Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ES A NAGYVILÁG 1992. január 16., csütörtök < > Megszűnt Jugoszlávia (Folytatás az 1. oldalról) Belgium, Nagy-Britannia és Ausztria ugyancsak bejelen­tette az elismerést. A jugoszláv kormány elítélte az Európai Közösséget, ami­ért elismerte Szlovéniát és Horvátországot. Egyben azzal Táblacsere Zágrábban vádolták meg az EK-t, hogy a lépéssel a Tizenkettek meg­sértik a nemzetközi jogot. Az EK-döntéssel kapcsolatos közleményt az elismerés beje­lentése után adták ki. MÓDOSÍTJÁK A KRESZT Lakott területen csak ötvennel (Folytatás az 1. oldalról) A módosított Kresz leglé­nyegesebb eleme, hogy lakott területen 50 kilométerre csök­ken a megengedett legna­gyobb sebesség. Az új rende­let azonban — szem előtt tartva a rugalmasság elvét — egyes arra alkalmas útszaka­szokon ennél nagyobb maxi­mális sebességet is engedé­lyezhet. A lakott területen kí­vüli sebességhatárok nem vál­toznak, így autópályán to­vábbra is 120-szal lehet majd haladni, ám ezt az eddigieknél sokkal szigorúbban be kíván­ják tartatni. A szakemberek szerint ugyanis a 120 kilomé- ter/óra megfelelő és indokolt sebesség az autópályákon, a gondot azok az autósok okoz­zák — és ilyenek nem keve­sen vannak —, akik ezt jelen­tősen túllépik. Az egyéb lakott területen kívüli utakon a felső határ 80 kilométer marad, s ennek kismértékű növelése — elsősorban a nemzetközi főút­vonalakon — csak akkor vár­ható, ha az utak és a magyar autópark állapota eléri a nem­zetközi színvonalat. További változás, hogy lakott területen kívül — az autópályákat ki­véve — kötelezővé válik a tompított fény nappali haszná­lata, ezt közlekedésbiztonsági megfontelások indokolják, A taxisokat érinti az a rém delkezéSi hogy kizárólag utassal és a tömegközleke­dést nem akadályozva igénybe vehetik majd a bus- zsávot is. Az államtitkár eh mondta: a szabályokat be nem tartó gépjárművezetőket immár egyértelmű rendszabá­lyok sújtják, hiszen januártól ténylegesen is megkezdődött az utánképzési rendszer. Utánképzésben részesül min­den olyan gépjárművezető, akinek visszavonták a jogosít­ványát, vagy két éven belül háromnál több szabálysértési eljárást kezdeményeztek el­lene. Gyurkovics Sándor el­mondta: ajánlatos a törvény teljes szigorával fellépni, ugyanis a közlekedési morál területén nem állunk jól. ÚJ JUGOSZLÁVIA SZÜLETIK A titóista köztársaság 1945. november 29. — Az alkotmányozó nemzetgyűlés (skupstina) nyilatkozatában el­törölte a királyságot, és az or­szágot Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággá nyilvání­totta. Ennek tagköztársaságai: Szerbia (Vajdaság autonóm tartománnyal és Koszovo au­tonóm területtel), Horvátor­szág, Szlovénia, Bosz­nia-Hercegovina, Macedónia és Crna Gora (Montenegro). 1946. január 31. — Kihirdet­ték az új alkotmányt. 1946. december 5. — Meg­kezdődtek az államosítások. 1946. február 1. — Tito ve­zetésével megalakult az új kormány a népfronthoz tar­tozó politikai pártok által dele­gált tagokból. 1947. február 10. — Az Olaszországgal kötött párizsi békeszerződés értelmében Jugoszláviához került Isztria nagy része és Zára. Trieszt szabad város Jett. (Lényegé­ben az 1919-es jugoszláv ha­tárokat állították vissza.) 1948. június 20-22. — Az év folyamán kiéleződött a vi­szony egyrészről Jugoszlávia, másrészről a Szovjetunió és a szocialista országok között. Az addig belgrádi székhelyű Kominform elítélte Tito „el­hajló” politikáját, és központját Prágába tette át. Fokozatosan megszakadtak a jugoszláv po­litikai, később a gazdasági kapcsolatok a szocialista or­szágokkal, és Jugoszlávia Nyugat felé fordult gazdasági segítségért. 1948. július 21-28. — A kommunista párt 5. kongresz- szusa Belgrádban Titót vá­lasztotta a PB elnökévé és a KB főtitkárává. 