Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-08 / 262. szám
Miből lesznek a magyar filmek? 1991. november 8., péntek A Nemzeti Filmalapítvány évente majd egymilliárd forintot oszt szét s azzal a gondolattal alakult, hogy a magyar filmgyártás, -forgalmazás, -kutatás, -szemlézés, -vetítés jövője többé nem lehet csupán állami feladat. Ebben az a józan észrevétel is benne rejlik, hogy a mozilátogatottság csaknem ötven százalékkal csökkent, s ebben a közönségtől elszakadt magyar film- művészetnek is szerepe van. 1 Október utolsó hetében döntött a Nemzeti Filmalapítvány arról, hogy az év hátralévő részében hogyan osztja el a negyedévre eső több mint 200 millió forintot. A Nemzeti Kuratórium, melynek tagjai között Vásárhelyi Miklós, Bihari Mihály és Konrád György neve is szerepel, 15 millió forintot szavazott meg a rajzfilmgyártásra, 20 milliót doku- mentumfilm-gyártásra, 105 milliót játékfilmgyártásra, 15 milliót népszerű és tudományos filmek gyártására, 8 milliót az art-mozik hálózatára, 15 milliót moziüzemeltetésre, a 25 milliót filmforgalmazásra. A döntést követően a szakkuratóriumok osztották szét a pénzt az egyes szakágazatok között. 2 A rajzfilmesek közül 22 alkotó, illetve alkotói közösség részesül állami támogatásban. A játékfilmesekre szánt 105 millió forintot 8 rendező már folyamatban lévő filmje és 6 stúdió között osztották szét. Bár soknak látszik a pénz, manapság az elosztásra szánt 105 millióból legföljebb négy játékfilm készülhetne, ha csak az állami költségvetésre számíthatna a magyar filmgyártás. Az art-mozik hálózatára rendkívül büszke Kőhalmi Ferenc, a Nemzeti Filmalapítvány titkára. Vidéken egyelőre kevés művészmozi működik, holott a fővárosban már bebizonyosodott: amíg a nagy mozik jócskán veszteségesek, addig az art-mozik hálózata virágzik. A több kis teremből álló art-mozi lényege, hogy gazdaságos, és amíg nyugati mintára nem épülnek meg a három-négy nézőtérből álló, modern technikával felszerelt kényelmes multiplex mozik, addig valószínűleg az art-mozik hálózatának bővítése lenne a magyar megoldás. A moziüzemeltetésre szétosztott 15 millió forint szinte nevetségesen kevés a jelenleg működőképes, de minden szempontból felújításra szoruló körülbelül 1000 mozi fenntartására Magyarországorr, ahol a mozizás fénykorában 4000 filmszínházba válthattunk jegyet. 3 A videózás elterjedése, a sok rossz film bemutatása, a mozijegy drágulása, a nyugati tévéadók betörése mellett ugyanis sokan azért maradtak el a moziból, mert kényelmetlen és hideg a nézőtér, recseg a hatig, havazik a kép, és nincs parkoló. Ahogy mindenütt a világon, Magyarországon is a multiplexé a jövő — de ehhez a Nemzeti Filmalapítvány évi 800 milliója kevés. Ahhoz viszont elég, hogy az újfajta elosztás révén érdekesebb, nézhetőbb, tehát sikeresebb filmeket lásson a közönség. (Atlantic) SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Fába faragott élet Míves használati és dísztárgyak népesítik be a Somogy megyei Művelődési Központ kiállítótermét. Szőke István népi iparművész szebbnél szebb faragásaival találkozhat a közönség november 14-ig. A hetedik X-en túli Szőke István alkotásainak nagy része csupán ízelítő a gazdag életműből, hiszen díszes dobozaival, táljaival, gyertyatartóival, cigarettakínálóival számos kiállításon találkozhattunk már. Ebben az intézményben ez az első önálló kiállítása a faragónak. Annak a művésznek, aki az SMK szaktanácsadójaként továbbképzéseket vezetett, hogy népi örökségünk őrzésébe és továbbadásába egyre több embert bevonjon. 