Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-19 / 297. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — AZ ÖNKORMÁNYZATOKÉ A SZÓ 1991. december 19., csütörtök A siófoki hajlék A tavaly örökölt ház már majdnem összedőlt. Nem a falakkal volt baj; még nem­rég is stabilnak látszottak, sőt a ház belülről is lakható­nak tetszett. Az alap ment tönkre. Évtizedekkel ezelőtt készítették. Az idegenek, si­lány munkát végeztek. Uj otthont kezdtünk épí­teni. A meglévőt csak addig javítgatjuk, amíg el nem ké­szül a másik. Idén kiástuk az árkot és már az alapokon dolgozunk. Egyre többen vagyunk, s jól tudjuk: min­den az alapozáson áll. Va­sat is teszünk bele. Jövő nyárra a lábazat előbújik a földből. Akadnak még / kerítés mögül leskelődők, de hiába drágább percről-percre a tégla, a malter, a víz, a le­vegő, összefog a város: a falakat már mindannyian együtt rakjuk. Az lesz csak a látványos munka! Új házunk nemsokára felépül. Uram! Ne engedd, hogy addig beboruljon az ég! Molnár Árpád a siófoki építkezés művezetője Megfontolt gazdálkodás Az önkormányzat első teljes gazdálkodási évének végén némi elégedettséggel állapít­hatjuk meg: bár a központi for­rások egyre szűkösebbek, si­került a város működésének finanszírozásán kívül fejlesz­téseket is megvalósítani. Az önkormányzat kötelező és önként vállalt feladatainak ellátása a takarékoskodás mellett szükségessé teszi a saját bevételek biztonságos előteremtését, hiszen a város nem élheti föl a vagyonát. A saját bevétel két legfonto­sabb része, amely a város közvéleményét is leginkább foglalkoztatja, a helyi adók bevezetése és az Önkor­mányzat tulajdonába került vállalkozói vagyon hasznosí­tása. Az 1991-ben alkotott helyi adókról szóló rendelet kiállta az első év próbáját. Az 1992. január 1 -tői hatályba lépő mó­dosítással és kiegészítéssel sikerült kiépíteni egy olyan he­lyi adórendszert, amely nem ró többletterhet a lakosság széles rétegeire, s a gazdál­kodók számára hosszú távú tervezést tesz lehetővé. A kiegyensúlyozott gazdál­kodás eredményeként mód nyílt arra, hogy január 1-től a lakosságra, továbbá a kis- és nagyvállalkozásokra ható ide­genforgalmi adót (ismertebb nevén kurtaxa) az elő- és utó­szezonban csökkentse az ön- kormányzat. Az adóterhek növelésének elkerülését az önkormányzat tulajdonába került vállalkozói vagyon gazdaságos hasznosí­tása teszi lehetővé. A vagyon­hasznosítás tekintetében az Önkormányzat új utakon kény­telen járni. 1991-ben — va­gyonhasznosítási stratégia hi­ányában — a képviselő-testü­let néha a közvetlen piaci je­lenlét jeleit mutatta. A jövőben a vállalkozói vagyont az erre alakult gazdasági társaságok, irodák működtetik, amelyek a képviselő-testület által megha­tározott városfejlesztési célok figyelembevételével a lehető leggazdaságosabb működte­tésben érdekeltek. Ezt egészí­tik ki a közterület jellegű terü­letek vállalkozói szemléletű kezelése a polgármesteri hiva­tal által. E gazdálkodó szervezetek tulajdonosi jogainak gyakor­lása, a jelenleg még használa­ton kívül álló vagyontárgyak működtetése, az ehhez szük­séges tőkebevonás szerve­zése a polgármesterhez köz­vetlenül rendelt vagyonigaz­gató feladata. 1993. elejére várhatóan kia­lakul a következetes vagyon­hasznosítás, megszilárdulnak a gazdálkodás feltételei. A va­gyonátadás vontatottsága és a privatizáció lassúsága miatt az önkormányzat vagyonának teljes fölmérése azonban vár­hatóan meghaladja a jelenlegi testület megbízatását. A már tulajdonba került vagyontár­gyakkal így is megvalósítható optimális vagyonhasznosítás, s ez jótékonyan befolyásol­hatja a város gazdálkodását. Dr. Balázs Árpád a gazdasági bizottság elnöke Befutöttünk... A szó szoros értelmében és képletesen is befűtöt- tünk... Amikor fogyasztóink értesültek az új fűtési díjak­ról, gondolom, el sem akar­ták hinni. Az alapigazságnak azon­ban