Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-03 / 283. szám
1991. december 3., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Igényes mozi — igény nélkül Van magyar film, ha nincs ? Dr. Németh János: Nem tudjuk vállalni... Van magyar film. Mi több, van magyar filmkultúra, és van magyar filmtörténet. És ha nehezebben is, kissé elüzletiesedve ugyan, de ma is forog a „nemzeti Laterna Magica”. Mégsincs magyar film. Legalábbis Somogybán. Ennek okait tudakoltam dr. Németh Jánostól, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójától. Mozart-emlékhangverseny Kaposváron (Fotó: Gyertyás László) Bár utolsó útjára állítólag senki sem kísérte, mégis ott zeng-zsong zenéje és neve mindennapjainkban; s ünneppé avatja e megszólalást zsenialitásának szelleme. A Kaposvári Szimfonikus Zenekar, a Vikár-kórus és négy kiváló énekes; Ambrózyné Zákányi Emőke (szoprán), Takács Tamara (mezzoszoprán), Rozsos István (tenor) és Clementis Tamás (basszus) részvételével vasárnap este Kaposvár zeneszerető közönsége is lerótta tiszteletét az osztrák mester előtt. A református templom zsúfolásig megtelt hajójában helyet foglaló sok fiatal azt reprezentálta, hogy felnőtt egy újabb zeneértő és zenekedvelő nemzedék. A műsor szép élményt ígért. Mozart két moll hangnemben megkomponált műve; a g-moll szimfónia K. 550. és a Requiem csendült fel. A Kaposvári Szimfonikus Zenekar Hevesi András vezényletével szólaltatta meg a közismert szimfóniát. A négytételes mű tiszta hangzását és az élmény drámaiságát némileg csorbította a kissé lassúbbra sikeredett, elnyújtott ritmus. Összességében azonban jól készítette elő a monumentális Requiem megszólalását. Mozart gyászmiséje a zeneirodalom talán legcsodálatosabb alkotása. A súlyos anyagi gondokkal, betegséggel küszködő mester Stuppach gróf megrendelésének eleget téve látott hozzá a mű meg- komponálásához. A d-mollban papírra vetett zene fájdalmas, tragikus, magasztos és megbékélő hangzásában ott érezzük a hányatott sorsú fiatalember minden keservét. Azt a küzdelmet, mellyel önmagát is le kellett győznie, hogy a megrendelőnek eleget téve, időre elkészüljön a mű. Mozart nem szerette ezt a munkát, félt tőle. Akkor fejezte be az életet és megváltást igenlő Varázsfuvola komponálását s a Requiem születésekor, önnön végzetével vívott már heroikus küzdelmet. A befejezetlenül maradt részeket vázlatai és instrukciói alapján, kedves tanítványa Süssmayr tisztázta le. A háromnegyed órás mű megszólaltatása a zenészeknek és az énekeseknek egyaránt nagy és nemes feladat. A vasárnap esti hangverseny bebizonyította; városunknak vannak olyan magasan képzett muzsikusai, akik a világ bármelyik koncertpódiumán megállnák a helyüket. A legnagyobb élménnyel a Vikár-kórus ajándékozott meg bennünket. Érett, a mű minden apó részletét mívesen kidolgozó kórus jutalomfellépése volt ez a Requiem-előadás. Sokéves, szigorú és következetes karvezetői munka gyümölcse érett be a produkcióban. A kiváló akusztikájú templomban fantasztikus szépséggel, tisztasággal zengett a szoprán, melyhez lágyan simult a két másik szólam. Fennkölten szólt a Kyrie, az Agnus Dei; megrázó erővel csendült fel a Confutatis, s megbékélő, lírai szépséggel csalt köny- nyet szemünkbe a Lacrimosa. Az előadáshoz sikerült megnyerni négy kiváló szólistát is. Közülük kettő, Takács Tamara és Ambrózyné Zákányi Emőke, ugyancsak Zákányi Zsolt tanítványaként jutott el a koncertpódiumig. Takács Tamara telt, bársonyosan simulékony hangja predesztinálta e mű mezzoszólamának előadására. Ambrózyné Zákányi Emőke kellemes csengésű szopránja egy jövendő oratórium- és dalénekesnő ígéretes pályáját rajzolta ki. A Salome című opera Herodesét énekli az Operában Rozsos István tenorista — sajnos az ő hangját csak ritkán hallhatjuk, mert fellépései nagyrészt Európa más nagyvárosaihoz kötik. A mindössze 29 éves basszista, Clementis Tamás 5 éve az Operaház magánénekeseként arat sikert Verdi, Donizetti és Mozart operáiban. Jellegzetesen mozarti bass-ba- ritonja a Requiem szólójában is bársonyos finomsággal zengett. A jó- kedélyű fiatalembert megkapta a közönség érdeklődése és lelkesedése. A gyászmise sikerének teljességéhez a Kaposvári Szimfonikus Zenekar mértéktartóan szép játéka is