Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-19 / 297. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. december 19., csütörtök Feléled-e a szunnyadó szeretet? Erzsébet nővér Kiskarácsony, nagykarácsony... Törékeny alakja gyakran feltűnik a gyerekek között. A Szent Margit-Szent József plébánia megbízásából három kaposvári iskolában tanít hittant. Erzsébet nővér ismét hinti a Szentírás magvait. Tanítványai pedig áhítattal hallgatják szavait. Éhesek az igére. Forró M. Erzsébet tavaly jött Somogyba — Kaposvárra; a három Tomasek nővér hívta és fogadta be őt. A Szondi utcai lakás parányi szobájában emlékezik a múltra: — A csehszlovákiai Gútán (ma Kolárovo) születtem. 1930-ban a polgári iskola után léptem be a keresztesnővérekhez. Nagyon tetszett, amikor a kedvesnővérek jártak házról házra, hogy adományokat gyűjtsenek az árva gyerekeknek. „Én is ilyen szeretnék lenni” — mondtam a szüleimnek. Az elöljárók láttak bennem valamit, és elküldték a pozsonyi tanítóképzőbe. Az Orsolya-zárdában volt az egyetlen magyar tanítóképző a nők részére. Az érettségi után húsz hónapot tanítottunk, és csak ezután képesítőzhettünk. — Hogy került Magyarországra? — Amikor a magyarokat kitelepítették, 1947-ben a bá- tyáméknak is jönniük kellett. Az Alföldön kötöttek ki, ahol nem volt elég tanerő. Meghívtak tanítani. Mezőberényben nővérként dolgoztam; a kitelepített csallóközi magyarok gyermekeit tanítottam, de csak egy évig, mert jött az államosítás. Ezután Tokajba, a tüdőbeteg iskolások közé küldtek nevelőnek. Tizennégy hónap után Lovasberénybe kellett mennem, de hat hét múlva éjszaka ránktörték a zárdaajtót és egy rendőrponyvás kocsiba raktak bennünket, hogy börtönbe vigyenek. Székesfehérváron meggondolták magukat, és a püspöki rezidencián kaptunk éjszakai szállást, de három megyéből kitiltottak bennünket. így a zsám- béki tartományházba kerültünk. Betegségem miatt öt évig nem taníthattam. Nővé- remék családja fogadott be, Kapuvár mellett. Amikor letelt ez az időszak, mindent megmozgattam, hogy ismét gyerekek között lehessek. Még a minisztériumba is elmentem. 1956-ban ütött az óra. Mindig oda raktak, ahol szükség volt rám. Egy év alatt öt helyen tanítottam. Ettől kezdve Agyagosszergényen dolgoztam 1974-ig. Vallásos község volt. A szülők bíztak bennem, s a gyerekek is szerettek, bár elég szigorú voltam. Magyart tanítottam a felsősöknek. — Hányán vannak ma a keresztesrendiek? — A szétoszlatás után hét- százan voltunk, most talán (Fotó: Kovács Tibor) másfél százan lehetünk. Székhelyünk Svájcban van. Az alapítónk Schérer Terézia anya volt, aki az 1850-es években felismerte: az embereknek szükségük van szociális segítségre. így az iskolákban, kórházakban, aggápol- dákban, árvaházakban, laza- rétokban dolgoztak a nővérek, hogy enyhítsenek az elesettek nyomorúságán. Szép küldetésük volt. — Somogyba hogyan vezetett az útja? — Amikor megenyhültek az idők, s elismerték, hogy a világon léteznek még szerzetes- rendek, akkor felszólítottak bennünket, hogy valamilyen formában alkossunk közösségeket. Ekkor teljesen egyedül éltem, minden bajommal magamra maradtam. A kaposvári Tomasek testvéreket már Csehszlovákiából ismertem. Ők hívtak maguk közé. Én pedig örömmel jöttem. Az volt a célom, hogy újra közösségben éljek, s bíztam a Jóistenben: majd csak adódik