Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
1992 január 18., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 TESZEM AZT — KOMMUNIZMUS Hamlet, a paraszt — Boglár után Kaposváron Lön Donja Mrdusa faluban — gondolta volt Ivó Bresan, a Paraszt Hamlet szülőatyja — egy lehetetelen rendszer, ami eredendően alkalmatlan emberi „fogyasztásra”. Teszem azt, — kommunizmus. És lön egynéhány pipogya pártvezér, aki hirdetve talmi tanokat hízlala tompa elméjét degeszre, élnek dőzsben, mint disznók az ól bűzében. Shakespeare-t meg „lekizsákmányolózzák-burzsoázzák”. Elvégre belefér. Játszódik pedig eme történet a kaposvári Csiky Gergely Színház pódiumán, felújítva — az akkor még javában „dühöngő” szocialista rend keretei között színrevitt— 1979-es bogiári ősbemutatót. Azóta történt és változott egy s más. Demokratizálódtak a mindennapok, és az évtizedekre elfeledett egyetemes emberi jogok is teret nyertek, mi több, ha kedvünk támad, úgy has- raütvén egy — a „marxi” gondolkodást kritikákkal illető — transzparenssel közlekedni közterületünk bármely forgalmas pontján, megtehetjük. Minden rendóvó szerv retorziójának következménye nélkül. Hogy nem tesszük, az a józan ész diadala. No meg, miért is tennénk? Hiszen szabadok vagyunk, időnk sincs efféle kétes értelmű időtöltésre. Ám színházba járunk. És megnézzük a Babarczy László rendezte Paraszt Hamletet. Ami remekbe szabott produkció. A továbbiakban itt-ott felbukkanó lerendezésem magyarázatára szorítkoznék: miért van létjogosultsága ma egy, a kommunizmust kíméletlenül ostorozó, komikussá degradáló groteszk tragédiának, öt képben. Merthogy van, azt — a mélybordó előfüggöny lehullásakor — érezzük. Tenyereink tapsra emelkedésének és lelkes-ütemes ösz- sze-összeverdesésének oka van. Keresése helyileg a kis Donja Mrdusa faluba vezet, ahol — mint hal a langy lében — éli világát Mate Bukara, a termelőszövetkezet vagy ahogy ő hívja, a nagyvállalat elnöke, Mile Puljo, a helyi népfront elnöke, valamint Ma- csak, a szövetkezeti bizottság elnöke, tehát egy egész balga elnökhad, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. (Volt. A szerk.) Leledzik itt, az emberi ostobaság egyik bástyáján egy májbeteg tanító is, becsületes nevén Andra Skunce, akit eleddig fél tucat faluból űzött el a balgaság és butaság. Hát most felvértezte magát, helyesebben megalkudott azzal a gondolattal, hogy ez egy szükséges rossz, s — elmésebb megoldás híján — nem tehet egyebet, mint együttél vele. Az azonban még az ő edzett tolerenciáját is érzékenyen érinti, amikor a népfrontgyűlés „egyöntetű szavazással” dönt amellett, hogy adnak a kultúrának, áldoznak az irodalom oltárán, és előadják Shakespeare remekművét — mi sem áll messzebb tőlük —, a Hamletot. Az első éles fájdalom ezen a ponton nyilall meggyötört májába. Ennél azonban már csak nagyobb katasztrófák érik az alázatos falusi tanítót, meg az emlegetett angol, a Globe Színház-i zseni emlékét. Mivel így, ahogy ez a kapitalista bérenc tollából egykoron papírra vettetett — vallja Bukara, a korrupt — egy szenny. Nem elég, hogy elő- adhatatlan, még értelmetlen is. Badarság. Át kell hát írni, mégpedig sürgősséggel. E nehezék, más tollforgató és az írott szó rímbeszedéséhez konyító halandó híján tanítónk vállára, mesélni sokat tudó gerincére hárul. Amit ő, némi zsarolást követően, szigorúan Bacsa Ildikó és Törköly Levente; Omélia és Omlett inkognitóban el is végez. És megszületik a világirodalom szörnyszülöttje, a szocialista Hamlet. Miket le nem pötyögök? Amlett. Vagy Omlett. És persze Omélia. Minthogy kiejteni az eredeti dráma szereplőinek nevét túlságosan embert próbáló feladat lenne. Jer le hát kutyába! És az Álsó Mrdusa falucska életében új fejezet kezdődik. (Igaz, a hírnevet jelentőt majd Ivó Bresan alapozza meg számára, amikor kiötli a Ham- let-előadás Donja Mrdusa faluban című groteszk tragédiát, öt képben.) Egy szó, mint