Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-28 / 279. szám

1991. november 2., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Masszázsszalon lesz az uszodából? (Fotó: Kovács Tibor) Harminc éve, 1961-ben kezdték építeni, majd 1967. június 3-án adták át a nagy- közönségnek az ország ak­kori „legmodernebb, legtet­szetősebb” uszodáját, a ka­posvárit. A Csík Ferencről elnevezett létesítményről azóta kiderült: sem a ter­vező, sem a kivitelező nem állt feladata magaslatán. A DRV kezelésében levő ál­lami tulajdonú épületre azóta már 70(!) milliót kellett költeni. Rossz volt a szellőzés, a fű­tés, életveszélyessé vált az álmennyezet, valamint a déli homlokzat fémből készült szerkezete. Hosszú hónapo­kat vett igénybe a rekonstruk­ció, miközben természetesen zárva volt az épület. A hajdani legmodernebb uszoda az idők során igencsak hátra került a rangsorban. A környező váro­sok nagyobb, feszített víztükrű medencéi mellett bizony pan­csolónak látszik a mi 25 méte­resünk. Vízforgató pedig nin­csen, így hiába eresztik le he­tente kétszer a vizet, tiszta­sága mégsem tökéletes. Emi­att — és az egyre növekvő be­lépőárak miatt — a kaposvá­riak is elszoktak az uszodától. Ma már csak néhány törzs­vendég jár rendszeresen. Kész csodának számít, hogy ilyen körülmények között két szakosztály — a Kapos­vári Húskombinát búvárúszói és a Kaposvári Sportiskola úszói — eredményesen mű­ködik. A búvárúszók közül többen tagjai a magyar válo­gatottnak, az idei ifjúsági Eu- rópa-bajnokságról pedig Ko­vács László aranyéremmel tért haza. A magyar bajnokságo­kon a legjobbak között van a klub. Az úszók is jól szerepel­nek a hazai erőpróbákon, a serdülőváiogatottba is beke­rült közülük Szemző András. Kovács Lászlótól, a búvárú­szók edzőjétől hallottuk a kö­vetkező történetet. A sportág magyar válogatottjának szö­vetségi kapitánya megláto­gatta őket, majd a medencét meglátva perceken át a kezét szorongatva gratulált. „Ebben a vízben kétszeres bravúr a teljesítményetek” . Az itteniek pedig tudták: ennél rosszabb is jöhet. És jött is. Megszűnt az állami támogatás A múlt évig állami támoga­tásból működött az uszoda. Az idén azonban ez meg­szűnt, s így a DRV-re maradt a három fürdő (Kaposvár, Igái és Csokonyavisonta) üzemel­tetési költsége: ez 1990-ben 40 millió forint volt. Az uszo­dák országszerte az önkor­mányzatokhoz kerültek, s a vízművállalat is igyekezett ezeket átadni. Május 1-jétől az igali és a csokonyavisontai önkormányzat át is vette a lé­tesítményeket, a kaposváriak viszont máig sem. Bóta Lászlótól, a DRV me­gyei üzemigazgatóságának vezetőjétől megtudtuk: az'első három negyedévben 35 milliót költöttek a fürdőkre, a bevéte­lük viszont csak 6,1 millió fo­rint volt. Ez utóbbi a bérkölt­ségeket sem fedezte. Támo­gatást kértek a várostól, de semmit nem kaptak. Ezt köve­tően takarékossági intézkedé­seket vezettek be: csökkentet­ték a nyitvatartási időt, 30 százalékkal emelték a belé­pők árát, dolgozókat bocsátot­tak el. így körülbelül kétmillió­val sikerül az év végére csök­kenteni a veszteséget. A sportolók viszont bajba kerültek. A 6 óra helyett 9 órai nyitás a reggeli, a korábbi zá­rás pedig az esti edzések el­maradását jelentette. Kétség- beesetten fordultak a vízmű­höz és az önkormányzathoz, hiszen egész éves munkájuk került veszélybe. Újabb tár­gyalások, majd egy hónap el­teltével megszületett a megál­lapodás a két intézmény kö­zött: a nyitva tartási többlet- költségeket kifizeti a város (200 ezer forint), és (csak) a sportolók számára az év vé­géig visszaáll a régi rend. Mi lesz jövőre? Ami már biztos: a DRV nem üzemelteti tovább az uszodát 1992-ben. Szeretnék átadni a városnak, de ha nekik nem kell, úgy privatizálni fogják. Ebben az esetben viszont ko­rántsem biztos, hogy jövőre itt bárki is úszhat. Csak néhány lehetőség a sok közül: diszkó, éjszakai bár, masszázsszalon lehet a fürdőből. Ezt majd az a vállalkozó dönti el, aki meg­szerzi a tulajdonjogot. Ha így lesz, az úszó- és bú­várúszósport megszűnik, s a közelmúltban a Bartók iskolá­ban indított úszóosztály is szárazra kerül. Ha pedig va­laki úszni szeretne, marad neki a nyár, amikor kimehet a Desedára vagy a Balatonra. Többször foglalkozott már a közgyűlés az uszoda ügyével, dönteni viszont még nem sike­rült. Vannak, akik az átvétel mellett, mások viszont ellene vannak. Az utóbbiak nyilván az üzemeltetés költségeitől „fáznak”. Nem véletlen, ugyanis csak a medencébe töltött víz ára hetente negy­venezer forint. Szita Károly alpolgármester­től kérdeztük, hogy mit tesz­nek a városatyák a jelenlegi helyzetben. — Levelet írtunk a kor­mánynak, amelyben központi segítséget kértünk az uszodá­kat üzemeltető települések­nek. Választ még nem kap­tunk. — Mi lesz akkor, ha nem lesz állami támogatás? — Véleményem szerint egy megyei jogú város nem ma­radhat uszoda nélkül, tehát mindenképpen át kell ven­nünk. Ebben a kérdésben azonban a testület dönt. — Ha a város tulajdonába kerül a fürdő, mit tesznek azért, hogy a lakosságot ismét ide csalogassák? — A legnagyobb gond a vízminőség, ezen kellene javí­tani. Mielőbb egy vízforgató berendezést kell(ene) beépí­teni, ami a szabadtéri ötven- méteres medence vízét is tisz­títaná. Ezzel a strandot is von­zóbbá tennénk nyáron, így növekednének a bevételeink. A költségek csökkennének, hiszen így évente egyszer kel­lene csak feltöltenünk a me­dencéket. A tiszta víz jelen­tené az igazi vonzerőt, a rend­szeres vendégek pedig ked­vezményes áron válthatnának bérletet. Epilógus Az alpolgármester állás­pontjával egyetértünk: Kapos­várnak igenis szüksége van a fürdőre. Végezetül még egyet: az oly sokat emlegetett (Nyu- gat-)Európában mindenütt az önkormányzatok tartják fenn az uszodákat, s ez sehol nem jár anyagi áldozatok nélkül. Pedig arrafelé (is) jól meg­gondolják, hogy mire adják a pénzt. Kele János Tévé-mérközést játszik a Bányász Elég egy pillantást vetni a tabellára, hogy kiderüljön: rangadót játszik ma a Siófoki Bányász a Hungária-körúton. Mindkét együttesnek tizenhá­rom pontja van, s a dobogós helyezés szempontjából na­gyon fontos e bajnoki pontok gyarapítása. A két csapat ed­digi mérlege egyáltalán nem hízelgő a siófokiakra nézve, sőt! Bajnoki mérkőzésen a Bányász még sohasem tudta megverni a fővárosiakat. Illés János ügyvezető elnök szerint ez lesz az első, mert a sport­vezető nagyon bízik csapata újabb sikerében. Az újpestiek elleni hajrá megmutatta, hogy vert helyzetből is képes fordí­tani a gárda, s játékosainak egyéni képessége még a vi­szonylag gyengébb csapatjá­ték mellett is eredményhez vezethet. Bár a hétközi válogatott mérkőzésen Duró és Fischer könnyebb sérülést szenve­dett, előreláthatóan mindket­ten ott lesznek ma is a játékté­ren. A tervezett csapat: Bíró — Keszeg, Zare, Olajos — Máriási, Meksz, Fodor, Duró, Wolf — Gregor, Fischer. A cserepadon Brakszatórisz, Kolovics, Varsányi, Kirch- mayer és Kámán foglal helyet bevetésre készen. Nem tört meg a jég Szolnoki Vegyimüvek- Kaposvári Tungsram 3-1 (-13, 4, 11, 6) Kaposvár, városi sportcsar­nok, 100 néző. V.: Békési, Szekér. Szolnoki' Vegyiművek: Paj­kos, Karavajeva, Kovácsné, Bordás, Kmézics, Süllyösné. Csere: Sipos, Gergelyfi. Edző: Vasicsek János. Kaposvári Tungsram: Sán- tosiné, Zalavári, Ónodi, Gosz- tonyi, Varga K., Tuba. Csere: Barta, Csepregi. Edző: Si­monná Kutas Zita. A játszmák alakulása: 1. játszma: 5-1 (I), 5-5 (!), 6-8, 7-11, 13-13, 13-15. 