vannak apró, zavaró té­nyezői, melyek egy oldalra ál­lítják a szolgáltatót és a fo­gyasztót. Ezek a következők: 1. A fogyasztó nem vá­laszthatja meg, hogy akar-e fűteni, vagy sem. 2. A távhőszolgáltatás a tömeges lakásépítési prog­rammal egy időben, a ház­gyári lakásépítési technoló­gia részeként alakult ki. 3. A technikai, technológiai színvonal, az adott korban, adott ár- és bérviszonyok mellett működőképes volt, de a mai kor ár- és bérviszonya­inak nem felel meg. 4. Az épületek szigetelése, a nyílászárók, berendezések minősége a korábbi normatív lakásépítési előírások miatt nem felel meg a jelenlegi kö­vetelményeknek. 5. Sem a fogyasztó, sem a szolgáltató nem tehet az egycsöves fűtési rendszerek­ről, a mérés és szabályozás hiányáról. Mindez egy — ma már világosan látható — rosszul értelmezett takaré­kossági intézkedés része­ként alakult ki. A fő kérdés az, hogy van e megoldás? Miután a távfűtési rendszer mérnöki létesítmény, így mű­szaki megoldás feltétlenül van. Tehát csak az a kérdés, hogy ki fizesse a szükséges korszerűsítést? Az a fo­gyasztó, aki a jelenlegi fűtési díjat sem képes megfizetni? Az a szolgáltató, aki annak is örül, ha még képes szolgál­tatni? Az az önkormányzat, amelynek egyre több lesz a gondja, mint a pénze, és je­lenleg is támogatja a fo­gyasztókat? Sürgősen és kö­zösen kell találni megoldást. Amíg a gond csak gazdasági jellegű... Müller István a Közüzemi Vállalat igazgatója Jó ütemben készül Kiliti tornaterme A Kiliti városrészben a 3. Sz. Általános Iskola központi épületegyüttesénél félidejéhez érkezett a tornacsarnok épí­tése. A képviselő-testület hét ajánlat közül a Budapesti Mé­lyépítő Vállalatét fogadta el. Éz felelt meg legjobban az építtető igényeinek, a gazda­ságos üzemelés feltételeinek, és az árajánlat is elfogadható volt. A polgármesteri hivatal 1991. július 26-án rendelte meg a munkát a Mélyépítő Vállalattól. Szeptember 5-én megkötötték a fővállalkozói szerződést. Az építkezés költ­sége várhatóan 45 millió forint lesz. A műszaki átadás határi­deje 1992. április 30. Ha min­den jól megy, a tornacsarno­kot 1992. május 30-án üzembe lehet helyeni, s a Kiliti gyerekek még a nyári szünidő előtt kipróbálhatják. A munka jól halad. A torna- csarnok jelenlegi készültségi foka igazolja, hogy a képvi­selő-testület jó tervet fogadott el és ehhez megfelelő kivitele­zőt talált. Az építkezésen ösz- szehangolt csapatmunka fo­lyik. A SIÓ-BAU Kft. folyamato­san és időben elkészítette a kiviteli terveket, így szeptem­ber 7-én megkezdődhetett a munka. A szerkezet gyártása és felállítása rekordidőn belül, október első hetében befeje­ződött. A tornacsarnok ma már tető alatt van, külső falai, belső válaszfalai elkészültek, az ablakok helyükre kerültek. Nincs akadálya, hogy a zord idő beállta után tovább folyta­tódjon a munka, hiszen már a felszerelési és berendezési tárgyak nagy részét is a hely­színre szállították. A tervezés és kivitelezés összehangolá­sában, a gördülékeny munká­ban jelentős szerepet vállalt a beruházás lebonyolításával megbízott Pannon-Ber Kft Be­ruházási Iroda, amely időt és fáradságot nem kímélve, a be­ruházó érdekeinek szem előtt tartásával, műszaki igényes­séggel látja el feladatát. A 3. Sz. Általános iskola ve­zetői és tanulói érthető érdek­lődéssel és segítőkészséggel várják a tornacsarnok elkészü­lését. Jövőre a Kele ucai új ál­talános iskola is elkészül, így nem akármilyen oktatásfej­lesztési programot valósít meg a város e nehéz évek­ben. Sz. Nagy Zoltán városfejlesztési irodavezető Senkit sem hagyunk magára Önkormányzatunk megálla­pította, hogy a város polgárai­nak jelentős része szegény, sok család és gyermek kerül kritikus helyzetbe, s ezt saját erejéből nem tudja megoldani. A képviselő-testület döntése értelmében új intézményháló­zatra és újdonságokat is tar­talmazó pénzbeni támogatási rendszer kiépítésére van szükség. Mindez a korábbinál lényegesen nagyobb ráfordí­tást igényel, s ezt az önkor­mányzatnak vállalnia kell. Az új intézményhálózat részeként 1991. május 1-én alakult meg a Családsegítő Központ. A si­ófoki szociális háló részeként önkormányzatunk rendeletet alkotott, mely szerint megha­tározott feltételek esetén hoz­zájárulás adható a lakbér, az albérleti díj, a közüzemi díjak, a vízdíj, a melegvíz, a vezeté­kes gáz, a szemétszállítás dí­jainak megfizetéséhez. Laká­sépítéshez és vásárláshoz pedig 300 000 forint kamat­mentes kölcsön adható. Akik segélyt, segítséget igényel­nek, ezek feltételeiről részle­tes felvilágosítást kaphatnak a polgármesteri hivatal általá­nos igazgatási irodáján. A kialakult együttműködés­nek köszönhetően már szer­vezetek is hathatósan, egy­mást erősítve vesznek részt városunk szociális gondjainak megoldásában. Dr. Horváthné dr. Márkus Ildikó közigazgatási igazgató Mire futja és mire nem? Minden önkormányzat köte­les gondoskodni az egészsé­ges ivóvízről, az óvodai és ál­talános iskolai oktatásról, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, (ezen belül a kórház és a rendelőintézet működéséről) a közvilágítás­ról, a városi utak és a temető fenntartásáról. Siófokon ennél sokkal hosszabb a lista. Üdülőváros vagyunk és fejlődni szeret­nénk. Jövőre több mint egymil- liárd forintból gazdálkodunk, a kérdés: honnan vesszük a pénzt és mire költjük? Az önkormányzatnak jelen­tős ingatlanvagyona van. Egy része bérbe adható, más ré­szét vállalkozásba lehet vinni, esetleg értékesíteni. Mind­egyik esetben jelentős bevé­telhez jutunk. A legtöbb pénz azonban to­vábbra is a helyi adóból folyik be. Ha összevetjük bevétele­inket és kiadásainkat, nagy hiány mutatkozik. A várost és intézményeit működtetni kell. Beruházni abból lehet, ami ezen felül marad, ezért a sok helyes és fontos cél között sorrendet kell felállítani. Ön- kormányzatunk már több olyan kérdésben döntött, amely a jövő évi költségvetést érinti. Kiemelt feladat az utak, járdák, parkolók és hidak fenn­tartása, korszerűsítése. A közműhálózat és az inf­rastruktúra fejlesztésével se­gíteni kívánjuk a vállalkozáso­kat. Ezen belül elsősorban olyan fejlesztésekre törek­szünk, melyekhez az állami költségvetés is támogatást nyújt. A BALATEL részvény- társaság létrejöttével lénye­gesen javulhat a távközlés. Folytatódik a Batthyány utcai belvízelvezető rendszer és a kiliti szennyvízhálózat építése. Törekiben megkezdődik a ve­zetése ívóvízhálózat kiépí­tése. Továbbra is nagy összege­ket fordítunk az oktatási és az egészségügyi intézmé­nyek működtetésére. Horváth László közgazdasági irodavezető A betegek, az orvosok, és az önkormányzat Mostanában egyre többet találkozunk az újságokban, a televízióban, a rádióban az egészségügyi rendszerváltás híreivel, amelyekben orvosok és társadalombiztosítási szakemberek ismertetik a ter­veket és a már megtett intéz­kedéseket. Az illetékesek elképzelései­vel szemben több ellenvéle­mény is elhangzik, s ez a be­tegekben vagy a leendő bete­gekben bizonytalanságot kelt. Pedig a cél a lakosság korrekt tájékoztatása. A változások nem az állam­polgárt általában, hanem a si­ófoki, a kaposvári vagy a so- mogyegresi konkrét beteget érintik. Mindenkit az érdekel, hogy megmarad-e az évek óta megszokott orvosa, az eddigi­nél nem ró-e nagyobb anyagi terhet rá az új rendszer, szük­ség esetén hozzájut-e az ügyelethez, elviszik-e a men­tők, ha másként nem képes megközelíteni a kórházat. Az önkormányzati törvény az alapellátást a települési önkormányzatok feladatává tette. Ami korábban állami kö­telezettség volt, az most helyi döntések alapján társadalom- biztosítási finanszírozás se­gítségével fog működni. A működést a biztosító, a fej­lesztést a tulajdonos (önkor­mányzat) fizeti. A betegeket persze nem ér­dekli a struktúra, hanem csak az, hogy megmarad-e a jelen­legi színvonal és nem romla- nak-e a megszokott viszo­nyok. A reform jövőre az alapellá­tás önállóvá válásával kezdő­dik. Már ebben a hónapban megkezdik a biztosítási lapok kiosztását. Ezek a szabad or­vosválasztás ' legfontosabb kellékei. A siófoki önkormány­zati testület humán bizottsága a napokban megkezdi az át­szervezéssel kapcsolatos konkrét intézkedéseket. Cé­lunk, hogy a betegeket és az egészségügyi dolgozókat ne terhelje különösebben az átál­lás. A város ügyeleti rendsze­rét megtartjuk a jelenlegi for­mában addig, amíg a mentők­kel közösen létrehozunk egy korszerű, 24 órás sürgősségi szolgálatot. Mindenki választhat magá­nak családi orvost, illetve gyermekorvost. Az önkor­mányzat közzé teszi a vá­lasztható orvosok névsorát. Családi orvos egyelőre csak az alapellátás orvosa lehet, kórházi orvos nem választ­ható. Egy évig a beteg a vá­lasztott orvoshoz tartozik, ő látja el gyógyszerrel és szük­ség esetén további vizisgá- latra vagy gyógykezelésre utalja. Ha a beteg elégedetlen az ellátással, a következő év­ben másik orvoshoz mehet. A háziorvoslás természete­sen nem azt jelenti, hogy a be­tegeket az. orvos a háznál fogja ellátni. Változatlanul megmaradnak a rendelők, és csak a fekvőbetegekhez, il­letve a rászorulókhoz megy el az orvos. Akinek biztosítási kártyája van, változatlanul díjtalanul jut egészségügyi alapellátáshoz. Aki nem biztosított, de szociá­lis helyzete miatt rászoul, an­nak az önkormányzat fogja megváltani a biztosítás jogát. A szakorvosi és kórházi há­lózat reformja a jövő év máso­dik felében, illetve 1993-ban kezdődik. Az átalakítás valószínű kel­lemetlenségekkel is jár. Ezért kéri az önkormányzat a siófo­kiak türelmét és megértését. Bár városunkban eddig sem kellett szégyenkeznünk az egészségügyi ellátás miatt, egy korszerű, európai színvo­nalú gyógyító- megelőző szol­gálat létrehozásához kérjük segítségüket. Dr. Házas József tanácsnok a humán bizottság elnöke A különc város A legtöbben szeretik. Nem kevesen irígylik, s vannak né- hányan, akik szinte utálják. A maguk módján mindegyikük­nek igazuk van. A Siófokon élőkön kívül azoknak könnyű szeretni a várost, akik tavasz­tól őszig üdülni érkeznek hoz­zánk. Szeretnék jól érezni magukat, ezrét néhány napra vagy hétre sikerült megfeled­kezniük napi gondjaikról. Sokan vágyódnak az itteni életre, mert inkább csak a nyári várost ismerik. Irígylik a talmi csillogást, a gazdagsá­got, a könnyen szerzett, majd szélbe szórt pénzt. Pedig a nyár rövid. Elmúltával sótla- nok leszünk; hidegek, mint be­fagyás előtt a Balaton. Sok si­ófoki a folyton zsugorodó sze­zonra gondol, amikor ismét meg kell szereznie az egész évre valót. Talán a miénk a legeurópa­ibb város e tájon. Szelleme friss, csak a régiek romanti­kája kérgesedett meg ben­nünk. Manapság az üzlet és a hit együtt lebeg a siófoki vizek mentén, de inkább csak ijed­tünkben imádkozunk. Néha azokat is elfeledjük, akiket nemrég a magunk kép­viseletére választottunk. Mert elődeink nem mindig értünk, inkább nélkülünk vagy elle­nünkre cselekedtek. Pedig fel kéne tételezni, hogy képviselő uraimék értünk politizálnak, s értik a dolgukat. Hiszen szo­rultságunkban, amikor a par­ton a vendégek száma, s a tó­ban a víz egyaránt megcsap­pant, üzemzavar nélkül mű­ködik a város, a hivatal — bár némely ügyintéző morcos néha — képes kiszolgálni minket. Csak ne hagyjuk ma­gukra őket, mert értünk van­nak, s szükségük van minden bíráló, dicsérő szóra. Ahogy mindannyiunknak szükségünk van sok türelemre, bizalomra, hitre, hogy békességben vé­szeljük át a nehéz időket. Honvári Tibor a közösségi kapcsolatok referense Kellemes karácsonyi ün­nepeket és boldog új évet kíván a Somogyi Hírlap minden kedves olvasójá­nak Siófok képviselő-tes- tülete és polgármesteri hivatala.

Next

/
Thumbnails
Contents