Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

1992. január 10., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 mmi rtT« kTjvi ji »fl * í Csoda Kaposváron Kaposcukor-Bp. Tungsram 108-102 (54-43) Kaposvár, városi sportcsar­nok, 1100 néző. V.: dr. Valo- vits, Szilvássy. Kaposcukor: Vojvoda (10), Venclovas (31), Grigas (12/6), Kovács (5/3), Bognár (15). Csere: Nagy L. (17/9), Nagy I. (11/3), Kis S. (4), Stettner (3). Edző: Simon Károly. Tungsram: Koubek (2), Brooks (16/3), Karagits (14), Mihály (9), Szabó (4). Csere: Túrosán (30/12), Pólik (7), Nagy Z. (18/6), Knézy (2). Edző: dr. Tóth Lajos, Zsoldos András. Vendégvezetéssel indult a találkozó, a kaposvári játéko­sok kissé megilletődöttnek lát­szottak. A 2. percben a Tungs­ram egyik ásza, az amerikai Koubek megsérült, s nem tudta folytatni a játékot. Öt perc után Simon edző időt kért, ami után sorozatban nyolc pontot szerezve fordított a Kaposcukor. Fej-fej mellett haladt a két együttes, majd a félidő vége előtt sikerült el­húzni a hazaiaknak. Különö­sen Kovács László volt ele­mében, aki mellett az amerikai irányító Brooks csak a labdát kereshette. A második félidő 4. percé­ben már 19 pontra nőtt a kü­lönbség. Ezután azonban a já­tékvezetők percei következ­tek. Kipontozták Vojvodát (a Tungsram palánk alatt), Ko­vácsot (nála volt a labda), va­lamint Kist, és ehhez mind­össze három percre volt szük­ségük. Ezalatt hét pontra zár­kózott fel a fővárosi gárda. Bognárral szemben kosár­szerzés közben szabálytalan­kodtak, mégis ő kapott techni­kait. Egy perc múlva még egyet, amivel ő is elhagyni kényszerült a pályát. Négy egymás utáni büntetővel fordí­tott a Tungsram, s eldőltnek látszott a mérkőzés. A Kaposcukor-játékosok azonban nem adták fel. Újra egyenlítettek, majd a közön­ség fergeteges biztatása mel­lett a vezetést is átvették. Ki­tűnően játszott a két litván és a két Nagy, de Stettner is re­mekül megállta a helyét. Ti­zennégy pont előnnyel kezd­ték az utolsó másfél percet, s ezt már nem lehetett behozni. Valamennyi hazai játékos dicséretet érdemel a nyolc közé jutásért, ahol a ZTE lesz a következő ellenfél. (Kele) Öt NB l-es csapatunk rajtra kész Csak alig másfél hét telt el az új esztendőből, öt NB l-es csapatunk azonban már ezen a hét végén újra harcba indul a bajnoki pontokért. A sort már ma a Kaposvári Tungsram csapata megnyitja; őket a Kaposcukor kosarasai és a So­mogy SC követi szombaton, míg vasárnap a Kaposvári Épí­tők SC és a Kaposvári Honvéd lép elő főszereplővé. Mai számunkban a három röplabdacsapat házatáján történt ér­dekességekről, változásokról adunk rövid körképet. Kaposvári Tungsram: siralmas ősz után csak jobb tavaszi folytatás jöhet (Fotó: Kovács Tibor) Szerencsét hoz-e a 13-as? Nemcsak a kötelező udva­riasság miatt kezdjük a sort a hölgyekkel, hanem azért (is), mert valamennyi somogyi NB l-es csapatunk közül ők lép­nek legelőször pályára az új évben bajnoki találkozón. Mi­tagadás, igencsak ritka széri­ával „lepte meg" híveit a Tungsram, bár nagyon való­színű, hogy erről szívesen le­mondtak volna; az eddig sorra került 12 mérkőzésen ugyanis még egyetlen alkalommal sem sikerült nyernie a kaposvári együttesnek! Erre sem igen volt még példa az elmúlt években Somogy sporttörté­netében.... A ritka balul sike­rült őszi bajnoki sorozat után felüdülést jelentett az együttes országos ifjúsági kupában el­ért sikere (a Kaposvári Tungs­ram fiataljai múltkori ezüstér­mük után most bronzérmesek lettek). Nem véletlenül je­gyezte meg némi iróniával Simonné Kutas Zita edző: úgy látszik, nekünk nem ebben a bajnokságban kellene szere­pelnünk... A sikeresen megvívott or­szágos ifjúsági kupa (amelyet a karácsony előtti napokban rendeztek meg) után néhány nap pihenőt kaptak a játéko­sok, hogy aztán már decem­ber 30-án újra edzésbe állja­nak. Egyedül csak január leg­első napján nem tartott