Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-07 / 287. szám
1991. december 7., szombat 4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG Új IGAZGATÓ A MEGYEI APEH ÉLÉN Senki sem szeret adót fizetni Csere Kálmán: Ez egy olyan pályázat volt, amely nekem is megfelelt Kinevezése óta különféle mendemondák, találgatások keringenek az új típusú káderpolitikáról. Többen úgy vélekedtek: a gyors karrier oka, hogy Csere Kálmán az MDF tagja. — Bizonyára banális a kérdés, de mégis föl teszem: miért pályázott az Apeh élére? — Azért, mert fiatal vagyok és szakember. Végzettségem szerint matematikus és közgazdász. Tehát ezek után nem annyira meglepő, hogy pályáztam. Bogláron lakom és Budapestre jártam dolgozni. Nem kell külön indokolni: miért a megyében kerestem munkahelyet. Elismerem, hogy magas szintű beosztásokat pályáztam meg, de ezt nem tartom furcsának. Vagy furcsa az ami történt? Amit a társadalom követel — Nem. Ön somogyi? — A feleségem somogyi, én Veszprém mellett éltem. Négy éve lakunk Bogláron, s onnan jártam dolgozni hetente két-három napot Budapestre. — Megunta az utazgatást? — Megmondom őszintén, hogy minden munkahelyi pályázatot elolvasok, amely megjelenik az újságban. Nagyon boldog vagyok, amikor olyat találok, amelyik rám illő, tehát meg tudom pályázni. De vannak olyanok is, hogy hiába rám illő, amikor Egerben vagy Salgótarjánban keresnek embert. Ez egy olyan pályázat volt, amely nekem is megfelelt, és ráadásul a megyében van. Az is vezérelt, hogy kipróbálok valami mást, mint amit eddig tettem. Korábban dolgoztam a Pénzügyminisztériumban is. — Mit írt a pályázatában? Mi a programja? — Mivel a szervezeten kívülről jöttem, rövid volt a pályázatom. A szervezeten belüli pályázók bizonyára jóval hosszabban taglalták a célokat és a feladatokat. Én azt fogalmaztam meg, amit a társadalom követel. Nevezetesen azt, hogy a szervezet legyen sokkal közelebb az adózókhoz, a vállalkozókhoz. Hogy az adóhivatal önszántából törvényes kötelességén túl is tanácsadással segítse a polgárokat, mert szeretnénk közelebb kerülni az adófizetőkhöz és az önkormányzatokhoz. — Mennyire ismerte ön az Apeh tevékenységét, mielőtt pályázott? — Csak úgy ismertem, mint adózó állampolgár. Ha más lenne... — Ez elég volt ahhoz, hogy pályázzon? — Pejoratív értelemben gondolja? — Nem, de akár abban az értelemben is gondolhatom, hiszen vannak olyan emberek, akik úgy gondolják: azért nem foglalkoznak valamivel, mert számukra az nem szimpatikus. Mások viszont úgy érzik: azért is vállalnak feladatot, hogy megváltoztassák az adott helyzetet. — Ha így gondolja, akkor az utóbbival egyetértek. Azt szeretném, ha más lenne az adóhivatal, mint ami eddig volt. Kiderült, hogy ebből a szempontból jó időpontban gondoltam erre. A pályázat maga is mutatja, mert alapvetően kell változni az Apehnek. Meg is változik. Mégpedig abba az irányba, amiről korábban szóltam. — Ön huszonévesen lett fontos területen első számú vezető. Mi a vezetői ars poeticája? — Nem vagyok egy keménykezű vezető. Szeretek mindenkinek mosolyogva utasítást adni. Tapasztalatom szerint az emberek ezt szívesen fogadják. Nincsenek rossz benyomásaim e módszerről. — Ezen a területen is célravezetőnek