Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

1991. november 1., péntek 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Szerezzen diplomát otthon Diszkrét ünnepség kereté­ben megnyílt Budapesten a távoktatási egyetem köz­pontja. Miért e visszafogott­ság? A szervezők egyelőre nem szeretnék, ha megindul­nának a tömeges jelentkezé­sek. Az egyetemnek ma még csupán harminc hallgatója van, Pécsett és más egyetemi városokban éppenhogy meg­kezdődött a távoktatási köz­pontok szervezése. És a má­sik akadály: a jelentkezéshez ma még legalább középfokú német nyelvtudás szükséges. A sokegyetemű, mégis ke­vés értelmiségit képező Ma­gyarországon ennek a kép­zési formának szinte felbe­csülhetetlen jelentősége van. A magyar intézmény Halász Gábor vezetésével, a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Buda­pesti Műszaki Egyetem, a Közgazdasági Egyetem, és az ELTE közreműködésével jött létre, majd kétévi szervező- munka eredményeként a né­metországi Hagen Távokta­tási Egyetemének támogatá­sával, annak égisze alatt. A majdani végzős diákok a ha- geni egyetem diplomáját kap­ják. A távoktatás, vagy ahogyan másképpen nevezik, a nyitott egyetem, olcsó képzési forma. A diploma itt ötödébe kerül a hagyományosnak. A hallgatóknak postán kül­dik a segédanyagokat otthoni munkájukhoz — könyveket, úzeteket, hang- és videoka­zettákat. Tudásukról negye­dévenként adnak számot, erre a célra berendezett közpon­tokban, ahol egyébként nyolc és fél márkáért a taneszközö­ket tartalmazó segédcsoma­gokat is megkaphatják. Az első évben a harminc magyar diák még ehhez is ingyen ju­tott hozzá. Nemcsak a diáknak, az ok­tatási intézménynek is olcsó az ilyen egyetem. Ideális esetben minden kommmunikáció telefonon és számítógépen bonyolódik, az Ínséges hazai pályán egyelőre még utazgatni is kell. A kezdeti nehézségek le­küzdésében a magyar távok­tatásnak az EK keretében működő Tempus program se­gít pénzzel, tapasztalatokkal. Tein Feinkamp, a brüsszeli Tempus-iroda igazgatója sze­rényen, de nem alaptalanul mondotta e sorok írójának, hogy az általuk adott pénz nem képes megoldani a ma­gyar felsőoktatás gondjait, de ötleteik tartalmi és minőségi változásokat eredményezhet­nek, nemzetközi tapasztalato­kat áramoltathatnak Magyar- országon keresztül át Ke­let-Európába. Banke de Hahn, a holland nyitott egyetem igazgatója be­szélgetésünk alkalmából el­mondta: kedvezőnek érzi a ta­lajt olyan nemzetközi rendszer kialakítására, amelyben a környezetvédelem, a gazda­ság és a kultúra különböző és sajátos tárgyait oktatnák eb­ben az egyetemi formában. A Magyarországnak juttatott Tempus-pénz — az összes oktatási formák támogatására — évi 120 millió ECU, azaz 144 millió dollár. Ennek egyelőre kisebb há­nyadát fordítják a nyitott egye­temre, ahol elvben több mint ezer tantárgyat lehet elsajátí­tani. Nálunk még nem ilyen bő a választék. A harminc elsős elektrotechnikát, informatikát, matematkát és gazdaságtu­dományt választhatott. Amikor a magyarországi tá­voktatás elindult, a kereszt­apaságot vállaló európai szer­vezetek képviseletében két magasrangú német vendég köszöntötte az első magyar távdiákokat. Ebből az alka­lomból mindketten — Rainer Ortlob szövetségi kulturális miniszter és Rajna-Westfalia-i kolléganője, Brunn asszony — óva intettek az idegen recep­tek ájult tiszteletétől. Fontos­nak tartották a távoktatás ha­zai előzményeit, a csendben leépült esti és levelező okta­tást. És felhívták a figyelmet arra, mekkora szerepe volt és van ennek az oktatási formá­nak a munkanélküliek és a nők tanulásában. Ez utóbbi