Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-09 / 263. szám
1991. november 9., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 SZAKONYI KAROLY: Házi drámák A mai nehéz (átmeneti) gazdasági helyzetben, amikor sem az államtól, sem az önkormányzatoktól nem várhatnak támogatást, a színházak kénytelenek lázas számításokba mélyedni, vajon mi hozhat nekik némi hasznot, mire fizetnek rá legkevésbé? Leginkább a könnyed, zenés, szórakoztató műfajok jövedelmezőségében bíznak; remélik, hogy az operett, a musical jobban becsalogatja a közönséget a nézőtérre, mint a prózai színművek, főleg a mai témájúak, így aztán ezek mostanában kiszorulnak a színpadokról. Csakis bravúros megoldással lehet a társadalmi dráma megmentésére sietni. Ha a publikum nem hajlandó jegyet váltani másra, csak a mulatságra, hát a dráma menjen házhoz, vagyis játszódjék le a néző környezetében. Természetesen nem a legmonumentálisabbak, inkább a kamaradrámák vagy legfeljebb a klasszikusok zsugorított változatai. Egy Shakespeare drámából csak néhány jelenet; például a Mac- bethből az, amikor az asszony rábeszéli az urát, hogy karrierje érdekében ne rettenjen vissza a nemtelen eszközöktől sem; vagy a Learből a király és a bolond jelenete: „Szegény Tamás fázik...” (Fűtési szezonban nagy siker!) Moli- ére-től biztos hatású lehet Harpagon fájdalmas jajveszékelése a Fösvényből: „Jaj, a pénzem, a pénzecském, az én drága pénzecském!...” stb. Az új módszer nemcsak jelentős anyagi megtakarításhoz vezet, megoldván a színházak (átmeneti) gondjait, hanem szinte felmérhetetlen mennyiségű új magyar dráma megszületését is elősegíti. Soha nem tapasztalt növekedésnek indulhat az eredeti ősbemutatók száma. Lesznek megkomponált művek, ám lesznek rögtönzések is, tehát feltámad a dicső múltú commedia deli' arte. Nagy előny továbbá, hogy az előadásokat a nap bármely szakában meg lehet tartani. Hogy az olvasónak fogalma legyen az efféle házi drámákról, következzen néhány szinopszis (rövid tartalmi kivonat) a jövő szezonban feltehetően országosan műsorra kerülő darabokról. Nézzük műfajok szerint: Komédia: A férj jól kereső szakmunkás, az asszony gépírónő, aki egyszercsak megkapja a végkielégítést, mert megszűnt a munkahelye, hazamehet a főzőkanálhoz. Örül a pénznek, rögtön fodrászhoz, kozmetikushoz siet, élvezi, hogy nagyságos asszony lett, s nem kell hajnalban kelni. Ragyogó nap van, csábos idő; becsenget egy sportos termetű, ugyancsak munkanélküli férfi a szomszédból, hogy legépeltesse folyamodványát a segélyre. Gépelés közben egymásba szeretnek, ám betoppan a férj; most jutott csődbe a gyáruk, az utcára került; elkeseredéséhez már más sem hiányzik, csak ez az in flagranti. A rajtakapott pár hiába magyarázkodik, kitör a botrány; veszekedés, sírás, bunyó; majd amikor zihálva magukhoz térnek, elhatározzák, hogy hasznosítják a szerelmi háromszöget; ha már így hozta a sors, vállalkozók lesznek: masszázsszalont nyitnak. Tragédia. A hajléktalanok otthonában hasba szúrja lakótársát egy ötven körüli férfi. A konfliktus betetőzését őrjöngő vita előzi meg egy eltulajdonított matracról és egy vekni kenyérről. Kés villan, az ellenfél, az évszázad tanúja (nyolcvankilenc éves aggastyán) holtan esik össze. Vígjáték. A volt nagypolgári családban szigorúan ragaszkodtak konzervatív elveikhez még a pártállam idején is, soha, egy pillanatra sem hódoltak be az elnyomó rezsimnek. Ezért volt takargatott szégyenük mindig is egyetlen