1950. június 26. — „Alaptör­vényt” fogadtak el arról, hogy a dolgozói kollektívák önigaz­gatásába kerül a vállalatok vezetése. Bevezették az üzemi tanácsrendszert; a köz­társaságok között és az üze­mekben decentralizálták a gazdasági vezetést, később a bank- és a hitelrendszert. 1952. november 2-7. — A kommunista párt Zágrábban tartott 6. kongresszusa a párt nevét Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségére változtatta. 1953. január 13. — Alkot­mánymódosítást hajtottak végre, Titót államelnökké vá­lasztották. Megalakult a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács mint legfelsőbb kormányszerv Tito elnökletével, és a parla­mentben életre hívták a szö­vetségi és nemzeti tanács mellett a termelők tanácsát is. 1953. március—Gazdasági kapcsolatok létesültek az Eu­rópai Közösségekkel és ren­deződött a viszony a Szovjet­unióval és a szocialista or­szágokkal (1953-54.). 1954. október 5. — Trieszt szabad terület felszámolása után Jugoszlávia megkapta a terület déli részét. 1963. április 7. — Elfogad­ták az „önkormányzat alap­okmányának” nevezett új al­kotmányt, az ország új elne­vezése Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság lett. 1971. június 30. — Az új al­kotmányreform életbe lépésé­vel bevezették a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Elnöksége intézmé­nyét azzal, hogy az egysze­mélyes köztársasági elnöki in­tézmény fennállását Tito sze­mélyéhez kötötték. (E tisztség megüresedésével megszűnik a köztársasági elnöki funkció, és az alkotmány szerint jogait és kötelezettségeit az állam­elnökség veszi át. Ezt a ren­delkezést tartalmazta az 1974-es alkotmány is.) 1974. február 21. — Az el­fogadott új szocialista alkot­mány összefoglalta az öni­gazgatáson alapuló jugoszláv rendszer elveit és a soknem­zetiségű állam föderációs rendszerének modelljét. 1974. május 27-30. — A JKSZ 10. kongresszusa Titót a mandátum korlátozása nél­küli időtartamra a JKSZ elnö­kévé választotta. 1980. május 4. — Meghalt Joszip Broz Tito. Az alkotmá­nyos reform alapján az ország vezetését kollektív elnökség vette át. A hat tagköztársa­ságból és a két autonóm tar­tományból rotáció szerint ke­rül ki az elnök egy-egy évre. P. Z. KÉRDŐJELEK Titok-e az atomtitok? Sokan aggódnak, hogy a Szovjetunió felbomlásával szabad prédává válik az a szellemi vagyon, amelyet a szovjet atomtu­domány az elmúlt évtizedekben felhalmozott. Félő, hogy a bi­zonytalan belső helyzet és az igen nehéz megélhetés miatt mind több atomtudós hagyja ei Moszkvát és más városok kuta­tóintézeteit, áttelepülvén valamelyik gazdag ázsiai, afrikai,la­tin-amerikai országba. Van alapja az aggodalomnak? Feltétlenül. Itt ugyanis nem­csak szellemi export-import ügyletről van szó, hanem a világ biztonsága szempontjából igen veszélyes folyamatokról: to­vább terjedhet az atomfegyvergyártás tudománya. Bár ma már nemzetközileg elég sokat tudnak az atomtitokról, de ha ennek avatott Ismerőit azok alkalmazzák, akiknek eltökéltségük és pénzük van e titok katonai természetű hasznosítására, akkor veszélyesen bővülhet az államok atomarzenálja. Ez a nemkí* vánatos Jelenség pedig éppen ellentétes az atomleszerelés igen ígéretes folyamatával. Ml a megoldás? Legfőképpen az, hogy a Független Államok Közösségének minden szempontból kellő „megtartó ereje” le­gyen, tehát e térén is megőrizze szellemi vagyonát. Nem ke­vésbé fontos, hogy a nagyhatalmak erősítsék meg elkötele­zettségüket az atomsorompó-megállapodás iránt, vagyis ves­senek gátat az atomfegyverek terjedésének. S végül hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt kell tartani az atomkutatásokat,-fej­lesztéseket, -gyártó kapacitásokat, elejét véve a békét fenye­gető tendenciáknak. Stílusosan szólva: ne robbanjon ezernyi részre a hajdani szovjet atomtitkok tárai P. T. Menekülők Kárpátaljáról A Kárpátaljai Magyar Kultu­rális Szövetség elnöksége mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a kárpátaljai magyarok — főleg az értelmiség — kivándorlása. 1991-ben például mintegy 800-an választották a külföldi létbizonytalanság göröngyös útját. Távozásukkal egyrészt ismét egy falunyi néppel, kis magyar közösséggel lettünk szegényebbek, nemzetiségi közösségeink gyengültek meg. Másrészt a nagyszám­ban áttelepülők a magyar tár­sadalomban is feszültségeket okoznak — hangzik a szövet­ség elnökségének állásfogla­lása. — A jelentős embervesz­teség tovább mélyíti Kárpát­alja magyarlakta települései­nek társadalmi válságát. Bűnözés Albániában Viharos ütemben növekszik a bűnözés Albániában: rend­őrségi adatok szerint 1991-ben több mint három­szor annyi súlyos bűncselek­ményt — gyilkosságot, rablást és lopást — követtek el az or­szágban, mint 1990-ben. Ezen belül gyilkossági rekord született, kétszázan vesztet­ték életüket erőszakos mó­don. Mindennapossá vált az üzletek kifosztása, a külföldi gépkocsik elleni támadások, virágzik a korrupció. Ellenzéki körök a vezetést hibáztatják; véleményük sze­rint a hatalmon maradt kom­munisták semmit sem tesznek a helyzet javítására, s a rend­őrség állománya és felfogása is változatlan. A Rilindja De- mokratike című ellenzéki lap szerint tavaly 154 rendőrtisz­tet és 517 közrendőrt bocsá­tottak el korrupció miatt. A rendőrök ezzel szemben szörnyű leterheltségre és lét­számhiányra panaszkodnak — ennek egyik oka, hogy az állománynak mintegy 60 szá­zaléka az üzleteket és közin­tézményeket őrzi. Vilson Ahmeti miniszterel­nök egy Tiranában a héten megrendezett rendőrtiszti gyű­lésen figyelmeztetett: a kö­zelgő, március 1-jére kiírt vá­lasztások még sürgetőbbé te­szik a bűnözés elleni harc erősítését. Fadil Canaj közbiz­tonsági miniszterhelyettes szerint az országban kialakult labilis politikai és gazdasági helyzet a szervezett bűnözés megjelenésével fenyeget. A választások idején gyilkossá­goktól is tartani kell. KÉT FÉRFI EGY ESET Castro és Mandela könyve Különös könyv jelent meg az amerikai könyvpiacon, Fi­del Castro és Nelson Mandela közös műve, amelynek al­címe: „Dél-Afrika és Kuba a mai világban”. Könyvet persze mindenről szabad — és lehet — írni. De Dél-Afrika és Kuba, így együtt? Mi a közös bennük? Elég egy futó pillantást vetni a különbségekre: ezek domi­nálnak, nem a hasonlóságok. Az egyik minden szempont­ból jellegzetesen afrikai, a másik karibi közegben van. Kubában hagyományos a faji tolerancia, a Dél-Afrikai Köz­társaság alapvető dilemmája ennek ellenkezője, az apart­heid súlyos öröksége. Kuba koldusszegény, Dél-Afrika a földkerekség egyik leggazdagabb állama. Az egyikben a fantasztikus életszínvonal-különbség a fe­szültség egyik fő forrása, a másikban szinte minden ré­tegre jellemző az anyagi lehe­tőségek hiánya, a primitív egyenlősdi. Az egyikben éppen lazulnak a diktatúra abroncsai, a má­sikban épp az ellenkezője igaz. A közös nevező inkább a szerzőkben, mint országaik­ban lelhető fel. Dr. Allan Boe­sak lelkész, Mandela egyik társa az Afrikai Nemzeti Kong­resszus vezérkarában egy fokvárosi lapnak adott nyilat­kozatában azt mondta, hogy a két szerzőt „egy bukott ideoló­gia bilincsei” fűzik össze. F‘. W. Klerk, a Dél-Afrikai Köztár­saság elnöke, akit bátor politi­kai nyitányáért a világsajtó „af­rikai Gorbacsovnak” nevez, így fogalmazott: „Ahányszor Mandela átöleli Castrót, Arafa- tot vagy Kadhafi ezredest, újabb nehézségeket okoz az országnak”... Annak az ideológiának az alapján, amely az egykori ide­alista, Castro Kubáját a mai szakadékba taszította. Ha Mandela nem tanul szerző­társa életútjából, szembe kell néznie a lehetőséggel, hogy hiába töltött 28 évet a rács mögött... Ez a különös könyv legfőbb tanulsága. Ferenczy-Europress Engedménnyel — tavaszra! A Somogy Áruház konfekcióosztálya nagy árengedménnyel kínál női és bakfisaljakat (alkalmi mini, szövet- és alkalmi selyemmodellek) 640—1690 Ft-ig, női és bakfisblúzokat (délutáni, alkalmi blúzok és tunikák) 790—1450 Ft-ig — amíg a készlet tart! (209619)

Next

/
Thumbnails
Contents