megjegyzés, sajnos, fölöttébb aktuálisan hangzott... Kaszás Jenő A szolgáló szeretet A Magyar Máltai Szeretet­szolgálat növekvő aktivitással folytatja karitatív tevékenysé­gét hazánkban. A közelmúlt jó híre volt, hogy Kaposváron is megkezdték, munkájukat, és egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Kedden este a kaposvári Szent Margit-Szent József plébániahivatal adott otthont nekik, hogy egyeztessék a rá­juk váró feladatokat. Ezúttal a város egészségügyi szakem­bereit hívták össze: orvosokat, ápolónőket, asszisztenseket és a kaposvári önkormányzat népjóléti igazgatóságának ve­zetőit. Dr. Szőlősy Józsefné orvos tájékoztatta az egybe­gyűlteket arról, hogy most el­sősorban a jugoszláviai me­nekültek megsegítésén fára­doznak, hiszen a nagyatádi menekülttáborban tett látoga­tásuk tapasztalatai alapján el- kél a patronálás. Arra kérte a jelenlévőket, hogy — mivel már Kaposváron is tudnak menekültekről — közösen szervezzék meg a tisztálko­dási szerek és ruhák gyűjté­sét, mert ezekből szenvednek legnagyobb hiányt. Megtudtuk, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ka­posvári csoportja már felvette a kapcsolatot a tűzoltósággal, a rendőrséggel, a vámhivatal­lal és a polgári védelemmel a közös tevékenység össze­hangolásáért. Megkezdik a szociális otthonokban élő em­berek látogatását, a kórhá­zakban fekvő egyedülállók felkutatását, a felkarolásra szorulók támogatását. Rózsás László, az egyház- község plébánosa az össze­fogásról beszélt, arról a külde­tésről, amelyet a máltai szere­tetszolgálat öntevékeny mun­kája jelent. A szeretet önkén­tesei ők, akik önzetlenül telje­sítik karitatív feladataikat. Kedden arról is megállapod­tak, hogy jövő szerdától egészségügyi tanácsadást szerveznek az orvosok. Dr. Bártfai Anikó népjóléti igaz­gató ígéretet tett, hogy a ka­posvári Ezredév utcai orvosi ügyelet épületében minden szerdán 17-18 óra között fo­gadják a rászorulókat a máltai szeretetszolgálat orvosai, akik — mint elhangzott — nem re­cepteket írnak, hanem a lelki és testi betegségeket egya­ránt igyekeznek orvosolni. Varga Zsolt művészi alkotásokat nemigen díjazták. Éveken át raktárra termeltünk. Volt úgy, hogy 15-20 órát faragtam egyfoly­tában. Ki is készült a jobb ke­zem. A hetvenes években megfizették munkánkat. Eb­ben az évben pedig jó, ha ti­zenötezret kerestem... Alkotásai minden buzsáki búcsúban megtalálhatók. Kiál­lították szobrait, faragásait Lentiben, országos pályáza­tokon is szerepelt képeivel. Önálló tárlata pedig Kaposvá­ron a megyei tisztiorvosi szol­gálatnál volt. Egy saját állandó kiállítótermet szeretne, ahol Fotó: Gyertyás László több száz munkája közönség elé kerülhetne. Buzsáki István ide szánja a négy ökörrel szántó bérest is. Amikor arról faggatom, mi ad muníciót a művészi munkához, így felel: — A kezem alatt formálódó motívumok vagy alakok és a fa szépsége ragad meg. Arra koncentrálok, hogy a paraszt­figuráknak jól álljon a lába, a keze, s arcvonásai is kifejezők legyenek. Az utolsó simítások a legnehezebbek. Van, amikor éjszaka sem nyughatom emi­att. Lörincz Sándor Szobor születik a tabi Nagy Ferenc alkotásai ragadták magával leginkább a buzsáki fiút, aki már az általá­nos iskolában eldöntötte: fafa­ragó lesz. A katonaság ideje alatt vették fel a szövetke­zetbe, amelynek azóta is tagja. Jött a megrendelés, és százával születtek a fatányé­rok, az ital- és cigarettakíná­lók, díszdobozok és brossok. Buzsáki István azonban nem „ragadt le” a tömegcikkek gyártásánál. Egyedi darabok, mestermunkák őrzik keze nyomát. Az egyik szobában tucatszám sorakoznak a ki- sebb-nagyobb