valamilyen munkatér. Tavaly tavasszal érkeztem, és Rózsás László plébános úr jóvoltából már szeptemberben taníthattam. Jelenleg kilenc hittancsoportom van a Rákóczi, a Toldi és a gyakorlóiskolában, s hetente egy-egy — az úgynevezett nulladik, illetve a hatodik-hetedik — órában tanítom a gyerekeket. Ez elég kevés, hiszen tulajdonképpen csak negyven perc jut rájuk. — Az oktatáson kívül valamilyen karitatív tevékenységet végez-e? — Most már nem. A korom nem engedi. — Munkáját a szeretet motiválja. Most, karácsony közeledvén, mit jelenthet a szeretet a családokban? — Vissza kellene adni az embereknek azt, amit negyven éve elveszítettek: az Istenbe vetett hitet. Mert Ő nem más, mint az igaz szeretet. Nem hiszem el, hogy van olyan ember, akiben ne lenne egy parányi szeretet. Akiben pedig van, abban istenhit is van. A gyerekek amikor hazaviszik a hittanon tanultakat, akkor talán szüléikben is feléled a szívekben szunnyadó és néha-néha elaltatott szeretet. — Remélem, hogy azoknak az édesanyáknak és édesapáknak a szívében, akik kötelességből kísérik el a templomba gyermekeiket, valamilyen fénysugár felcsillan. Hiszek abban, hogy Jézus sze- retete, ha nagyon lassan is, de fellángol az emberekben. Mert minden tüzet táplálni kell. A karácsonyi ünnepkör talán segít ebben, s egyre többen érzik majd: Jézus szállt közénk. A szeretet Istene. Lőrincz Sándor Az adventi kivárás, a hajnali misék véget értek. Ennek a kaposvári idős asszonynak ezen a napon csak egy nagy célja volt: mindenáron fenyőfát akart venni! Nagy ma- gára-maradottságában kettesben akart lenni a karácsonyfával... Az áruház elé ballagott, de az ott kínált fenyőfák ára megrémítette. Sok töprengés után úgy határozott, hogy mégis élelmet vesz ezen a pénzen... Vett is húsz deka szaloncukrot meg egy rúd mákos beiglit. Ahogy délután hazafelé ment, az Arany János téri piacon már senkit se látott, csak egy halom halálra ítélt, kül- csín-fogyatékos fenyőfa feküdt az aszfalton. Körülnézett, mert szégyellte volna, ha látja valaki, hogy idáig jutott: rákényszerült arra, hogy félredobott fék között válogasson... Rá is talált egy féloldalas kis fára, és boldogan vitte hazafelé. Az úton beszélgetni kezdett vele, s azt mondta neki: „A falnak támasztalak majd, ott észre sem veszik, hogy hibás vagy... Ha valakire, a nyugdíjasra igazán ráfér mindhárom. Mert sok vihart megélt, sok váltást átélt, s bizony, egyikből sem keveredett ki úgy, hogy egetverő ujjongásra támadt volna kedve. Mert ő tudja igazán, hogy az „anyagi nélkülözés” kifejezés valójában szegénységet takar; hogy a "romló életkörülmények" hangzatos fedőnév mögött igazában nyomorúság húzódik meg, s a szégyenérzés ma már nemcsak azért keríti hatalmába lépten-nyo- mon, mert segélyért kell kuncsorogni a város- vagy községházán, hanem azért is, Kapsz cukrot is, hogy csillogó legyél, mert vettem azt is; és régi, szép angyalhajjal is felöltöztetlek...” Elérkezett a szenteste. Nem jött hozzá más, nem várt senkit, mert nem volt senkije. A fácska tövét egy virágcserépbe dugta, a falhoz állította és szépen földíszítette — ahogy „megbeszélték”. A beiglit, a pár szem almát, az imakönyvét és a tavalyi gyertyát a fenyő alá tette. Nagyon örült, hogy ilyen szép fát állított magának! Még gyönyörködött benne egy kicsit, aztán az ablakhoz ment, hogy besötétítsen. A szemközti ház ablakában egy plafonig érő csillogó csodát látott. Megbabonázva bámult a fénylő-sziporkázó fenyőre, csak a keze tette, amiért az ablakhoz indult. Összehúzta a függönyt, mellyel két világot választott el egymástól, és visszament a fácskájá- hoz. Meggyújtotta a gyertyát, és halkan énekelni kezdett: „Kiskarácsony, nagykarácsony...” Berzeviczi Anna mert azok segítségére szorul, akiknek legszívesebben ő segítene: a gyermekeire, az unokáira... Békességet, boldogságot, egészséget mindahány nyugdíjasnak, aki az ünnepekre készül a Drávától a Balatonig — szerte Somogybán! És melegséget — sugározza azt a díszes-szegényes karácsonyfa, gyertya vagy pattogó parazsú kályha, családi együttlét vagy az ismerős, a szomszéd, a barát közelsége, együttérző jó szava. Mert ettől válik — válhat — kellemessé a karácsony. A szerk. BÉKESSÉGET, BOLDOGSÁGOT, EGÉSZSÉGET! Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Telefon később „Bekapcsolási elsőbbséget nem jelent...” D. J. kaposvári rokkant- nyugdíjas olvasónk panasza, illeve kérdése négy hónap alatt kétszer jelent meg ezen az oldalon. Legutóbb november 21-én foglalkoztunk levelével, s erre válaszolt most, december 2-án a Somogy Megyei Távközlési Üzem vezetője, Patona Győző. „D. J. kaposvári rokkant- nyugdíjas 1990-ben kérte a telefonállomást „szociális típusú kedvezménnyel” felszerelni. A Kaposvári Polgármesteri Hivatal a környezettanulmány elvégzése után felvette a szociális kedvezményezettek listájára — amely bekapcsolási elsőbbséget nem jelent —, és erről értesítette a Somogy Megyei Távközlési Üzemet. Az üzem felmérése szerint a hálózat teljes telítettsége miatt az állomást felszerelni nem tudta, a várakozók nyilvántartásába felvette, s erről az igénylőt 1991. január 8-án levélben értesítette. Az 1991. január 18-án kelt kormány- rendelet megjelenésével D. J.-t a lakóterületet érintő elosztóhálózatba besoroltuk, ahol a várakozási idő alapján a 8-ik helyet foglalja el. Mivel a kormányrendelet elsőbbséget (sem betegség, sem beosztás stb. miatt) nem biztosít, az állomás felszerelésére soronkívüliséget adni, sajnos, nem tudunk. A felszerelés várható időpontja 1993 vége, 1994 eleje. Megjegyzem, hogy a Somogy Megyei Távközlési Üzem vezetője nem ígért — mivel nem is ígérhetett — soron kívüli felszerelést senkinek, így ez az információ hamis. A késedelmes válaszért elnézésüket kérjük, mivel az augusztusi olvasói levél elkerülte a figyelmünket.” Mi meg olvasónktól kérünk elnézést azért, hogy problémájára nem hozott — számára — megnyugtató megoldást panaszának közzététele. Nyolcadik hely a várakozók sorában — azért az is valami. Igaz, további két év telefon nélkül — az se semmi... Somogyi nyugdíjasok követelték... Tizenkét pontba sűrített elégedetlenség A somogyi nyugdíjasok kaposvári tiltakozó összejövetelén a résztvevők 12 pontba foglalták követeléseiket, melyeknek teljesítésével sorsuk jobbra fordulhatna. Azóta születtek ugyan súlyos helyzetükön könnyítő intézkedések — például ha nem is a kért és indokolt ösz- szeggel, de sor kerül még az idén egyszeri nyugdíjkiegészítésekre —, a követelések nem veszítettek időszerűségükből. Mivel több olvasónk is jelezte: szeretné részletesen megismerni a nyugdíjastanácskozáson elfogadott követeléseket, ezért ismertetjük a 12 pontot. A petíciót — mint Kovács Lajos, a megyei nyugdíjasz- szövetség elnöke elmondta — eljuttatták a köztársasági elnökhöz, a miniszterelnökhöz, az országgyűlés elnökéhez, a köztársasági megbízotthoz, a népjóléti miniszterhez, a somogyi parlamenti képviselőkhöz, az önkormányzatok vezetőihez, az MSZOSZ megyei képviselőjéhez. „1. Békés átmenetet a rendszerváltás során. Létbiztonságot, elsősorban saját nyugdíjunk értékállóságát; olyan szociális védelmet, mely alkalmas a piacgazdaság negatív hatásainak ellensúlyozására. 2. A társadalombiztosítás reformja ne hozza kedvezőtlen helyzetbe a már nyugdíjban levőket az egészségügyi ellátás és egyéb támogatások tekintetében. 3. Mielőbb alkossa meg a parlament a szociális törvényt. Nagyobb szociális érzékenységet kérünk a kormánytól, a parlamenttől és a vállalatoktól, a munkahelyektől. 4. Törvényi szinten kell szabályozni 1992. január 1-jétől, hogy a nyugdíjak a minimálkeresetek növekedésének arányával együtt emelkedjenek, megkülönböztetés nélkül az alacsony és a közepes nyugdíjak esetében. 5. A korábban nyugdíjazottak eddigi — halmozott — nyugdíjérték-csökkenése jelentős korrigálását folyamatosan, 1992 januárjától és a törvényben rögzített évenkénti ütemezéssel garantálni kell. 6. Működőképes társadalombiztosítást! Olyan társadalombiztosítási önkormányzati rendszert, ahol arányosan helyet kap a nyugdíjas képviselet. 7. A privatizációból befolyt összeg egy- harmada — mint hozadékot biztosító vagyon — a társadalombiztosítást illesse, pótlásul az államosított ingatlanért. Azonnali kormányintézkedést kérünk a TB-já- ruléktartozások határidőhöz kötött kiegyenlítésére. A kormány adja vissza a kölcsönvett 15 milliárd forintot a társadalombiztosításnak! 8. Az özvegyi nyugdíjak rendezése már nem tűr halasztást. Az elhunyt házastárs több évtizedes munkája és járulékfizetése alapján javasoljuk, hogy 1992. január 1-jétől az özvegy saját jogon szerzett nyugdíján túl elhunyt házastársa nyugdíjának egy harmadát kapja meg, egy meghatározandó nyugdíjmaximum határáig. 9. Tiltakozunk a nyugdíjak mindenféle megadóztatása ellen! Továbbra is kezdeményezzük a 65 éven felüliek ingyenes utaztatását. 10. A hozzátartozói nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások legkisebb összege feleljen meg a társadalmi létminimumnak. 11. Az új lakástörvényben a lakásgazdálkodás jobban érvényesítse a bérlők érdekeit. A lakásbérleti díjak várható emelésénél vegyék figyelembe a szociális helyzetet. A nyugdíjasok többletkiadásait kompenzálja az állam. Az önkormányzatok tervszerűen segítsék a nyugdíjasokat — az elsők között az egyedülállókat — , hogy nagyobb lakásaikat jó komfortú kis lakásokra cserélhessék. 12. Az önkormányzatok segítsék elő, hogy az infrastrukturális szolgáltatásoknál az aktivizálható képességekkel rendelkező nyugdíjasok is dolgozhassanak, így különösen az időskorúak és a betegek otthoni ellátásában, a gyermek- és családgondozásban, a parkok és más közterületek ápolásában — méltányos ellenszolgáltatás fejében — hasznosíthassák magukat. Továbbra is ragaszkodunk az idősek részére eddig is biztosított szociális juttatásokhoz, így például a betegek házi szociális gondozásához, a szociális otthonokhoz, az idősek napközi otthonaihoz és ahhoz, hogy a családtag táppénzes állományban továbbra is ápolhassa beteg, idős rokonát.”