tartja ezt a módszert? Többek szerint a „főa- dós"goromba ember... — Többnyire érthető, hogy az emberek egy része ilyen képet fest a Apehról. Senki sem szeret adót fizetni. Ha konkrét ellenőrzésről van szó, akkor csak szakmai szempontok szerint kell dolgozni. Fontos a jogszabályismeret, az adózási és könyvelési technikának az ismerete és a korrekt segítőkészség. — Nem zavarják Önt azok a találgatások, amelyek kinevezését követően láttak napvilágot? — Ebből a hangulatból nem sok minden érzékelek. Ha érezném, akkor sem zavarna. Majd megszokják — Milyennek ítéli meg ezt a jelenséget, amit manapság egy-egy személycsere vált ki? — Az Apeh felső vezetésének az a véleménye, hogy a pályázati rendszert kell alkalmazni a vezetők kiválasztásánál. De mivel a pályázati rendszer még nem általános, ezért sokszor tételeznek fel hátsó szándékot. Tehát ezért nem meglepő néhány ember vélekedése. Sok helyen nehezen tudnak befogadni olyan új arcot, aki pályázaton nyerte el az állását. Majd megszokják. — Tagja ön az MDF-nek? — Igen. — Azt tudja, hogy a pályázó társai párttagok voltak-e? — Nem ismerem őket. A régi igazgatót ismerem, s talán egy másik jelölttel is találkoztam. — Ön szerint lehetnek politikai szempontjai egy pályázat elbírálásának? Az MDF a legerősebb kormánypárt... — Nagyon vigyáztam arra, hogy az én számból az MDF-es tagságom ne hangozzék el. — Az önéletrajzában sem szerepelt, hogy mely pártnak a tagja? — Nem. Ennek megemlítését mellőztem. — A meghallgatáson sem kérdezték a pártállását? — Ott elmondtam, hogy egy pártnak a tagja vagyok, de azt nem, hogy melyiknek. Nem tartottam fontosnak. Azt hiszem, hogy ilyen szigorúan szakmai pályázatnál nem szabad, hogy szempont legyen a párthovatartozás. — Tehát úgy gondolja, hogy Fotó: Kovács Tibor az Apeh megyei igazgatója nem politikai funkció? — E tárgyban nem akarok nyilatkozni. Az Apeh elnökének a feladata erről véleményt mondani. Ő nevezett ki, s hogy ő ezt milyen alapon tette, én nem tudom, nem is tudhatom. Erről ezért nem kívánok nyilatkozni. — Értem. Tiszteletben tartom a véleményét. Köszönöm a beszélgetést. Lengyel János KÉRI LÁSZLÓ ÉS A POLITIKAI JELEN Összeomlás után Megint egy könyv, amit el kell olvasni. Kéri László Ösz- szeomlás után című munkája az elmúlt másfél év politikai változásait elemzi szélsebes tempóban, néhány éve még elképzelhetetlen frissességgel. Vizsgálja a választásokat, a parlamentizmus visszatérését, a kritikák kereszttüzében álló kormányt, a pártokat, az új elitet, és a nagy kérdést: „Mi lesz itt?”. A sajtóbemutató után beszélgettünk. — Nagyon jó, hogy van mit kutatni és van mit felmutatni. De a jelenségek, amelyeket elemeznie kell, nem feltétlenül szívderítőek. Nem zavarja ez a kissé skizofrén állapot? — A kutatónak pontosan tudnia kell, hogy bármilyen alapos munkát végez, nem fog tudni olyan eredményt produkálni, ami kielégíti a szélesebb közvéleményt, vagy akár egy szűkebb vélemény- formáló réteget. Legalábbis olyan értelemben nem, hogy nem tudja megmutatni a kivezető utat. És akkor szemben találja magát más törekvésekkel, azokkal, akiknek érdeke azt mondani, hogy itt egy-két éven belül minden rendben jön, megváltozik. — Tulajdonképpen kinek írta ezt