szobrok, a pa­raszti élet relikviái. — A falusi lét minden örö­mével és bánatával megba­bonáz. Megformáztam a bet- lehemező gyerekeket, az unokát nagyszüleivel — a kis­lány eredeti buzsáki népvise­letben van —, de a kukorica- kobzó és a halottsiratók alakja is kés alá kívánkozott — mu­tatja becses kincseit, s meg­jegyzi: — Némelyik szobron megjelenik a helybéli öregek egy-egy vonása: kerek vagy sovány arc, harcsabajusz vagy jellegzetes testtartás. Buzsáki István nehezen in­dult, hiszen gépeket, beren­dezéseket kellett vásárolnia, hogy meg tudjon élni a fara­gásból. A budapesti Népmű­vészek Háziipari Szövetke­zete pedig egyre többet ki* vánt: A megrendelések azon­ban fokozatosan csökkentek. — A szövetkezet tönkretette a faragókat — veti közbe. — Maradtunk négyen vagy öten Belső-Somogyból. A tömeg­munkát helyezték előtérbe, a A buzsáki takaros portán szüretre készülődtek. Buzsáki Istvánnak így aznap nem ma­radt ideje a faragásra. A csak­nem két és fél méteres Szánt a béres című kompozíciót egyetlen, három esztendeje kibontott farönkből formázza az ügyes kezű fiatalember. Makett alapján készül a mű... — Kapoli Antal járta a egy­koron ezt a vidéket, és itt talált olyan emberekre, akiknek ér­demes volt fafaragó tanfolya­mot szervezni — mondja Bu­zsáki István. — Iváncsics László és felesége, valamint Jancsekity Ferenc dísz- és használati tárgyai láttán kezd­tem el komolyabban foglal­kozni a faragással. Gyerekko­romban deszkalapokra farag­tam a jellegzetes somogyi mintákat, a buzsáki rátétes és a pásztorfaragás motívumait. A kaposvári Varga László és Harcsabajusz és buzsáki rátét Egyetemes történet négy kötetben Hasonmás kiadás Hóman Bálint, Szekfü Gyula és Kerényi Károly munkájából — Hatezer példány, 7500 forintos ár — További kiadás is lehetséges (Budapesti tudósítónktól) Az 1988 végén alakult Pán Kiadó nagy feladatra vállalko­zott, amikor úgy döntött, hogy hasonmás kiadásban megje­lenteti a 30-as évek végének egyik könyvszenzációját, a Hóman Bálint kultuszminisz­ter, Szekfű Gyula történész, valamint Kerényi Gyula ókor­tudós nevével fémjelzett Egyetemes történet című négy kötetes művet. Az ókort, a középkort, az újkort és a „leg­újabb kort” feldolgozó munka 1936-ban jelent meg a Magyar Szemle Társaság gondozá­sában. Hóman Bálint akkor így írt az előszóban: „A nem­zet múltján kívül ismernünk kell annak az egyetemes em­beri közösségnek az életét és múltját is, amelynek a mi nemzetünk egyik organikus alkotórésze. A nemzeti társa­dalom történeti műveltségé­nek fel kell ölelnie a nemzeti történet megértéséhez és ér­tékeléséhez szükséges egye­temes történeti, közkeletű szóval élve: világtörténeti is­mereteket is, mert a nemzet nem önmagában és elszige­telten él légüres térben, ha­nem egymással összefüggő nemzeti közösségek nagy tár­saságában...” A mű megjelenése óta eltelt hat évtizedben nagyot válto­zott a világ, a történettudomá­nyé is nagy utat tett meg ezen évtizedek alatt. Az Egyetemes történetet mégis forrásértékű­nek, sok tekintetben hézagpót­lónak lehet tekinteni napjaink­ban is, jóllehet létezik már egy új szerkesztésű és kiadású Egyetemes történet is, mai szerzőktől. E most megjelent mű a harmincas évek történe­lem-szemléletének jegyeit vi­seli, de tanulságos lehet nap­jainkban is. Vadász Sándor egyetemi tanár a köteteket bemutató sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy sze­rinte nagyon veszélyes, ha hi­ányzik az egyetemes történeti látószög; amikor az ember akár a napi politikában próbál tájékozódni, nélkülözhetetlen ez a történelmi segítség Ma­gyarország európai helyének