trénin­get Simonné. Némi bizakodásra adhat okot, hogy a sérültek — Varga K., Barta és Lentai — felépül­tek, s most már teljes értékű edzésmunkát végezhetnek. Rajtuk kívül még heten — Gosztonyi, Sántosiné. Zala- vári, Tuba, Csepregi, Ónodi és Gelle P. — alkotja a Tungsram 10-es keretét. A rosszul sikerült ősz elle­nére — éppen az OIK-on szerzett bronzérem miatt — sincs siralomházi hangulat a Tungsram csapatában. Azt mondják, egyszer minden rossz sorozatnak vége sza­kad. Mindenesetre most pén­teken itt a nagy lehetőség. A kaposvári gárda ahhoz a Ganz Danubiushoz utazik, amely szintén nem büszkél­kedhet az idei bajnokságban falrengető eredményekkel (igaz, ők azért néhány győ­zelmet — többek között épp a Tungsram ellen is — már el­könyvelhettek...). A Tungsram további sorsolása is olyan, amely némi reményt adhat. Kaposváron fogadják a Deb­receni VSC, majd a Jászberé­nyi Lehel SC csapatát, ezután pedig Szolnokra utaznak. Ezek mind olyan együttesek, amelyek ellen — már ha per­sze sikerül öszekapnia magát a társaságnak — lehet keres­nivalója Varga Katiéknak. Azaz még korántsincs minden veszve. Megőrizni az első helyet Utcahossznyi (három pont) előnnyel várja a folytatást a Kaposvári Somogy SC csa­pata. Bár meglehetősen régen — több mint egy hónapja — lépett utoljára pályára bajnoki mérkőzésen a csapat, a játé­kosok megpróbálták átmen­teni jó formájukat a folytatásra is. Éppen ezért nem álltak le; az ünnepek alatt is szerepelt — igaz, könnyített — edzés Demeterék programjában, s ezt szolgálta a decemberi ro­mániai „kiruccanás” is Nicolae Bürüs egykori csapatához, a Pietra Neamthoz. A jó hangu­latot csak fokozta, hogy Kán­tor Sándort megválasztották 1991 legjobb magyar röplab- dásának. (Csak zárójelben je­gyezzük meg: az lett volna az igazi meglepetés, ha más viszi el a pálmát...) S persze az sem mellékes, hogy végre — legalábbis úgy tűnik — ha na­gyon nehezen is, de szeren­csére kezd „egyenesbe” jönni az egyesület. Mint írtuk, remek a hangulat az együttesnél, ez azonban közel sem jelenti azt, hogy el- bizakodottak lennének a fiúk. Hiszen jól emlékszünk még a két évvel ezelőtti esetre, ami­kor a legjobb négy közé jutá­sért az abszolút esélytelennek ítélt Kecskeméti SC ütötte el — épp hazai pályán — a ka­posvári együttest... A keretben nincs sérült, mindenki bizakodva várja a rajtot. Kántor, Demeter, Mé­száros, Pásztor, Czotter, Ftadó, Vörös, Stefik és a két idegenlégiós, Luksys és Bürüs újfent bizonyítani szeretne, (iKántor és Stefik egyébként még 1991 legutolsó napján is szem előtt volt, hiszen ők Laszczik Ivánéknál töltötték a szilvesztert. A hozzánk eljutott információk szerint ugyancsak remek volt náluk a hangulat...) Egyedül csak az jelent némi gondot, hogy Luksys a terve­zettnél később, csak január hatodikén csatlakozhatott tár­saihoz. Ő még decemberben hazautazott Vilniusba, hogy kivizsgáltassa magát. Már ja­nuár első napjaiban szeretett volna visszajönni csapatához, a határon azonban „fenn­akadt”. Végül a litván sportmi­nisztérium közbenjárása kel­lett ahhoz, hogy újra elfoglal­hassa helyét a kaposvári együttesben. Kántoréknak egyértelmű a célja: az alapbajnokságban megőrizni első helyüket. Laszczik Iván edző nem tit­kolja: csapatával már a min­dent eldöntő rájátszásra ké­szülnek. Hiszen a Somogy SC a bajnokság befejezését köve­tően is azt a helyet szeretné elfoglalni, amelyen most talál­ható... Ehhez azonban még sok „apró” lépésre, sikerre van szükség. Most szombaton például annak a Csepelnek az otthonában kell bizonyítani, amely az egyik „mumusa” a Somogy SC-nek. Igaz, jelen­leg csak a hatodik-hetedik he­lyen állnak, de ez még vélet­lenül se tévesszen meg sen­kit. Tavaly a bajnoki döntőbe jutásért „élet-halál” harcot ví­vott egymással a két együttes, s a mostani pontvadászatban is csak öt jászmában dőlt el a mérkőzés sdrsa. Ennek elle­nére