Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-16 / 294. szám

1991. december 16., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 11 KOSÁRLABDA NB I Kötelező győzelem Kaposcukor SE-MAFC 106-96 (56-48) Megérdemelt siker Kaposvári Honvéd-Univer KSE 84-78 (39-34) A kaposvári Dorogi „egy emelettel feljebb” az öt fogó kecs­keméti játékosnál (Kovács Tibor felvétele) Kaposvár, városi sportcsar­nok, 800 néző. V.: dr. Gen- csev, Görgényi. Kaposcukor SE: Vojvoda (18) , Venclovas (33/3), Grigas (9/3), Kovács L. (2), Bognár (6). Csere: Nagy L. (9/3), Kis S. (15), Nagy I. (14/6), Balogh. Edző: Simon Károly. MAFC: Lesti (15/3), Kárpáti (19) , Armaghani (17), Jermo- linszkij (24/3), Tálos (15/9). Csere: Brandi (4), Bakonyi (2), Simon, Bács, Vecsey. Edző: Lukács Sándor. Nem a hazai szurkolók szája íze szerint indult a talál­kozó. A Kaposcukor érthetet­lenül idegesen, kapkodva kezdte a játékot, s ezzel fel­hozta ellenfelét. Sok pontatlan dobáskísérletével, a támadó­palánk alatt elvesztett labdák­kal „dobta frontba” a fővárosi­akat, akik főként Jermolinszkij és Kárpáti kosaraival maguk­hoz ragadták a vezetést. A he­tedik percben már 18-11-re vezetett a MAFC, amikor Si­mon Károly edző időkéréssel próbált rendet teremteni csa­patában. Egy ideig ez sem hozott változást, aztán a cse­reként pályára lépő Nagy Imre első hárompontos dobása mintha megnyugtatta volna a hazaiakat. Végre a 12. perc­ben Venclovas kosara már a Kaposcukor csapatát juttatta előnyhöz. Ezt követően ugyan egyszer még visszavette a vezetést a MAFC, de négy­pontos előnye csak rövid ideig tartott. A fordulópontot a 16. perc hozta: a fokozatosan magukra találó „cukrosok” ek­kor vették át végérvényesen a mérkőzés irányítását, s egy­ben a vezetést is. Közvetlenül a szünet után mintha megint a mérkőzést kezdő kaposvári csapatot lát­tuk volna a pályán. Élalvó já­tékosaival szemben a pestiek sokat lefaragtak hátrányukból, s a 24. percben 62-60-ra ala­kították az eredményt. Simon edzőnek azonban sikerült ide­jében ébresztőt fújnia, s talpra szökkent a hazai gárda. Mi­után a vendégek is ekkor még érezték, hogy esetleg lehet keresnivalójuk, néhány per­cen át változatossá, izgal­massá és főként küzdelmessé vált a találkozó. A Kaposcukor azonban már végleg rendezte sorait, s a 29. percben 74- 66-ra elhúzott. Négy perccel később már 15 pontra nőtt az előnye, s miután a vendég- csapaton egyre inkább kiüt­köztek a fáradtság jelei, érezni lehetett, hogy sorsuk végleg megpecsételődött. A Venclo­vas triplájával szerzett száza­dik kaposvári pont után már azt is megengedhette magá­nak a hazai együttes, hogy néhány látványosnak szánt, de kockázatos megoldással „kedveskedjen” szurkolóinak. "Győztünk!” — ezzei az egy szóval summázta véleményét a találkozó után Simon Károly edző. Az utóbbi fordulók nega­tív statisztikája után ezúttal a legfontosabb a két pont meg­szerzése volt. A tét miatt ele­inte kissé bizonytalankodó hazai csapat szerencsére ide­jében levetkőzte idegességét, s mind a megszerzett, mind az eladott labdák statisztikájá­ban, valamint dobószázalék­ban a MAFC fölé kerekedett. Egy közepes iramú mérkőzé­sen úgy nyert a Kaposcukor, hogy még ellenfele vezetésé­nek időszakában sem lehetett megkérdőjelezni a mérkőzés végkimenetelét. A találkozó végén még arra is lehetőség nyílott, hogy a fiatal, saját ne­velésű Balogh Csaba élete első NB l-es mérkőzésén be­mutatkozhasson. Jók: Venclovas, Kis S., Nagy I., illetve Kárpáti, Ar­maghani, Jermolinszkij. Jutási Róbert Kaposvár, városi sportcsar­nok, 200 néző. V.: Major Gy., Nagy J. Kaposvári Honvéd: Dorogi (13/6), Rétháti (14/3), Vitári (10), Kovács N. (20/6), Ágh (15/6). Csere: Cservék (8/6), Szabó Zs. (2), László (2): Edző: Ékes Tamás. Kecskeméti Univer KSE: Krizsanovszkij (34/18), Makai (6), Kovács G. (18/6), Szol­noki (17), Fekete (2). Csere: Doma (1), Chipakin. Edző: Guóth Iván. Egyperces gyászszünet előzte meg a találkozót: a já­tékosok és a nézők a napok­ban elhunyt Cservék Csaba édesapja emlékének adóztak néma felállással. Szoros volt a találkozó eleje: a két csapat fej-fej mel­lett haladt egymás mellett, amelyben rendre a vendég kecskemétiek vezettek egy-két ponttal. 15-15-ös ál­lásnál aztán „robbantott” a Honvéd, és pillanatok alatt állva hagyta a két szovjet ven­dégmunkással megerősített Univer KSE-t. A kaposvári együttes karmestere, Ágh ezekben a percekben gyakran került a földre az őt őrző Chi­pakin „jóvoltából”. Nem vélet­lenül jegyezték meg a nézőté­ren, hogy talán mindenki job­ban járt volna, ha inkább favá­gónak megy a szovjet fiú, mintsem kosarasnak... A 13. percben aztán végre megszü­letett a Honvéd első triplája. A hazaiak villámgyors leindítá- saival szemben — amelyeket rendre Rétháti fejezett be ko­sárral — tehetetlenek voltak a kecskemétiek. A 17. percben már 10 pont volt a különbség a két csapat között (37—27). A félidő utolsó percei azonban sajnos a vendégeké voltak, s így a Honvéd 10 pontos elő­nye az első játékrész végére csak öt pontnyira apadt. Nagyon rosszul kezdte a második félidőt mindkét csa­pat. Rengeteg volt a bosz- szantó egyéni hiba, az eladott labda, és a dobások is rendre célt tévesztettek. A vendégek fokozatosan, szívósan küzdve zárkóztak fel egyre jobban, s a 30. percben sikerült átvenniük a vezetést (59-58). És amikor a legnagyobb szükség volt rá, akkor vették elő a Honvéd-já­tékosok egyik nagy fegyverü­ket, a hárompontos kosarakat. Dorogi, Cservék, Ágh és az „öreg harcos” Kovács Nándor felváltva dobálták a triplákat. Míg az első félidőben mind­össze csak egyetlen ilyen há­rom pontot érő kosarat tudtak szerezni a kaposváriak, addig a második félidőben nem ke­vesebbet, mint nyolcat (I). A Honvéddal a lépést a kecs­kemétiek szovjet „muskétása”, Krizsanovszkij tartotta, aki vi­szont nemigen hibázott. (A második félidőben egymaga több kosarat szerzett, mint csapattársai együttvéve.) Rendkívül izgalmasan alakult a mérkőzés vége, ráadásul másfél perccel a találkozó be­fejezése előtt kipontozódott Kovács N. Már csak néhány másodperc lehetett hátra, amikor László ellen szándé­kos személyi hibát követtek el. A fiatal játékos mindkét bünte­tőt sikeresen értékesítette, s ezzel 84-78 arányban győzött a Kaposvári Honvéd. Ha a mérkőzés nem is ho­zott látványos játékot, eget verő színvonalat, azért a küz­deni tudásra, a lelkesedésre egy rossz szavunk sem lehet. A győzelmet jobban akaró Kaposvári Honvéd teljesen megérdemelten jutott az újabb két bajnoki pont birtokába. Jók: Kovács N., Ágh, Rét­háti, illetve Krizsanovszkij, Kovács G., Szolnoki. Fenyő Gábor A litván Grigas három MAFC-játékos között célozza meg a gyűrűt (Kovács Tibor felvétele) RÖPLABDA NB I Visszavágott a Dunaferr Dunaferr-Kaposvári Építők SC 3-1 (-12,8,9,12) Dunaújváros, 150 néző. V.: Juhász, Bíró. Kaposvári Építők SC: Bo- zóki, Erdei, Jezeri, Zarka, Bú­zás, Tóth Gy. Csere: Kiss Z. Edző: Kozma Györgyné. Nagy lehetőséget szalasz­tott el az építős legénység Dunaújvárosban. Az első játszmában a ragyogó sáncok és a nagyszerű ásznyitások bizakodásra adtak okot, hogy most talán sikerül először ott­honában legyőzni a Dunaferrt. A 29 percig tartó óriási küzde­lem végén Tóth György súlyos bokasérülést szenvedett; a fia­tal játékost kórházba kellett szállítani. (A bajnokság kez­dete óta ez volt immár a hato­dik olyan súlyos sérülés, amely a kaposvári csapatot sújtja.) Talán ez a kellemetlen „közjáték” zökkentette ki ad­digi lendületéből a kaposvári játékosokat: a második és harmadik játszmában ugyanis egyszerűen nem tudtak ma­gukra találni. A negyedik szettben 12-13-as állásnál még esély volt a mérkőzés ki- egyenlítésére, de két rossz nyitásfogadás elég volt ahhoz, hogy végül a Dunaferr nyerje a mérkőzést. Ezzel a dunaúj­városi csapatnak sikerült a Kaposváron elszenvedett ve­reségért visszavágnia. A Dunaferrben Varga _ és Szűcs játszott jól, míg az Épí­tők csapatában nem akadt jó teljesítmény. Miklós Piroska Frank és Hayden (szemben) nemcsak a párost nyerték meg, hanem ők szerezték a kaposvári együttes további hat egyéni győzelmét is (Fotó: Kovács Tibor) ASZTALITENISZ NB I Új abb kudarc Bp. Spartacus-Kapos-Zselic AC 11-7 Győz: Tímár 4, Bénák 2, Gréczi 2, Imra 2, valamint a Benák-lmra páros, illetve Frank 3, Hayden 3, valamint a Frank-Hayden páros. A páros mérkőzések után 1-1 volt a ta­lálkozó állása. Az első és a másódik for­duló is 3-1 arányú fővárosi győzelmet hozott (7-3), a negyedik körben viszont a kaposváriak nyertek ugyanilyen arányban (8-6). Az utolsó, befejező fordulóban megvolt a remény az egyenlítésre. Sza­bados és Varga is 1-1-re állt Imrával, il­letve Tímárral szemben, de hatalmas küzdelemben mindketten vereséget szenvedtek, és ezzel a vendégek nyerték az összecsapást 11-7 arányban. A szo­ros küzdelemre jellemző, hogy a hét 2­1-es mérkőzésből mindössze csak kettőt tudott megnyerni a kaposvári együttes. Az azonos játékerőt képviselő csapatok összecsapásából a rutinos, tapasztalt já­tékosokból álló fővárosi gárda került ki győztesen. A Kapos-Zselic Asztalitenisz Club csapatában Hayden kiemelkedően játszott, de Frank is remekül megállta a helyét. Varga és Szabados mellől azon­ban elpártolt a szerencse. A tapasztalt, ismert nevekből álló Bp. Spartacus meg­érdemelt győzelmet aratott Kaposváron. Varga János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents