Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 1992. január 16., csütörtök Vesztes(éges) iskola „A magyar nemzet jövőjét tisztán cultúra-kérdésnek tartom, ennélfogva a nevelési ügyet a nemzet legfontosabb ügyének tekintem. ” Eötvös József Mesztegnyői közállapotok I A Somogyi Hírlap 1992. január 2-i számában Mesztegnyői mulasztások címmel jelent meg írás. Ehhez fűz megjegyzéseket a község jegyzője miközben véleményét is elmondja a történtekről. Ha találkozik két tanár, arról beszélget, hogy jövőre hány kolléga kerül utcára. Vagy a rémhírekről: egyes kaposvári iskolák bezárásáról, igazából azt senki nem tudhatja, hogy mikor kerül sorra. El kell fogadni, hogy a veszteséges vállalatokat bezárják, mert kiszámítható, hogy önmagát sem tudja fenntartani. Az ember ilyenkor a fogát szorítja, de megadja magát, mert érti, hogy befellegzett. Átmeneti korszakunkban ránkfér a türelem. Majd jönnek a nagy vállalatok, csillogók és korszerűek, jövedelmezők és jó szakembereket kívánók. Ez a jövő útja. Innen nézve úgy tűnik, új ország épül és lesz jövő. Nem ez, hanem fordított a helyzet az általános iskolákkal. Azt, hogy az iskola eddig rosszul működött, tudta szülő, érezte a gyerek, sejtette a tanár és néha szembe került vele az igazgató. A kollektív nevelés először porosz, majd szovjet importja elvileg és gyakorlatilag is rossz volt. A túlzsúfoltságra és a szoros tanmenetre, a tananyagra és a tantestületi légkörre, a tanárok felkészültségére, és a továbbtanulás szűkös lehetőségére ugyanez áll. Az általános iskoláknál 50 év óta először most van arra lehetőség, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen a minőségi oktatás és az egyes gyermek egyénisége és munkatempója. Jól kidolgozott stratégiával most lenne itt annak az ideje, hogy a fejlett nyugati rendszerű oktatás felé megtegyük az első lépéseket. De kell-e az ország hivatalos őrzőinek színvonalas közoktatás? Azt halljuk mindenütt, hogy nincs rá pénz, s ha ismét 30-40 gyerek zsúfolódik egy tanterembe, kifizetődőbb a rezsi. Az oktatás mindig is „ráfizetéses” volt, kerüljön hát minél kevesebbe. Arra minek gondolni most, hogy a befektetés 20-30 év múlva busásan megtérülhet? Erről a szemléletről eszembe jut egy régi falusi tanácselnök, aki a községi könyvtár alapításával kapcsolatos vitát „talpraesetten” zárta le: „Bikaistállót, ne kultúrát!” Lehet-e vele vitatkozni? Hiszen igaza van: a falusi gyerek álljon be az apja mellé az istállóba, ne olvasással rongálja a szemét! Igaza van, hiszen történelmünk ezer éve alatt pár kimagasló királyunktól eltekintve sohasem volt számottevő érték a kultúra. Amikor Francia- országban vagy Angliában a nyelvészek a saját nyelv szellemérzékenységén dolgoztak, nálunk csak a szegényes szókincs növelésén volt a hangsúly. Ez a tény egy nemzet lelki karakterét is tükrözi, hiszen a gondolkodás és annak nyelvi kifejezése szorosan összefügg. Végülis érthető, csak éppen az nem fér bele a képbe, hogy mit akarunk mi a Nyugattól? Európai kaliberű értelmiség nélkül a szegény rokon szerepét sem játszhatjuk el. „A Nyugat bekapcsolhat minket úgy is vérkeringésébe, hogy csak az ország maharadzsa-rétegével érintkezik, s nem érdekli mi van más vidékeinken” — mondta nemrég elhunyt író-politikusunk. Én még hozzátehetném: csak kirakat-szinten. De a kira- kat-Magyarország is Magyar- ország. Sőt, azt szoktuk meg. A családokon belül sincs pénz, a döntések tanulás-ügyben mégsem egyformák: egy kétkezi munkás mondhatja jó- eszű fiának, hogy ne tanulj tovább, mert szükség van a keresetedre, de egy ugyanolyan bérű értelmiségi ki fogja izzadni még azt a nyolc-kilenc évet, hogy gyereke diplomát szerezhessen. így lemérhető, hogy kinek életérték a tudás, s az is, törvényhozóink melyik kategóriába esnek. Az általános iskola jelenleg évi 30 százalékos analfabétizmust „termel”. Európában ebben mi járunk az élen, de egyébként is rossz nézni az összehasonlító statisztikákat. Minden tanár tudja, hogy az iskolák bezárása, a tanuló- csoportok összevonása (megbontás helyett) szakmailag káros. De ki kérdezi meg őket? Miért és kiknek lenne fontos az érintett szakemberekkel való egyeztetés? Egyáltalán, az igazgatókkal tárgyal az önkormányzat, vagy csak utasít? Nem hiszem, hogy a szakmának igazán lenne beleszólási joga. Hallottam igazgatóról, aki a tv-t kívánja segítségül hívni, és másikról, aki tantestületével megbeszélte, ha szakad minden kötél, akkor több száz diákjával vonul ki az önkormányzat elé tiltakozni. Végülis országosan probléma az, ami a helyi önkormányzaton csapódik le. Én mégis a megyében, vagy inkább elsősorban a városban gondolkodom. Lassan száz éve mi vagyunk a sötét Somogy, mező- gazdasági múltunk és lakosságunk, kispolgári szemléletünk és életvitelünk miatt. Ehhez a jelzőhöz a legutóbbi választásokon — erősen elmarasztaló éllel — még a kommunistajelző is párosul. Ez a megállapítás csak rökommunista rendszer felszámolta a hat elemis iskolát, és nem készültek arra, hogy visszahozza, mint ahogy nálunk újra megvalósulhat a Horthy-korszak iskolai nyomora, ha elfogadják az új közoktatási törvényt jelenlegi állapotában. Most folyik a des- pota Sztálin politikai és morális értékelése, aki 30 év alatt egy elmaradott, szétdarabolt feudális országból kovácsolt atomnagyhatalmat. Nagypolitikai koncepciójának sarkalatos pontja volt a teljes iskola- rendszer kibővítése és megújítása. Ahol az éhező paraszt — aki majdnem állati sorban élt — büszkén mondhatta, hogy a fiam mérnöknek tanul, a lányom meg orvosnak. S Oroszországtól eltekintve minden gazdaságilag élen járó hatalom rengeteget fordított az oktatásra, mert tudta, hogy a társadalom motorja és hajtóereje az értelmiség, amit állandóan magasodó színvonalon újra és újra ki kell termelni. Leglátványosabb példáját ennek most Japán adja. Magyarországnak nincsenek ilyen nagyratörő vágyai, legfeljebb jól hangzó frázisai vannak. Áz elit amúgyis kiküldheti gyerekét Bécsbe vagy Svájcba tanulni. Kicsi a világ. Amíg nem fontos az ember és a minőség, élhetünk itt Európában úgy, mint a harmadik világban élnek azok az emberek, akiket nemrég még oly magabiztosan sajnáltunk. Az ember és a minőség számunkra új fogalom. Magyarországon megbecsülésének sosem volt hagyománya: ha ezt a hagyományt mi most nem teremtjük meg, többek között az iskolákban, végülis élhetünk továbbra is úgy, mint történelmünk századaiban legtöbbször — szellemi ala- csonyrendűségben. László Ágnes A Mesztegnyői Önkormányzat képviselő-testülete eléggé kettészakadt. Az egyik csoport a képviselő Kövesdi családhoz (férj-feleség-nász- asszony) csatlakozva mindent elkövet, hogy lejárassa a vezetőket, s azokat a képviselő- társaikat, akik nem velük értenek egyet. Számukra az önkormányzatiság azt jelenti, hogy mindent megtehetnek. Azt is, hogy a hatályos jogszabályokat figyelmen kívül hagyva, azzal ellentétes döntéseket hozzanak, a „más” véleményét lesöpörjék, annak állítóját megbélyegezzék, stb. A módszerek, s az eszköz nem számítanak. Ha vitakultúrájuk kimerül, s ha nincs érvük, felállnak, kimennek, fenyegetőznek, terrorizálnak a testületi üléseken és egyéb helyeken. A törvényességért Ők tényleg diktatúrát akarnak. A leggyakoribb szavuk „Elküldeni”, „leváltani”, „hazudik”, „mellébeszél, ne fogadjuk el”. Valóban régi vezetőként (37 éves vagyok!) választottak körjegyzővé. Ha nem lett volna államigazgatási tapasztalatom, nem pályáztam volna a 4 önkormányzat körjegyzői álláshelyére, mert csak a laikusok látják ezt a feladatot egyszerűnek és könnyűnek. Olyanok, mint a nyilatkozó Ta- lián József képviselő úr, aki a rendszerváltásról csak annyit tud, amit a rádióban, televízióban hall. Ezt „szajkózva”, csak azzal foglalkozik, hogy a feleségének jó állása legyen a körjegyzőségen; és azzal, hogy miként tudná a honvédségtől „megszerzett” tábori WC-t az önkormányzatnak raktár céljára eladni! Aki valamelyest is járatos az önkormányzati feladatokban és hatáskörökben az tudja, hogy vannak önkormányzati (képviselő-testületi) hatáskörök, vannak polgármesteri és vannak hivatali (jegyzőségi, jegyzői) hatáskörök. Ezek esetenként konfliktusokat okoznak: a képviselők szeretnének eljárni olyan ügyekben is, amelynek más a címzettje. A testületi üléseken a jegyző az első számú felelős a törvényesség biztosításáért: észrevételeim nem minden esetben találnak megértésre. Sokszor ezt akadályoztatásnak állítják be a testületi tagok, mint ahogy ezt a cikkben nyilatkozó Horváth Jenő képviselő is mondja. Mesztegnyő községnek nincsenek pénzügyi gondjai! Vannak hiányosságok, amelyek azonban nem az önkormányzatnál, a körjegyzőségnél, hanem az úgynevezett összevont intézmények ellátó szervezeténél (ÖIESZ) jelentkeztek. A szervezet volt pénzügyi vezetőjénél jelentős ösz- szegű sikkasztást tártunk fel 1990 novemberében. A vizsgálat közben ez a pénzügyi vezető öngyilkos lett. Az esetet követően pénzügyi szakember nélkül dolgozott az Öl- ESZ. A problémák már 1991 tavaszán jelentkeztek a könyvelés naprakészségében. Ezt a képviselő-testületnek írásban! is jeleztem, kértem sürgős! döntésüket. A döntés az volt, hogy nagy „létszámleépítési” akcióban figyelmen kívül hagyták kérésemet, s az Öl- ESZ szakemberügyét levették a napirendről. Rágalom az eltussolás így telt az idő 1991 júniusáig, amikor is a négy önkormányzat képviselő-testülete kimondta az ÖIESZ jogutód nélküli megszüntetését, iskolai gondnokság létrehozásáról határoztak. A váltást lehetetlen volt végrehajtani, hiszen a szakemberek nélkül maradt ÖlESZ-nél nem volt senki, aki félévet szabályszerűen le tudta volna zárni, s a szervezethez érkező számlákat naprakészen könyvelje. Erről a képviselő-testületet ismételten tájékoztattam, majd elrendeltem az ÖIESZ könyvelésének rendbetételét. A mesztegnyői képviselők ekkor kezdtek foglalkozni azzal, amit már a tavasszal jeleztem nekik. A valós könyvelési hiányosságokkal kapcsolatos képviselői álláspontok erősödtek, vizsgálatot követeltek. Ez folyik napjainkban is. (Az eddigi megállapítások szerint a Mesztegnyői Önkormányzatnál és a körjegyzőségnél nincs szabálytalanság. Az ÖIESZ vizsgálata most kezdődött.) A jegyző szinte mindenért felelős az intézmények esetében. Ezért a feltárt hiányosságok miatt fegyelmi eljárás lefolytatását kérték a három társközségi önkormányzattól velem szemben. (Ezt nem szavazta meg az egyik társönkormányzat!) A nyilatkozó mesztegnyői képviselők ezt nem tudják elfogadni. Soha semmit nem akartam megakadályozni és eltussolni! Ez rágalom! Az viszont tény, hogy egyetlen képviselőnek sem hízelegtem és a jövőben sem fogok. Többségi felszólítás A január 3-i rendkívüli testületi ülésen a Mesztegnyői Ön- kormányzat képviselő-testülete többségi szavazással megszüntette a polgármester főállású munkaviszonyát, a körjegyzőt pedig felszólította, hogy a következő testületi ülésen nyilatkozzon arról, hogy a jövőben kíván-e együtt dolgozni a képviselő-testülettel. Ezen ma még gondolkodom! Az már biztos, hogy mesztegnyői, kelevízi, hosz- szúvízi (Gadány község közben önálló hivatalt hozott létre!) önkormányzatoknak (amely alatt a település egész lakosságát értem!) szívesen, és örömmel dolgoznék. Nem kívánok viszont együttműködni azokkal a képviselőkkel, akik a képviselői megbízatásukat saját érdekeiknek rendelik alá! Ez van most Mesztegnyőn! Nemes László Mesztegnyő-Kelevíz- Hosszúvíz körjegyzője vid ideig lehet igaz, mert a Falusi közérzet Tudom, hogy unalmas már, ha valaki arról ír, hogy.a húskombinát elviszi az állatokat és nem fizet, de egyénenként, a szenvedő alanynak nehéz elfogadni, hogy a nyugdíjas apám 325 kg-os disznajáért még egy türelmet kérő értesítést vagy egy kifizetési, reményt keltő dátumot sem kap, pedig a disznót valószínű nem továbbtartásra vitték, hanem feldolgozták és eladták. Ha a kéthavonkénti villanyszámlát nem fizetné, biztos lenne levélre pénz és ember is, aki a villanyát kikapcsolná. Más: Kertünket vadkár érte. A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát kárszakértője 4600 forint kértérítést állapított meg október 29-én, 30 napon belüli fizetéssel. Hát pár 30 napot ez is késik már... Most valami kellemesebb. Karácsony előtt Kőkút község önkormányzata 2500, majd 3000 forint segélyt fizetett ki kérés nélkül a továbbtanuló gyerekek szüleinek anyagi gondjaik enyhítésére. Az általános iskolába és óvodába járó gyerekek is kaptak. Ami említésre méltó az egészben, az az, hogy Földes Mária polgármester és a képviselők nem voltak érdekelve a segélyezésben, mivel egyiküknek sincs kiskorú gyermeke! Azt hiszem, minden szülő nevében írhatom azt, hogy köszönjük! Hát kicsit azért néha süt a nap is. Németh Józsefné Kőkút, Alsótapazd 54. ■ linszky utcát, két ki képző—#elótt. Képünk bizonyltja: jól ott a polgármesteri hivatal. Lehet ugyan, hogy a parkoló őre nem keresi meg a penzet, de az autósok legalább emlegetik a döntést hozókat. mm
