Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-23 / 300. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1991. december 23., hétfő AZ ORSZÁGBAN ELSŐKÉNT Plasztikaisebész-kongresszus lesz Kaposváron TUDNI ILLIK, HOGY Ml ILLIK Tapsolni, fütyülni szabad, sértegetni tilos! A szépségért is — Alapítványt hoztak létre a szervezők (Folytatás az 1. oldalról) Elmondták: a jelentős szakmai tapasztalatcserét és továbbképzést nyújtó kong­resszuson először foglalkoz­nak kiemelten az esztétikai sebészettel. Előadások hang­zanak el továbbá a Plasztikai sebészet és a traumatológia témakörben, majd a résztve­vőket leginkább foglalkoztató, aktuális problémákról tárgyal­nak -a szakemberek. A kong­resszus fővédnöke dr. Surján László népjóléti miniszter, díszelnöke; dr. Zoltán János világhírű professzor lesz. Díszvendégként Szász Endre festőművész tart előadást a résztvevőknek Művészet és plasztikai sebészet címmel. A rendkívül jelentős szak­mai és anyagi energiákat megmozgató rendezvényt a kórház — ígérete ellenére — nem tudta támogatni anyagi­lag. Ezért a szervezők, — dr. Seffer István és dr. Ferenczy József — Plasztikai Sebész Kongresszus Kaposvár 1992 névvel, az OKHB 390-11921 számlászámán, a cégbírósá­gon is bejegyzett alapítványt hoztak létre. A továbbiakban erre a számlaszámra várják a támogatók adományait. Azt szeretnék ugyanis, ha a rendezvény adta lehetősége­ket elsősorban a városunk és a megye érdekében haszno­síthatnák. A szervezésből, a kiállításokból és egyéb ese­mények rendezéséből adódó bevételt is Somogy, valamint a Magyar Plasztikai Sebész Társaság javára kívánják ka­matoztatni. Ezért a kongresz- szus megrendezését támo­gató szponzorok jelentkezését elsősorban ebből a régióból várják. Elkészült már a prog­ramokat tartalmazó szakmai és idegenforgalmi forgató- könyv; létrehoztak egy szer­vezőbizottságot és a Korona Utazási Rt. máris felajánlotta részükre szakembereik segít­ségét. Eddig hét szponzor, köztük a megyei és városi ön- kormányzat, valamint a Me­gyei Gyógyszertári Központ ajánlott fel jelentős összeget a szervezéshez. A szervezők hangsúlyozták: csak abban az esetben kérnek országos il­letve külföldi támogatást, ha a város illetve a megye nem tudja vállalni a rendezvény fi­nanszírozását. Várhatóan külföldi szakem­berek és gyógyeszközöket, műszereket, gyógyszereket gyártó és forgalmazó cégek képviselői is részt vesznek a kiállításokkal és kulturális programokkal színesített eszmecserén. (Várnai) A Magyar Plasztikai Sebész Társaság 1992. évi kongresszusát 1992. szeptember 3-4-5-én Ka­posváron rendezi meg. A Kongresszuson a Magyar Plasztikai Sebész Társaság tagjai, a helyreállító és esztétikai sebé­szet szakterületét művelő orvosok, meghívott előadók vesznek részt. (Várhatóan 150-en). A Kongresz- szus Szervező Bizottsága a tudo­mányos rendezvényen széles le­hetőséget biztosít egészségügyi termékeket előállító, és egyéb ha­zai és külföldi cégek számára kiál­lítások, termékbemutatók szerve­zésére, kiadványok terjesztésére és egyéb reklámtevékenység foly­tatására. A Kongresszus hivatalos értesítőiben, programfüzetében és előadáskivonataiban hirdetések közzétételére is mód nyílik. A kongresszus helyszíne: Hotel Kapos (Kaposvár), POTE Egész­ségügyi Főiskola épüiete. Kérjük, ha részt kíván venni a kongresszuson azt 1991. decem­ber 31-ig az alábbi címen jelezni szíveskedjenek: Magyar Plasztikai Sebész Társaság 1992. évi kong­resszusának szervező bizottsága. Dr. Seffer István — Dr. Ferenczy József „Kaposi Mór” Megyei Kór­ház, Kaposvár Pf. 120 7401 .Tele­fonfax): 82/11-511, 11-535. Mun­kaidőn kívül hívható: 82 /20-697.Telex: 13 261 A Szervező Bizottság a Kong­resszus javára alapítványt is léte­sített, melyet a Cégbíróság be­jegyzett. (Az alapítvány neve: „Or­szágos Plasztikai Sebész Kong­resszus 1992. Kaposvár”) A Kongresszus támogatására szánt összeget a sponzori szerző­dés megkötését követően az Or­szágos Kereskedelmi és Hitelbank kaposvári fiókjánál lehet a 390-11921-es számlaszámon be­fizetni. Hiánycikk a bejgli A kaposvári tanítóképző főiskola üzemi konyháján készül már az ünnepi bejgli. A múlt héten még lakossági rendeléseket is fogadtak, mivel az üzletekben bejgli alig volt, már nem győzték kielégíteni az igényeket. Fotó: Király J. Béla Az angol alsóházban a kormánypárt szemben ül az el­lenzékkel és a széksorok előtt egy-két méterre sárga vonal húzódik. A köztük lévő távol­ság akkora, hogy egymással szemben két kinyújtott kar — karddal a kézben — ne ér­hesse el a másikat. Mindez már csupán történelem. De a nagyon csípős hangnem, a már-már szinte sértegetés — amelyet az angolok igen tisz­telettudóan tálalnak — ma sem szokatlan a szigetország parlamentjében. Másutt a tör­vénykezés feletti viták olykor a tettlegességig fajulnak. — Ehhez képest illedelmes a mi parlamentünk — mondja Papp István, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának a veze­tője, akivel parlamenti illemről, viselkedési szabályokról be­szélgetünk. — Van-e illemszabálya a plenáris üléseknek? — Ha valamiféle írott illem­kódexre gondol, az nincs. A Házszabály azonban tartal­maz néhány ilyen jellegű elő­írást is. Például: megtiltja a képviselőknek, hogy vitába szánjanak a házelnökkel. Az elnök hatáskörét az ülés veze­tésére korlátozza azon túl, hogy ügyel a tanácskozás rendjére és méltóságára. Az elnöki pulpituson illik tartóz­kodni a politikai jellegű meg­nyilatkozásoktól. Ezen kívül különösebb illemparancsokat a jelenlegi Házszabály nem tartalmaz. A jómodor határa — Vannak viszont íratlan szabályok. Például az öltöz­ködés, a megjelenés. Hajdan rangjukhoz, nemesi címük­höz, hovatartozásukhoz illően díszmagyarban jelentek meg a honatyák a Nemzetgyűlés­ben. Ma, ha körülnézünk az ülésteremben, a látottak alap­ján nem azt a következtetést vonjuk le, hogy az Országgyű­lés az a hely, ahová — tiszte­let a kivételnek! — kiöltözve járnak a képviselők. — A parlamenti divat ma eléggé eklektikus. Nem igazán alakult ki az öltözködési szo­kás. A legelegánsabb öltözet­től a sportosig minden megta­lálható. Nincs kötelező előí­rás, mindenki maga dönti el, hogy miben jelenik meg. — Az általános viselke- désre sincs előírás? — Én úgy látom, hogy a po­litikai küzdelmek, legalábbis házon belül, az ülésteremre korlátozódnak. Kormánypárti és ellenzéki képviselők, ha nem is kimondottan jóbarátok, de kollegiális viszonyban van­nak egymással. Nem érezhető az ellenséges szembenállás sem a folyosói beszélgetések hangulatán, sem a bizottsági ülések légkörén. — Mit engedhet meg ma­gának egy képviselő a felszó­lalásában? Hol a határ, mi az, ami még belefér a jómodorba; és mi az, ami már illetlenség­nek számít? Orbán Viktort rendreutasították, mert azt mondta, hogy hazudik a kor­mány. Ugyanakkor — hogy egy szélsőséges példát is em­lítsek — nem utasították rendre azt a képviselőt, aki hozzászólásában akasztást javasolt. — A kettő nem egy súly­csoport. Más a politikai tölte­tük. Az egyik bűncselekmény elkövetésére buzdított, holott jól tudott, hogy a hatályos bün­tetőjog