Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-28 / 303. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. december 28., szombat A SZÜKEBB SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN „A megölt Űrért sir a fuvola”... BESZÉLGETÉS VARGA IMRE KOSSUTH-DÍJAS SZOBRÁSZMŰVÉSSZEL Varga Imre számos köztéri szobrát állították fel szerte a hazában és külföldön. Van női figurája Debrecenben, Nagy- bátonyban, és a hajdúszoboszlói gyógyfürdőnél. Salgótarjánban áll a Város című relief, a Madách és a Radnóti. Hatalmas kő-Zeusza a budaörsi egyetemi kollégium előtt magasodik. Táncsics-szobra Budapesten, a Tűnt idő, a Vénusz születése és a Szent Flórián Siófokon; Hatvani professzornak emléket állító Professzor című szobra pedig a debreceni Nagyerdőn és Antwerpenben látható. 1967-ben Prométheusz című, hegesztett szobra nagy sikerrel szerepelt a Middelheimi Biennálén. Ma ez a szobra is Antwerpenben áll. Az 1970-es IV. Európai Plasztikai Biennálén, Párizsban La Charogne című szobrával szerepelt. Egyébként Párizsban Bartók-szobrát állították fel, a zeneköltő nevét viselő téren. Az auschwitzi múzeumba készítette Rácskompozícióját, Sárospatakra Szent Erzsébet és Lajos lovasszobrát. A római Szent Péter bazilika altemplomában pedig Szent István király és Mária, a Magyarok Nagyasszonya című kompozíciója képviseli kultúránkat, s lehetne még bővíteni a sort... Varga Imre szobrászművésszel, Siófok díszpolgárával az 1992-ben, a Kálmán Imre Múzeumban megrendezésre kerülő kiállítása kapcsán beszélgetünk. — Mit jelent a szülővárosban,Siófokon kiállítani? — A kiállításnak én őszintén örülök. Mindig is örültem a megnyilatkozás lehetőségének, különösen annak, ha ez a szülővárosomban van. Nos, örömmel készülök rá, van kiállítási anyagom, amit külön ezzel a szándékkal csináltam. Legnagyobb részét a kertemben őrzöm. Az, hogy egy szobrot mit jelent bronzba önteni, azt a város is tudja, és mindannyian tudjuk, úgyhogy egy Kelet-európai, vagy pontosabban kelet-közép-európai művész számára a legnagyobb eredmény, ha egy kiállí- tásnyi anyaga van. Nagyon nagy tehetségek vesztek el már azért, mert annyira szétszóródott az, amit csináltak életük során, hogy összegezésre soha nem került sor. Bizonyos értelemben ugyanannak a problémának újra meg újra neki kellett menniük, bizonyítanak kellett, némelyiknek még 70-80 éves korában is, olyat, amit már húszévesen megcsinált. Engem a jó sorsom ettől megóvott. Nem tudom, hogy kinek illik ezt megköszönni, de én azt hiszem, hogy azoknak, akikkel egyidőben éltem, mert azért mindenki a maga módján és a maga erejétől függően segített! Én már csak erre emlékezem. — Miyen lehet egy ilyen kiállítás? — Nekem elsősorban a nagyméretű szobraim) azok, amelyek a munkásságom karakteresebb részét alkotják. Valamikor volt egy olyan öt éves szilenciumom, amely alatt módom volt a kisplasztikában, — mert hiszen nagyra pénzem nem futotta, — megtervezni egyfajta egyértelmű jövendőt. Ezt én meg is csináltam. Ez a kisplasztikái anyag nagyrészt a megvalósítható nagy szobrok kis változata. Nagyon sok nem valósult meg belőle soha... Ennek az anyagnak volt az első kiállítása, valamikor 1967-ben, Budapesten. Akkor feltűnést keltett, megelőzte ezt égy félreállított szobrom, a balsikerű „Prométheusz”, amelyik azonban talán éppen ezért átsegített egy csomó olyan konfliktuson, amire más szobor nem lett volna képes. így kerültem kapcsolatba külfölddel, akadtak jóakaróim. Ez a szobor ma Antwerpenben áll, de egy változatát megcsinálhattam később Szekszárd Fő terére, úgyhogy tulajdonképpen ott is a követelés expressis verbis, egy Lenin szobor volt, ami helyett sikerült a „Prométheuszt” elhelyeznem. Remélem, megtartják. Most az a helyzet, hogy én anélkül, hogy ezekre a kezdetekre ne utalnék, nem tudok kiállítást rendezni magamról, különösen nem Siófokon, ahol ez a második kiállításom lesz ugyan. Az első eléggé hevenyészett volt és még akkor kicsiny anyagból készült. Nos, megcsináljuk talán akkor úgy, hogy egy kronológiát is próbálunk most már adni, hiszen 70 felé közeledvén az ember, az emberi kor határaival kell hogy számoljon és abba annyi fér bele, ami benne van; se több, se kevesebb, az olyan, amilyen: se jobb, se rosszabb. Jó lesz ez a kiállítás néhány félreértés eloszlatására is. Nem szeretném ha félrevezetne bárkit, mert nyilatkozatok jelennek meg gyakran az én névaláírásommal, amelyek nem az én nyilatkozataim, s a kért cáfolat messze nem azonos azzal, hogy megjelenik egy kétkolumnás nyilatkozat az én névaláírásommal, anélkül, hogy megmutatták volna, anélkül, hogy tudnék róla. Majd utána megjelenik két sor cáfolat ugyanannak a lapnak leghátsó oldalán, elrejtve. Jogilag ugyan eleget tesz az én követelésemnek, de messze nem azonos azzal, mint ha a tisztességes újságíró nekem megmutatná ezt a nyilatkozatot. Szóval ilyeneket szeretnék elkerülni itt... — Milyen alkotásokkal találkozhat tehát a múzeumlátogató közönség? — Mint mondtam, egy kronológiát tudnék bemutatni. Nem tudom elkerülni azt, hogy a nagy szobrokból hozzak ide. Már beszélgetés közben is azon töröm a fejemet, hogy tartozik-e valahol egy olyan szabad tér ehhez a múzeumhoz, ahol legalább egy-két kisebb méretű szobrot fel lehetne állítani, ideiglenesen? Bevallom őszintén, hogy én elhoznám az indulás a szobrait; az Erőltetett menet-et, a „Prometheusz-t, és a Radnótit... Ezek voltak azok, amelyekkel a pályám indult — és hát tisztességes iparosként a feladatokat mindig megoldottam, általában jobban, mint az átlag. Ennek következtében még olyan esetekben is jót csináltam, amikor maga a feladat nem volt annyira kedvemre való. De hát ez nem jelent semmit, hivatásos művésznél ez magától értetődő... Elhoznám azokat a szobraimat is, legalább vázlatait — ami még megvan —, ahol az 1968-70-től 1980-ig terjedő munkáim jelenhetnek meg. És azokat a munkákat, amelyek a legutolsó tíz év jellemzői voltak; a Raul Wallenberg emlékművet, a Dohány utcai zsinagógái Mártírok emlékművét, az Esernyősöket, ezt talán nagyban. Elhoznám néhány külföldi díjat hozott munkámat, a Megtalált Időt, melyet Elmúlt időnek ír néhány műtörténész. Ez a három figurás szobor, megjárt már nagyon sok európai fővárost és egy Herder-dí- jat hozott nekem. Nagyjából e köré a „csontváz” köré csoportosítanám a többit is. — Középiskoláit a budai cisztercitáknál és a szombat- helyi premontreiek gimnáziumában végezte. A keresztény vallás Jézus Krisztus által valós emberi személyt állított az oly sokszor kísértő bűnnel szemben. Mit jelent Varga Imrének Jézus? Lehet-e pozitív példa Jézus emberi arculata? Varga Imre műtermében — Természetes, hiszen amikor a legelső, némi botrányt keltett szobrommal indultam, a Prométheusszal, egy olyan szimbólumhoz nyúltam, amelyik visszavetül az évezredekre. Nekem függetlenül attól, hogy valaki naív hitű-e vagy felvilágosult hitű, ez a tény! Mindig is lényeges volt. Ha úgy tekintem, a keresztény mitológia nagyon sok olyan elemet magába ötvözött, amelynek kezdetei visz- szanyúlnak a hellenisztikus görög, vagy akár az egyiptomi mitológiára, hiszen ha Thomas Mann: József és testvérekre emlékezünk, ahol a megölt Úrért sír a fuvola, ahol az úr feltámad, mert az asz- szonyok összegyűjtik a szétdarabolt testet, valahol Krisztus feltámadása-születése, élete s az elárultatása talál benne egy korai előzményt. Sok hasonlót tudna az ember mondani. Nem én lennék az, aki ezeket a párhuzamokat felfedezi, hiszen a korakereszténység, aztán később a keresztény középkor egyházatyái nem egy római írót soroltak be, majdnem szentté is avatták egyiket-másikat. Ilyen például Seneca. Senecát mint korakeresztényt- szokták emlegetni, Seneca önmagát tekintve egy meggyőződéses antik filozófia híve volt, és a legszebb munkáinak az egyike a Vigasztalások, a Consolationes, amelyiket már mint a kereszténység előfutárt szokták emlegetni, s ez tulajdonképpen a legszebb érett, görög filozófiai csúcs! Nos, hát én azt hiszem, hogy a kérdésre ilyen értelemben tudok igennel válaszolni. Számomra mind Krisztus személye, mind Krisztus születése egyértelműen alapvető pont. Nulla pontja az európai kultúrának! Egyszer már elmondtam a Szent István Bizottság egyik ülésén, az ott jelen lévő szépszámú történészeknek, hogy : „Tisztelt történész uraim!, Hagyjuk abba az „időszámításunk” című megjelölést! — mert nem kell hinni pontosan a Krisztusi dátumban és lehet egy hipotétikus időpontnak tekinteni Krisztus születését, de a mi megállapodásunk szerint ez az időszámítás nulla pontja! Ha valaki azt írja, hogy „időSzent Erzsébet és Lajos a gyűjtemény udvarán Mária, a magyarok Nagyasszonya (Vatikán) számításunk”, akkor először a pedigréjét írja . oda melléje, mert ha az illető ó-hitű orosz, akkor az ő októberi forradalma nekem novemberben van; ha az illető hithű zsidó, akkor az időszámításunk között közel ötezer év különbség van, ha az illető arab és mohamedán hitű, akkor Mekkából Medinába való futás valahol 600-ban történik, akkor az időszámításnak az a nulla pontja. Ha hindu, ha japán, ha kínai, minden esetben az időszámításunk közötti óriási kapu tátong. Ne higgyje, aki leírja, hogy időszámításunk kezdete, vagy tőle számított valamely időpont, hogy ő azáltal tudományos! Ő egyszerűen félrevezetett! Meghamisítja a tudományt az, aki nem egy közmegegyezés alapján álló ponttól számítja az idő múlását és ez egy hipotétikus személy, hipotétikus születési időpontja. Legyen Jézus Krisztus születése tehát a nulladik évben! — Milyen tervekkel néz a jövőbe? — Jelenleg, ebben az évben három jelentékeny munkát készítettem. Az egyiket a Szent Flóriánt azért tartom jelentékenynek, mert a siófoki tűzoltóknak csináltam, és mert jókedvűen csináltam. A másikat Hajdúböszörmény városában avattuk fel nemrégen, ez a háborúban meghaltak emlékműve, — azt is szeretem. A harmadik egy Rá- kóczi-emlékmű Bad Kissingen városában. Jelenleg egy Budapest központjába kerülő kompozíción, egy oszlop emlékén dolgozom. Ez nagyrészt svéd megrendelésre készül. Egyébként még más terveim is vannak, és úgy tűnik, hogy meg is valósulnak, de hát az ember ilyesmit nem akarja előre elkiabálni. Sokat dolgozom, örömmel dolgozom és öregszem eközben. Most már szeretnék egy kicsit Siófok felé orientálódni, ide egy kicsit hazatérni. Az ember öregszik és mindenképpen, az őseink emléke és környezete, hogy hä egyéb nem: a fák, meg a Balaton, valahogy erre a tájra vonzanak... Matyikó Sebestyén József
