Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-07 / 261. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1991. november 7., csütörtöf Gránáttámadás Apatin ellen Kedden éjjel gránáttámadás érte a vajdasági Apatint, va­lószínűleg a Duna túlpartján levő horvátországi település­ről. Az akció fontos fejlemény: a harcok Sid után most kiter­jedhetnek erre a vajdasági településre is. Elaludtak az olajkutak Kuvaitban tegnap elfújták az utolsó égő olajkút lángjait is — jelentette be ünnepélyesen a kuvaiti kormány. A kuvaiti ál­lamfő a burgani olajmezőn jel­képes gombnyomással foj­totta el az utolsó tüzet, egy olyan kút lángjait, amelyet az alkalomra gyújtottak meg újra, miután egyszer már kioltották. Románia reformja A román kormány úgy dön­tött, hogy a lej azonnali hatály- lyal legyen konvertibilis. A döntéssel megszűnik a kettős árfolyamrendszer, amelyben egymás mellett volt érvényben egy, a lejt mesterségesen túl magas árfolyamon tartó hiva­talos, és egy bankközi piaci ráta. Maxwell A Vajdaságban mind nehe­zebb a katonai vezetés szá­mára a mozgósítás. Zentán kedden késő este még tartott a háborúellenes tüntetés. A zentai behívottakat — csak mintegy harmaduk jelent meg a mozgósításra — hazafiat- lansággal vádolta a területvé­delmi parancsnok, a tüntetők viszont hangoztatták, hogy nem engedik megosztani a polgárokat magyarra, szerbre és horvátra. Budimir Kosutic szerb mi­niszterelnök-helyettes kedden saját szerb hadsereg felállítá­sát sürgette. A szerb-horvát határ közelében fekvő Sídben azzal vádolta a szövetségi vé­delmi minisztériumot, hogy az elmúlt hónapokban a legtöbb esetben „rossz döntéseket” hozott. A horvát elnök erélyesen cáfolta és provokációnak mi­nősítette azt a szerb állítást, hogy a horvát erők lőtték a vajdasági Sid városát. Franjo Tudjman tegnapi sajtóértekez­letén reményét hangoztatta, hogy az EK pénteken szank­ciókat rendel el Szerbia ellen. A német kormány továbbra is amellett van, hogy ne odáz­zák el a kiszakadni kívánó ju­goszláv tagköztársaságok nemzetközi elismerését. Pongrátz KÉRDŐJELEK Gergely Európa menekülttábor? Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról) A hozzászólások arról tanú- sodtak, hogy a vélt vagy valós sérelmek sorolásának ideje még nem járt le. Pedig — mint azt a találkozó célja is mutatta — a jövőre irányuló elképze­lések megfogalmazása és végrehajtása jelentheti csak a résztvevők érdekinek valóban hatékony képviseletét. Ezért mondták ki, hogy megalakult a világszövetség helyi szerve­zete, amely lehetőséget kínál mindazoknak, akik készek munkájukkal is segíteni a há­rom és fél évtizeddel ezelőtt megfogalmazott célok mai el­érését. L. J. Sátortáborokban és hevenyészve átalakított tornatermek­ben szorongó riadt menekültcsaládok Jugoszláviából hazánk déli településein. Sokezrével egy-egy Olaszországba induló hajóra zsúfolódó albán munkanélküli. A Szovjetunió széthul­lásának forgatagában külhonba sodródó, a gazdasági nélkü­lözés miatt jobb életet keresők százezrei, a harmadik világ ül­dözöttéi, akik egyformán Napkelet tájain remélnek boldogu­lást. Riasztó az európai menekült-összkép? Kétségtelenül, s ja­vulásnak, az áradat csökkenésének semmi jele. Nem vélet­len, hogy sokan a szigorítások korszakát jósolják, néha egyenesen úgy fogalmazva: Európa „bezárja kapuit", a „sza­bad mozgás” oly hosszú sürgetése után manapság a konti­nens nyugati országai is stabilitásukat féltik a lassan ellen­őrizhetetlenné váló népvándorlástól. Negyedmillió menekült csak Németországban? Összesen 9 millió felkerekedő