Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-10 / 289. szám

1991 december 10., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5

Nagyapáink cukrászai, mézeskalácsosai Somogybán

A 85 éve alakult Budapesti Cukrász és Mézeskalács Ipartestület sok jelentős rendezvénnyel, hasznos kezdeményezéssel örvendeztette meg tagjait. Kongresszust szerveztek, melyen tudományos és népszerű, szabadegyetemszerű előadások hangzottak el. Nemzetközi sütő-, cukrász- és rokonipari kiállításokat rendeztek, melyekhez mutatós katalógusok készültek. Évkönyveket adtak ki, tanulmányi és tapasztalatcsere-kirándulásokat szerveztek Magyarország különböző helyeire és külföldre is. Részt vettek a hazai és nemzetközi szakmai kiállításokon, vásárokon. Tavaszi, nyári és farsangi báljaik, műsoros rendezvényeik, zenei és művészeti estjeik rangos, megbecsült társadalmi eseménynek számítottak.

o

Megtiszteltetésnek számított, ilyenre nem szakmabéliek meghívót kapni. Nemritkán különleges kidolgozású, anyagú — például selyemre, bőrre, különleges pergamenre — nyomott meghívóik mindmáig a gyűjtők becsült és keresett darabjai közé tartoznak. Meg kell még emlékezni Dalkörükről, annak Európa-szerte rendezett szép hangversenyeiről, és sok értékes díjukról, mely a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum állandó kiállításán két vitrint tölt meg mutatós darabjaival.

Negyedszázados működésük után, a jubileumi rendezvények kapcsán kis példányszámban közreadták nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki cukrászok és mézeskalá- csosok listáját. Ez az ipar, szakma és művelődéstörténeti kuriózum megőrizte számunkra az akkor jegyzett somogyi mestereket is. A névsor

történeti értékű dokumentumként, helytörténeti forrásként egyaránt számottevő.

Nézzük a 60 évvel ezelőtti somogyi kitűnőségket ábécérendben: Andocson Rózsa Imre volt cukrászmester, Ács István, Dani Sándor és Petrás István pedig jól kereső mé- zeskalácsos. Á balatonboglári cukrászt Ruszka Bélának hívták. Táltos Sándor mézeska- lácsos Babócsát tette híressé, Balatonlellét pedig Ruff János cukrász. Barcson három cukrász tevékenykedett és tisztes polgári jólétet tudott teremteni munkájából. Ezek: Kajdy István, Morell István és Takács Sándor. Csurgón a két cukrász — Molnár János és Petri Viktor—mellettValentlmremé- zeskalácsos is eredményesen tevékenykedett. Kaposváron Hivatal Károly, Magyar Lajos, ifjú Magyar Lajos és Magyar Lajosné, Rofrics Kálmán és özvegy Ulrich Nándorné voltak a tisztességes és megbecsült cukrászipar képviselői, míg Gingli Ferenc, Sőtényi György, Szűcs Pál és fia, valamint Tóth Imre sütötték a búcsúkon, vásárokon oly népszerű kaposi mézeskalácsot. Kadarkúton Móring Kázmér cukrász jeleskedett, Kutason Hock János. Marcali is el tudott tartani három mestert: Borhegyi Lajos és Gömbös István cukrászt, Csollán János mézeskalácsost. Nagyatádon Gáspár Lajos cukrászt és Bárány "Gáspár mézeskalácsost találjuk. Nagybajom cukrászát is Gingli Ferencnek hívták, Somogyszilé Csonka Vil- mosné volt. Utóbbi helyről Császka Béla és Reinwald Imre mézeskalácsos emléke maradt ránk. Szülök sem csak a dohányáról, hanem Kutro- vácz Ferenc süteményeiről is híresedett. Szöllősgyörökön Ottrukács György, Tabon Abe- lesz István és Ziegler Dezső cukrászkodott.

A nemrég előkerült jeles dokumentumot vizsgálva, és más megyékkel összehasonlítva, Somogy majd háromszor olyan édesszájú volt az ott dolgozó mesterek száma alapján, mint a többiek! És nem ismerjük hozzá a 60 év előtti fagylaltosok listáját, és a vendéglők, szállodák édességmíves mestereinek neveit sem!

Vajon a néhány mézeskalácsos műhely tárgyi darabjai, dokumentumai mellett hány mester és üzlet emlékét őrzi az utókornak a kaposvári múzeum? Bizonyára akad még a leszármazottak, örökösök birtokában egy-egy régi, emblémás (névvel is ellátott) evőeszköz, tényér, szalvéta, díszdoboz, zacskó, melyek megérdemlik az őrzést. Régi füzetekben, kallódó papírlapokon bizonyára akad egykorvolt megyei hírességek, tegnapelőtti mesterek ked- velte-készítette sütemény-, édesség-recept, melyek újra-felfedezésre, népszerűsítésre számíthatnak. Az uniformizált cukrászdái kínálat után a mai igényes és hagyományőrző mesterek ilyenek bevezetésével, megkedvelte- tésével frissíthetik üzletüket, kínálatukat vonzóbbá tehetik.