nagyban hozzájárult. Hevesi András karmester nagy lendülettel, az érzelmi szálakat finoman követve, vezényelte végig a két, monumentális művet. A közönség szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg az élményt. S hogy ezen az estén Mozartra emlékezhettünk s ilyen magas színvonalon szólalhatott meg a Requiem, abban legnagyobb része Zákányi Zsolt karigazgatónak volt. Várnai Ágnes Tudakoltam, mert szeretem a filmet, s még jobban — valami egyszerű motivációtól indítva — a magyar filmet. Azt a magyar filmet, amelynek alapja, a gyártási mechanizmus, a forgalmazási felépítmény is „rendszerváltáson” ment át. Csakhogy valami „bibi" van, mert — ha „termel” is a hazai filmgyártás — eredményei nem jutnak el a címzetthez. És akkor van-e magyar film, ha nincs? — A megyei mozikból kihaltak a hazai produkciók, pedig vannak Ígéretes, érdeklődésre számottartó játékfilmek, gondolok itt Gothár Péter Melodrámájára, Lukáts Andor Három nővér adaptációjára vagy a „nagy generációs" András Ferenc, és a fiatal Salamon András új filmjeire. Miért nem láthatja ezeket a nagyközönség? A történet — Kicsit messzebbről kell kezdenem a válaszadást, mert sajnos története van a dolognak. Egészen ponto-. san a hatvanas évekig szeretnék visz- szamenni, amikor is a magyar filmnek egy nagyon izgalmas szerepköre volt; amikor új formanyelveket talált magának, és bizonyos igazságokat először mondhatott ki. Ekkor még nem kellett szervezni a közönséget. Mindjárt rátérek a kérdésére, de szeretném elmondani, hogy ezt követően olyan mondanivalókat dolgoztak fel az alkotók, amelyek általuk egy nagyon sajátos, nehezen átélhető nézőpontból láttatta a világot. Én nem vagyok filmesztéta, így nem is akarom megítélni ezeket az alkotásokat, bár én is szeretem az igényes mozikat. Mégis annyi biztos, hogy ettől kezdve a nézők eltávolodtak a moziktól. A magyar film további komoly gondja, hogy kevés pénzből gazdálkodik, körülményesen forgatnak az alkotók, s ha egyszer valaki lehetőséghez jut — nem tudva, hogy erre legközelebb mikor lesz esélye — az életművét próbálja filmre vinni. — Miként kapcsolódik mindez napjainkhoz? — Nos, a magyar kormány és a filmes szakhatóságok a moziüzemeltetőkkel kapcsolatosan már sok mindent elkövettek: volt idő, amikor telerakatták a műsorrendet dokumentumokkal, aztán amikor csak az volt a lényeg, hogy papíron meglegyen a magyar filmek nézőszáma. Persze furcsa lenne nekem azt mondani, hogy ezek mekkora bűnök voltak. Megutáltatták a hazai produkciókat a közönséggel. — Mikor játszottak somogyi mozik utoljára magyar filmet? „Butaság lenne” — Ezt pontosan nem tudom megmondani, de a jövő hónapban jön a Ju- lianus barát és Bujtor legújabb vígjátéka. — Mi az akadálya, hogy ennél több legyen az arány? — Vegyük a kaposvári Szivárvány Mozit, amely hatszáz férőhelyes. Nekünk ebbe a moziba butaság lenne behoznt egy magyar filmet, mert a pár tucat látogató jegybevétele még a rezsiköltségeinket sem biztosítja. Nem szabad ezt megcsinálni. Az Apolló megszűnésével, és azzal, hogy a Mozi-Múzeum kikerült a kezünkből nem tudunk kamaravetítéseket tartani, amelyek nem hoznának annyi veszteséget. Bár hozzáteszem, hogy a Mozi-Múzeumra egy évben 1,2 millió forintot fizettünk rá. — Mit várnának az államtól? — Mindenképpen a költségeink egy részét kellene átvállalniuk, hogy potenciálisan esély legyen magyar filmek bemutatására. Működési nehézségeink vannak, nem tudjuk megengedni magunknak azt a luxust, hogy az egyik film nyereségét elvigye a másik vesztesége. Nem tudjuk vállalni az ezzel járó veszteségeket. Hét darab ezres Az említett Szivárvány Mozi rezsi- költsége téli időszakban egy előadásra hétezer forint. Ám az üzemeltető emellett elesik húsz-harmincezer forinttól, amit egy amerikai kommersz- film termelne az idő alatt. Sajnállak, magyar film. Mert veszteséges vagy. Igazán igyekezhetnél kicsit, hogy terminátor-módra duzzadjon bicepszed, hogy roki-módra légy talmi-győztes a szorítóban, meg azért, hogy elkelj. Addig is, amíg ide eljutsz, az a párszáz ember, aki most kíváncsi lenne rád, vár. Vár arra, hogy ha majd ilyen leszel, emlékezzen rá, milyen voltál... Balassa Tamás MILYEN VÁLTOZÁSOK LESZNEK A FELVÉTELI VIZSGÁKON (5.) Esti és levelező tagozatok A felsőoktatási felvételi irányszámok az első alapképzésben az esti és a levelező tagozatokon jelentősen csökkentek az elmúlt években, és ez a tendencia jövőre tovább folytatódik. 