száz, a horvát alvég kultúr- háza nagy pillanatok tanúja lesz, a tanító nekilát, hogy színrevigye a színrevihetet- lent. Ám a Shakespeare-i tragédia mellett egy másik dráma is kibontakozóban van: Joco Skotity falusi fiú atyja sikkasztás gyanúja miatt egy Bukara által kreált koncepciós per áldozatává válik, és a börtön falai közt — kiszáll tenger fájdalma ellen. Öngyilkos lesz. Mi sem természetesebb, hogy Joco Hamlet, míg Bukara Ca- ludius szerepét kapja a sokszorosan áttételes színjátékban. Mellettük a falubelieket is jellemükhöz simuló jelmezbe öltözteti Andra Skunce, a tanító. Ő mellesleg kulcs a játék megoldásához; a jugoszláv Omlett alteregója. Neki jut egy közjátékban, literes demi- zsonnal kezében, a Ham- let-monológ első pár sora is. Hamlet ő a java-javából. Kö- zép-Kelet-Európa életéért küzdő királyfija. Inkább tűri a jelen gonoszt, mintsem siet a kommunista kivégzőgép felé. Eddig a Babarczy László által fergetegesen megoldott színdarab látható régiója. A láthatatlan pedig fájó-boldogító, inkább Shakespeare-i, kellemesen bresani, nagy gondolat: nem a kommunizmusról, mert azt már teszteltük. Az emberről, rólunk. Jó hát, ha figyelünk. Mindez olyan félelmetesen nagy alakításokkal, mint Kelemen József tanítója. Olyannyira elemében volt, Molnár Piroska „Gertrúd” szerepében A „kommentátor”, Rázga Miklós (a háttérben Szula László és Sztarenki Pál) hogy a legkisebb helyzetekből is tökélyt varázsolt. Szalma Tamás Bukarája nem különben hatott, sugároztak belőle a szövegben meg nem fogalmazott mondatok is: egész lénye Bukarává változott. Az alkoholt kedvelő Gertrúdból Bresan korcsmárosnét csinált, melybe Molnár Piroska vitt életet. A Polonius jelmezét felöltött népfrontelnök Szula László által elevenedett meg, neki is, mint az Oméliát megformázó Bacsa Ildikónak várni kellett a „megfelelő pillanatra” a meg- villanáshoz. Mindkettejük pillanata eljött.. Törköly Levente (Omlett) kvalitása már a Mizantróp egyik epizószerepében kitűnt, most ezt kétséget kizáróan szilárdította meg. Simurina szerepében kapott lehetőségét Rázga Miklós sem hagyta kiaknázatlanul, sziporkázón kovácsolt erényt a hosszú monológokból. A bresani falucska környezete Szegő György, a szereplők kosztümé Szigeti Szilvia kezét dicséri; a zenét Hevesi András, az elhangzó verseket Eörsi István jegyzi. Balassa Tamás Kápolna épül az M7-es mentén Kápolna épül a Donnál elesettek emlékére Székesfehérvár határában, az M7-es autópálya mentén. A zarándok- hely létesítésére alapítványt hoztak létre, amelyhez a Doni Bajtársak Köre, a különböző egyházak, a honvédség, a Volt Hadifoglyok Szövetsége, valamint magánszemélyek csatlakoztak. Olyan zarándokhelyet akarnak létrehozni az ötvenedik évfordulóra (1993-ra), amely elsősorban a Donnál elesettek emlékét szolgálná; falai között azonban megnyugvást találnának azok is, akik szeretteiket az országúti katasztrófák során vesztették el. Az alapítványra eddig mintegy 900 ezer forint gyűlt össze. Az alapítványtevők a kegyeletes cél megvalósításához további adományokra számítanak. Meghalt Csikós Rózsi Elhunyt Fényes Szabolcsné Csikós Rózsi színésznő. Egykor a Royal Színházban játszott, majd csaknem két évtizedig a Fővárosi Operettszínház tagjaként. Több híres alakítása volt, köztük a Csárdás- királynő-ben. Körösi évforduló Körösi Csorna Sándor halálának 150. évfordulójára — a méltó megemlékezést szolgáló programok koordinálása érdekében — előkészítő bizottság alakult. Az április 11-i évforduló alkalmából világszerte emléküléseket rendeznek. A felsőoktatás fejlesztéséért Budapesten, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán tegnap tartotta elnökségi ülését a Trans European Exchange and Transfer Consortium (TEXT) nemzetközi felsőoktatási szervezet. Egyebek között a felsőoktatási intézmények együttműködését és az oktatókat segíti. Magyar könyvesbolt Magyar könyvesbolt nyílt Ungváron