leányuk mezaliansza; sikeres politikai karriert befutott pártfunkcionáriushoz ment feleségül. Emiatt a szülők megszakították vele a kapcsolatukat, megvetésük jeleként még az unokájuktól is elfordultak, elsősorban azért, mert az istentagadó apa parancsára a gyermek pogány maradt. így öregedtek meg bánatban és szomorúságban, de büszkeségük nem engedte meg, hogy leányuknak megbocsássanak. A rendszerváltozás azonban egycsapásra meghozza lelki békéjüket; meglepetésükre kiderül, hogy a vő csak színlelt; keserves áldozatot hozott a megélhetésért. Bevallja, hogy papi gimnáziumban érettségizett, (és nem menhelyi gyerek volt, mint életrajzában írta!), soha nem hitt a marxizmusban; senki sem sejthette, még a felesége sem, hogy lefekvés után minden este buzgón imádkozott a sötétben a kommunizmus bukásáért, és így tovább. Amit pedig eddig, megjátszott párthűsége miatt, fájdalom, nem tehetett meg, keresztvíz alá hajthatja kamasz fia fejét. A vígjáték családi vacsorával zárul, ahol is a vő megmutatja családja ősi címerét, amit az Országos Levéltárból bányászott elő. Finálé: zene, családi tánckar. Abszurd. Szoba-konyhás lakásban tengődik a kisnyugdíjas házaspár. Egykor pesti bérháztulajdonosok voltak, osztályidegeneknek bélyegezték őket, a kitelepítés eltörlése után kerültek ebbe az ütött-kopott, józsefvárosi kaszárnyába. Akkoriban a fiukat, a matematika zsenit, mint bur- zsoá csemetét nem vették fel az egyetemre, csak segédmunkásnak állhatott, de átképezte magát vasesztergályosnak, így később, mint idős szüleivel komfort nélküli odúban tengődő proletár, sztahanovista lett. Az öregek most beadták a kárpótlási kérelmet, szenvedéseikért várják a jóvátételt. Mindenki örül a rendszerváltozásnak, csupán a. valamikor sztahanovista immár meglett korú fia (az unoka) prüszköl, őt ugyanis a múlt rezsim vasmunkás apja miatt futtatta (mérnöki diplomával egy nagyüzem élére került), és most éppen ezért esik ki a pikszisből, holott nagyon is benne lehetne, ha annak idején még reá is vonatkozott volna származása miatt a hátrányos megkülönböztetés. Szomorújáték. Sajtómágnás nagy tőkével lapot indít. Óriási reklám, plakátok; hírverés a rádióban és a tévében, hogy csak ez az újság írja meg az igazat, ez az ön lapja, ezt kell olvasnia meg ehhez hasonlók. Rikkancsok felvétetnek. Fiatal fiúk és lányok jelentkeznek, de állástalan felnőttek is. Köztük egy vézna, borostás állú, nyűtt ruhás alak; gyűrött inggallérja alatt zsírpecsétes csokornyakkendő. Könyörög, hogy munkához juthasson. A laptulajdonos végigméri: — Maga ezt nem fogja bírni! Mikor evett utoljára? Itt van pár forint, menjen Isten hírével!... De a pasas kitartó, vegyék fel, még egy esélyt akar az életben, ne kergessék el, mindennek vége, ha innen elzavarják. — No, no, azért nem szabad ennyire elkeseredni! — vigasztalja megrendültén a sajtómágnás. — Barátom! Valamikor én is így kezdtem, ilyen -nyomorultan, reménytelenül, és most, nézze, hol tartok! Mire vittem! Hát fel a fejjel! — Na ja! — néz fel rá csüggedten a szerencsétlen ember. — De az a helyzet, hogy én meg sajtómágnásként kezdtem!... N os, hát ilyen és sok más efféle, persze kidolgozásukban bonyolultabb új magyar drámák kerülnek majd színre a tisztelt nézők környezeteiben, mégpedig — és ez a legfontosabb! — önköltséggel, tehát sem az államnak, sem az önkormányzatoknak anyagi gondot nem okozva. Ezeknek a lakásokban és egyéb helyszíneken megrendezett színjátékoknak — nem úgy, mint a