Kelet-Európábán? A komor jóslatok csak úgy röpködnek, s tény, hogy ma már Magyarország is a fo­gadó államok közé került a német, a román, majd most a ju­goszláv események miatt. A kérdőjelek sora mellett egy dolog látszik csupán biztosnak: nem pusztán rendőri intézkedések­kel és határőrizettel, hanem elsősorban saját országaik gaz­dasági fejlődésével lehet leginkább otthontartani a menekülni igyekvőket. Szegő Gábor adóssága Meghaladják a 2 milliárd angol fontot a kedden elhunyt Robert Maxwell magyaror­szági érdekeltségekkel is ren­delkező sajtómágnás adóssá­gai. Ebből 750 millió font a még kiderítetlen körülmények között elhalálozott üzletember közvetlen családi érdekeltsé­gei után maradt adósság, 1,2 milliárdra rúg a Maxwell Communication Corporation (MCC) és 300 millióra a Mirror Group Newspaper (MGN) vál­lalat tiszta adóssága. Templom­fosztogatók Valósággal járványszerűvé vált az utóbbi évben a temp­lomok kifosztása Lengyelor­szágban. A rendőrség véle­ménye szerint erre „szakoso­dott” bandák külföldi megren­delésre rabolják ki az általá­ban nem megfelelően védett templomokat. A megkínzottak első mosolya Az Amnesty International jelentése szerint még 92 olyan ország van, ahol rendszeresen kínozzák a bebörtönzötteket és az internáltakat. Legkevesebb egymillió ember szabadult „büntetésvégrehajtó intézetekből” görnyedt háttal, fájó ízü­letekkel, szétroncsolt talppal, zavart elmével. Legtöbbjük azt hiszi, senkisem segíthet már rajtuk. Pedig nem így van. A Time című amerikai ma­gazin szerint a világon 35 olyan kórház működik — né­hány közülük titokban —, ahol igyekeznek testileg és lelkileg meggyógyítani a megkínzot- takat. A legaktívabb Chilében nyílt meg. Ott becslések szerint a lakosság 10 százalékát kínoz­ták meg Pinochet uralma alatt. Az USA-ban három központot létesítettek, s van egy Cseh­szlovákiában is. o A legnagyobb tapasztalattal egy párizsi klinika rendelkezik. Fennállásának hat éve óta majd ezer embert részesítet­tek orvosi és pszichikai segít­ségben. Néhány évvel ezelőtt Chiléből és Argentínából jött a paciensek többsége, ma főleg közép-keleti áldozatok érkez­nek. Sokan közülük — kínzóik szóhasználatával — „repülő leckében” részesültek: hátra­kötözött kezekkel órákon át lógatták le őket egy gerendá­ról. Mások a „falangát” szen­vedték el, ami abból áll, hogy addig verik a talpat, míg szét- roncsolódik. Ismeretes a nemi szervekhez illesztett elektró­dák használata is. A párizsi klinikán olyan eljá­rásokat dolgoztak ki, ame­lyekkel sikerül a sérült ízülete­ket és izomszöveteket megre- parálni. A kínzás célja azon­ban legtöbbször az, hogy az áldozatot szellemileg is meg­törje, s a pszichológiai károk gyógyítása sokszor nehezebb a testieknél. Mit lehet például tenni olyan emberekkel, akiket évekig elszigetelten tartottak egy cellában, s akiket a leg­borzalmasabb — nyomdafes­téket sem tűrő — módon aláz­tak meg nap nap után? Ezek mély depresszióban szenved­nek, s legtöbbször beszélni sem akarnak rettenetes élmé­nyeikről. Sokan közülük hallu- cinálnak. Egy Haitiből szaba­dult nő például állandóan azt látja, hogy édesapja benéz szobája ablakán. Legutoljára akkor látta apját, amikot a rendőrök megmutatták neki levágott fejét... © Az ilyen áldozatok számára, még mielőtt a voltaképpeni kezelés megkezdődne, olyan légkört kell teremteni, amely a biztonság érzését kelti ben­nük. A párizsi klinika szobái­nak falait rózsaszín tapétával fonták be, az ablakokat csip­kefüggönyök borítják és min­dennap friss virágot helyeznek az asztalra. Semmisem emlé­kezteti a pácienst a kihallgatá­sokra. Még az orvosi műsze­reket is elrejtik előle. A lelki kezelés általában hónapokig is eltart. Vannak olyan férfiak és nők , akiket sokáig tartottak magánzárká­ban, s ezek még a klinikán is hetekig ülnek egy sarokban, állig felhúzott térdekkel. © Amikor a verés, megalázás, szexuális erőszak emléke vé­gül kezd elhalványulni, akkor az áldozat általában könnyek­ben tör ki, ami a gyógyulás első jele. „Ez sokszor alig elvi­selhető szívszorongató érzés” — mondja a párizsi klinika egyik orvosa. „De milyen nagy öröm, amikor az első mosoly megjelensz áldozat arcán!” Amerikai autó­alkatrész­üzem Ünnepélyen adták át tegnaf Gödöllő határában az ameri kai egyesült államokbeli Uni ted Technologies Automot. ve autóvillamossági-alkatrés; gyártó üzemét Göncz Árpác köztársasági elnök jelenlété ben, aki arról szólt, hogy az ú üzem várhatóan eredményes termelése hozzájárul majd a; ország 20 milliárd dolláros adósságállományának csők kenéséhez. Az 500 embernel munkát adó üzem a következe években bővíti tevékenységét A termelés 1992-ben kezdő dik, s fokozatosan felfutvó 1993-ban 30 millió dollár ér tékű terméket gyártanak. Új osztrák devizaszabályok ,A nemzeti szégyen napja’ Imelda Marcos hazatért Hétfőtől Ausztriában eltörlik a magán-devizagazdálkodás utolsó korlátozását is: az osztrák nemzeti bank engedélye nélkül is nyithatnak osztrák állampolgárok külföldön devizaszámlát, fektethetik tőkéjüket kifizetődő vállalkozásokba. A bécsi Die Presse című lap szerint Magyarország magas kamattal csalogatja azokat, akik bankban kívánják elhelyezni a pénzüket, és így komoly konkurenciát jelent a svájci és német bankoknak. Boriszt mégsem mérgezték meg Ellentétben a Bulgária-szerte elterjedt feltételezéssel, hogy az 1943-ban elhunyt III. Borisz cárt a németek vagy az olaszok megmérgezték, a "168 óra" című bolgár hetilap je­lentése szerint a boncolási jegyzőkönyv azt tanúsítja, hogy az uralkodó természetes halállal hunyt el, infarktusban. Az Egyesült Államokban eltöltött csaknem hat esztendei önkéntes száműzetés után hétfőn visszatért Manilába Imelda Marcos, a Fülöp-szigetek egykori „first lady je”, a népfelkelés által elűzött Ferdinand Marcos elnök özvegye. Ismeretes, hogy az ural­kodó néhány nappal azután halt meg, hogy hivatalos láto­gatást tett Németországban, és Hitlerrel is tárgyalt. Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy Boriszt a ná­cik gyilkolták meg, amiért ki akarta vezetni Bulgáriát a ten­gelyhatalmak szövetségéből. A Borisz halálának körül­ményeiről annak idején folyta­tott vita a közelmúltban ismét fellángolt, amikor tíz nappal ezelőtt a wranai sírban csak az elhunyt uralkodó bebal­zsamozott szívét találták meg. A bolgár tudósok egyébként még mindig nem találták meg Borisz földi maradványait. Az uralkodót eredetileg a rilai ko­lostorban temették el; 1946-ban átszállították a te­temet a Szófiától száz kilomé­terre délre fekvő Wranába. 1954-ben azután a kommunis­ták felrobbantották a sírt, és Borisz tetemét eddig ismeret­len helyre szállították. Borisz halála után hatéves fia lépett a trónra II. Szimeon néven. Nem sokkal később azon­ban a kommunisták lemon­dásra kényszerítették. Szi­meon jelenleg családjával együtt spanyolországi számű­zetésben él. (Az APA és a DP A alapján) A fogadtatás meglehetősen vegyes volt. Az AFP manilai tudósítása szerint a fülöp-szi- geteki főváros utcáin több ez­res lelkes tömeg ünnepelt és nyoma sem volt annak, hogy ugyanaz a tömeg, amely a vá­lasztási csalások leleplező­dése nyomán távozásra kény­szerítette Marcos