Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-05 / 259. szám
1991. november 5., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS A Vadrózsa „ — Az Esztert még megvárjuk! — zengi kórusban a kis csapat, miközben áhítozva tekint a 12 gyertyával és egy sajtot majszoló egérkével feldíszített csokitortára. Eszter ugyanis még iskolában van, mert az évek múlásával kinőtt az aprók padjából és középfpkon folytatja tanulmányait. Ám a szíve visszahúzza a Vadrózsákhoz. így hívják a kaposvári Petőfi általános iskola marionett bábcsoportját, ahova már hárman járnak vissza a nagyok közül a próbákra. — Ha nem a Marianna néni csinálná, nem jönnék vissza — mondja Csilla, aki a Munkácsy gimnázium tanulója. A tortás próba azonban nem mindennapi. Abból az alkalomból ünnepelnek a gyerekek, hogy oly sok sikeres fellépés és elismerés után, a „Nagy” televízió is közvetíti a Cirkusz című produkciójukat. A tortát erre az alkalomra készítette Marianna néni, azaz Sápi Endréné tanítónő. Kilenc éve foglalkozik a gyerekekkel, saját kezűleg tervezi és készíti a bábokat. Fantáziája és kiapadhatlan türelme nyomán olyan élethű figurák születnek, mint Szamóca és Szilva, a két bohóc; Zsizsi, a zsiráf valamint a két Sziszi; a sárga és a lila kukac. A lányok között mindössze egy fiú, a 9 éves Somogyvári Róbert találja fel magát. — A többiek nem bírták ki, megszöktek — csicsergik kuncogva a gyengébb nem cserfes képviselői, a legkisebb marionettes 4 éves és még óvodába jár. — A testvéremet, Anita sérem, tőle tanulok — monaa alig hallhatóan és óriási, barna szeme vágyódva tekint Zsi- zsire, a kedvenc zsiráfra. A bábuk lassan mozdulnak. Előbb rángatóznak, hasra- buknak, csúsznak, majcj engedve az apró kezek finom mozdulatainak: életre kelnek. Feszült figyelem, szabályos ritmus, néma összjáték indul a gyerekek között. Csak a tekintet és a kéz beszél. Ördöngősen ügyes mozdulatokra „táncol” a zsiráf, a varázskendő, tekeregnek a kukacok, majd színre lép Szamóca és Szilva a két bohóc. Arcocskájuk, akár a gyermekeké; csupa báj, szelíd szeretet. Xilofonon játszanak és a pajkos Szilvának, egy igyekvő mozdulatára még kerek, formás popsija is kivillan. A mosoly ott ragyog a Vadrózsák arcán. Marianna néni segítő keze finoman nyúl a bábuk után. — Olyanok, mint a gyémánt — mutat az aprókra — csak csiszolni kell őket. Az elsősöket már az első napokban lesem az udavaron; azt figyelem hogyan játszanak. Mennyire tudnak figyelni, miként kommunikálnak, mennyire képesek magukat beleélni a játékba. Persze olyan is akad, mint például Eszter. Meg sem tudott mukkanni, mikor felvettem és most már ő vállalta a tévében a konferanszié szerepét. A csoportot a kaposvári '''Jvőrségi művelődési otthon nomé'j3' Segítségük nélkül 0,,™ Szülnének el a csodáutazásra" 'k’ nem lenne pénz utazasra, ^erepiésre. A lényeg persze aM h e együtt, nagyon l( ér2jkgmyagu. — A bábu váza, te ... .. csúnya és csupasz. A. v kor kell felfüggesztve vizsgálni, hogy jó helyen van-e a súlypontja, mozgatha- tók-e a testrészei. Ez egy nagy türelmet, kitartást igénylő munka, de megéri a fáradságot mert ha jó a váz, akkor öltöztethetjük és rövidesen életre is kel a bábu — magyarázza Marianna néni. A földre tekintek. Csodálkozó óriási bábu-szemek merednek rám. A marionettek „élettelenül” hevernek az alkalmi pódiumon. A lelkűket kölcsönző gyerekek koszorúja a torta köré fonódik. Immár Eszter társaságában fújják el az ünnepi gyérFotó: Lang Róbert rákerül a doboz fedele, a sü- tyákat. Marianna néni féltő temény is elfogy, gonddal, egyenként csórna- — Viszlát I — intenek és el- golja el a Cirkusz szereplőit. S kdnak az esti, kivilágított la- mire a vidám kis társaságra ' irányába.--------------------------------------------------------- Várnai Ágnes V isszatérnek a máltai lovagOK Csaknem kétszáz évvel azután, hogy Napoleon elűzte őket, a máltai lovagok visszatérnek a földközi-tengeri szigetre, ahol hírnévre tettek szert. A lovagok úgy hagyták el Máltát mint legyőzött hadfiak, s úgy térnek vissza, mint emberbaráti szolgálatot ellátó lovagrend. És megígérték, hogy részben helyreállítják a híres St. Angelo erődöt, egykori főhadiszállásukat Valettában. A kilencszáz éves lovagrend, amely egykor rettegett haderőként védelmezte karddal a kereszténységet, most a jótékonykodást tekinti feladatának. A lovagok kétszázhatvany- nyolc esztendőn át voltak Málta urai és örök dicsőséget szereztek maguknak; amikor 1565-ben három hónapos ostrom után elvonulásra késztették Nagy Szulejmán török szultán hadait. 