1988-tól a megyei faragótáborok vezetője. Fiatalok, idősebbek hallgatják tanácsait, miközben a szépet teremtő kezet figyelik. címet. Az elismerés tovább inspirálta alkotómunkáját. Somogy népművészetét más megyékben reprezentáló kiállításokon ismerősként köszöntötték őt, s az érdeklődők a szakmai bemutatókon a kész tárgyak mellett élvezettel szemlélték a különböző munkafolyamatokat; miként formálódik a fa, hogy lesz a félkész termékből gazdagon vagy szo- lidabban díszített tárgy. Flogy formálódnak a margarétás minták, a kacskaringók, a somogyi páva miként bontogatja cifra farktollait... Szőke István olyan kincs ■ örököse, amely egyre ritkábban csillog Somogybán. A faragásban (is) nagymúltú megyében ugyanis egyre kevesebben veszik kézbe a faragókést, hogy azzal keressék kenyerüket. A míves motívumok csak kedvtelésből formálódnak egy-egy szakkörön... (Lörincz) Szőke Istvánt a 60-as évek elején hódította meg a népművészet. 1967-ben vették fel a Népművészek Szövetkezetébe. (Fotó: Király J. Béla) Tehetségét hamar bizonyította, hiszen egy év múlva megkapta a népi iparművész A tanszékvezető tervei Kísérletek az iskolában (5) Zenebarátok köre és lemezínség A kaposvári Csokonai tanítóképző főiskola ének-zene tanszékének élére ebben a tanévben új tanszékvezető került. Kisné dr. Kenesei Évát Terveiről faggattuk. — Az ének-zene szakkollégium iránt rendkívül sokan érdeklődtek Az alkalmassági vizsga visszaállítása óta kedvezőbb a helyzet, hiszen zenei téren alkalmatlan tanítójelöltek nem kerülhetnek be az intézménybe — mondja a főiskolai adjunktus, aki 1975-től tanít itt, s óraadóként a zeneiskola is foglalkoztatja. — Örülök, hogy több kollégám nem csak itt tanít. Más korosztállyal is foglalkoznak — aktív zenészek, akik szólis- aként, a szimfonikus zenekar tagjaként dolgoznak vagy kórust vezetnek —, s így jobban „rálátnak” a zeneoktatásra. Csakúgy, mint más oktatási intézmények, mi is próbálkozunk különféle tanfolyamok szervezésével. Ilyen például a zeneóvodai foglalkozásokra felkészítő kurzus, a karvezetőképzés vagy a kisegítő iskolások zenei képzését szolgáló ‘anfolyam. Többen igénylik a Kántorképzés megszervezését is. A posztgraduális képzési formáknak most készítjük a tematikáját. Fia a minisztériumtól megjön az engedély, akkor talán már januártól indulhatnak a tanfolyamok. Az áprilisi alkalmassági vizsgára felkészítő tanfolyam szervezése szintén folyamatban van. Mivel a könyvek mellett a kották ára is alaposan megemelkedett, a pedagógusjelöltek olcsóbban juthatnának hozzá a házi jegyzetekhez. Nekilátnak ehhez a munkához is, hiszen az általuk írott segédanyagok a koncentráltabb tananyagelrendezésnek köszönhetően segíthetnék a hallgatókat. Persze ehhez szintén minisztériumi támogatást várnak. — Felvesszük a kapcsolatot a pécsi egyetem tanárképző karával. Azt egyeztetjük: megmaradjunk-e az alsó tagozatos tanítóképzésnél, vagy differenciáltabban, bizonyos hallgatók számára magasabb szintű képzést biztosítsunk-e. Ha eljutunk a négyéves tanítóképzésig, a koncepcióváltás az ének-zeneoktatásban is elkerülhetetlen. Továbbra is támogatjuk a tudományos diákkört munkákat, és a kollégiumban zenei kört szervezünk. Sokan kedvelik a Royal Filharmonikusok diszkoritmusban játszott, (Fotó: Kovács Tibor) klasszikus számait. Innen indulunk el, és az összeállítás eredeti, klasszikus darabjaival foglalkozunk. — Miként vélekedik a főiskolai folyó zenei képzésről? — Sokszor megjegyzik a hallgatók, hogy nem volt (elég) énekórájuk, az iskolából hiányzott a szaktanár. Azt hiszik, hogy ezzel a hivatkozásukkal a főiskolai ének-zene tevékenységüket is befejezettnek tekinthetik. És ekkor éri őket az első csalódás: igenis fel kell készülniük, legalább annyira, hogy alsósoknak taníthassák ezt a tantárgyat. Ezzel párhuzamosan beszerzési lehetőségeink is szűkülnek. Már