kőszínháziaknak — egyáltalán nem lesz konkurencia a televíziózás vagy a videózás; a szakértők véleménye szerint az otthoni, illetve a munkahelyi drámáktól semmi sem vonhatja el a résztvevők figyelmét. ROZSOS GÁBOR Tél előtt nyár után Langt) szél fújt. S a városon túl: Artemisz rőt ecsetjével csipkebogyó vércseppjével őszt festett a lombokon. Levelek fonákján, hatos színkör palettaszínei keverednek az elhamvadt nyárfaavar illatával. És itt: szmogot szül a hajnal, s elszáradt akkord echóit zengik a beton házfalak. Díjátadás az MTI-ben Az MTI-Press immár hagyományosnak nevezhető tárcapályázatára az idén először a határon kívüli magyar irodalom művelőit is felkérték. A pályázat kibővítése a Magyar Hitelbank művészeti kuratóriuma anyagi támogatásának köszönhető. A pályadíjakat az MTI székházában adták át, bensőséges kis ünnepség keretében. Először Kopreda Dezső fő- szerkesztő üdvözölte az egybegyűlteket, s röviden méltatta a pályázat jelentőségét a magyar sajtóban. Utána dr. Bodnár György irodalomtörténész, a zsűri elnöke értékelte a pályázati műveket, s ezt követően Fodor András költő, a Magyar Hitelbank művészeti kuratóriumának elnöke átadta a díjakat. Az I. díjban Horváth Péter részesült, a II. díjat Deák Mérés Ferenczes István, a III. díjat László-Bencsik Sándor, Oláh István és Szakonyi Károly kapta. A bíráló bizottság további 15 pályamunkát kü- löndíjban részesített. Képünkön: Szakonyi Károly veszi át a díjat Fodor Andrástól. Alapítványok és alapítók Akár egy szerencsétlen életsors, egy bajbajutott kisgyermek segélykérése, s az erre szerveződő országos segítségnyújtó-akció, akár az emberek jóhiszeműségével visszaélő szélhámosok adják rá az okot: tény, hogy az alapítványok gyakran kínálnak szenzációt a sajtónak. — Áttekinthető egyáltalán a napról napra jobban burjánzó alapítványdzsungel? — kérdeztük dr. Pettendi Zsuzsannát, a Privatizációs Kutatóintézet Tulajdon Alapítványa jogi igazgatóját. Nem áttekinthetetlen dzsungel! — A Legfelsőbb Bíróság számítás- technikai csoportjának számítógépes nyilvántartása szerint mintegy 3500 alapítványt jegyeztek be eddig. Az alapítványi kapcsolatok segítségével (Művelődési és Közoktatási Minisztérium alapok és alapítványok osztálya, Magyarországi Alapítványok Szövetsége, Magyar Alapítványi Központ) szakmai és területi áttekintésük biztosított. E szervezetek a számszerű adatokon túl az alapítványokkal kapcsolatos valamennyi kérdésben felvilágosítást nyújtanak az érdeklődőknek — legyenek azok alapítványtevők, támogatók vagy alapítványi pályázatok résztvevői — mondja dr. Pettendi Zsuzsanna. — Mivel magyarázható az alapítványok iránti folyamatosan növekvő érdeklődés? — Ennek több oka van. Abban, hogy természetes és jogi személyek alapítványokat létrehoznak, adományokkal — készpénzzel, vagyontárggyal, vagyonértéket képviselő joggal, szolgáltatással — hozzájárulnak az alapítványok működéséhez, fenntartásához, motiváló tényező játszik szerepet. Jótékonykodás; áldozatkészség; szociális érzékenység; felelősségérzet; öntevékenység igénye; hírnév fenntartása; szakmai koordináció megvalósítása; a munkaerő és az emberi tőke újratermelésének szolgálata, s végül, de nem utolsósorban az adókedvezmények lehetősége. Természetesen az is szóba jöhet, hogy egyesek arra számítanak: az alapítványok működését szabályozó rendelkezések joghézagai visszaélésre is lehetőséget adnak. Vonzó kedvezmények — Mi indokolja, hogy az alapítványokat nem terheli adófizetési kötelezettség, sem pedig általános forgalmi adó, vagyis az áfa? ■— Ez így van mindenütt a világon, Közcélokra — közpénzből hiszen az alapítványok közcélokat szolgálnak. Éppen a kedvezmények serkentik a tőkével rendelkezőket, hogy pénzüket ilyen célokra fordítsák. A gazdálkodó szervezetek, pénzintézetek, egyéni vállalkozók adóalapjuk kiszámításakor a megállapított, illetve módosított eredményt csökkenthetik az alapítványra fordított összeggel. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik nem vállalkozási nyereségadó alanyai, de folytatnak vállalkozási tevékenységet is, s így adófizetési kötelezettségük fennáll. A költségvetési szervek is csökkenthetik eredményüket az alapítványra ki- fizetett összegekkel. A magánszemélyek az alapítványra fordított összeget levonhatják összjövedelmükből. További kedvezmény, hogy ameny- nyiben az e célra elkülönített pénzösszeg meghaladja a kifizetés évének adóalapját, a fennmaradó rész a következő évekre átvihető, levonható az adóalapból mindaddig, amíg a teljes összeget figyelembe nem vették. Ha a termék vagy szolgáltatás árát az alapítvány céljára használják fel, az a jogszabály szerint nem minősül értékesítésnek, azaz nem kell utána az áfát megfizetni. — A határon túli alapítványok támogatására milyen lehetőség van? — Közvetlenül támogatni egy határon túli, külföldön bejegyzett alapítványt is lehet, de a folyó évben már nem vonható le az adóalapból a támogatási összeg. Az adókedvezményt illetően tavaly még nem tettek különbséget a Magyarországon vagy külföldön nyilvántartásba vett alapítványok támogatása között. A határon túliak támogatása közvetett formában is megvalósítható, például olyan Magyarországon bejegyzett alapítványok révén, amelyek a nemzetközi kapcsolatokat szolgálják a kutatás-, a program- és a rendezvényszervezés, a kulturális, gazdasági életben, vagy egyéb területen. Ilyenkor az adókedvezmények érvényesek. Nem a szélhámosság ajellemző! — Az alapítványok működésének alapvető feltétele a pénz, az adomány. Az alapítványok szabályszerű működésének milyen garanciái vannak? Ellenőrizhető, hogy valóban a meghirdetett tartós közérdekű cél megvalósítására törekednek-e tevékenységük során? — Szükséges, de nem elégséges garanciát maguk a jogszabályok adnak, amelyek az alapítványok működési rendjét meghatározzák. A kuratórium felel a kezelésére bízott pénz felhasználásáért, a nyilvánosság pedig sokat segíthet abban, hogy az adományozók széles köre ellenőrizhesse: valóban arra költik a pénzt, amire adni szándékozta. Az viszont tény, hogy nem könnyű meggyőződni egy-egy meghirdetett segélyakció során, hogy valóban létezik-e egyáltalán az a cél, amire a köz összefogását kéri valaki. Az esetleges csalás rendőrségi ügy, ám az alapítványok működésével kapcsolatban a jóhiszemű létrehozók gyakorlatlansága, nem elégséges szakmai tudása miatt is gyakori a kifogás. Az alapítványok létrehozói és működtetői közül sokan talán nem gondolnak arra, hogy ha valamilyen szakterületi — egészségügy, kultúra, környezetvédelem, oktatás — céllal létrehoznak egy alapítványt, a szakmai munka mellett a pontos könyvelés, propaganda- és PR-tevékeny- ségre is szükség van. Egy-egy alapítvánnyal kapcsolatban kirobbanó botránynál nem mindig és nem csak a vagyonszerzés játszik szerepet, hanem a tudatlanság, szakszerűtlenség is. A napjainkban tapasztalható nagy „alapítványalapító láz" idővel le fog csitulni, az élet túllép rajta. Mérő Éva