©

Befejezésül a krónikás gonoszkodó megjegyzése kívánkozik: az elmúlt nyáron megkérdeztem egy ismert somogyi idegenforgalommal foglalkozó szakembert, hol kaphatnék hasonló és mai listát összehasonlításul a 60 évvel ezelőttihez. Nem tudott válaszolni. És arra sem, hogy napjainkban hány ajánlható (már olyan, akitől venni és enni egyformán érdemes) cukrász-mézeskalácsos él és dolgozik a megyében...

Draveczky Balázs

Talán igazságtalanság, de tény: Rajhona Ádám — a többi között Timár Péter Egészséges erotikájának főszerepében — több százezerrel nagyobb közönséget hódított meg a vászonról, mint kedvenc színpadi szerepeiben együttvéve. Rajhona, aki jelenleg a kecskeméti Katona József Színházban Molnár Ferenc Testőrének címszerepét alakítja, az új színházi évadra is forgatásokról érkezett.

— Akik a hetvenes évek eleje óta készült, több mint félszáz hazai mozi- és tévéfilmből, legszatirikusabb rendezőink (Bacsó, Timár Péter) munkáiból jellegzetes humoráról, iróniájáról ismerik, azoknak bizonyára meglepő, hogy „kiemelkedő jellemábrázolóként” és „elsősorban drámai hősként” jegyzik a lexikonok.

— Filmben valóban nem játszottam ebben a szerepkörben, de a színpadon egy időszakban — a Temesvári Állami Színházban, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházban — annál inkább. Ez a korszakom Csehov Ivanovjá- val ért véget. Úgy gondolom, a hősi szerepek mindenképpen egy bizonyos korhoz illenek. Ha valaki nem tud idejében lemondani ezekről, gyakran szerencsétlenül jár, mert nem tanulja meg a színjátszás másféle elemeit.

— A groteszk iránti érzékenység azért mégis inkább alkati adottság.

— Szerintem a drámai hős is lehet vérbő humorú, de az bizonyos, mindenképpen okosnak kell lennie, hogy a megfelelő pillanatban tudjon váltani. Ami engem illet, egyszerre csak észrevettem: kezdem jól érezni magam azokban a karakterszerepekben, amelyeket már „hősi” korszakomban is irigyeltem. (Gothár

Pétertől kaptam a legelső ilyen megbízást.) És fürödtem, lubickoltam új lehetőségeimben. Aztán kísérteni kezdett a skatulyázás veszélye. Sorra jöttek a gonosz, intrikus karakterfigurák, amelyek egyébként remek, sok örömet jelentő szerepeim voltak.

— A hatásos, negatív szerepekre talán még fogékonyabb a közönség.

— Ettől azért ravaszabb a dolog, ugyanis rossz emberré való beazonosításom manapság éppúgy megtörténik, mint a mozis hőskorban. Ezért némiképp kárpótol, hogy a negatív figurák szinte kivétel nélkül kidolgozottabbak, plasztiku- sabbak. De ha nagyon sokáig csak ebben a körben mozog az ember, nagyon sokat ronthat a munkamódszerén, mert eleve másként lát egy szerep fölépítéséhez. Ha például Molnár Ferenc kissé önző, kissé ripacs testőrét első xieki- futásból kinevetem, ennek az alapjában véve ártatlan embernek „alávágok”, alákérdezek, akkor kipukkan, megsemmisül. Muszáj kicsit elegánsnak, naivnak, álravasznak látszani. A helyes arányok eltalálása így még izgalmasabb feladat. Mert ha — Ge- othe szavaival — a stílus az ember, akkor Molnár Ferenc nagyon nagy ember. Legjobb darabjai olyan rendkívüli stílusérzékenységgel és olyan pontosan vannak megírva, hogy egyáltalán nem csoda, ha olyan gyarkan megbuknak.

Ha kontárnak bizonyul bennük az ember, a darabok kiRajhona Ádám A testőr címszerepében

végzik, a mondatok megölik.

— Van, akit igen?

— Nem tudom. Annak idején nagyon szerettem az angol „Dühös fiatalok” színpadát, és az abszurdot, aminek az előadásához itthon soha nem értettünk. Behozhatatlan hátrány, hogy nem tudtuk idejében eljátszani ezeket a műveket, mert így egy színházi tapasztalattal kevesebbek vagyunk. Aki ma Angliában Hamletet játszik, az biztosan eljátszotta már Godot-t.