ott tartunk, hogy gondot okoz a lemezvásárlás. A technikai berendezésekről pedig jobb nem beszélni. A múlt tanévben akadt olyan csoport, amelyben csak úgy tudtam órát tartani, ha előtte az egyik hallgató lehozta kollégiumi szobájából a magnóját... L. S. Száműzött padok, katedrák, tankönyvek Az iskolai kísérletekről szóló sorozatunkban két közismert útkeresésről — ha csupán érintőlegesen is — már szó esett: a többé-kevésbé közismert Zsolnai-, és Waldorf módszerről. A harmadik jelentős, világszerte alkalmazott pedagógiai módszert is érdemes megismerni. Freinet Celestin (1896-1967) egy Nizza környéki kis faluban feleségével magániskolát indított. A kis létszámú közösségben szokatlan légkör uralkodott: a Freinet házaspár mindennél többre értékelte azt, ami a gyermeki próbálkozásokból, kezdeményezésekből kikerekedett. Azt a nézetet vallották: az iskolának az életre kell nevelnie, mégpedig a munka által. A „kereső tapasztalás” elve alapján kell a gyermekekben kifejleszteni az aktivitást. A házaspár száműzte tehát iskolájából a padokat, a katedrát, a tankönyveket, az osztály- termekbe olyan asztalokat állítottak, amelyeken kényelmesen lehetett írni és rajzolni. Nevelési technikájukat „iskolai nyomdának” is nevezik, mert maga a módszer előtérbe helyezi a nyomdát: a tanulók maguk fogalmaznak meg egy-egy tetszés szerinti szöveget, azt kiszedik, kinyomtatják és így szoknak hozzá érzéseik szabad kifejezéséhez. Ez a módszer nagyszerűen fejleszti a vizuális emlékezetet, a kézügyességet, a helyesírást, magát az íráskészséget. A pici falusi iskolának óriási sikere lett, mert találkozott a gyermekek természetes megnyilatkozásai lehetőségeivel, igényeivel. A tanulók dolgozatait, rajzait Freinet kis kötetekbe foglalta, amelyeket a módszert alkalmazó iskolákban máig szívesen forgatnak, cserélgetnek, barátságra, megértésre nevelve ezzel is a növendékeket. Freinet munkássága nyomán jött létre több mint fél évszázaddal ezelőtt a Modern Iskola Mozgalom, amely ma csaknem negyven országban működik. Nem kevés próbálkozás után végre Magyarországon is kibontakozóban van e kísérlet: 1988-ban Dombóvárott rendezték az első Freinet-szemináriumot, amelyen a hazai pedagógusok először találkozhattak a módszerrel. Alkalmazását maguk a tanárok sem könyvekből, szakirodalomból tanulják, hanem szerszámokat ragadnak, kalapálnak, szőnek, nyomtatnak, hiszen ahogyan tanítómesterük vallotta: csak az élő, megszerzett, átélt tudás járul hozzá a személyiség igazi fejlődéséhez. Aligha vállalkozhatunk egyetlen írásban arra hogy e komplex pedagógiai módszert részlete iben bemutassuk, néhány érdekessége tálán mégis érdekelheti az olvasót. A Freinet-peda gógia csomópontja az osztály önkormányzata. Sajátos öntevékenység jellemzi a gyermekeket mind a munkában, mind á tanulásban, mind az egymás közötti kapcsolatokban. Mindehhez természetesen számos szervezési módszer, munkaeszköz és. technika tartozik. Nélkülözhetetlenek az osztálygyűlések, a beszélgetőkörök, a levelesláda, a faliújság, az osztálykassza, a festés, a mintázás, a zenélés, a dalszerzés, és persze az osztályújság, a sok-sok felfedező séta, a munkasarkok és a műhelyek. A heti munkát az osztály önkormányzata tervezi meg, a tanulók szabadon választott csoportokban vagy alkalmanként egyénileg végzik el feladataikat, s a hét végén bemutatják, elmondják vagy az újságukban kinyomtatják a többieknek, mire jutottak. És mit tesz a tanár? Figyel, terelget, teret enged. A módszer eredményessége vagy esetleges kudarca nem az osztályzatokban jelentkezik, hanem sok-sok hónap elteltével a gyerekek autonóm személyiségében, amelyet autonóm pedagógusok formáltak e módszerrel. Péhl Gabriella
