Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-21 / 299. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. december 21., szombat Kettős portré egy színészházaspárról LÁZÁR KATI ÉS JORDÁN TAMÁS A BEFOGADÓ SZÍNHÁZBAN Párosuk majd két évtizede úgy összetartozó, hogy színpadi szerepeik szerint alig-alig voltak partnerei egymásnak. Amikor Lázár Kati naíva korú, karcsú, temperamentumos, izgató, akkor Jordán Tamás Don Quijote és Szókratész. Különböző helyszínek és különböző színházak, tizennégy éve Kaposváron. Jó szerepek, sikerek, szakmától és közönségtől egyaránt. A szerepkörök, az általuk képviselt figurák egy produkcióba riktán férnek bele. Ők azonban együtt vannak, teljes különbözőségben is valami nagyonis egyfelé vivő módon. Hitet és erőt adnak. Színpadi jelenlétük a szerepen túl is mindig jelent valamit, mert agyuk, szívük megőrizte a hajdanvolt Egyetemi Színpad, a Nemzeti Stúdió a Huszonötödik Színház, no és Kaposvár mérföldkövet jelentő előadásait. Ez évadtól új helyszínen, újat kezdtek. A Merlin Színházban, Lázár Kati tanít, Jordán Tamás pedig igazgató. Lázár Kati mondja: — Nagyon szeretek játszani, mert akkor föl vagyok mentve az élet alól. Szeretek színpadon lenni, mert akkor semmifajta feladat vagy kötelezettség nincs, amit el kell látnom, legyen az háztartás, amit pocsékul végzek, gyereknevelés, amit szívvel, de rosszul csinálok, bármi. Én a színpadon fölmentést kapok. A nézőtéri csend mindent kárpótol, amikor érzem, hogy figyelnek, érzem, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Jordánnal mi egymáshoz idomultunk. De nehogy azt higgye valaki, hogy ez felhőtlen dolog. Nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy együtt maradjunk. De ez nem olyan, mint a mesében Philemon és Baucis. Nem. Nem is tudok olyan házasságról, mint a miénk. Egyféleképpen gondolkodunk, de elég erőszakos vagyok én is, meg ő is. Ellenünkre vagyunk együtt, s egymás ellenére vagyunk jók. Van köztünk szövetség és van rivalizálás is. Például, amikor engem rendezett Tamás, vitatkozott velem, hát gyűlöltem érte, és kitaláltam, hogy rossz, amit mond. De végül is olyan helyzetbe hozott, amit mástól nem kaphattam volna meg. így született életem egyik legnagyobb alakítása. Az ilyen hosszú együttélés lemondással jár. De mindig lemond az ember valamiről. Megkaptuk a Merlint. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy itt vannak ezek a tehetséges, ügyes gyerekek, akik az alapokról kezdik, akiket nekünk kell segíteni abban, hogy alkotó emberek legyenek. Próbáljuk a Két veronai nemest, s ha Isten segít, akkor egy lüktető, erős, jó, igaz előadást csinálunk. Jordás Tamás mondja: — Ha kívülről nézem, erősen tagolható szakaszokból áll az életem. Az egyik dolog szülte a másikat. Amit most csinálok, az is folytatása valaminek. Nagyon nagy szerencsével lehetőséget kaptam, hogy többé-kevésbé azt csinálhasam, amit igazából szeretek. A sors igazán nagyon jól bánt velem: kezdettől fogva, mindig olyanokkal hozott ösz- sze, akiktől nagyon sokat tanulhattam, akikre felnézhettem. Ennek ellenére, vagy épp ezért, a gyerekekkel úgy szeretnék foglalkozni, ahogy szerettem volna, ha velem próbálnak és dolgoznak. Azért is szeretnék tanítani, mert valaJordán Tamás a „gyerekekkel” hogy úgy érzem, hogy most a színházban túlságosan nagy szerepet kap az illusztráció, a jelzés, és kevés a színpadon történő megélés, átélés, a belső dolgok közvetítése. Katival van valami közös eszményképünk, aminek lényege a belülről való kiindulás. Szeretnénk, hogy a gyerekek együtt legyenek, egymásért létezzenek. A színház csapatmunka. Nekünk ehhez a feltételeket kell megteremteni, a szellemiséget, a légkört kialakítani észrevétlenül, hogy mindez megszülessen. Miért akarom ezt a közösséget verejtékkel létrehozni? Azért, mert olyan boldogtalan az egész színházi világ, a színésztársadalom. Boldogtalanok vagyunk, annyira fogyóban vannak az ünnepnapok. Ezeket valahogy meg kell szerezni, mert elvesztek, csak a hétköznapok, és azokból is csak a rosszak vannak. Egymásra vagyunk utalva, és egymásnak kell örömet és boldogságot szerezni. Az élet önzés. Én azért próbálok koncentrálni a színpadon, hogy a patnerem jobb legyen, mert ha ő jó, akkor én még jobb leszek. Ez az önzetlenségnek látszó önzés mozgatója a dolgoknak. Nekem érdekem, hogy a körülöttem élők minél boldogabbak legyenek, akkor lehetek én is boldog. A gyerekeket háromszázhúsz jelentkezőből választottuk ki, és hat hétig felvételiztettük őket, kerestük azokat, akikkel évekig Lázár Kati együtt tudunk dolgozni, velük összekötve életünket, mert ez a színház, amit mi szeretnénk, az nagyon kötött életformát jelent, olyan mintha szerzetes- rendbe léptek volna. Tizenötöt akartunk fölvenni, de végül is tizenheten vannak. Jó bemenni közéjük, jó