Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-12 / 291. szám
1991. december 12., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 ÖNKORMÁNYZAT VAGY EGYESÜLET? Kisebbségi képviseletet kívánnak a parlamentben Doncsev Toso a nemzetiségi törvény megalkotásának buktatóiról Elvetélt „szerelmi álmok” Nosztalgia-hangverseny a zeneiskolában A magyarországi nemzetiségek képviselői aggódnak. Attól tartanak, hogy a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Hivatallal közösen — több hónapos aprólékos egyeztető munkával — kidolgozott nemzetiségi törvényjavaslat a folyamatban levő tárcaközi egyeztetések során elveszti mindazokat az értékeit, amelyek európai példává tehették volna. Doncsev Tosóval („civilben” a Magyar- országi Bolgár Kulturális Egyesület titkára) a hazánkban élő 13 nemzetiségi és etnikai kisebbség több mint kéttucat szervezetét képviselő Nemzetiségi Kerekasztal elnökével a törvénytervezet főbb tartalmi elemeiről és az azokkal kapcsolatos vitákról beszélgetett a Ferenczy Eu- ropress munkatársa. — A régóta hiányolt nemzetiségi jogszabály igénye szülte a Nemzetiségi Kerékasztalt vagy fordítva? — A gondolat, hogy időszerű egy nemzetiségi törvény megalkotása, már a rendszer- váltás előtt szóba került, de nem jutott el a megvalósulásig. A múlt év végén az Igazságügyi Minisztérium készített egy kisebbségi törvénytervezetet, de a nemzetiségek bevonása nélkül — s majdhogynem postafordultával kértek róla véleményt a nemzetiségi szövetségtől. Akkor érlelődött meg az elhatározás, hogy magunk fogunk hozzá egy nemzetiségi törvényjavaslat kidolgozásához. Ez a munka tette szinte szükségszerűvé, hogy létrehozzuk a nemzeti és etnikai kisebbségek kerékasztalát. — Az idén februárban alakult konzultatív szervezet nem többségi szavazásssal, hanem kizárólag konszenzus alapján hozza döntéseit. Ezzel biztosítja, hogy a legkisebb nemzetiségi vagy etnikai közösség érdeke is érvényre jusson. — Négyhónapi kemény munkával készült el a Kerékasztal saját törvénytervezete. Közben azonban a kormány létrehozta a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, amely szintén hozzákezdett egy hasonló jogszabálytervezet kidolgozásába. Velünk is konzultált, s a munkakapcsolat során meggyőződhetett arról: a Nemzetiségi Kerékasztal jelentős erő, a nemzetiségek közös akaratát képviseli, markánsan fogalmazza meg a kisebbségek érdekeit. A nyár elején ezért a hivatal azt kezdeményezte, hogy egyeztetések helyett próbáljuk közösen megalkotni a törvénytervezetet. Ezzel egyetértve láttunk hozzá együttesen a kidolgozáshoz. — A közös munkával megformált törvényjavaslat teljesen kielégíti a kerékasztal igényeit? — Az alapelvekben teljes volt az egyetértés. Amiben nem tudtunk közös nevezőre jutni, az inkább csak mennyiségi kérdés volt. Azonos az álláspont például abban, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeknek legyenek köztestületi jogokkal felruházott ön- kormányzataik. A kerekasztal szerint ezt — nemcsak területi, hanem egyesületi alapon is — 300 személy kezdeményezheti. A hivatal viszont úgy vélte, hogy ehhez legalább 500 kezdeményező kell. Közös véleményként fogalmazódott meg, hogy a nemzetiségi önkormányzatok működéséhez szükséges anyagi alapokat a költségvetésnek kell garantálnia; az összeget illetően azonban a kerekasztal nagyobb, a hivatal kisebb summát tart szükségesnek. A dolgot úgy oldottuk meg, hogy az eltérő álláspontok alternatív formában, a.-b. variációként szerepelnek a törvényjavaslatban. — Végülis a nemzetiségek szemszögéből milyennek ítéli meg a tervezetet? — Erre a kérdésre csak a tárcaközi egyeztetések előtt tudtam volna hiteles választ adni. A tárcaérdekek ugyanis azt diktálják, hogy sok mindent „lefaragjanak” a javaslatból, úgyhogy a szöveg — így módosulva — már jelentős visszalépést tükröz. Újból le kell ülnünk egyeztető megbeszélésekre, hogy megvizsgáljuk, miként közelíthetők az eltérő nézetek. Alapvető elvi kérdésekben, nem tudunk engedményeket tenni, mert akkor a törvény értelmét vesztené. — Mi a fő vitatéma? — Nos, az Igazságügyi Minisztérium egyesületi alapon, tehát voltaképp a jelenlegi formában képzeli el a kisebbségek képviseletét. Márpedig ha nem önkormányzatról, hanem egyesületről van szó, akkor természetesen elesik a parlamenti képviselet lehetősége — amihez pedig mi ragaszkodunk —, s költségvetési garanciát sem kell vállalnia a kormánynak. Az igazságügyi, de a pénzügyi tárca is abból indul ki, hogy az önkormányzati forma milyen anyagi terheket róna a költségvetésre. Ezt az érvelést nem tartjuk megalapozottnak, hiszen a kisebbségi kulturális autonómia működését eddig is támogatta a költségvetés, a nemzetiségi A rock gyermekeinek apja Szigeti Ferenc a jövő magyar világsztárjairól, a kazettamaffia leleplezéséről A legendás Corvina és Karthago együttes egykori gitáros-vezetője, majd a Rádió Rock gyermekei című műsorának vezető szerkesztője, Szigeti Ferenc a könnyűzenei élet újabb őrhelyein tevékenykedik. A Zebra Kiadó igazgatója és egyben a Magyar Hanglemezgyártók Szövetségének (MAHASZ) főtitkára. Ám a tehetségkutató és a jövő ígéreteit népszerűsítő műsor továbbra is szívügye. — Éppen hatéves a Rock gyermekei című műsor. Születése idején nem kis ellentábora volt, hisz nyilvánvaló, hogy ez az adás — természeténél fogva — nem a legmagasabb zenei színvonalat képviseli. Sokszor csakugyan egészen kezdő zenekarok álltak, állnak mikrofon elé, amelyek messze vannak a profi nívótól, Je — ahogy mondani szokás — „van bennük valami...” Nem agadom, büszke vagyok arra, iogy jónéhány ismeretlen, de ma már országos hírű előadó ás együttes indult el innen a népszerűség felé: Homonyik Sándor, a Ladánybene 27, a Sing-sing, a Morálisa, a Papp Sita-Bodnár Attila kettős — íogy csak néhány példát mondjak. — Kedvtelésből bábáskodik a leendő sztárok bölcsője körül? — Is... Meg azért, mert nálunk a tehetségkutatás és a menedzselés gyerekcipőben jár. Pár éve alkalmam volt • Németországban részt venni egy kéthónapos produceri kurzuson. A sztárcsinálás műhelyeiben láttam, hogy három feltétel nélkülözhetetlen. Az egyik: hosszú távra kell megtervezni, koreografálni a tehetséges fiatalok karrierjét. A másik, hogy ízig-vérig profi, képzett szakembereknek kell foglalkozniuk a felkészítéssel. A harmadik pedig, hogy már induláskor komoly összegeket kell befektetni a produkciókba, mert kockázat nélkül nincs haszon. Falcónak, az osztrák világsztárnak a menedzsere például évente 1 millió schil- linget fordít csak az új tehetségek felkutatására. Nálunk az egyedül üdvözítő cél és módszer: befektetés nélkül minél gyorsabban, minél többet keresni. — Véleménye szerint belátható időn belül lesz magyar csillaga a nemzetközi popvilágnak? — Hiszem, hogy lesz. Csak szakítanunk kell az említett kisstílű, rossz szisztémával. Zenészeink ugyanis legalább olyan tehetségesek, mint a külföldi nagymenők. Évente elkészítjük az év legnagyobb slágereiből az úgynevezett suprahit lemezt. — Ön egyik élharcosa a poppiac kalózai, a kazettahamisítók elleni küzdelemnek. Megfékezhetők a könnyűzene illegális vámszedői? — Nagy erőket mozgósítottunk ennek érdekében. Huszonegy kiadó fogott össze, s kapcsolatba léptünk egy kft-vel, amely a hamis kazettákat árusítók hálózatát méri fel. Ma már szinte minden hamisítóról pontos adataink vannak — addig azonban nem lépünk e listával a nyilvánosság elé, míg a komoly felelősségre vonásnak nincsenek meg a megfelelő törvényi keretei. Jelenleg t. i. a hamis kazetták gyártása és terjesztése egyszerű sajtórendészeti vétség, s ez 3-10 000 forint bírsággal sújtható. Nevetséges összeg, ha tudjuk, hogy ezek a kalózok havonta több százezer forintot vágnak zsebre. Az új törvény — amely ez év végén vagy a jövő év elején napvilágot lát — remélhetőleg sokkal szigorúbban szankcionál majd, % akkor minden esély meglesz arra, hogy fölszámoljuk ezt a művészeket és a közönséget egyaránt súlyosan megkárosító kazettamaffiát. (bóra) Fellépés előtt a nosztalgia-hangverseny résztvevői Fotó: Kovács Tibor anyanyelvi oktatásra is költött az állam — csak ezek a kiadások más-más rubrikában jelentek meg. A változtatással világosabb lenne a kép, hogy mi mire megy, s azok dönthetnének a felhasználásról, akik a legilletékesebbek. Különben is: a kisebbségi állampolgár is adófizető, neki is alanyi jogon jár az anyanyelvi iskolai oktatás vagy a közéletben való részvétel lehetősége. Arról van tehát valójában szó, hogy komolyan vesszük-e az alkotmányban a nemzetiségek számára is biztosított jogokat, ténylegesen államalkotó tényezőnek tekintjük-e a kisebbségeket vagy sem. — Ezek alapján lát esélyt arra, hogy a nemzetiségi törvény tervezete a közeljövőben a parlament elé kerüljön? — Ez az újabb egyeztető megbeszélésektől függ. Az önkormányzathoz, a parlamenti képviselethez és a költségvetési garanciához ragaszkodnunk kell. A kormány természetesen figyelmen kívül hagyhatja igényeinket, de nem tudom, van-e értelme olyan törvénynek, amellyel a nemzetiségek nem tudnak azonosulni. Jómagam a tárcaközi egyeztetések számunkra kedvezőtlen részletei ellenére is bizakodó vagyok, mert a koalíció, annak vezető ereje és maga a miniszterelnök úr is megnyilatkozásaiban kisebbség-barát álláspontot képvisel. S bizakodó vagyok azért is, mert Magyarországnak most óriási esélye van arra, hogy egy példaértékű kisebbségi törvényt alkosson. Olyat, amely nagy hatást gyakorolhatna a magyarlakta szomszédos országokra! Szathmári Gábor Könyvbemutató Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szláv filológiai tanszéke és az Országos Idegennyelvű Könyvtár mutatta be a horvátok, szerbek, szlovének Magyarországon 1945- 75 című bibliográfiát. A kiadvány a Magyarországon élő nemzeti kisebbségekre vonatkozó bibliográfiai sorozat befejező darabja. Igazgatót keres a Pécsi Balett A Pécsi Nemzeti Színház pályázatot hirdetett a Pécsi Balett megüresedett igazgatói posztjának betöltésére. Az előző balettigazgató, Tóth Sándor lemondott tisztéről. Az amatőröknek szerveztek hangversenyt hétfőn este a zeneiskolában. A nosztalgiakoncert hangulata baráti, családias légkört teremtett, s a több mint egyórás műsor bizonyította: az amatőrizmus nem dilettantizmus. Több, tehetségről árulkodó produkció hallatán indokolt a kérdés: miért nem vált számukra a muzsika hivatássá? — Egyszerre vettek fel az egyetemre és a Zeneakadémiára — mondja dr. Naményi Miklós, a veszprémi tüdőgondozó vezető főorvosa. A nagyatádi származású szép hangú basszista, több évig dolgozott a mosdósi tüdőgyógyintézetben. Hivatása elszólította, de ha csöng a telefon és kollégája dr. Berta Gyuláné hívja fellépésre, gondolkodás nélkül igent mond. —12 évig tanultam zongorázni és egy remek nagyatádi kórusban énekeltem. Innen az indíttatás. Hogy mégis a orvosi pálya mellett döntöttem, annak nagyon prózai oka van. Az egyetemi éveim előtt egy évig a pécsi fül-orr-gégészeti klinikán dolgoztam, és szinte minden héten összeszedtem valamilyen légúti megbetegedést a paciensektől. Megijedtem; mi lesz velem, ha énekesként is előfordul ugyanez? Dr. Naményi Miklós még most is nagy szeretettel emlékszik vissza a pécsi Liszt Ferenc kórusban és a mosdósi muzsikusbarátok között eltöltött éveire. A veszprémi vegyeskar hangzását gazdagítja most és gyakorta énekel szólót is. — A Schubert-dalok nagyon nehezek, de a szívemhez mégis azok állnak a legközelebb — mondja. A majdnem operaénekessé lett főorvos a csábítóan kellemes hangzású Leporello-ária tolmácsolásával ismét belopta magát a kaposvári közönség szívébe. Akárcsak a kristálytiszta szoprán hangú Z. Soós Istvánná. Susanna áriájának ihletett tolmácsolója hosszú évekig tanult énekelni Ittzés Irma, majd Balatincz Márta tanárnőnél. Javasolták is felvételre a szakiskolába, ám az élet közbeszólt: a fiatal lány férjhez ment. — A két dolgot nem tudtam összeegyeztetni, így aztán hobbi maradt az éneklés. A pódiumtól mindig nagyon féltem, de ezek a közös fellépések a szívemhez nőttek. Az amatőrök között egy majdnem profi zongorista is fellépett. Bach interpretációja egy érzékeny, tehetséges egyéniséget csillantott meg. — Kihagytam a nagy lehetőséget — mondja Lucz Zsófia énektanárnő. — Az okokról most nem akarok beszélni, de ez a fellépés talán valaminek a kezdete lesz. Gyermekkorában édesapja harmóniumjátékában gyönyörködött dr. Ittzés Balázs gyermekorvos. S bár sohasem képezték, mégis megtanult játszani az orgonán. — Nagyon vallásos családban nőttem fel és a templomi orgonajátékot mindig örömmel hallgattam. Ma már saját orgonám van; a családom meg a barátaink örömére játszom. Dr. Berta Gyulánét a mosdósi tüdőgyógyintézet adjunktusát nehéz szóra bírni. Nem szereti a rivaldafényt, inkább a háttérben húzódik meg. Pedig zongorajátéka még állandó kísérőként is tehetséget sejtet. A szervezésben azonban jeleskedik. Kedves, szeretetteljes egyénisége bíztatóan hat a fellépéstől ide- genkedőkre is. Ő és a lelkes- Ketterer László viszi tovább a fiatalon elhunyt Csajághy Mária zenetanárnő nemes kezdeményezését. Azt, hogy az amatőr muzsikusok is pódiumot kapjanak, hogy a zenekedvelők e kicsiny, zárt világa a közönség felé is nyithasson. Várnai Ágnes Lépést vált a nagyatádi 4. sz. iskola Nagyatádon a város központjában, a Széchenyi téren lévő 4. számú általános iskolát — közismert nevén a kisegítőt — átalakították, tatarozták. Az intézményben jelenleg 134-en tanulnak, közülük mintegy nyolcvanan a városkörnyék településeiről járnak be. Fürst Istvánná igazgató: — Iskolánk területi feladatokat ellátó intézmény: Kutastól-Há- romfáig járnak be a városkörnyék településeiről. Az utóbbi időszakban sok vitát kavart a gyógypedagógiai intézmények fenntartása, működtetése. Úgy vélem, hogy sokszínű megoldás született Somogybán. Városunkban az önkormányzat önzetlenül vállalta az iskola működtetését, fenntartását. Varga Vince polgármester úgy fogalmazott, hogy „a 4-es számú iskola ugyanúgy hozzátartozik a város képéhez, mint a Rinya”. Ezzel szakmai és erkölcsi megerősítésünket juttatta kifejezésre. A nagyatádi iskola kiváló logopédiai ellátást biztosít a városnak. A mozgáskorlátozott gyermekekkel való szakszerű foglalkozások vezetésére alkalmas, képzett nevelői vannak. Számos kezdeményezéssel, kísérletezéssel büszkélkedhetnek. Ezek sorába tartozik a legutóbbi rendhagyó nevelési értékezletük is, ahol Szauder Erik, a budapesti gyógypedagógiai tanárképző főiskola tanára tartott nagysikerű előadást a drámapedagógia helye, szerepe a gyógypedagógiai oktatásban-neve- lésben címmel. Dorcsi Sándor
