Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. január 16., csütörtök Mi történt a demonstráció óta? Tizenkét kérdésre, tizenkét válasz Dr. Surján László: Az egészségügyi ellátásban nem szorulnak háttérbe Mint arról annak idején beszámoltunk, a múlt év november 25-én nagyszabású nyugdíjastalálkozó színhelye volt Kaposváron a megyeháza tanácsterme. Az ott elfogadott programról, a tartalmas vitáról, illetve a tizenkét pontos petícióról — többek között — a köztársasági elnököt, a népjóléti minisztert és a köztársasági megbízottat is tájékoztatFotó: Gyertyás László Kiegészítő ellátás ták. Mi történt azóta? Erről érdeklődtünk Kovács Lajostól, a demonstrációt szervező Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége elnökétől. — A november 25-i megyei nyugdíjastanácskozás határozatait megismerve válaszolt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, s közölte, hogy levelünket elküldte az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottsága elnökének. Dr. Fekete Gábor, a Köztársasági Megbízott Területi Hivatalaiénak vezetője a petíció áttanulmányozását, illetve hasznosítását ígérte. Legrészletesebb válaszlevél dr. Surján László népjóléti minisztertől érkezett. A miniszter a december 10-én kelt levelében tételesen kitért mind a tizenkét pontra. A következőkben ezeket a válaszokat közöljük nyugdíjas olvasóinkkal. — A békés átmenet a rendszerváltás során — meggyőződésem szerint — mind a tízmillió magyar állampolgár kívánsága és érdeke. A nyugdíjak értékállóságának megteremtése hosszú távú folyamat... — A petíció második pontja (A társadalombiztosítás reformja ne hozza kedvezőtlen helyzetbe a már nyugdíjban levőket az egészségügyi ellátás és az egyéb támogatás tekintetében. A szerk.) indított elsősorban arra, hogy azonnali választ küldjék önöknek. A társadalombiztosítás reformja az egészségügyi ellátás tekintetében semmilyen körülmények között nem érinti kedvezőtlenül a nyugdíjban levőket. A reform egyetlen lépése sem volt még a. tervezés állapotában sem ilyen hatású. Sajnos néhány ellenzéki erő politikai szempontból hamis információk terjesztésével próbált hangulatot kelteni, azzal lázítva a nyugdíjasokat, hogy a jövőben az egészség- ügyi ellátásért külön biztosítási díjat kell fizetniük, vagy pedig betegségük esetén a teljes költséget állniuk kell. Mindkét állítás légből kapott, hiszen a nyugdíj alap és egészségbiztosítási alap szétválasztása során a nyugdíjasok egészségügyi ellátása minden fajta újabb tehernövekedés nélkül megoldható, és a reformnak nem az a célja, hogy rosszabb, hanem az, hogy jobb ellátást tudjunk adni. — A szociális törvény tervezete elkészült, már a széles körű egyeztetésen is túl van. Ebben a fázisban ugyan még csak az ún. törvényi koncepcióról van szó, de az elfogadott menetrend alapján úgy látom, hogy 1992 meghoz egy olyan szociális törvényt, mely lényegesen áttekinthetőbb és biztonságosabb szociális ellátást ad. — A nyugdíjak emelésével kapcsolatban már érvényes országgyűlési határozat van, mely 1992-től előírja, hogy a nyugdíjak növelését törvényben kell szabályozni, elvi alapokon, nem pedig eseti, politikai alkuk formájában...A kérdés elsősorban a nyugdíjasok érdekét figyelembe véve oldódik meg. Különösen nagyra becsülöm ebben a pontban azt, hogy az alacsony és a közepes nyugdíjakra kívánják az automatikus emelkedést biztosítani, elismerve ezzel, hogy létezik egy olyan nagy nyugdíjas réteg is, amelynek ugyan a biztosítási elvek alapján szintén karban kellene tartani a nyugdíját, de ezen a ponton nem kerülhető meg az ország teherbíró képességének a figyelembevétele. Ezzel a ponttal kapcsolatban hívom fel a figyelmüket arra a körülményre, hogy ha ezeket a szempontokat nem vennénk figyelembe, és az aktív lakosságra túlságosan nagy terheket raknánk a nyugdíjasok érdekében, olyan nyugdíjasellenes hangulatot lehetne kiváltani, amely végeredményben ellentétes hatású lenne a kívánt céllal. A szükséges szociális érzékenységnek a lakosság minden rétege felé meg kell nyilvánulnia; egyaránt vonatkoznia kell a saját állapotukon önerejükből javítani már nem tudókra, illetve az aktívakra. — Különösen a régebben nyugdíjba vonultak nyugdíjának az értékvesztése állítható meg a társadalombiztosítás számára átadandó vagyon hozamával. Ez a folyamat 1992-ben megindul. — A szociális partnerek mindegyike elutasította a nyugdíjas képviseletet, mondván, hogy a munkavállalói érdekképviseletek a nyugdíjasok érdekképviseletét is el tudják látni. E tekintetben tehát a nyugdíjasoknak a szakszervezetekkel kell a kapcsolatot felvenni. — Nem föltétlenül az a jó megoldás — és a nyugdíjas szervezetek már nem is ilyen irányban goldolkodnak —, hogy a privatizációs bevételeket áramoltassuk a társadalombiztosításba, sokkal inkább magát a vagyont, amelynek a hozama tartós forrást biztosít a nyugdíjasok számára. Az ilyen egyszeri vagyonátadás, helyesebben ingyenes vagyonátadás mértékét ne korlátozza az államosított ingatlanok értéke, a jelen helyzetben ugyanis lényegesen több, nagyobb értékű ingatlan, illetve vagyon átadását kell kérnünk. A TB-járulék határidőhöz kötött kiegyenlítésére számos kormányintézkedés történt, ez azonan a fizetésképtelen vállalatokat nem teszi fizetőképessé. Azon vállalatokkal szemben, amelyek csalárd módon egész egyszerűen olcsó hitelnek tekintik a társadalombiztosítási járulék be nem fizetését, a jövőben teljes szigorral tudunk föllépni, mivel az ehhez szükséges jogszabályok január 1-jétől rendelkezésre állnak. Ezek között szerepel az ingó és ingatlan vagyon behajtásának a lehetősége is. Az ilyen vállalatok vezérigazgatóinak tehát a gépkocsiját vagy irodai bútorát is elviheti a végrehajtó. A Csehák Judit minisztersége alatt a társadalombiztosítástól kölcsönvett 15 milliárdnyi forint visszaadása még ebben az évben elkezdődik, az eredetileg rögzített ütemterv előtt. A hitelesség kedvéért jegyzem meg, hogy az a kölcsön eddig is kamatozott, és bár az, hogy ezt a társadalombiztosításra annak idején rákénysze- rítették, elvi okokból nagyon helytelen volt, a társadalom- biztosítás nehézségei csupán erre a pontra nem vezethetők vissza. — Az özvegyi nyugdíjak rendezése az önök által fölvetett formában valószínűleg nem valósítható meg, de a kérdés alapos tanulmányozása folyik. (A somogyi nyugdíjasok azt javasolták, hogy az elhunyt házastárs több évtizedes munkája és járulékfizetése alapján az özvegy a saját jogon szerzett nyugdíján túl kapja meg elhunyt házastársa nyugdíjának egyharmadát is, egy meghatározandó nyugdíjmaximum határáig. A szerk.) — Jelenleg a nyugdíjak nem adóznak, azonban szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy elképzelhetők olyan megoldások, melyek révén a nyugdíjasok előnyösebb helyzetbe kerülnek. Nagyon fontos lenne, hogy ne hangulatkeltés alapján vizsgáljanak meg egy kérdést, hanem részletesebben elemezzék azt. A nyugdíjak adóztatása ugyanis a következő feltételek mellett képzelhető el: a/ Az adóztatás teljes bruttósítás után vezethető be. b/ Az adóztatás bevezetésével egyidőben a dolgozók járulékbefizetéseinek adómentessé kell válniuk, ezáltal csökken az inaktív lakosok terhelése, ami a nyugdíjasok és a fiatalabb generáció közötti feszültség csökkenése irányában hat. c/ Elképzelhető olyan megoldás, hogy az adózatlan járulékfizetés csak egy bizonyos korosztálytól kezdődik, és a nyugdíjak adóztatása csak akkor lép be, amikor ez a korosztály válik nyugdíjas korúvá. d/ Ha az a és b feltétel valaha is teljesülne, akkor a nyugdíjasoknak módjuk lenne igénybe venni azokat az adó- csökkentő kedvezményeket, amelyek jelenleg csak az aktív — azaz adózó — jövedelmek után valósulhatnak meg, és ez az a pont, ami valójában jobb helyzetbe hozhatná a nyugdíjasokat. — A 65 éven felüliek ingyenes utaztatása csak akkor képzelhető el, ha a MÁV üzletpolitikai szempontból vállalja ezt. A nyugdíjalap által fizetett, vagy az állami szociális juttatásokból fizetett ingyenes utaztatás ugyanis ellenkezik a szociális alapelvekkel, hiszen nagynyugdíjasra és kisnyugdíjasra egyaránt vonatkozik. Jelenleg a szociális érzékenység azt követeli, hogy a rendelkezésre álló szociális pénzeket a rászorulóknak adjuk. Az utazás iránt érdeklődők és az azt soha igénybe nem vevők közötti ellentmondások ugyancsak problémákat vetnek föl. Ha azonban a Magyar Államvasutak arra a felismerésre jut, hogy járatain jelentős számú üres hely van, és ezért minden különösebb költség nélkül adhatna további kedvezményeket, ezt a magam részéről messzemenően támogatom. — A társadalmi létminimum fogalmával kapcsolatban számos félreértés van az országban. Ez a társadalmi létminimum egyáltalán nem létminimum, hanem egyfajta átlag fogyasztást tükröz. A világ egyetlen országában sem alkalmazzák ezt a mutatót, mint minimál-ellátást. Azonban az új szociális törvényben kísérletet teszünk egy törvényben garantált minimál ellátás biztosítására, melynek szintjét mindenkor az Országgyűlés határozza meg. Ez — értelemszerűen — a nyugdíjasokra is vonatkozni fog. — A lakásbérletek emelkedésénél teljes mértékben támogatom a szociális helyzet figyelembevételét. A nagyobb lakásoknak kisebbekre való cserélésének gondolata nagyon fontos. Nagyra értékelem, hogy ezt éppen a nyugdíjasszervezetek vetik föl, hiszen általában az a törekvés figyelhető meg, hogy az egyedül maradt nyugdíjas nem szívesen hagyja el megszokott lakását, és ha csak teheti, inkább a nagyobb lakás egy-egy részének a bérbeadásával egészíti ki a jövedelmét. A társadalom egészének az érdeke azonban az Önök által fölvetett megoldásnak felel meg. (A somogyi javaslat: az önkormányzatok tervszerűen segítsék a nyugdíjasokat — elsősorban az egyedülállókat — , hogy nagyobb lakásaikat jó komfortú kis lakásokra cserélhessék. A szerk.) — A nyugdíjasoknak az ön- kormányzatokban folytatott tevékenységének gondolatát is támogatom, ehhez azonban az önkormányzati törvény szellemében csupán elvi helyeslésemet tudom kifejezni, a döntés az önkormányzatok kezében van. Azoknak a juttatásoknak a megvonása, melyekre utalnak (a petícióban a betegek házi szociális gondozásához, a szociális otthonokhoz, az idősek napközi otthonaihoz nyújtott támogatásról van szó. A szerk.), nem merült föl, az ezirányú aggodalmak teljesen megalapozatlanok vagy felelőtlen emberek híreszteléséből származnak. Különösen közel áll hozzám petíciójuk utolsó pontjának az a gondolata, melyben a családi ápolással foglalkoznak. Ez minden szempontból jobb, hasznosabb megoldás, mint az intézményi elhelyezés, amelyre csak különleges ápolási, gyógyítási helyzetben kellene, hogy sor kerüljön — írta a somogyi nyugdíjasok petíciójára válaszolva dr. Surján László népjóléti miniszter. Hadirokkantak és hadiözvegyek kiegészítő ellátásáról intézkedett a kormány a közelmúltban. Eszerint január 1 -jétől a 65 százalékban vagy annál súlyosabban csökkent munkaképességű hadirokkantak 3000, a