a kaposvári játékosok váltig állítják, hogy győztesen térnek majd haza szombaton Csepelről (is). Példátlan sérüléshullám Január 3-án állt _ újból edzésbe a Kaposvári Építők SC csapata. Szó mi szó, a legelső edzésen nemigen le­hetett volna kirakni a telt ház táblát, hiszen épphogy egy csapatravalónyian jöttek ösz- sze. Persze, amilyen példa nélküli sérüléshullám érte az ősszel a csapatot, még ez a szám is nagynak látszik. Elő­ször az ifjúsági válogatott, nagy jövő előtt álló Zarka, majd Erdei, aztán Porkoláb, Kiss Z., Bozóki és Tóth Gy. esett ki hosszabb időre. Ráa­dásul most szerdán a MALÉV elleni edzőmérkőzésen Búzás is kidőlt a sorból. Mint mondta Török Tamás, több mint két évtizedes sportpályafutása alatt még sohasem találkozott ehhez hasonló példátlan eset­tel. Lassan már az lesz igazi szenzáció, ha az idén akad egyáltalán olyan Építők-játé- kos, aki átvészeli sérülés nél­kül ezt a bajnokságot... De hogy teljes legyen Kozma Györgyné edző boldogsága, Jezeri egyetemi vizsgái miatt volt kénytelen kihagyni edzé­seket, Zarka pedig — aki Bar­celonában a tornagyőztes magyar ifjúsági válogatott tag­jaként lépett pályára — csak egy-két napja csatlakozott új­ból társaihoz. Bár ugyan 11 játékosból áll az Építők SC kerete, ez még korántsem jelenti azt, hogy va­lamennyien hadrafoghatók is lennének. Törökre, Jezerire, Szabóra, Kadlicskóra, Zár­kára, Erdeire és Bozókira számíthat Kozmáné. Kiss Z. és Porkoláb még mindig nem teljesen egészséges, Tóth Gy.-nek pedig csak a napok­ban került le a gipszcsizma a lábáról. Az ő játékára — akár­csak Búzáséra — sajnos még hosszú ideig nem lehet számí­tani. Most vasárnap a „B”-cso- port éllovasa, a Szolnoki Ve­gyiművek SÉ látogat el Ka­posvárra. Az előzmények is­meretében az együttesnek nem lehetnek vérmes remé­nyei; csupán a tisztes helytál­lásban bíznak Törökék. (Szol­nokon sima 3-0 arányú hazai győzelem született). A követ­kező mérkőzéseket azonban — a magyar ifjúsági váloga­tott, a Tatabányai DRC (mind­kettő idegenben), illetve a Komplex SE (otthon) ellenit — jó lenne „hozni”. Mondjuk és ír­juk ezt annak ellenére, hogy az első körben az ifjúsági vá­logatott és a Komplex SE is legyőzte az Építők gárdáját. Kozma Györgyné csapata a tavalyi helyezését — akkor a 13. helyet szerezték meg — szeretné az idén is megismé­telni. (Holnapi számunkban a Kaposcukor SE-ről és a Ka­posvári Honvédről szóló „han­gulatjelentésünket’’ olvashat­ják.) Fenyő Gábor Ne a kapitány keresse a jelölteket Csütörtökön nagy érdeklő­dés kísérte a magyar futballvá­logatott romániai magyar szö­vetségi kapitányának, Jenei Imrének a „székfoglalóját”. Az 54 esztendős szakvezető, a Steaua Bucuresti és a román nemzeti együttes volt mestere a Hotel Békében találkozott a honi sportsajtó képviselőivel. A szimpatikus ember be­nyomását keltő nagyváradi mester nem sok szót fecsérelt tervei vázolására. Azonnal át­adta a terepet a kérdéseknek. A sajátos hangulatú kér- dezz-felelekből kiderült: feb­ruár első napján veszi át hiva­talát. Persze addig is tájéko­zódik, hiszen a magyar élvo­nalat alaposan igyekszik majd feltérképezni. Kiderült: február 17-ikén lesz az a budapesti, a vb-selejtező csoportmérkőzé­seket egyeztető megbeszélés, amelyen a magyar főváros vendége lesz a Független Ál­lamok Közössége, Jugoszlá­via, Görögország, Izland és Luxemburg (tehát leendő vb-ellenfeleink) szövetségei­nek tárgyaló delegációja. íme, egy csokorra való az érdekesebb kérdések és vála­szok közüli — Kedd óta tartózkodik magyar földön. Ez idő alatt mi­ről tárgyalt az MLSZ-szel? — Jószerével mindenről. A szakmai egyeztetés mellett magánéletemről, az „átállás” teendőiről, s arról, miként tu­dom a lehető legsietősebben meglátogatni az NB l-es klu­bokat. Hiszen kevés az idő, a vb-kvalifikációk időrendjének meghatározása előtt tudni szeretném, mit is ér a honi futball. — Mészöly Kálmán