összenézni velük. Rajtunk kívül sok tanár tanít itt. Olyanokat kerestünk, akik szakértelmük mellett életmódjukkal, világnézetükkel, lényükkel is képviselnek valami fontosat. Kik ők? Györgyfalvai Kati, Pintér Tamás, Réz Pál, Fehér György... A Merlin befogadó színház, kétszáz személyes nézőtérrel. Olyan előadásokat szeretnénk, amelyekben minimális a hazugság. Most én nem a politikára gondolok, nem az emberi viszonyok, kapcsolatok kisebb-nagyobb hazugságaira, hanem arra, hogy a művészet hazudik. A művészet közlés, van, akinek közölnivalója van, és vannak, akik kíváncsiak rá, s eljönnek meghallgatni. A színház mindaz, amit az ember megélhet saját magából, de nem mesélheti el, mert nincs helye sem barátságban, sem szerelemben Ha valóban van véleménye a dolgokról, akkor ahhoz nem kell semmiféle praktika, mesterkedés, illusztráció, hanen valami, ami lehetővé teszj^ hogy igazat mondjon. S ez a színház. Ez a legfontosabb. Józsa Ágnes Ha jön egy japán üzletember Bázisvariációk Nagybajomban Az, hogy potom pénzért megvásárolják, nem megoldás — A lehetőségek: üdülés, turizmus vagy valami más? Az erdő közepén megille- tődve toporgunk amíg a derék, és „derékig Rambó” gondnokok beeresztenek a nagybajomi munkásőr bázisra, mint egy elfelejtett városba... Az automata kapu lassan nyílik. Utitársam, Papp Gyula a Kincstári Vagyonkezlő Szervezet képviselője, Ács Attila Nagybajom polgármestere, és dr. Ulrich Károly jegyző. A bázis több mint egy éve tartozik a vagyonkezelő szervezet fennhatósága alá. A téli-nyári tartózkodásra egyaránt alkalmas, beton és faelemekből épült házakban négyszáz személy helyezhető el kényelmesen. Az épületek egy részében külön fürdőszoba, a többihez vizes blokk tartozik. — A gondnoki lakást nemrégiben újítottuk föl — mondja Papp Gyula. — Minden szükséges állagmegóvó munkát elvégeztettünk. — Lopásokról, betörésekről hallani... — Semmi ilyen nem történt. Itt leltár szerint tartunk nyilván mindent, s állandóan őrség vigyáz. Eleinte voltak próbálkozások, de az utóbbi időkben ez is teljesen megszűnt. Sokat számít a kutya. Az eb épp a polgármestert kerülgeti. — Az is igaz, hogy üres házból már nem nagyon lehet bármit is ellopni. Persze- ha nem lenne őr, holnapután már talán a palát is elvinnék. —Többen jelentkeztek vásárlási szándékkal. — Azt, hogy megvásárolja valaki poton pénzért, nem tartjuk megoldásnak. Ez kincstári vagyon, s az állam a vagyonát nem herdálja el. Hasznosításra bérbeadja, de el nem. — Mióta is hever kihasználatlanul? — Egy éve. Eddig nem találtunk olyan hasznosítási formát, amely kedvező lett volna. Érdeklődtek kft-k, de egyikük sem akart .itt beruházni. Használnák amíg le nem robban a telep, aztán elmennének. így viszont minden vizes blokk víztelenítve, a legkisebb fagyás is meggátolva. A téliesí- tést szakemberek végezték. Az itt dolgozók rendszeresen szellőztetnek, füvet nyírnak. A kép elárulja, van-e gazdája a bázisnak. Szükség volna a hasznosításra. Hiszen hatalmasak a fenntartási, üzemeltetési költségek, a betörések megelőzése érdekében éjszaka világítunk. Ezután is kell próbálkoznunk a telep hasznosításával. Az elképzelések szerint német diákokat üdültetnénk itt. Erre van igény. Szükség esetén menekülttáborként is igénybe lehetne venni, jóllehet csak roppant költséges elektromos fűtést tudnánk biztosítani. Inkább nyári tábornak célszerű használni. A vízzel is gondok vannak: nincs hálózati víz, csak egy fúrt kút; a vize a köjál szerint főzésre nem alkalmas. A bázis öt kilométerre van a falutól, a terület tehát Nagybajomé. A helyi önkormányzatnak is érdeke a mielőbb megoldás. — Igyekszünk segíteni — mondja Ács Attila —, de a helyzet szinte megodhatatlan, mivel eladni nem akarják, állandó hasznosításra nincs mód. A német diákok üdültetése jó ötlet, a falusi turizmusban sok lehetőség lenne. A nemrég kialakított boronkai tájvédelmi körzethez kapcsolódóan létre lehetne hozni olyan diáktábort, ahova a természettel barátkozó fiatalokat várnánk. Vannak itt érintetlen területek, ahol már most is folynak madármegfigyelések... Bajomnak van termálvize is, ezt is érdemes számításba venni. — Nekünk nincsenek skru- pulusaink az eladással kapcsolatban — mondja dr. Ulrich Károly —, mivel ezesetben a bázis jónéhány munkaalkalmat teremtene a falusiaknak, Hónapok óta próbálkozunk cégekhez, vállalkozásokba betársulni, ahol esetleg egy ilyen létesítményre szükség Fotó: Gyertyás László lenne, de eredménytelenül. Távol van mindentől, nagyon nehéz bekapcsolni bármilyen vállalkozásba. Egy japán üzletember utazik ide még decemberben, hogy személyesen megnézze a bázist. Komolyan érdeklődik... — Áz önkormányzat csak olyan hasznosításban segít, ami az önkormányzatot nem érinti hátrányosan. A bázis üzemeltetésében veszteséget nem kockáztathatunk. Nagy László