1798. júniusában Bonaparte Napoleon három napot adott a lovagoknak a szigetről való elvonulásra, miután Valetta kapitulált a francia csapatok előtt. A sziget kormányzata ebben az évben megállapodást írt alá a Máltai Lovagrenddel, amelynek értelmében használatba vehetik a St. Angelo erőd néhány építményét. A lovagok vállalták ennek fejében, hogy helyreállítják az erőd Szent Anna kápolnáját és azt az épületet, amelyben a rend mindenkori nagymestere lakott. Az 1577. előtt elhunyt nagy nevű mesterek közül többet ebbe a kápolnában temettek el. A megállapodás ugyanakkor kimondja, hogy az erőd továbbra is a máltai kormány tulajdonában marad. Miután Málta 1964-ben elnyerte függetlenségét Angliától, a St. Angelo erőd sorsa nagyon rossz és hányatott lett. Először a kormányzat a turizmus céljaira akarta felhasználni és egy kínai étterem is működött az erődben, de nem sokáig üzemelt, akárcsak az akupunktúra-központ. Az erőd ugyanis senkinek sem kellett. A máltai kormány és a Lovagrend közti megállapodás olyan időben jött létre, amikor a kormány igyekszik rehabilitálni Valettát, amely u ismert, mint „a város, áriáit urak építettek uraknak." Valetta legismertebb építészeti remekeit a máltai lovagok építették — köztük a Nagymesterek Palotáját, (amely most az elnöki palota) és a Szent János katedrálist. Valetta, a külváros, Flori- ana, valamint a „három város" — Vittoriosa, Senglea és Co- picua — bástyái azoknak az időknek védelmi stratégiája szerint épültek, amelyekben a máltai lovagok harcaikat vívták. Tv-néző Ádám üzenete Nagyon későn érkezett, és annál korábban távozott. Adámra tizennégy esztendőt vártak, míg végre megszületett. Óvták és féltették, talán jobban is, mint kellett volna. Aztán megtörtént a baj és a kisfiú balesete után kómába került, aztán abban maradt még huszonegy hónapig. A televízió dokumentumfilmje a betegség tizennyolcadik hónapjában készült. Ádám akkor még lélegeztető gépen volt, bár egy-egy órára megszabadították tőle. Szülei elcsukló hangon beszéltek róla, mindig visza-visszaper- getve az elmúlt tíz évet. Nem kerestek felelősöket a balesetért, nem marcangolták önmagukat a történtekért, „csak” hittek. Hittek Adám felgyógyulásában és feladtak, megadtak ezért mindent. Isten segítségét várták és remélték. Az orvosok már racioná- lisabbak voltak. Egymásnak is némileg ellentmondva tették fel a kérdést: szabad-e életben tartani egy már-már csak vegetáló testet, amely egyikük szerint már nem is emberi lény volt. Szerencsére Ádám élete mellett döntöttek. A szülők küzdelmébe így bekapcsolódott az orvosi csoport is, és elsősorban emberségből mutattak példát. Többről szólt tehát e film, mint Adám sorsáról. Az életért folytatott küzdelemről, az emberarcú orvostudományról, amely — ha kétséges is a végeredmény — ' em adja fel. És meggyőző övei szólt a film a hitről, a H’ógyulásba vetett re- SZ?T'J Ádám szíve hu- utan nt^napj küzdelem tíz észtéi(o|acjta. Élt alig a hit most * remé y gendo. Ez a^ vol/ele. mint a látszat. , , meríthettünk belőle^! mánum erejét, mégí.° kevésnek is bizonyul l kor-olykor. Varga Zsolt KÉTSZÁZ ISKOLA KÉRDÉSE Mi lesz a télen? A múlt év decemberében 95 településről jelentettek működésképtelenséget óvodák és általános iskolák. Az idén kétszeresére emelkedett azoknak az oktatási intézményeknek a száma, ahol pénz hiányában gondot jelent még a villanyszámla kifizetése is. Az iskolák ellehetetlene- dése nem egyedi jelenség, összefügg az önkormányzatok néhol kilátástalan helyzetével — hangsúlyozza már nem először, egyre nagyobb aggodalommal Szöllősi Istvánná, a Pedagógusok Szak- szervezetének főtitkára. Az esztendő vége felé közeledve arról érdeklődtünk tőle, érkeztek-e hozzá újabb hírek olyan iskolákról, amelyeket már-már a működésképtelenség fenyeget. — Sajnos, igen — hangzott a válasz. — Épp a napokban kaptam levelet Borsod megyéből, Krasznokvajdáról. Pintér István, az ottani polgár- mester arról értesített, hogy az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott önkormányzatok számára elkülönített pénzalapból kért támogatásnak csak egy töredékét kapta