nem ismeri a halálbün­tetést. Nem szólva arról, hogy a törvénykezés a független bí­róságok dolga, s nem az or­szággyűlésé, nem a képvise­lőké. És másként ítélendő meg az, amikor a FIDESZ frakcióvezetője az igazmon­dás hiányával vádolja a kor­mányt. Úgy vélem, ez még be­lefér a parlamenti demokráci­ába. Fogadatlan prókátorok —És a füttyszó?... — Ez kizárólag a Házelnök privilégiuma, bár vannak fo­gadatlan prókátorok is. Úgy vélem, felesleges volna túl­szabályozni a viselkedési normákat. A készülő új Ház­szabály azonban néhány kité­telt tartalmazni fog a képvise­lők viselkedéséről is. — Említene néhány példát? — A tervezet szerint, ha va­laki nem a tárg/ról beszél, ak­kor többszöri figyelmeztetés után megvonható tőle a szó. Mert az is illem kérdése, hogy a felszólaló arról beszéljen az interpellációja, vagy egy-egy törvényjavaslat vitája során, amiért szót kért. Szabályozni kívánja az obstrukciót is. Meg kell akadályozni, hogy egyes képviselők különböző eszkö­zökkel késleltessék a határo­zathozatalt, hogy meggátolják a folyamatos működést, az op­timális időn belüli döntésho­zást. A „boldog békeidőkben”, a századelején, az ellenzék szívesen használta mindkét vállfáját ennek a módszernek: végeláthatatlanul hosszú hoz­zászólásokat és a teremből történő kivonulást. Zsebre menjen a szószaporítás A fölös beszéd ellenszeréül a tervezet azt ajánlja, hogy ilyen esetekben a vita ügy­rendi szavazással lezárható legyen. A kivonulásról pedig —' amit egyébként jelenleg semmi nem tilt — a tervezet úgy rendelkezik, hogy határo­zatképtelenség esetén az el­nök rögzítheti a jelenlétet, és a hiányzókat különféle módon büntetheti. Ennek egyik for­mája lehet például a tisztelet­díj csökkentése. Ezzel a ren­delkezéssel elejét lehet venni az igazolatlan távolmaradá­soknak is. A német és a ko­rábbi magyar koalíciós pél­dákból kiindulva a jövőben előreláthatóan arra is lehető­ség lesz, hogy az illetlenkedő- ket az írott és íratlan szabá­lyok megszegőit, indokolt esetben, meghatározott időre kitiltsák az ülésteremből. Per­sze, mindez csak feltételes módban értendő, hiszen még csak most készül az új Ház­szabály. Újvári Gizella CSALÁDI KÉSZÜLŐDÉS Amire jut és amire nem A karácsonyi készülődés közepette látogattam el egy kaposvári családhoz. Gyánó Jánosék fiatalok, két gyere­kük van, a hétéves Balázs és a hatéves Gina. A férj, bár már este volt, még mindig dolgozott, Balázs a szom­szédban születésnapot ün­nepelt. A férj épületasztalos, van egy műhelye. Sok gépet meg kellett vennie, erre ment el a pénz. A „tejfölre" még várni kell egy jó ideig. Pedig nem 8, inkább 12-14 óra a napi munkája. A feleség az izotóp laborban dolgozik, s szerény a fizetése. Bruttó 10 ezer fo­rint. Az egész OTP-re megy el. — Változott az ünnep, egyre többet kell azért dol­gozni, hogy tartsuk a „szintet” — mondja az asszony az ün­nepi készülődés „fő illeté­kese”. — Alaposan megnéz­zük, hogy mit veszünk. Nem apró dolgokat vásárolunk ajándéknak, hanem egy szükségeset. Lesz kará­csonyfa, bár még nem tudom, hogy nova tesszük, mert elég kicsi a lakás. Vendégeink is lesznek. A gyerekekkel együtt szoktuk díszíteni a fát, amíg kisebbek voltak, meglepe­tésszerűen díszítettem fel. Most már tudják, hogy nem a Jézuska hozza. — Mikor kezdik el a készü­lődést? — Mindig gondolok rá, hogy ezt kellene venni, azt kellene venni, de most ezzel elmaradtam egy kicsit, mert kevés az időm, s ha nem jön össze egy kis pénz, akkor le­het, hogy nem is lesz minden, amit szeretnék. A férjem örülne egy villanyborotvának, de az, ami már megéri, 3- 5000 forint. Úgy lenne jó ké­szülni a karácsonyra, ha már év elején gondolnák arra, hogy lesz, és gyűjtögetnénk. Mindig elmegy másra a pénz. Reggelente rohan a család. Fél nyolcra jár dolgozni az anyuka, úgyhogy Balázs már hét órakor ott van az iskolá­ban. Utána rohanás az óvo­dába, nincs idő beszélgetni... — Változott-e az évek so­rán a karácsony hangulata? — Gyerekként megélve más a karácsony. Amikor felnő az ember, csökken a pompa, ám azért őrzi az ün­nepélyességét. A szilveszter is ilyen: amíg nem voltak a gyerekek, több helyre jártunk. Azóta csak itthon vagyunk”. — Pesten nőttem fel. Em­lékszem, miden házban ég­tek a fények, hullott a hó, igazi karácsonyi jellege volt az ünnepnek. Pesten a város is jobban ki van díszítve ilyenkor... A dísz időtálló, el­csomagolom, az égő is meg­van. Habkarikát és szalon­cukrot kell vennünk. Ezt még kibírjuk. Nem veszem a legol­csóbbat, mert azt nem eszik meg a gyerekek. — Gina, te mit szeretnél karácsonyra? — kérdezem az óvodás kislányt. — Barbit kért, manapság minden kislány erre vágyik — felelt az anyuka. — A legszebbet, szőke és göndör hajú, mindegy, hogy milyen ruhája van — mondja Gina. — Balázs, ha valamit meg­lát, mindjárt azt szeretné. Le- gót kap, órákig el tud vele ját­szani. Szereti a kisautókat is. Szívem szerint mindent meg­vennék nekik. A felnőttek kipuhatolják, hogy mire is lenne a másik­nak szüksége. A feleség dip­lomata táskát szeretett volna a férjének, de nem talált olyat, ami árban is tetszett. — Voltunk kint Ausztriában, egy kis faluban. Ki volt díszítve, a póznákon húzták végig az égőket. Szinte minden házon látszott, hogy jön a kará­csony, pedig csak hónap eleje volt. Itt ha vásár van, az bazár jellegű. Ott az emberek kevésbé anyagiasak. Igaz, meg is engedhetik maguknak. Mi sem élünk rosszul, ám jól sem. Tóth Kriszta A KGB — Londonban A Szovjetunió szinte már tel­jesen szétesett, így nem csoda, hogy meglepetést kel­tett a hír: a brit fővárosban még mindig 50 KGB-ügynök gyűjti a titkos értesüléseket Moszkva számára. A külügyminiszter már he­tekkel ezelőtt tiltakozott emiatt és felszólította Bakatyint, a KGB új főnökét, hogy ügynö­keik hagyják abba Londonban a kémkedést. A londoni kormány világo­san moszkvai partnerei érté­sére adta azt is, hogy az ügy miatt ilyen magas — miniszteri — szinten tiltakoznak, akkor elvárják, hogy a másik oldal levonja a megfelelő következ­tetéseket. Emlékeztetnek rá: amikor 1989-ben Sir Goeffrey Howe, akkori külügyminiszter hiába tiltakozott hasonló ügy­ben Moszkvánál, pár hél múlva a külügyminiszter el­rendelte nyolc szovjet diplo­mata és három újságíró kiuta­sítását, akik az angol titkos- szolgálat adatai szerint kém­kedtek az országban. Az ellenzéki Munkáspárl külpolitikai szóvivője, Geralc Kaufman már fel is szóllítotts a kormányt, hogy nyúljon újre a kiutasítás eszközéhez. Annál inkább, mivel érdeket módon megváltozott a KGB- ügynökök érdeklődési köre amíg az elmúlt évtizedekber kizárólag katonai célpontot kötötték le a figyelmüket, addic az utóbbi időben fő feladatuk í gazdasági kémkedés. S ezt talán még inkább zo kon veszik Londonban, mint; hadsereg titkainak kifürkészé . sét. CSALÁDSEGÍTŐK MARCALIBAN A marcali családsegítő központ a város lakossága körébei végzett gyűjtés és a Máltai Szeretetszolgálat támogatásával a idén több mint 600 ezer forinttal segítette a hátrányos helyzeti családokat. Ruhát, élelmiszert, bútort adtak a rászorulóknak.

Next

/
Thumbnails
Contents