elnököt és feleségét, most felháborodás­sal fogadná annak az asz- szonynak a visszatérését, aki a Marcos házaspár 20 esz­tendős uralma alatt mérhetet­len vagyont halmozott fel. Válság van A sajtó ellenben más véle­ményen volt. „A nemzeti szé­gyen napja” — írta például a Chronicle hasábjain Amando Doronila, a lap ismert publicis­tája, hozzátéve, hogy Imelda Marcos hazatérése „a triviali­tás és a hamis politikai értékek diadala olyan időkben, amikor a nemzetnek úrrá kell lennie az előző rendszertől örökölt nehézségeken”. Az AFP tudósítója arra is felhívja a figyelmet, hogy poli­tikai elemzők szerint Imelda Marcos hazatérése és fogad­tatása tükrözi azt a széles körben eluralkodott elégedet­lenséget, amely Corazon Aquino elnökasszony eddigi kormányzásával szemben megnyilvánul. Ezek a politikai elemzők egyben felhívják a fi­gyelmet arra is, hogy az or­szág válságban van, törékeny demokráciája beteg, s végső soron Imelda Marcos vissza­térése próbára teszi majd a fü- löp-szigetekiek politikai bátor­ságát. Végső soron azonban a konfrontáció nem vele lesz, hanem a magunk hibáival — vélekedett elemzésében Do­ronila. A DPA ugyancsak ma­nilai tudósítása rámutat, hogy Aquino asszony kormánya a legszívesebben rács mögött látná Imelda Marcost, de ehe­lyett egyelőre perek sorozata vár Manilában az egykori „first ladyre”. Legkevesebb hét le- tartóztatási parancsot adtak ki ellene, a kormány ugyanis több tucat keresetet nyújtott be ellene adócsalás, korrupció és más büntetendő cselek­mény tárgyában. Imeldát és néhai férjét azzal vádolják, hogy legkevesebb ötmilliárd dollárnyi állami pénzt utaltatott át magának külföldi bankokba. Silvestre Bello igazság­ügy-miniszter mindenesetre értésre adta, hogy a letartózta- tási parancsoknak valószínű­leg érvényt szereznek. A tör­vények értelmében azonban Imelda megfelelő összegű óvadék ellenében azután is szabadlábon maradhat. Ez történt ugyanis a múlt héten fiával, az ifjabb Ferdinand Marcosszal, aki „előfutárként” váratlanul megjelent Manilá­ban és szombaton egy bírónál 25 000 peso óvadékot helye­zett le. Ellene hatrendbeli adócsalás miatt indult eljárás. Szép volt és gazdag Imelda Marcos 1930-ban született szegény családból és első éveit gazdag rokonok garázsában élte le. Kora ifjú­ságától szembetűnő volt ra­gyogó szépsége és Arsenio Lacson manilai polgármester egy szépségverseny után a „Manila múzsája” nevet adta neki. Élete tele ellentmondá­sokkal — szépségével, bájá­val és színészi képességeivel azonban minden nehézségen vasakarattal túltette magát. A nyomorból kiemelkedve a vi­lág egyik leggazdagabb és legnagyobb hatalommal ren­delkező asszonya lett, akinek 12 000 pár cipője, 6 000 ru­hája és golyóálló melltartója volt. És ennek a pazar fényű­zésnek vetett véget 1986-bán a népfelkelés, amely férjével együtt száműzetésbe kény­szerítette őt. Rövid ismeretség után Imelda 1954. május elsejér, ment feleségül a politikai kar­rierjének kezdetén álló, nála 11 évvel idősebb jogászhoz és kongresszusi képviselő­höz, Ferdinand Marcoshoz. Az 1965-ben az elnökválasz­táson győztes Ferdinand Mar­cos 1972-ben bevezette az ostromállapotot az országban és feleségét Manila kormány­zójává, egyben pedig telepü­lésügyi miniszterré nevezte ki. Több ízben küldte Imeldát dip­lomáciai megbízatással külor­szágokba. A „first lady” külföldi útjai során mérhetetlen pazar­lásával tűnt ki — amerre csak megfordult, ismert látogatója volt a legelegánsabb ruhasza­lonoknak és ékszerüzletek­nek. (Az AFP, DPA, APA, Reuter és AP alapján)

Next

/
Thumbnails
Contents