a Petőfi-múzeum közelében. Egyelőre azokat a könyveket árusítják, amelyeket a különböző alapítványoktól kaptak. TANULMÁNYOK, NOVELLÁK, DOKUMENTUMOK Ritkaságok a tabi kalendáriumban N egyedik alkalommal veheti kézbe az olvasó a Tabi Kilátó közérdekű kalendáriumot (1992-1993), ismét Bertalan Béla és Bolevácz József szerkesztésében. A két szerkesztő a már bevált koncepció szerint dolgozott: az összegyűjtött anyag Tabra és a város környékére egyaránt kiterjed. Villantsunk föl pár érdekességet a gazdag kötet tartalmából. Nem részletes ismertetéssel, inkább a figyelemfölkeltés céljából. Sternóczkyné Proksa Éva a gyógynövénygyűjtésről írt értékes tanulmányt. Napjainkban, amikor a természetgyógyászat újra „kivirágzik”, az ilyen dolgozatok számos érdeklődőnek segítenek. A szőlősgazda munkanaptára minden kalendáriumban helyet követel magának számos értékes adatánál fogva. Varga Róbert Elégikus adventi éneke egyszerre lírai vallomás a gyermekkorról és a szeretet szavának zengése elvadult világunkban. A Hadik család — Bolevácz József szerkesztő tollából — is tartalmas, szép írás. (Tekintve, hogy a Hadik család és Tab története századokon keresztül összefonódott, e tanulmánynak külön várostörténeti érdekessége is van.) Halasy Miklósnak mindkét írása megfogja az olvasót. A bábonyi gyilkos nyárfák címűben pár oldalra sűrítve is nagyszerűen idézi föl nemcsak a régi bábonyi tájat, hanem az ott élő emberek tragédiákkal terhes életét is. Az Apósom föltámadásában az anekdotikus hangnak, a kedves történetnek van külön varázsa. (Halasy Miklós egyébként rendszeres szerzője a tabi kalendáriumoknak s minden írása élményt nyújtó.) Béri Gyuláné A legfőbb bíró című novellája hangulatos írás, még akkor is, ha magán viseli a régi stílusjegyek jellemzőit. A szívtelen királyfi című mesét Okolicsányi Éva írta. A népmesék számos építőelemét ügyesen alkalmazó mesének külön értéket ad Ba- lázsfy Rezső megkapó grafikája. Bolevácz József A tanítónéniben Tilda néninek (Bogdán Jánosnénak), a gyermekekért és az iskoláért élő-haló pedagógusnak állít méltó emléket. Ä lírai hangvételű írás egyszerre fontos helytörténeti forrás és tiszteletadás is. Szabó Imre andocsi esperes megírta falujának, a híres búcsújáróhelynek a történetét. A forrásértékű tanulmány minden Andocs-kutató számára megkerülhetetlen. Csicsery-Rónai István már többször írt Zichy Mihályról. Ám az 1929-es zalai emléktábla-leleplezésről most olvashatunk részletesen első ízben. (Az emléktábla avatásakor az ország művelődési életének számos vezető egyénisége megjelent ebben a Tab melletti kis faluban.) A Takarmányvizsgálatok a PATÉ központi laboratóriumában — dr. Csapó János kandidátus tanulmánya — tudományos értékű dolgozat. Irányi Károly a tabi középiskola történetét írta meg 1953-1985-ig. Az adatgazdag dolgozat néhol túlságosan is részletező. Erényi Lajos katonazenész 1942- 43-as doni naplója megrázó írás. A pár szavas, tömör, lüktető mondatok jól felvillantják a tragikus sorsokat. (Erényi Lajos neve egyébként nem ismeretlen az olvasók előtt. Naplójából már olvashattunk részleteket Szili Ferenc-Papp Árpád „Töredék” című összeállításában, amely az Iskola és Levéltár sorozatban jelent meg.) Csak tallózhattunk a gazdag anyagból, hiszen sok mindenről írhatnánk még. Összességében elmondható, hogy az új tabi kalendárium anyaga élvezetes és jó olvasmány. Különösen fontos forrásérté- kűek a helytörténeti vonatkozású cikkek, mintegy megvalósítva az országos honismereti akadémiákon oly gyakran elhangzott felhívást: „A múlt jövőbe mutató elemzése össztársadalmi érdek...” Bertalan Béla és Bolevácz József nemcsak szerkesztők és anyaggyűjtők. Érzelmileg is „élik” ezt a munkát. Ettől lesz a tabi kalendárium évről évre sikeres. Dicséret illeti a tabi önkormányzatot, hogy nehéz napjainkban is felvállalja e kiadvány támogatását. Tetszetős, szép kivitelű a kötet. Dr. Sipos Csaba