— A kortárs drámairodalom ugyancsak kimaradt a repertoárból.

— Jó volna végre kortárs színházat csinálni. Ez az utóbbi időben az egyik legnagyobb csalódásom. Azt hittem, a rendszerváltás kezdetén, végre előkerül az összes fióknak írt színdarab. Azóta kiderült; ez hiú remény. A fiókban (szinte) semmi sem volt. Eörsi talán a kivételek egyike, akinek tavaly Veszprémben Párbaj egy tisztáson című darabját vittük színre ősbemutatóként. Közismert tény, hogy ez a hiány nemcsak a drámairodalomban ilyen látványos. Egyetlen területen sem látom, hogy fölszegné végre a fejét a kultúra. És nemcsak azért, mert nem kap támogatást, s nincs benne akarat, hanem mert nincs is mitől fölszegje. Egyszerűen nem születtek meg azok a művek.

K. J.

Sírjaink hol domborulnak?...

E

lmozdult-e a holtpontról a második világháborús magyar hadifoglyok — eltűntek, hősi halottak —, a ömegsírok, a Don-kanyariak, i deportáltak, a politikaiak: a 3ULAG-foglyok több százez- es tömegű áldozatainak igye? Hozzáférhetővé vál- íak-e a felkutatásukhoz nélkü- özhetetlen dokumentumok a Szovjetunióban? Megtudhátják-e még a hoz- átartozók, hogy apjuk, test- árúk hol talált végső nyughe- /et, jeltelenül? Megadhat- jk-e valaha még a végtisz- asséget számukra?

Sok százezer, lehet több lillió magyar embert foglal- oztatnak ezek a kérdések. S gy halvány reménysugárt dó válaszhoz a véletlen jutta- )tt nemrég.

Hadifoglyok felkutatásával gyanis több szervezet, állami ítézmény is foglalkozik a Ma- yar Vöröskereszten kívül, özülük az egyik a Szovjet labok és Kényszermunkások rdekvédelmi Szervezete, a ZORAKÉSZ. Eleinte a ecski Szövetség keretében lunkálkodtak, majd kiválva nállóan törekszenek elérni nyagi-erkölcsi jóvátételt — lár azok részére, akik még etben vannak...

Rózsás János nyugalmazott énzügyi tisztviselő Nagyka- zsán. Egy volt rabtársnőjé- íl gyűjtik az adatokat, és fel- arítő adatlapokat készítenek: tartozik közéjük, ki jogosult vátételre, ki nem? Vele be- álgettem a szervezet mun- isságáról, amikor a Szovje- nióban ismert — s mindeddig változtathatatlan „hitleri csatlós, magyar fasiszta háborús bűnösök” — kategóriával ellentétben egy merőben új álláspont halvány körvonalairól is szó esett.

Rózsás Jánost 18 éves leventeként hurcolták el a Szovjetunióba és 10 év kényszer- munkára Ítélték. Ebből 9 évet töltött el Ukrajna, Észak-Urál, majd Kazahsztán GULAG-jai- ban. Neve e 9 év naplószerű feldolgozása (Keserű ifjúság

l-ll.) révén vált ismertté Magyarországon.

. — A SZORAKÉSZ hány deportáltról, illetve hadifogolyról tud az eddigi kutatások alapján?

— Eddig ismert adatok szerint 1945 tavaszától (kerekítve) mintegy 650 ezer hadifoglyot és kb. 100 ezernyi „ma- lenkij robot”-ra elhurcolt magyar állampolgárt vittek, illetve deportáltak a Szovjetunió hadifogoly- és internáló táboraiba. Ezen belül — hozzávetőleg — majd 100 ezernyi politikai elitéltet, zömében leventéket vittek el a GULAG-okba. ( S összesen mintegy 400 ezren tértek haza!)

— Mi lehet az oka annak, hogy besorozott 15-20 éves magyar fiatalokat, vagyis leventéket, akik jószerével puskaport se szagoltak még, nem

hadifogolyként, hanem súlyos politikai, sőt háborús bűnösként ítélték meg?

— A második világháborús szovjet elhárítás lényegét illetően nem ismerte a magyar levente intézmény mibenlétét. A Levente a Horthy-Magyar- országon 12. évtől kötelező, a katonaságra előkészítő, de nem fegyveres, nem egyenruhás és főleg — ellentétben a németek „Hitler Jugend”-jával — nem politikai szervezet volt. Ez katasztrofális félreértéseket, jóvátehetetlen bűnöket, tömeges népirtást váltott ki a szovjet katonai hatóságok részéről.

A német hadvezetés ugyanis behívatott, és 1944 őszétől, kiképzetlenül tízezrével harcba vetett tizenéves leventéket, akiket, miután fogságba, estek, a fasiszta Hitler Jugend „társszervezete” tagjainak tekintett az NKVD. Az elfogott leventék politikai vádlottként — a hírhedt 58-as pa- ragarafus alapján — 10-15 évet kaptak valamelyik GU- LAG-„szigeten”...

— Hozzávetőleg önnel együtt hányán kerültek haza a szovjet haláltáborokból, s milyen eredményre jutottak a felkutatásukban?

— A csaknem 100 000 magyar politikai elitéit közül hazatértünk (kerekítve) mintegy 3 500-an (!)... Élünk, közülük ma is majd 600-an, és jóvátételre jogosult még 200 özvegy. Lelkiismereti kötelességünk, hogy földerítsünk minden elképzelhető adatot elpusztult rabtársainkról. Hiszen ha mi már nem leszünk, a történészek hiteles tényanyaghoz csak a szovjet levéltárak megnyitásakor juthatnak.

— E téren eddig a szovjet hatóságok elzárkóztak. A nyári puccs leverését követően nincs-e valamilyen változás?

— De, számunkra is meglepő módon, már szeptember utolsó napjaiban megtörténtek az első lépések a szovjetunio- beli kutatások előkészítésére. Én ugyan csak a tolmácsa voltam e tárgyalásoknak, de úgy gondolom, a téma nem titkos és közérdeklődésre tarthat számot. Főleg az idősebbek körében, akik még mindig hazavárják eltűnt hozzátartozóikat. így a legfontosabbakat Önnek elmondom:

Az első és legfontosabb: megnyílnak a szovjet levéltárak. A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Vöröskereszt és a Kárpótlási Hivatal meghívására szeptember 23-28. között egy hetet Budapesten töltött Viktor Nyikolájevics Bondarjev, a moszkvai Központi Állami Levéltár igazgatója. E látogatásra azért kerülhetett sor, mivel a szovjet főhatóságok engedélyezték a levéltárak anyagának nyilvánossá tételét; külföldi kutatóknak az adatgyűjtést. E levéltárak tartják nyilván a második világháborús hadifoglyokra vonatkozó írásokat, iratokat, ide értve a kényszermunkára elhurcolt külföldi állampolgárok iratait is. Tekintettel arra, hogy 40-50 évvel ezelőtti eseményekről van szó, az a nemzedék, amely ebben súlyosan érintett — illetve hozzátartozóik —, belátható időn belül nem élnek már... A lehetőséggel tehát nagyon sürgősen élni kell. Hogy az elesettek, elhunytak hozzátartozói tudomást szerezhessenek titkon még mindig hazavárt szeretteik sorsáról, haláluk körülményeiről, végleges nyughelyükről. Az adatszolgáltatás, adatgyűjtés megvalósításáról legutóbb tárgyalások folytak a Magyar Vöröskereszt főtitkárával, a Kárpótlási Hivatal elnökével, az Új Magyar Levéltár főigazgatójával; az MTA Történettudományi Bizottsága elnökével, a Hadtörténeti Intézet és Levéltár főigazgatójával. A moszkvai levéltár névsorokat, halotti anyakönyvi

adatokat hajlandó rendelkezésre bocsátani és helyszínrajzokat is a katonai temetőkről, az azonosított sírokról.

— Mi történt ezután, illetve mi várható?

— Mindenekelőtt: november második felében Moszkvába utazott a Kárpótlási Hivatal társadalmi kollégiumának elnöke és egy történész, hogy a kutatókra váró feladatokat a helyszínen felmérje.

Tekintettel arra, hogy a magyar neveket, személyi adatokat a nemzeti külön választás nélkül összeállított iratokból csak magyar kutatók gyüjthe- tik ki tévedhetetlenül, ezt a munkát más nem végezheti el.

— Az eredményekről hogyan értesülhetnek a hozzátartozók?

— Ha az adatok részlegesen Magyarországra érkeznek, a hozzátartozók a Magyar Vöröskereszten keresztül tájékoztatást kaphatnak leveleikre — amire eddig se mód, se lehetőség nem volt. Bondarjev úr azt is megemlítette, hogy a németek és japánok a szovjet helyi falusi,- községi tanácsi szervekkel rendbehozatták vagy rendbehozatják a temetőket, emlékműveket állítanak föl.

Ennek ellenében a községeknek anyagi ellenszolgáltatást juttattak. (Hozzájárulásként útépítéshez, középületek emeléséhez.) Ott, ahol a temetőt építkezés vagy egyéb ok miatt felszámolták, a közelben lehetséges emlékművet fölállítani.

Wallinger Endre