1989-ben 7112, 1990-ben 5668, idén 4710 pályázó felvételét tervezték, jövőre az irányszámok nem érik el a 3900-at. A ténylegesen felvettek száma ennél lényegesen alacsonyabb volt (és várhatóan lesz), mert több területen — megfelelő számú és minőségű jelentkező hiányában — nem tudják betölteni a tervezett helyeket. Ez az irányszámok csökkenésének oka a műszaki és az agrár felsőoktatásban. Más területeken a minőség emelésének az igénye idézi elő az irányszámok csökkenését. Az állam- és jogtudományi felsőoktatásban csak az ELTE szüntette meg már idén az esti tagozatot. Miskolcon, Szegeden és Pécsett, valamint az Államigazgatási Főiskolán jövőre is változatlan intenzitással kívánják folytatni az oktatást. A bölcsészettudományi karokon nem működtek korábban ezek a tagozatok. A következő évben az ELTE-n pedagógia és pszichológia szakon is indítanak esti képzést és a szociális munkás-szociálpolitikus szakon Jevelezőt. A természettudományi karok közül csak Szegeden, a programozó és a programtervező matematikus szakokon vesznek fel levelező tagozatra, utóbbinál csak azokat, akik legalább alapfokú C típusú állami nyelvvizsgával rendelkeznek. 1989-ben még minden tanárképző intézményben volt levelező oktatás. Most az irányszámok majd harmadára csökkentek és csak a Gyógypedagógia Főiskolán és a Testnevelési Főiskola edzői szakán, valamint a nyíregyházi főiskola gyors- és gépírás szakán indul levelező tagozat. Az edzői szakra való jelentkezéshez legalább 1 éves edzői munkaviszony és I. osztályú sportolói minősítés szükséges. A tanító- és óvodapedagógus képző intézmények közül 1989-ben még 13 főiskola vett fel csaknem 470 helyre tanító szakra és 540 helyre óvoda- pedagógus szakokra pályázókat. Az idén és jövőre is csak a Budapesti Főskolán lesz 25 tanítói és 125 óvodapedagógusi hely, utóbbi zömében azok számára, akiknek 2 éves óvónői munkaviszonyuk van. A gazdasági felsőoktatásban csökkent legkevésbé a helyek száma. Bár a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen nem indul már esti és levelező tagozat, de a miskolci és a pécsi karokon, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán és a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán (PSZF) változatlan irányszámmal várják a jelentkezőket. A PSZF-en a fővárosban esti és levelező, Salgótarjánban és Zalaegerszegen csak levelező tagozatot indítanak, és a matematika írásbeli kísérleti jellegű (nem azonos az országos írásbeli érettségi-felvételi vizsgával). A műszaki felsőoktatásban továbbra is indul levelező műszaki szakoktató képzés a budapesti és a miskolci egyetemen, Dunaújvárosban, a Bánki, a Kandó, a Pollack (Pécs) és a Széchenyi (Győr) főiskolákon: ezekre a szakokra érettségizett szakmunkás képesítésű pályázókat várnak. Ezen kívül a Veszprémi Egyetemen és valamennyi főiskolán és főiskolai karon indítanak levelező tagozatokat. A művészeti felsőoktatásban csak a Képzőművészeti Főiskola múzeumi és közgyűjteményi tárgyrestaurátor szakára lehet levelező, és a Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakára lehet esti tagozatra jelentkezni. Az orvosképzésben a múltban sem volt ilyen oktatás, de a szegedi egyetem általános szociális munkás szakára és az Orvostovábbképző Egyetem főiskolai szakaira 1992-ben lesz felvétel a levelező tagozatra. Az agrár felsőoktatásban levelező (távoktatási) szakokat indítanak Hódmezővásárhelyen és Szarvason, a Gödöllői Egyetem vállalatgazdasági üzemmérnöki, mérnök és műszaki tanári és szakoktatói szakain, a Gépészmérnöki Karon, Szegeden, Nyíregyházán, valamint Mosonmagyaróváron. A fentieken kívül levelező tagozatos képzés folyik számos intézményben az újabb diploma megszerzésére irányuló és a kiegészítő képzésben, de csak diplomával rendelkező pályázók számára. A felvételi eljárás — kevés kivételtől eltekintve — azonos a nappali tagozatéval, esetenként a felvételi ponthatárok azonban némileg eltérnek. Az eljárás részletesebb ismertetését a rövidesen megjelenő Felsőoktatási felvételi tájékoztató — 1992 tartalmazza. Neuwirth Gábor Kerekes Ágnes