meg. — Tud-e különösen nehéz helyzetben lévő régiókról? — Nem kell feltétlenül térségekhez kötni, a probléma szinte mindenütt jelentkezhet. Kétségtelen azonban, hogy a legnehezebb helyzetben az aprófalvak vannak, mert ott az önkormányzat nem tudja a helyi adókkal újabb kiadásra késztetni az amúgy is nehéz anyagi körülmények között élő maroknyi lakosságot. Ha mégis térségekben gondolkodunk, akkor Szabolcsot, Bor- sodot, Baranyát előre kell sorolni e nem éppen dicső sorban. Gondoljuk csak meg, ott ahol az embereket egyre nagyobb mértékben fenyegeti a munkanélküliség, hogy lehetne még külön adóterheket róni rájuk? — Kérdés tehát, hogy az oktatás, az egészségügyi szolgálat és más alapellátások biztosításához miből szerezzék meg a még mindig hiányzó pénzt az ön- kormányzatok, ha a részükre elkülönített pénzalapból nem jut számukra elegendő összeg? — Valóban ez a kérdés. Erre azonban nem nekem kell válaszolni.... Az Országgyűlés október 28-án fogadta el az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések kiegészítő támogatásáról szóló törvényt. Ez az önkormányzatok támogatására szánt 5 milliárd forintos keret most esedékes második, 2,1 milliárd forintos részének folyósítását indítványozza. — Mi lett az előző időszakra elkülönített, majd 3 milliárddal? — kérdeztük a Pénzügyminisztérium osztályvezetőjétől, Keményné Koncz Ildikótól. — Az előző időszakra elkülönített pénzt kiosztottuk és a maradó 2,1 milliárdra is megvannak már a jelentkezők. Természetesen rangsorolnunk kell az igényeket, mert valamennyi kérésnek nem tu- j dunk eleget tenni. K. V. I Kísérletek az iskolában (2.) Mindent ígérő' módszerek Sorozatunk első részében Vágó Irénnel, az Országos Közoktatási Kutatóintézet munkatársával az iskolai tanszabadságról beszélgettünk. Azokról a kísérletekről volt szó, amelyek igyekeztek a gyermekek képességeihez igazítani a tanmenetet, hogy kialakulhasson Magyarországon az úgynevezett „testreszabott iskola”. De vajon mi az oka annak, hogy valósággal elburjánzottak az oktatási kísérletek? — A magyarázat rendkívül kézenfekvő: az elmúlt években a kísérleti iskolák pénzhez juthattak az Országos Közoktatási Fejlesztési Alapból. Volt olyan iskola, amelyik ebből a pénzből vett krétát, ebből fedezte a pedagógusok továbbképzését, a konferenciák költségeit. Mások ezt a lehetőséget használták fel arra, hogy kibújjanak a szakfelügyelet szorításából, mert csak így tudtak — jó értelemben véve — a helyi igényekhez igazodóan működni. Ezeknek az iskoláknak csupán fedőnév volt a kísérlet. És persze voltak igazi kísérletező műhelyek is, ahol valódi próbálkozások kezdődtek. — Ezek egy része felülről indított kísérlet volt? — Természetesen. Ilyen volt a Zsolnai-program is vagy mondjuk a külföldről átvett Wal- dorf-módszer. Nem volnánk azonban igazságosak, ha nem említenénk meg: nagyon sok iskolában a tanárok, az igazgatók saját kezdeményezéseiket vezették be, amelyek azonban többnyire csak egy-egy részletében újították meg az oktatási menetet. A legtöbb gondot azonban mégis ez okozta: másik iskolában, felsőbb osztályokban könnyen lyukak támadtak az ilyen kísérleteken felnőtt gyermekek tudásában. — A Waldorf-módszer már csak azért is népszerűnek indult, mert kezdetben a tanárokat külföldön készítették fel rá. És ma? — A Waldorf-módszer igen elterjedtté vált, olyannyira, hogy mára már bekerült a pedagógusképzésbe is. Ez is, mint általában a jobb oktatási kísérletek, már óvodás kortól kezdi „építeni” a gyermekeket, s egészen a középiskoláig kíséri a fejlődésüket. De sajnos számtalan olyan középiskolai kísérletnek is tanúi lehetünk, amelyek az én szememben igen kétes értékűek. Az iskolaszerkezetet átalakító kísérletek tulajdonképpen Glatz úr idejében kezdődtek, akkor melegítették fel a nyolcosztályos gimnázium ötletét. Azóta is folytatódnak a próbálkozások, ma már van 6+6-os, 8+1-es, 10+2-es iskola is. Ezek most még abban a helyzetben vannak, hogy mindent megígérhetnek, de még semmiért sem vonhatók felelősségre: nincs visszajelzés a munkájukról, tanítványaik még nem kerültek ki az életbe. A jelenlegi helyzetben amúgyis jó, ha kitoldóik a képzési idő, hiszen addig is „parkoltatni” lehet a gyerekeket az iskolapadban, amíg valamelyest nem javul a munkahelykínálat a piacon. Péhl Gabriella „Nincsen cirkusz bohóc nélkül...”
