Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-09 / 288. szám
1991. december 9., hétfő 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Az emlékezés estje Mozartról , szóban és zenében Büki Ferenc a zeneiskola klarinét szakos növendéke egy Mozart menüettet adott elő Fotó: Kovács Tibor „Ein Wundwerk der Nature”; "a természet csodája” suttogták az ötéves Mozart körül, amikor zongorajátékával elkápráztatta az udvar előkelőségeit. A zseniről, a gyermekkorában már érett muzsikusként számon tartott zeneszerzőről nyilatkoztak így a kortársak Ausztriában és Európa jelentős városaiban; Párizsban, Londonban, Bécsben. 200 év vei később, a halála évfordulóján egy somogyi kisvárosban, Nagyatádon „ jelent meg” a zseni szelleme. Itt emlékeztek az osztrák zeneszerzés hall- hatalanjára, aki muzsikájával a nemzetek fölé nőtt, és akit halála után méltányolt csak igazán az utókor. Wolfgang Amadeus Mozart bizonyára nem sejtette, hogy egy magyar képeslapgyűjtő jóvoltából ismerkedhetnek meg Nagyatád lakói életútjával. A művelődési ház kiállítótermében Sasvári Tiborné képeslapjai rendhagyó módon „szóltak” a muzsikusról. Ahány színes lapocska, annyi Mozart portré rajzolódott ki a szemünk előtt. De láthattuk Munkácsy Mihálynak a Requiem születését megörökítő festményét és kuriózumként hatott a mester utihangszerének megismerése is. A korabeli emlékezetes koncertek egy-egy jelentős állomása és századunk nagy Mozart hangversenyeinek színhelyei ugyancsak megjelentek a képeslapokon. Kened/ Tibor a nagyatádi zeneiskola igazgatójának megnyitója után a népes, főként gyerekekből és fiatal felnőttekből álló közönség a hangverseny- teremben foglalt helyet. Itt ismét a zeneiskola igazgatója állt a közönség elé, hogy a mesterre emlékezzen. Egy vérbeli pedagógus és egy érzékeny művész-tanár kísérte végig Mozart életének legfontosabb állomásait, zenével illusztrálva. Megkapóan vonzó előadása magával ragadta a gyermekközönséget. A felnőtteknek is újdonságként ható életrajzi momentumok felvillantása olyan közelségbe tudta hozni a zeneóriást, hogy annak élménye mélyen beleí- vódott a közönség emlékezetébe. Gyermekkorom jeles énektanárát idézte ez az este. Azt az elhivatott pedagógiai munkát fedeztem fel ismét, amely az értelemre és az érzelemre együttesen hatva alakítja ki a gyermekekben a zenéhez való kötődést. Kenedi Tibor olyan különlegességről is szólt, mint a gramafon ősének számító üvegmalom. Az elmés szerkezet, egy forgó kerékre illesztett üveglapocskák segítségével, a megnedvesített ujjak érintésének hatására csalta ki a különlegesen izgalmas hangzást. Mozart egy tehetséges, vak asz- szonynak komponált dalocskákat a hangszerre, amely ezen az estén ismét megszólalt a magnetofonszalagról. A zeneiskola növendékei és a Kenedi-házaspár előadásában élőben csendültek fel a mozarti dallamok, majd a Lac- rimosa megindítóan szép dallamaival zárult az emlékezés estje. Várnai Ágnes Kenedi Tibor Mozart zenéjével illusztrálta előadását Oktatáspolitikai fórum Közoktatási törvénykoncepcióról Német-magyar Társaság Megalakult a „Német-magyar Társaság — Berlin/Bran- denburg”, amely a németmagyar politikai, kulturális, tudományos, gazdasági és oktatási kapcsolatok élénkítésére, szervezésére vállalt missziót a német fővárosban és a körülötte fekvő Brandenburg tartományban. A Társaság tiszteletbeli elnökségében van Manfred Stolpe lelkész, Brandenburg szociáldemokrata miniszterelnöke. Műemlékek veszélyben Aligha létezik indiai útikalauz, amelynek első oldalát ne díszítené az észak-indiai Ágra városában található remekmű, a Tádzs Mahal, az olthatatlan szerelmet jelképező csodálatos síremlék. Most azonban a művészettörténészek riadót fújnak, azt álllítva, hogy a környezetszennyezés súlyosan veszélyezteti azt. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium az eredetileg kitűzött határidőhöz képest egy hónappal meghosszabbította a közoktatási törvény koncepciójának szakmai véleményezésére megadott határidőt, így a pedagógus érdekképviseleteknek, szakmai tömörüléseknek jövő év január 15-ig lehet azt eljuttatniuk a minisztériumhoz — jelentette be hétfőn Kálmán Attila, a tárca államtitkára. Az alkalmat a budapesti oktatáspolitikai fórum kínálta, amelyen a különböző pedagógus érdek- képviseletek, kamarák, ön- kormányzatok és szülői közösségek képviselői elmondták véleményüket a készülő közoktatási törvény koncepciójáról. Amíg Szűcs Miklós minisztériumi főosztályvezető — a koncepciót kidolgozó munka- csoport tagja — bevezetőjében kiemelte, hogy a tervezet a korábbi merev, centrális irányítás helyett egy demokratikus, a helyi oktatási érdekeket kiszolgáló oktatási politikát hivatott megvalósítani, addig a pedagógusközösségek képviseletében felszólalók ennek az ellenkezőjét hangsúlyozták. A legtöbben elvetették a Területi Oktatási Központok létrehozásának gondolatát, mert — amint ezúttal is megfogalmazódott: a TOK, a minisztérium meghosszabbított karja lesz, amely megnyirbálhatja az oktatási intézmények autonómiáját. A Pedagógusok Szakszervezetének álláspontját ismeretette Szöllősi Istvánná főtitkár. Hangsúlyozta, hogy ez a új koncepció is hosszas és alapos vitát igényel. Ha a vita költségeinek fedezésére a minisztériumnak nincs pénze — amint azt a fórum kezdetekor Kálmán Attila megjegyezte —, akkor a Pedagógusok Szakszervezete, az ügy érdekében magára vállalja a vita finanszírozását. Szakmai, sőt társadalmi konszenzus kialakítása nélkül a tervezet ugyanis nem emelkedhet törvényerőre. A Pénzügyminisztérium részéről megjelent Rupp András osztályvezető nem tudott több pénzt Ígérni a közoktatási törvény elképzelésében vázolt többletfeladatokhoz. Ezért — amint azt kifejtette — szükségesnek látszik, hogy a törvény ne egyszerre, hanem az állam teherbíró képességének arányában lépjen hatályba. A művelődési minisztérium elképzelése is az — erősítette meg Kálmán Attila —, hogy nem egyszerre, hanem — 1992 szeptembere és 1993 szeptembere között — három lépcsőben lépjen majd életbe a közoktatási törvény. Nem általános, nem ingyenes, csak kötelező Nem mindegy, mi történik az iskolákkal. Az sem, hogy mindez kinek, mennyibe kerül. Nem általános az általános iskola, nem ingyenes az oktatás — jól tudjuk régóta. o Az „eklézsia” szegény, a kormány minden iskolának valamennyi költségét nem tudja megtéríteni. Talán nem is lenne igazságos, hogy míg az egyik iskola fenntartása harmincezer forint, a másiké meg százhúsz, akkor egyiknek ennyit, a másiknak meg annyit adjon. Bizony, nagyok a különbségek! Volt is morgás tanévkezdéskor, mert ugye egyik iskolában a diákok a tanszereket ingyen kapták, másutt a könyvcsomag egy részét, és volt ahol semmit sem. Hogy is van ez? Az állam minden diák számára iskolatípustól függően azonos összeget biztosít. Minden óvoda 15 000, minden általános iskola 30 ezer, a speciális általános iskola — külön képzést igénylő, gyengén fejlett gyerekek számára — 56 000, a gimnáziumok 44 000 (ha itt zenei képzés van vagy két tannyelvű oktatás akkor még 14 000 forintot), a szakközép- iskolák 54 ezer, a szakmunkásképzők az elméletre 33 000, a tanműhelyekre ezen felül 36 000 forintot kapnak diákonként. Ennyit fizet az állam az iskolát (óvodát) fenntartó önkormányzatnak gyerekenként. Persze mást jelent ugyanez az összeg egy nemrég épült, korszerű fűtésű és világítású iskolánál, mint ott, ahol vizes a fal, és beázik a tető. Az önkormányzati törvény úgy szól, hogy a számára adott normatív támogatásból, plusz egyéb bevételeiből az iskolafenntartó, vagyis a helyi lakosság által választott ön- kormányzat dönt a helyi lehetőségek és fontossági sorrendek figyelembe vételével arról, hogy a rendelkezésre álló pénzből mire mennyit fordít. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, mint ezt a közoktatási főosztály vezetője, Szűcs Miklós elmondta, reprezentatív — szúrópróbaszerű, a legfontosabb iskolatípusokat és jellemző helyi körülményeket figyelembe vevő — felmérést készített, hogy képet kapjanak arról, ténylegesen mennyi pénzt juttatnak az önkormányzatok az iskoláknak. 0 Az eredmények nagyon tanulságosak. Eszerint átlagosan az óvodáknál két-három- szoros, az általános iskolák legtöbbjénél másfélszeres a támogatás, de van, ahol az állam által adottnál 3000 forinttal kevesebbet, s van ahol annál nyolcvanezerrel többet adnak az iskoláknak. A fővárosban az önkormányzat egy gimnáziumi tanulóra átlagban 108 000 forintot juttat. Az átlag azért ilyen magas, mert már a tanácsi vezetés is nagy fontosságot tulajdonított itt az iskolák támogatásának. Vidéken van olyan gimnázium, amely tanulónként 18 500 forintot kap az állam által nyújtott 44 000-ből. Külön gondot jelent, hogy a hatvanas években kis falvakban is épültek középiskolák, melyeknek fenntartását nem egy önkormányzatnak kellene biztosítania. A jelenlegi finanszírozási rendszert tovább kell fejleszteni. Meghatározni, hogy melyek azok aköltségek, amelyeket az államnak mindenféleképpen garantálnia kell. Ilyen például az adott iskola adott tanulólétszámához a pedagógusok bére. Például, ha tizenhat osztályos a gimnázium, akor ide 38 pedagógus szükséges, akiknek meghatározott bér jár ezért a munkáért. Aztán az államnak — egyik elképzelés szerint — oda kéne adni a szakmai feladatok ellátásához szükséges normatív összeget (például kréta, szertári anyag, segédkönyv, stb), s akkor még szükségesek az intézmény fenntartására, fejlesztésére, felújítására fordítható költségek is. 0 Ez utóbbiak, illetve hiányuk okozták most a legtöbb gondot. Itt a legjelentősebb az eltérés mind a települések, mind az egyes iskolák között. Az önkormányzatoknak gazdálkodniuk kellene, mert soha nem volt, és soha nem is lesz elég az állam által adott pénz az intézményék működtetésére. Korábban a megye szakigazgatási szerve különböző jogokat gyakorolt a megye területén működő települések hasonló szervezeteire. Ez megszűnt. Az állam feladatáról azonban nem akar lemondani. Nem hatósági alá- és fölérendeltségben, de létre akarja hozni a területileg illetékes oktatásügyi, oktatásirányító szervezetet. A minisztérium centrális alárendeltségében létrejövő oktatásirányítási szervezet a köztársasági megbízotti hivatal mellett és székhelyein (vagyis nyolc helyen) működne, s ezek munkáját megyei szakértők is segítenék. Hatáskörük vitás ügyek kezelésére, a vizsgarendszer működtetésére, a minisztérium által kiadott szakmai és képesítési előírások megtartására terjedne ki. A minisztériumban jelenleg már munkálkodnak a minisztérium által létrehozott szakmai szolgáltató intézmény- rendszer működését megalapozó jogszabályon. Törekvésük, hogy a szakértői rendszer hálózza be az egész országot, s ők döntsenek — helyi ismeretek birtokában —, hogy egy iskolának megvannak-e a programjában meghirdetett működési föltételei, rendel- keznek-e az ott tanítók az iskolatípusnak megfelelő végzettséggel. Szempontjuk az is, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ön- kormányzatoknak segíteni kell. Nemcsak a felügyelő minisztérium felelőssége, hanem az egész szakmáé, hogy közbelépjen, ha egy iskolát pénz hiányában be akarnak zárni, ha ésszerűtlenül tanuló- csoportokat vonnak össze, ha el akarják zavarni a felkészült pedagógust. Mindenesetre á közoktatásban • alapvető változásra majd csak akkor számíthatunk, ha a szülők — akik a mostani önkormányzatukat választották — számon is kérik rajta gyerekeik nevelését. Józsa Ágnes