meghatározásakor. De a mű arra is rámutat, hogy a mi problémáinkat más szem­szögből másként is lehet nézni — jegyezte meg Vadász Sándor. A Pán Könyvkiadó Kft kép­viseletében Bereczki Gábor közölte, hogy az Egyetemes Történet hatezer példányban, azaz huszonnégyezer kötet­ben jelent meg és fogyasztói ára hétezerötszáz forint. Eb­ből következik, hogy elsősor­ban műgyűjtőknek, történé­szeknek, s a szép könyvek szerelmeseinek szánják. Egy kérdésre válaszolva a kiadó képviselője közölte, hogy to­vábbi igény esetén esetleg le­hetőség lesz bizonyos árked­vezményre és így a kisebb könyvtárak is hozzájuthatnak a műhöz. Polesz György Hamlet Helsinaörben Berlinből Szczecinig vonat­tal, onnan Koppenhágába ha­jóval utaztam. Az 1300 ton­nás, aránylag kis tengerjáró hajó amint az Odera torkola­tából a nyílt tengerre ért, el­kezdett hánykolódni, s így többórás tengeri betegség után szédelegve léptem Dánia földjére. Jártam Koppenhága utcáit, megbámultam a kikö­tőt, ahonnan a világ minden tá­jára indulnak hajók. A város központjában egy utazási iroda hirdetését fedeztem föl: ez Helsingörbe invitálta a tu­ristákat, Kronborg várába, szabadtéri Hamlet-előadásra. Még bennem élt az iskolai szervezésben megnézett Hamlet-előadás a Nemzeti­ben, felötlött bennem, hogy a dán királyfi mondja, a helsin- göri Kronborg kastélyhoz fű­ződik. Különleges élményt ígért. Megvettem a színházje­gyet, és korán délután felül­tem a Koppenhágától 40 kilo­méterre levő Helsingörbe in­duló vonatra. Háromnegyed órás utazás után szálltunk ki a vonatból. Egy vendéglőnél korgó gyomorral álltam meg, és ta­nulmányoztam a kifüggesztett étlapot. Összeszámolva pén­zemet, megállapítottam, hogy megebédelhetek. Az ebéd igen ízlett, nemcsak mert éhes voltam, hanem azért, mert zsí­ros, szaftos húst hoztak, bő­séges körítéssel. Ki voltam éhezve normális kosztra, a sovány német ételek után. A zsíros szaft rácsöppent a ru­hámra, nyilván- mohóságom miatt. A mosolygós, csinos felszolgálónő segítségemre sietett, elvitte a zakómat, s hamarosan tisztán hozta visz- sza. Hogyan tudta a zsírfoltot pillanatok alatt eltüntetni, ez rejtély maradt... Az állomástól nem messze, a tengerbe nyúló félszigeten állt az impozáns várkastély. A tengerszoros túlsó — már svéd — partján, a távolban Helsingborg látszott. A vár udvarán volt a sza­badtéri színpad. Körbejártam a hatalmas épületet. A bejá­ratnál magas, medvebőr- kucsmás, egyenruhás díszőr­ség állt, arcrebbenés nélkül tűrve a fényképezőgépes tu­risták rohamát és az előttük lábatlankodó, bámészkodó gyerekek hadát. A tenger felől sós leheletet hozott a szél. A part fölött sirályok keringtek. A várkastély tornyán levő óra mutatója lassan a nyolcashoz közeledett. Megnyíltak a bejá­rati kapuk, és az addig sétáló közönség elfogatta helyét. A nézőtér a hatalmas várudvar­ban volt, emelkedő széksoro­kat alkotva. A bejáratnál elol­vastam a színlapot. Az angol színészek között — a címsze­repben — Sir Lawrence Oli- vier neve állt... Az előadás angol nyelvű volt, de szegényes nyelvtudá­sommal is követni tudtam a cselekményt. A dán király szellemének megjelenése a monda színhelyén, a vár ud­varán, valóban kísértetiesen, hátborzongtatóan hatott. Tizenegy órakor, amikor be­fejeződött az előadás, még vi­lágos volt az égbolt. Északon, a napéjegyenlőség felé köze­ledve, igen hosszúak a nappa­lok. Az ember életében adódnak felejthetetlen élmények. Ilyen különleges emléket jelentett számomra az a szabadtéri Hamlet-előadás Kronborg vá­rában — még leírni is szörnyű — ötven évvel ezelőtt! Viczián Antal dr.

Next

/
Thumbnails
Contents