a könyvet? A közvéleménynek vagy a politikusoknak? — Őszintén szólva legkevésbé a politikusok véleménye érdekel. Tulajdonképpen természetesnek tartom különböző elfogultságaikat, azt, hogy figyelembe kell venniük a pártjuk nézőpontját, a kormány álláspontját. Ezt a típusú elemzést én inkább egy politizáló értelmiségi rétegnek szánom. Abból indulok ki, hogy a társadalmi munka- megosztásban nekem több időm van olvasni és gondolkodni arról, hogy milyen a kormány és miért olyan, amilyen, hogy milyenek a pártok és milyen a parlament. Abban bízom, hogy ha ezt nekem sikerül megérteni és megírni, akkor másokat is hozzásegíthetek ahhoz,hogy előbb megértsék, ami történik, s azután ítélkezzenek. — Mikor kezdett el ezen a könyvön dolgozni? — A választások másnapján, s azóta nem hagytam ki egyetlen hetet sem. Nyilván nem sok embert érdekel, mennyi háttérmunkát jelent egy ilyen elemzés, de azért hadd mondjam el, hogy rengeteget. Szerencsére nekem volt módom arra, hogy formában tartsam magam. A külföldi magyarok számára készülő Új Magyar Hírek című magazinnak havonta kellett politikai elemzést készítenem. Az olvasót persze most mindez nem érdekli, csak az eredmény. Kéri Lászlótól azzal búcsúzunk, hogy az Összeomlás után című kötet megjelenését nem tekinti a munka befejezésének. Folytatja mindennapos anyaggyűjtő munkáját politikai jelenünkről. Ez a kötet mindenesetre izgalmas gondolatokat tartalmaz. A legizgalmasabbak kétségkívül a „Mi lesz itt?” című fejezetben fogalmazódnak meg. Kéri imponáló eleganciával fejti ki, milyen univerzális fogalommá vált a rendszerváltás, holott rendkívül bonyolult jelenségek és folyamatok rejlenek mögötte. Nemkevésbé elgondolkodtató megállapítás, hogy egy rendszer bukása nem foglalja magába az új rendszer automatikus kifejlődését. Hogy ez meg- történik-e, azon múlik, milyen választ ad a politika, az állam és a társadalom a naponta felvetődő új kérdésekre.. Egyszerűbben: Európa és Ázsia, múlt és jövő közt naponta többször kell választani. Kaszás Jenő GAZDASÁGI VEZETŐK, FIGYELEM! Az új számviteli rendnek megfelelő MÉRLEGÁTFORDÍTÓ PROGRAMMAL készítheti el az 1992. évi nyitó mérlegét könnyen ♦ gyorsan ♦ biztonságosan magyar ♦ angol ♦ német nyelven A program főkönyvi szám szerinti analitikát ad az 1992. évi számlatükör megnyitásához! A rendszer megtekinthető és megvásárolható: KOPINT — DATORG Rt. Budapest 1051 V. kerület, Dorottya u. 6.1. emelet 115. A rendszer ára készpénzes fizetés esetén: 25 000 Ft + 25% áfa. További információ a 117-8200-as telefonszámon Előadás a tetőterek veszélyeiről Manapság divatos a tetőtérbeépítés. Panelházak legfelső szintjén éppúgy, mint a családi házak emeletén. Olcsó és praktikus, ám a beépítéseknél használt anyagok folytán — fa, műanyag — fokozottan tűzveszélyes is. Heizler György a tűzoltóság megyei parancsnoka, Papcsik Jenő tervező és Vass Gyula tűzoltó százados tegnap a MTESZ kaposvári székházában a veszélyforrások elkerülésének lehetőségeiről tervezőknek, kivitelezőknek és tűzoltóknak tartott előadást. A szervezők remélik, hogy jelenlevő szakterületek képviselői közt —- az ismeretek és tapasztalatok kölcsönös átadásával — a jövőben eredményes munkakapcsolat alakulhat ki. J