hadiözvegyek pedig 1500 forint kiegészítő hadigondozási ellátást kapnak. Vezetőségválasztás és új alapszabály vitája, illetve elfogadása is szerepel a kaposvári nyugdíjasok soron következő, február közepén rendezendő közgyűlésén. A kaposvári egyesület tagjainak száma a múlt év végén megközelítette az 1800-at. írásban szavazott a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének 164 küldötte arról, hogy az idén vagy jövőre tartsák az alapszabály-módosító küldött- értekezletet. A többségi vélemény alapján 1993-ban kerül sor az országos rendezvényre. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Könyvárusok előtt A szellem napvilága... Kivárom! S akkor a szépséget nem koldulom tovább! A ma még drágának látszó könyveket, melyeket most csak csodálok, majd mind az enyéimnek mondhatom... Katonás sorban állnak majd polcomon a legdrágábbak (tartalmilag is azok) I Szellemi horizontomat akkor nem a mindennapi gondok tágítják, hanem a világirodalom gyöngyszemei! Összeszűkült • pénztárcámat pedig nem az ígérgetés, hanem a megvalósult jólét alapja dagasztja! Jól tudom, hogy kivárás, türelem és hit kérdése az egész. De én mindnek híján vagyok! Nemcsak azért, mert biztató szót nem hallok arra, hogy nyugdíjam megpróbál elindulni az árak után, hanem épp az ellenkezője történik: mindig csak az áremelkedésekről értesülök! (No, azért nyugdíj- emelést is elhatároztak erre az évre, csakhogy annak mértéke messze elmarad az árszínvonal emelkedésétől; két részletben valósítanák meg, az első lépcső — ki tudja, miért? — márciusban esedékes, vagyis akkor, amikor már „levonult” az év eleji, igencsak kemény áremelési hullám... — A szerk.) Álmaim a könyvekkel addig csupán álmok maradnak, és üres óráimban csak a múltat lapozgathatom, a jelent be- tűzgethetem, és talán a távoli jövőben majd olvashatok is... Berzeviczi Anna A zsebpénzt is felemelték Az új esztendő a szociális otthonokban, intézetekben élőknek is változásokat hozott: januártól megemelkedtek a szociális intézményekben fizetendő térítési díjak. A rendelkezés nyomán azonban egyetlen gondozott ellátása sem került veszélybe — hangsúlyozta József Péter, a Népjóléti Minisztérium szociálpolitikai főosztályának osztályvezetője. Az intézkedés — amely az ország négy minisztériumi fennhatóságé és csaknem 300 önkormányzati kézben lévő intézményét érinti - egy éppen tíz évvel korábbi rendeletet vált fel. Annak elavultsága mára olyan helyzetet teremtett, amelyben a költségek gyarapodására hivatkozva egyre több önkormányzat kívánta megszüntetni a területén műDrágábbak a szociális otthonok ködő szociális otthonokat. Míg ugyanis az 1981-es rendelkezés alapján a térítési díjak felső határa havonta 2070 forint volt, addig egy szociális otthoni ágy fenntartása 12 ezer forintba került. Ezért is határozott úgy a kormány, hogy emeli a térítési díjakat. A kormányrendelet egyik legfontosabb eleme, hogy a fizetendő díj alapjául a szociális otthonban ezentúl a saját jogú öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege (jelenleg 5200 forint), a szociális intézetben a magasabb összegű családi pótlék mindenkori összege szolgál. Ezektől az összegektől a tulajdonosok lefelé és felfelé is eltérhetnek 50-50 százalékban. Alapelv ugyanakkor, hogy a gondozottnak minden hónapban (a korábban meghatározott 400 helyett) 2000 forintja megmaradjon. Ezen kívül a rendelet azokról is gondoskodik, akik semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek. Ók személyes szükségleteik kielégítése érdekében zsebpénzt kapnak, amelynek havi összege az adott intézményben meghatározott térítési- díj-alap 15 százaléka.