volt ka­pitány most éppen idehaza tartózkodik. Gondolt-e arra, hogy eszmecserét folytasson vele? — Igen, már persze amennyiben lehetséges. Min­den olyan szakember véle­ménye, helyzetelemzése ér­dekel, aki nálam alaposabb ismerője a magyar labdarú­gásnak. — Ön romániai szakvezetői ténykedése idején vélhetően központosítottabb sportirányí­táshoz szokott. Talán annak is köszönhető, hogy hangos si­kereket ért el a múltban. Ma­gyarországon a kisebb köz- pontosítás miatt esetleg keve­sebb ígéret van a sikerre? — Kétlem, hogy irányítási modellek határoznának arról, hogy egy futballválogatott eredményesen játszik-e vagy sem. Őszintén hinni kell a si­kerben, keményen megdol­gozni azért, és a közös ered­mények elérése érdekében összefogni mindazoknak, akiknek közük van a futball­hoz. — Ellentmondó hírek szól­tak arról, hogy egy, avagy két és fél éven keresztül lesz kapi­tány Magyarországon. — Hadd nyugtassam meg Önöket: az 1994-es, Egyesült Államokban sorra kerülő vb-döntő végéig van érvényes szerződésem. — Miként értékeli azt, ha a Pontosítás Téves információ miatt január 4-ei számunkban helytelenül je­lent meg a szilveszteri siófoki fu­tóverseny női győztesének a neve. A városi sportnapok kere­tében rendezett futást a höl­gyeknél Tóth Mónika nyerte. sajtó esetleg túl „harciasán" ítéli meg a magyar futballt, a válogatottat? — Az újságírók írnak, az edzők (köztük én is) dolgoz­nak. Szeretném remélni, hogy a magyar sportsajtó is a sike­rekért van, azért fáradozik. El­végre közös az érdek. Ta­pasztalatom szerint az előle­gezett bizalom igen sokat számít. — Tulajdonképpen miért vállalta el ezt a munkát? — Mert magyar ember va­gyok, és hiszek abban, hogy tudok segíteni. Izgat a feladat. És mert bíznak bennem. — A válogatott futballisták premizálására van-e már va­lamilyen elképzelése? — Erről még tárgyalnom kell az MLSZ tisztségviselőivel is. De alapelvem, hogy a lab­darúgót jól meg kell fizetni! — A magyar futballban va­lahogyan nem olyan szívesen veszik figyelembe a váloga­tásnál a vidéki labdarúgókat. Ön milyen elveket vall e té­ren? — Ne a kapitány keresse a jelölteket! A játékosok érezzék át, micsoda megtiszteltetés a nemzeti színeket viselni. Le­gyenek állandóan jó formá­ban. Belső kényszerből fakad­jon az, hogy egy országért te­hetnek meg mindent. Alapel­vem: egy edző legfeljebb két poszton hibázhat. Azaz, ha már három helyen van egy mérkőzésen gyenge pont, az bizony sok! — Nem is olyan régen amo­lyan „szedett-vedett” csapattal közép-amerikai túrán járt a magyar válogatott. Csakis a dollárösszegek megszerzésé­ért — s közben egy „kicsit” le­járatta magát a magyar fut­ball... Erről mi a véleménye? — Ez a múlt, erről hadd ne formáljak véleményt. — A magyar edzők és az Ön jövőbeni viszonya? — Kérem, segítsenek, mert ők is a labdarúgásból élnek meg. A motiváltság közös. Nem szeretném, ha bizonyos klubérdekből nem bocsátaná- nak rendelkezésemre játé­kost. Szerintem egy klub is büszke lehet, ha sok váloga­tottat ad. Romániában az egyesületi edzők anyagilag érdekeltek abban, hogy a vá­logatott is jól szerepeljen. — Általánosan hogyan jel­lemezné a labdarúgást? — A megnevezésében is benne van: játék. Labdajáték. Ars poeticám: a győzelmet csakis a győzelem eredmé­nyezi, vagyis egyik siker hozza a másikat. Jenei Imre naprakész in­formációkat kíván kapni a lé­giósokról. Vallja: azért vették meg őket az országhatáron túli csapatok, mert tudásuk arra jogosította őket. Nála te­hát nincs „légiós - hazai játé­kos” konfliktus. Az itthon ját­szókat úgy is tervezi ellenő­rizni, hogy kéthetenként bő keretet von össze. Két csa­patra oszolva játszanak egy­mással az NB l-esek; ez is kellő formaellenőrzési lehető­ség. Sportműsor PÉNTEK Röplabda NB I, női „Alcsoport: Ganz Danu- bius-Kaposvári Tungsram. Budapest, 16.30 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents