Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-11 / 264. szám
1991. november 11., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — VÁLLALKOZÓKNAK 7 A bizakodás hullámhosszán Bartha László zamárdi vállalkozópénzt, időt és fáradtságot nem kímélve 10 évvel ezelőtt Budapesten létrehozta az ország második CB-kiubját. Akkor jött divatba ez a típusú rádiózás. A hobbi és a célszerűség találkozott egymással. Nem kis erőfeszítések árán megszervezték a 24 órás ügyeietet, s akadtak támogatók is. Egyik nagy eredményük volt, hogy a polgári rádió „betört” a rendőrségre. . Telt az idő, és Bartha László újabb terveket szőtt. Milyen nagyszerű lenne — gondolta — ha egy segélyhívó-hálózat működne a Balaton körül és segítené a bajbajutottakat. Ez a terv másoknak is eszébe jutott, hiszen az Auqacaritas megkezdte működését. A vállalkozás hatékony szervezéssel sokat segített a rászorultakon, ám egy idő után kiderült, hogy különböző okok miatt egyre nehezebb talpon maradni. Közben pedig megjelent az életmentő egyesület, amely mondhatni vetélytárssá lett. — Éreztem, hogy baj van, s eljött az én időm — mondta Bartha László. — Van- komoly felszerelésem, rádiós gyakorlatom és szívügyem a rádiózás. A Piroschka utazási iroda tulajdonosa vagyok, s a külföldi utak során rádióösszeköttetés van a buszok között is. Tudóm, hogy kritikus esetekben milyen jelentősége lehet a rádiónak. Közben befejeződött a balatoni szezon, s manapság az életmentő egyesület hívószáma sem felel. Úgy tetszik, beszüntették tevékenységüket. Nem pénzkereső üzletre van szükségem, csak segíteni szeretnék. Tudomásul kell venni, hogy veszély- és katasztrófahelyzet esetén nincs semmiféle összeköttetés. Az önkormányzat támogatja törekvéseinket. Megbízólevelet kaptam a polgármestertől, hogy hozzak létre egy hírrendszert. Alapítványt szerveztünk, amelyhez a Zamárdi képviselő-testület is csatlakozott. Hozzáláttunk tehát egy saját segélyközpont megszervezéséhez. Többen csatlakoztak az alapítványhoz. A polgári védelem országos parancsnoksága adott egy átjátszó frekvenciát, s úgy tetszett elhárul minden akadály. Fölszereltettük az átjátszót a Hotel Kerámia épületének tetejére, hiszen az igazgató, Busz János is támogatja az elképzeléseinket. Itt az utazási irodában építettük ki a központot. A rendszeren keresztül már tudjuk hívni a mentőket. A rendőrséghez és a tűzoltókhoz is kiépítjük a hálózatot. Reménykedem abban, hbgy néhány nap múlva már működik. Ez a rendszer békeidőben segélyhívóként dolgozik, katasztrófa esetén pedig polgári védelmi feladatokat iát el a lakosság érdekében. Terveink szerint először a legközvetlenebb környzetünkben építjük ki a hálózatot, majd a siófoki polgári védelemhez tartozó 22 községben. A mai világban semmi sem olcsó, kiváltképpen nem egy hírrendszer. Ezért támogatók jelentkezését is várják, akik anyagilag is hozzájárulnak a bővítéshez. Ebben az esetben lesz lehetőség más települések bekapcsolására is. (Lengyel) EGYMILLIÓ FORINT A SZÜLETÉSNAPRA A híd neve: harter Dr. Varga János: Nincs titok, annak örülnék, ha minél többen lennénk Nem nyaralóra költi a nyereséget Nyakkendő nélkül Október 24-én nyílt meg Kaposváron a donneri új ABC. Az üzletet Horváth Ákos vállalkozó bérli a városi önkormányzattól. 25 éves, tele tervekkel, határozott elképzelésekkel, úgy látszik szinte kifogyhatatlan energiával. Sokaknak tetszett, még többnek nem. Volt aki nagy ötletnek tartotta, volt aki bohóckodásnak minősítette. Akár így, akár úgy, a Vállalkozót keresünk című televíziós vetélkedősorozat nézettsége meglehetősen nagy. volt, ezért aztán az ellenérzésektől függetlenül mind a részt vevő versenyzőknek, mind a szponzoroknak hatalmas reklámot jelentett ez a főműsoridőben sugárzott játék. Hogy megyénkben ki nézte és ki sem, nem tudom, de egy bizonyos: a csurgóiak és a nagyatádiak érdeklődve figyelték, mert ismerősük, barátjuk, rokonuk, dr. Varga János is a versenyzők közt volt, és igen meggyőzően szerepelt. Olyannyira, hogy a legmagasabb pont- számmal jutott be az október 29-i döntőbe, ahol fényes sikert ért el: megnyerte a versenyt, s ezzel együtt a fődíjat, az egymillió forintot. Mi két nappal a vetélkedő után találtuk meg munkahelyén, ahova egymás után érkeztek a gratuláló ismerősök. — Megemésztette már ezt a szép sikert? — Egy kicsit még zavaros bennem az egész, de majd lassan letisztul. — Hogyan kezdődött? — Ritkán van időm újságot olvasni, ám olyankor egyszerre behozom a lemaradást. Aznap este került a kezembe az a Magyar Hírlap-szám, amely a vetélkedőre szóló felhívást tartalmazta. Megnéz-, tem a dátumot, s láttam, még két órám van, hogy felhívjam a megadott számot. Felhívtam, rámondtám az üzenetrögzítőre az akkor még éppen csak ötletszinten álló tervemet,'és vártam. Három hét múlva kaptam egy meghívót a selejtezőre. Ezen a selejtezőn még hét- százan voltak a jövendő vállalkozók. A pénzügyi tervek, gazdaságossági számítások átnézése után 150-re szűkült a keret, majd egy későbbi meghallgatás után ötvenen maradtak. Csak a próbafelvételen, a kamerák előtt választották ki azt a nyolcat, aki képernyőre került. Dr. Varga János a második adásba került. Hogyan készült erre? Segített az, hogy az első adást már látta? — Erre igazán nem lehetett készülni, bíztam magamban, abban, hogy mint gazdasággal foglalkozó ügyvéd megállóm a helyem,' akármit kérdeznek. De erre volt kevesebb szükség. Igazán az döntött, hogy ki milyen gyorsan kapcsol, miként találja föl magát furcsa szituációkban. De voltak komolyabb, valóban a vállalkozással kapcsolatos feladatok. amelyek előbbre vitték a terveinket. — Mekkora segítség volt a támogató bankok részvétele? Az ön esetében az Ibusz-bank volt a partner. — A játékban kevesebb volt a jelentősége, de a vállalkozások szempontjából igen sok. Nekik és nekünk, versenyzőknek is az igazi nyereség az a hatalmas reklám, illetve publicitás, amit egy ilyen főműsoridőben sugárzott vetélkedő jelent. Már a verseny közben kaptam ajánlatokat együttműködésre, üzletre, amelyek közül sok mára már biztossá vált. Sokkal több ez, mint az az egymillió forint, ami a fődíj volt. — Azért nem jött az sem rosszkor szerintem. A döntő már meglehetősen szerencse- játék volt, kevesebb függött a tudástól. — Igen ez így van. Amikor megtudtuk hogy társasjáték lesz, egyből erre gondoltunk mindhárman. Sejtettük, az nyer, aki több hatost dob. így is lett. Két válaszomat nem fogadta el a zsűri, kétszer kellett visszalépnem, de utána minőig nagyot dobtam, míg az ellenfeleim egyest vagy kettest. Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy érdemtelenül lettem volna az első. Az egymillió forint valóban nem jött rosszkor, hisz az ötletből azóta már vállalkozás lett, megalakult mindkét kft, a magyar és az ukrán is. Ezzel a pénzzel beindíthatjuk az első üzleteket. Ráadásul épp aznap volt a 30. születésnapom, amire ennél szebb ajándékot el sem tudtam volna képzelni. — Erről az üzletről mindössze annyi derült ki, hogy egy barterkapcsolatról van szó, egy ukrán céggel. Megtudhatnánk valami közelebbit? — Egész pontosan két különálló kft-ről van szó. Mindkettőbe 50-50 százalékkal szálltak be az üzletfelek. Ez azért jó, mert tulajdonképpen mindegy, hogy csapódik le a haszon, hiszen bármelyikből kivehető a pénz. Az már kiderült, hogy a szovjet piacra igen nagy szüksége van a magyar gazdaságnak, de a nyugati vállalatok is erősen érdeklődnek. Egyelőre azonban még bizonytalanok, nem mernek nagyot kockáztatni. Ezért van- létjogosultsága egy ilyen viszonylag kis cégnek. Kicsi a kockázat, hisz először apróbb üzletekkel kezdünk, de a lényeg: ott vagyunk a piacon. És amint stabilizálódik a helyzet, jönnek a nagyobb cégek, és olyan partnert keresnek, aki már ismerős a piacon. Ez lesz a mi időnk. De addig is kötünk üzleteket, sőt, már kötöttünk is. Ezek többsége úgynevezett reexpört, vagyis a szovjet piacra szánt csereáru külföldről jön, és az ellenértéke külföldre megy. Mi csak közvetítők vagyunk, egy kapcsolat, amelynek biztos tippje van. — Ha minden üzleti titkot ilyen nyíltan kezel, jön majd a konkurencia. Nem tart ettől? — Ugyan már! Ez egy akkora piac, ha minden magyar vállalkozó odasereglene, akkor is kevesen lennénk. Bárki jön hozzám, és kér tanácsot vagy információt, segítek nekil Nincs titok, annak örülnék, ha minél többen lennénk, hisz akkor kialakulhatna köztünk egy belső információs lánc, s az információ ebben a szakmában az egyik legfontosabb. — Egyszóval ez egy biztos üzlet. — Erre csak három hónap múlva tudok válaszolni. — Megkérdezzük. Varga Ottó — Szervező üzemmérnök a szakmája. Ismereteire óriási szükség lenne a nagy állami vállalatoknál. Indokolt a kérdés: hogyan került a kiskereskedelembe? — Államvizsga-dolgozatomat egy kaposvári gyárról írtam, s ebben feltártam, miért gazdaságtalan az egyik üzemrész. A gyár felső vezetőinek éves prémiuma függött a készletszintektől, ezt pedig nem akarták kockáztatni, miközben az üzem egyre rosszabbul működött. A dolgozatom jeles lett ugyan, de tovább nem tartottak igényt a munkámra. Elhatároztam, hogy a saját lábamra állok. Nem kívánok olyan helyen dolgozni, ahol nem lehet előrelépni vagy mások tehetetlenségét, hozzá nem értését, állásféltését figyelhetem egész nap. Kiváltottam az ipart és 1989 decemberében nyitottam egy műszaki bizományit a Zrínyi utcában. Ez egy fél évig üzemelt, aztán miután érezhetővé vált a külvárosi emberek fizetőképességének romlása, átköltöztem a vasútállomással szembe. Amikor már ott sem volt nyereséges, a család rábeszélt, hogy nyissak egy élelmiszerboltot a megüresedett Zrínyi utcai kis üzletben. Ez volt az Elemorzsia. Ez a kis bolt ébresztett rá arra: ha meg akarok maradni ebben a szakmában, akkor a kereskedelem olyan ágát kell választanom, amelyből biztos a megélhetés. Ebből nem lehet gyorsan meggazdagodni, de kemény munkával talpon maradni igen. Áprilisban jelent meg a pályázat a donneri ABC bérleti lehetőségére. Tudtam, ha ezt a boltot más üzemelteti, akkor az Elemorzsiának vége, hiszen a távolság köztünk 100 méter. Dupla vagy semmi alapon meg kellett pályáznom. A legjobb ajánlattevő voltam. így sikerült megnyernem. — Honnan szerezte a tőkét az üzlet beredezéséhez és áruval való feltöltéséhez ? — A Start-hitelt meg sem próbáltam, mert megtudtam, hogy az OTP-nek erre a célra mindössze 25 millió forintja van a megyében és előtte fél évig ezzel a lehetőséggel kábították az embereket. így aztán 36 százalékos kamatra bankkölcsönt vettem fel a Kereskedelmi és Hitelbanktól. Az ügyintézők rendesek voltak, de az egész hitelrendszer felépítése nagyon ellenszenves. Másféiszeres értékű fedezetet kértek, ami eladható ingatlanokból áll. Nem érzem tisztességesnek a föltételeket. Én velük üzletét kötöttem, tőlem ezért szép kamatot kapnak. A fedezet is olyan, hogy ha én tönkremegyek, abból nekik káruk nem lesz. Emellett még olyan üzleti dolgokba is bele akarnak látni, amelyek szerintem szükségtelenek. Nyugaton 8-10 százalékos kamatra adják a kölcsönöket elég hosszú időre. Ez a háromszoros különbség irreális. — Bizonyára voltak elképzelései az üzlet kialakításáról. Mennyire kapcsolódott be az itteni munkákba? — Csak a szerződéskötés után volt beleszólási jogom a tervezésbe, építkezésbe, de akkor már előrehaladottak voltak a munkák. Nem vagyok építész, de kereskedői szemmel kicsinek találtam az eladóteret. Ezért megnöveltük a raktár terhére, így ki tudtunk alakítani egy zöldséges részt is. A kijáratot más helyre tetettem, így több pénztár fér el. A tervezés legnagyobb hibája, hogy az udvarra nem lehet beállni teherautóval. Teljesen rám bízták a belső berendezés tervezését. Apró papírokon megrajzoltam a polcokat, pultokat és addig tologattam a tervrajzon, amíg az optimális elrendezés ki nem alakult. Tájékozódtam a kész (Fotó: Lang Róbert) bútorok áráról, végül úgy döntöttem, hogy közvetlenül a gyártótól vásárolok. Milliméter pontosan kiszámoltam mennyi anyag kell és a szombathelyi Falco bútorgyártól bútorlapokat vettünk. Egy asztalostól megkérdeztem hogyan kell kifúrni, összeállítani a polcokat. Az elsőt egy nap alatt raktuk össze, a következőt már 2 óra alatt. Egy nyitott irodát alakítottunk ki az üzletben, s onnan rá lehet látni a pénztárakra, a pultokra. így közvetlenül érzékeljük a napi problémákat. — Hogyan indult? — A hatósági engedélyek beszerzése gyorsan ment. A vállalatoknál, bankoknál megpróbáltam azokat az embereket megkeresni, akik ezen a környéken laknak, hiszen nekik is érdekük egy új élelmiszerbolt megnyitása. Sokszor az jelentett problémát, hogy nem vagyok egy nyakkendős középkorú úr, és nem vettek komolyan. Még az önkormányzati ülésen is szóba került, hogy ez a vállalkozó szélhámos. Nem akarták elhinni, hogy ilyen fiatalon képes leszek berendezni ás áruval ellátni az üzletet. Szívesen látnám most itt ezeket az urakat. — Hogyan válogatta össze a munkatársakat? — Engem nem érdekel hogyan működik papírforma szerint egy bolt, a saját elképzeléseimet akarom végigvinni. Aki nem vállaljá, hogy itt az embereket ki kell szolgálni, attól elbúcsúzunk. Főleg pályakezdő fiatalokat alkalmaztam. Újsághirdetés nélkül 60 jelentkező volt. Egyébként jó a hangulat, sokszor munka után sem akarnak hazamenni az eladók. — Hogyan tovább? Most már csak pénzt akar keresni? — A vállalkozásokban látom a jövőt. A személyes érdekeltségtől függ, hogy az emberek tisztességgel, odaadással dolgozzanak-e? Az, hogy 25 évesen nyitok egy ABC-t számomra csak egy lépcsőfok. Itt nem lehet megállni. Ha sikerül kilábalnom a többmilliós tartozásból, akkor tovább kell lépnem, egy saját üzletet nyitni vagy valamilyen termelő tevékenységet folytatni. Egy biztos: ha összejön valami pénz ebből az üzletből, abból nem veszek se házat, se nyaralót, hanem befektetem egy újabb vállalkozásba. S. Pap Gitta
