Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-07 / 287. szám

1991. december 7., szombat 4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG Új IGAZGATÓ A MEGYEI APEH ÉLÉN Senki sem szeret adót fizetni Csere Kálmán: Ez egy olyan pályázat volt, amely nekem is megfelelt Kinevezése óta különféle mendemondák, találgatások keringenek az új típusú ká­derpolitikáról. Többen úgy vé­lekedtek: a gyors karrier oka, hogy Csere Kálmán az MDF tagja. — Bizonyára banális a kér­dés, de mégis föl teszem: miért pályázott az Apeh élére? — Azért, mert fiatal vagyok és szakember. Végzettségem szerint matematikus és köz­gazdász. Tehát ezek után nem annyira meglepő, hogy pályáztam. Bogláron lakom és Budapestre jártam dolgozni. Nem kell külön indokolni: miért a megyében kerestem mun­kahelyet. Elismerem, hogy magas szintű beosztásokat pályáztam meg, de ezt nem tartom furcsának. Vagy furcsa az ami történt? Amit a társadalom követel — Nem. Ön somogyi? — A feleségem somogyi, én Veszprém mellett éltem. Négy éve lakunk Bogláron, s onnan jártam dolgozni hetente két-három napot Budapestre. — Megunta az utazgatást? — Megmondom őszintén, hogy minden munkahelyi pá­lyázatot elolvasok, amely megjelenik az újságban. Na­gyon boldog vagyok, amikor olyat találok, amelyik rám illő, tehát meg tudom pályázni. De vannak olyanok is, hogy hiába rám illő, amikor Egerben vagy Salgótarjánban keresnek em­bert. Ez egy olyan pályázat volt, amely nekem is megfe­lelt, és ráadásul a megyében van. Az is vezérelt, hogy ki­próbálok valami mást, mint amit eddig tettem. Korábban dolgoztam a Pénzügyminisz­tériumban is. — Mit írt a pályázatában? Mi a programja? — Mivel a szervezeten kí­vülről jöttem, rövid volt a pá­lyázatom. A szervezeten belüli pályázók bizonyára jóval hosszabban taglalták a célo­kat és a feladatokat. Én azt fogalmaztam meg, amit a tár­sadalom követel. Nevezete­sen azt, hogy a szervezet le­gyen sokkal közelebb az adó­zókhoz, a vállalkozókhoz. Hogy az adóhivatal önszántá­ból törvényes kötelességén túl is tanácsadással segítse a polgárokat, mert szeretnénk közelebb kerülni az adófize­tőkhöz és az önkormányza­tokhoz. — Mennyire ismerte ön az Apeh tevékenységét, mielőtt pályázott? — Csak úgy ismertem, mint adózó állampolgár. Ha más lenne... — Ez elég volt ahhoz, hogy pályázzon? — Pejoratív értelemben gondolja? — Nem, de akár abban az értelemben is gondolhatom, hiszen vannak olyan emberek, akik úgy gondolják: azért nem foglalkoznak valamivel, mert számukra az nem szimpati­kus. Mások viszont úgy érzik: azért is vállalnak feladatot, hogy megváltoztassák az adott helyzetet. — Ha így gondolja, akkor az utóbbival egyetértek. Azt sze­retném, ha más lenne az adó­hivatal, mint ami eddig volt. Kiderült, hogy ebből a szem­pontból jó időpontban gondol­tam erre. A pályázat maga is mutatja, mert alapvetően kell változni az Apehnek. Meg is változik. Mégpedig abba az irányba, amiről korábban szól­tam. — Ön huszonévesen lett fontos területen első számú vezető. Mi a vezetői ars poeti­cája? — Nem vagyok egy ke­ménykezű vezető. Szeretek mindenkinek mosolyogva uta­sítást adni. Tapasztalatom szerint az emberek ezt szíve­sen fogadják. Nincsenek rossz benyomásaim e mód­szerről. — Ezen a területen is célra­vezetőnek tartja ezt a mód­szert? Többek szerint a „főa- dós"goromba ember... — Többnyire érthető, hogy az emberek egy része ilyen képet fest a Apehról. Senki sem szeret adót fizetni. Ha konkrét ellenőrzésről van szó, akkor csak szakmai szempon­tok szerint kell dolgozni. Fon­tos a jogszabályismeret, az adózási és könyvelési techni­kának az ismerete és a korrekt segítőkészség. — Nem zavarják Önt azok a találgatások, amelyek kineve­zését követően láttak napvilá­got? — Ebből a hangulatból nem sok minden érzékelek. Ha érezném, akkor sem zavarna. Majd megszokják — Milyennek ítéli meg ezt a jelenséget, amit manapság egy-egy személycsere vált ki? — Az Apeh felső vezetésé­nek az a véleménye, hogy a pályázati rendszert kell alkal­mazni a vezetők kiválasztásá­nál. De mivel a pályázati rend­szer még nem általános, ezért sokszor tételeznek fel hátsó szándékot. Tehát ezért nem meglepő néhány ember véle­kedése. Sok helyen nehezen tudnak befogadni olyan új ar­cot, aki pályázaton nyerte el az állását. Majd megszokják. — Tagja ön az MDF-nek? — Igen. — Azt tudja, hogy a pályázó társai párttagok voltak-e? — Nem ismerem őket. A régi igazgatót ismerem, s ta­lán egy másik jelölttel is talál­koztam. — Ön szerint lehetnek poli­tikai szempontjai egy pályázat elbírálásának? Az MDF a leg­erősebb kormánypárt... — Nagyon vigyáztam arra, hogy az én számból az MDF-es tagságom ne han­gozzék el. — Az önéletrajzában sem szerepelt, hogy mely pártnak a tagja? — Nem. Ennek megemlíté­sét mellőztem. — A meghallgatáson sem kérdezték a pártállását? — Ott elmondtam, hogy egy pártnak a tagja vagyok, de azt nem, hogy melyiknek. Nem tartottam fontosnak. Azt hi­szem, hogy ilyen szigorúan szakmai pályázatnál nem szabad, hogy szempont le­gyen a párthovatartozás. — Tehát úgy gondolja, hogy Fotó: Kovács Tibor az Apeh megyei igazgatója nem politikai funkció? — E tárgyban nem akarok nyilatkozni. Az Apeh elnöké­nek a feladata erről véleményt mondani. Ő nevezett ki, s hogy ő ezt milyen alapon tette, én nem tudom, nem is tudha­tom. Erről ezért nem kívánok nyilatkozni. — Értem. Tiszteletben tar­tom a véleményét. Köszönöm a beszélgetést. Lengyel János KÉRI LÁSZLÓ ÉS A POLITIKAI JELEN Összeomlás után Megint egy könyv, amit el kell olvasni. Kéri László Ösz- szeomlás után című munkája az elmúlt másfél év politikai változásait elemzi szélsebes tempóban, néhány éve még elképzelhetetlen frissesség­gel. Vizsgálja a választásokat, a parlamentizmus visszatéré­sét, a kritikák kereszttüzében álló kormányt, a pártokat, az új elitet, és a nagy kérdést: „Mi lesz itt?”. A sajtóbemutató után beszélgettünk. — Nagyon jó, hogy van mit kutatni és van mit felmutatni. De a jelenségek, amelyeket elemeznie kell, nem feltétlenül szívderítőek. Nem zavarja ez a kissé skizofrén állapot? — A kutatónak pontosan tudnia kell, hogy bármilyen alapos munkát végez, nem fog tudni olyan eredményt produkálni, ami kielégíti a szé­lesebb közvéleményt, vagy akár egy szűkebb vélemény- formáló réteget. Legalábbis olyan értelemben nem, hogy nem tudja megmutatni a kive­zető utat. És akkor szemben találja magát más törekvések­kel, azokkal, akiknek érdeke azt mondani, hogy itt egy-két éven belül minden rendben jön, megváltozik. — Tulajdonképpen kinek írta ezt a könyvet? A közvéle­ménynek vagy a politikusok­nak? — Őszintén szólva legke­vésbé a politikusok vélemé­nye érdekel. Tulajdonképpen természetesnek tartom külön­böző elfogultságaikat, azt, hogy figyelembe kell venniük a pártjuk nézőpontját, a kor­mány álláspontját. Ezt a tí­pusú elemzést én inkább egy politizáló értelmiségi rétegnek szánom. Abból indulok ki, hogy a társadalmi munka- megosztásban nekem több időm van olvasni és gondol­kodni arról, hogy milyen a kormány és miért olyan, ami­lyen, hogy milyenek a pártok és milyen a parlament. Abban bízom, hogy ha ezt nekem si­kerül megérteni és megírni, akkor másokat is hozzásegít­hetek ahhoz,hogy előbb meg­értsék, ami történik, s azután ítélkezzenek. — Mikor kezdett el ezen a könyvön dolgozni? — A választások másnap­ján, s azóta nem hagytam ki egyetlen hetet sem. Nyilván nem sok embert érdekel, mennyi háttérmunkát jelent egy ilyen elemzés, de azért hadd mondjam el, hogy renge­teget. Szerencsére nekem volt módom arra, hogy formában tartsam magam. A külföldi magyarok számára készülő Új Magyar Hírek című magazin­nak havonta kellett politikai elemzést készítenem. Az ol­vasót persze most mindez nem érdekli, csak az ered­mény. Kéri Lászlótól azzal búcsú­zunk, hogy az Összeomlás után című kötet megjelenését nem tekinti a munka befejezé­sének. Folytatja mindennapos anyaggyűjtő munkáját politikai jelenünkről. Ez a kötet min­denesetre izgalmas gondola­tokat tartalmaz. A legizgalma­sabbak kétségkívül a „Mi lesz itt?” című fejezetben fogalma­zódnak meg. Kéri imponáló eleganciával fejti ki, milyen univerzális fogalommá vált a rendszerváltás, holott rendkí­vül bonyolult jelenségek és fo­lyamatok rejlenek mögötte. Nemkevésbé elgondolkodtató megállapítás, hogy egy rend­szer bukása nem foglalja ma­gába az új rendszer automati­kus kifejlődését. Hogy ez meg- történik-e, azon múlik, milyen választ ad a politika, az állam és a társadalom a naponta felvetődő új kérdésekre.. Egy­szerűbben: Európa és Ázsia, múlt és jövő közt naponta többször kell választani. Kaszás Jenő GAZDASÁGI VEZETŐK, FIGYELEM! Az új számviteli rendnek megfelelő MÉRLEGÁTFORDÍTÓ PROGRAMMAL készítheti el az 1992. évi nyitó mérlegét könnyen ♦ gyorsan ♦ biztonságosan magyar ♦ angol ♦ német nyelven A program főkönyvi szám szerinti analitikát ad az 1992. évi számlatükör megnyitásához! A rendszer megtekinthető és megvásárolható: KOPINT — DATORG Rt. Budapest 1051 V. kerület, Dorottya u. 6.1. emelet 115. A rendszer ára készpénzes fizetés esetén: 25 000 Ft + 25% áfa. További információ a 117-8200-as telefonszámon Előadás a tetőterek veszélyeiről Manapság divatos a tetőtérbeépítés. Panel­házak legfelső szintjén éppúgy, mint a családi házak emeletén. Olcsó és praktikus, ám a beépítéseknél használt anyagok folytán — fa, műanyag — fo­kozottan tűzveszélyes is. Heizler György a tűz­oltóság megyei parancsnoka, Papcsik Jenő tervező és Vass Gyula tűzoltó százados tegnap a MTESZ kaposvári székházában a veszélyfor­rások elkerülésének lehetőségeiről tervezők­nek, kivitelezőknek és tűzoltóknak tartott elő­adást. A szervezők remélik, hogy jelenlevő szakterületek képviselői közt —- az ismeretek és tapasztalatok kölcsönös átadásával — a jövőben eredményes munkakapcsolat ala­kulhat ki. J

Next

/
Thumbnails
Contents