecombot vagy melle húsát, másnap egész este duzzog... N o és akkor ráadásul még azt a balesetet is vasárnap kellett rendeznie! Legszívesebben tombolna, ha ez eszébe jut. Éppen a legvadabb forgalomnál, vasárnap délelőtt tizenegy óra körül szólalt meg a telefoni ,ott lóg a söntéspult mellett. Az asszony a habot verte a piskótához, a leány a csirkét tisztította garmadával, így a kagylót a férfi akaszotta le a falról, s belehallózott. Hirtelen falfehér lett az arca. — Igen, igen, értem... — csak ennyit mondott. — Ne csináljon semmit, mama, maradjon mozdulatlan! Azonnal megyünk! — Visszaakasztotta a kagylót, átment a konyhába. — A muter elesett a fürdőszobában — mondta fakó hangon. Az asszony sóhajtott. — Már megint bedobja a hisztit! — mondta, s fejét csóválta. — És mikor történt? — Egy órája. — És miért csak most szólt? — Mert nem tud fölállni. Egy órába telt, amíg hason csúszva a telefonhoz vonszolta magát. Most ott fekszik, és minket vár. Gyere, induljunk is! — Akkora forgalomnál? — nézett rá ijedten az asszony. — Mi lesz az ebéddel? Ki fog fölszolgálni? Talán Aranka? — Tényleg — dünnyögte a férfi. — Erre nem is gondoltam! — Ketten nem hiányozhatunk! — veregette meg karját a felesége. — Egyedül megyek, ha egy kicsit csillapul itt a banzáj! — Vidd a kocsit — mondta a férfi. — Ilyen benzinárak mellett? — meredt rá az asszony. — Egyetlen napon kétszer forduljunk?! A férfi bólintott, ment vissza a pulthoz. Az asszony vadabbul verte a habot; sietni akart. Szerencsétlen öregasszony — sóhajtozott magában. — Nem tud fölkelni, istenem... Vajon mi érheti még? — És most igazán szánta szegény teremtést. Gyorsan végzett a habveréssel, és máris indult volna, amikor nagyobb turistacsoport lepte el az éttermet; voltak vagy húszán, s ahá- nyan voltak, annyifélét rendeltek. Aztán a konyhalány sikoltozott, hogy odaég a rántott hús, a férfiaknak meg a söre fogyott ki, s amíg frisset csapolt, az asszonynak kellett a söntést ellátnia. Egy kicsit még marad, gondolta. Húsz komplett ebéd, itallal! Nem kis pénz manapság! És már terített is az ebédhez, mert Aranka elkészült — és ő most már végre csakugyan indulhatott haza. J aj, az a vasárnapi közlekedés! Az átszállókban az a hosszú várakozás! Kocsival alig félóra az útjuk hazáig, most vagy másfél órába tellett. Fél négy volt, mire otthon bebukott az ajtón. Rohant be a telefonhoz: senki! Ki a fürdőszobába: senki! A konyha felől hallatszott halk nyöszörgés. Az öregasszony ott feküdt a konyhakövön, hálóingben. — Hogy került ide, mama? — sikoltotta rémülten. — Egy kis...vizet...akartam, lányom... — kapkodta amaz a levegőt. — Mer hogy annyira szomjas voltam... Az asszony ugrott, hogy fölsegítse, de hasztalanul tette. És ahogy emelni akarta, érezte, forró a teste. — Mióta fekszik itt, mama? — Azóta, hogy Marcival beszéltem. — Úristen! — kiáltotta döbbenten. És ugrott a telefonhoz. Negyedóra múlva ott voltak már a mentők. Combnyaktörés — ezt állapította meg a röntgenvizsgálat. De ezt még túlélte volna, bizonygatták később az orvosok. Nem ez vitte el negyednapra, hanem a tüdőgyulladás. A síkból a térbe Mintakalandok KIÁLLÍTÁS AZ ERNST MÚZEUMBAN Annak ellenére, hogy az épület rekostrukciója és átalakítása miatt bezárt a Műcsarnok, a kiállítási intézmény folytatja korábbi kezdeményezéseit. így a három évvel ezelőtt elindított nemzetközi pályázatát és kiállítássorozatát is. Csakhogy most nem Műcsarnokban, hanem az Ernst Múzeumban látható a II. Nemzetközi Minta Triennálé. Ezúttal olyan intézmények vállalták a szponzorálást, mint az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Amfora, a Design Alapítvány, az Ipari Fejlesztési Bank, valamint a Győri Textilművek. Jelezvén ezzel, hogy nem csupán művészeti, képző- vagy iparművészeti kiállításról, dizájnbe- mutatóról van szó. Hanem az ipar több ágát megérinthető kínálatról. A rendezők szándéka is megfogalmazódik a kiállítás alcíméül választott szlogenből: Mintakalandok a síkból a térbe. Az első minta-pályázatra főleg grafikusok, textiltervezők, festők küldtek ragasztott, tűzött, varrott, mozaKeenan Alison: Az űrben ikozott, raszteres és más, hagyományos és divatos stílusokat követő képeket, rajzokat és textileket. Akkor, az áttételes ajánlat is elsősorban a textiliparnak szólt. Most megjelentek a térbeli művészetek is, nem titkolva, hogy a minták, mintaötletek egyebek közt a kerámia-, az üveg- és műanyagipar merítésére számíthatnak. Persze a minta ezen a kiállításon is igen sokféle értelmezésben jelenik meg. Egyrészt, mint használati, másrészt, mint használaton túlmutató médium. Aztán ott van a minta, mint az esztétikai minőség, a dizájn része. S felsejlenek a mintában rejlő esztétikai-emocionális lehetőségek. A mintának azt a szerepét, amely érzelmeinkre, érzékeinkre hat, amellyel vonzóvá (vagy éppen taszítóvá) tud Balázs Irén: Szárnyak tenni egy tárgyat (terméket) egyre többre értékelik a termelők, a fogyasztók. Ez a felismerés azonban már túlmutat egy kiállítás keretein, noha lét- jogosultsága éppen a használati értékében van. Száztíz művész, a világ különböző országaiból, vállalkozott arra, hogy értelmezze a minta fogalmát. Hogy kísérleti, játékos definíciót fogalmazzon meg. Amerikai, görög, finn, osztrák, lengyel, cseh, francia, német kiállítási tárgyak érkeztek a budapesti seregszemlére. S természetesen erős a magyar jelenlét is. Olyan művészek állítottak ki, mint Atta- lai Gábor, Balázs Irén, Gulyás Kati, Polgár Csaba, és igen sok a fiatal, néhány éves alkotói múlttal rendelkező iparművész és grafikus hazai és külföldi színekben (Kádár) Kelemen Lajos versei A zsiványok tisztásán Benépesül a nyirkos tisztás így estetájt, mikor fejem letéve már gondolnám: álmon, se az összesűrűlt föld- s lomb-illaton nem érzünk át; én, se az állatsereg, vérszagot — tehet reggelig a föveny bolyhában nyugton sorvadnunk — s közben, lám, szapulnak asztráltestek, nyúlászkodón egy-egy kéz nyakamnál, netalán mint hurkot, körülrántja vétkeim; e vádaskodásra egyszer majd ki emlékszik, napvilágnál az érthetetlen bűntudatra, mikor teljes a szellem-csöndesség, ennek okán bennem tökéletes némaság. Lejárt újság Kiveszel, féltél; két nap közt, mint utas didergető éjben utat-vétve, a megszűnés ösvényére jutsz — leszel a név egy esemény feszületén, vagy annyi se — isten markába vert rozsdás szög, s lent árvád, a béke: pihenő front — hogy megvívott magával is, most lassan elvonul — merre is? a holnap föld-fürkészői már nem lelik, hol a nyom; győzelme elől a barbár törmelék-had hova bújt.