2. játszma: 2-4, 6-4 (I), 15- 4 (H). 3. játszma: 1-4 (!), 8-4 (!!), 11- 6, 12-11, 15-11. 4. játszma: 3-0, 7-2, 8-5, 12- 6, 15-6. A mérkőzés egyes idősza­kaiban változatos, időnként érdekes mérkőzést hozott a Szolnok elleni találkozó. Az első játszmában a kaposvá­riak gyorsan talpraálltak, és jó mezőnymunkával, hatásos sáncmunkával lelkesedésük révén biztosan nyerték a szet­tet. Az első játszma sikere nem billentette helyre a csapat önbizalmát, s így játékuk fel­emássá vált. A mérkőzés to­vábbi szakaszában az első szettben látott nehéz helyze­tek jó megoldásait könnyel­műségek és figyelmétlensé- gek révén gyorsan feledtették > i Sántosinén nem múlott (Kovács Tibor felvétele) a kaposvári játékosok kis­számú híveikkel. A szolnokiak sem játszottak csúcsformá­ban, de jobban akarták a si­kert, és a játszmák döntő mo­mentumaiban mindig össz­pontosítani tudtak. A- Tungs­ram egyre inkább elbizonyta­lanodott, így főként a második és a negyedik játszmában tál­cán kináíta fel a szettgyőzel­met ellenfelének. Több odafi­gyeléssel — és az első játék­részben csillogtatott erények­kel — megnyerhették volna a mérkőzést a kaposváriak. Jók: Süllyösné, Kmézics, Bordás, illetve Sántosiné, Ónodi. Jutási Róbert „Játszmá(ka)t nyerni Kaposváron!” Padovában járt a Somogy SC Meglehetősen szűkszavú tudósításokat közöltek csak a napilapok az olasz Petrarca Padova és a Kaposvári So­mogy SC CEV-Kupa mérkő­zéséről. Az eredményen és a szettarányokon kívül jószeri­vel nem is igen lehetett mást megtudni a szerda esti talál­kozóról. Csütörtökön a késő esti órákban érkezett haza Olasz­országból a kaposvári együt­tes. Másnap reggel tudtuk utolérni telefonon Laszczik Iván edzőt, aki újabb informá­ciókkal szolgált lapunknak. — Kedden mintegy 13 órá­nyi autóbuszozás után érkez­tünk meg a mérkőzés színhe­lyére, s még aznap este 9 órakor másfél órás átmozgató jellegű edzésen vettek részt a játékosok. Másnap, szerdán, 11 órakor újabb (egyórás) edzés szere­pelt a programban, a mérkő­zés pedig este 8.30-kor kez­dődött. Egy hatalmas — a magyar röplabdacsapatok számára teljesen szokatlan —, 5000 személyes sport- csarnok volt a találkozó szín­helye, és a mérkőzésre mint­egy 500, 600-an voltak kíván­csiak. — Hogyan állt fel a Somogy SC? — Luksys, Bürüs, Demeter, Kántor, Mészáros és Pásztor kapott helyet a kezdőcsapat­ban, csereként pedig Czotter lépett pályára. — Milyen játékerőt képvisel­tek az olaszok? — A kezdő hatosukban há­rom olyan játékos is szerepelt, akik tagjai voltak a világbaj­noki címet szerzett olasz vá­logatottnak. Rajtuk kívül még egy honosított, argentin játé­kos, valamint már a világválo­gatottban is szerepelt brazil, il­letve egy sokszoros szovjet válogatott alkotta a Padova kezdőcsapatát. Hogy egyébként Olaszor­szágban mennyire megbecsü­lik és tisztelik a jó röplabdázó- kat, arra csak egy példa: a Petrarca Padova szovjet ide­genlégiósa évente mintegy 200 000 dollárt (!) keres. Ez nagyjából 15 millió forintnyi összegnek felel meg. — Milyen volt a találkozó? — Az olaszok hihetetlenül gyorsan, és ami náluk alap­vető követelmény, pontosan játszottak: állandóan hibá­zásra kényszerítették a ka­posvári játékosokat. Az első szettben ráadásul igencsak megilletődöttek voltak Pászto­rék; ennek az lett az eredmé­nye, hogy egyetlen pontot sem tudtunk szerezni. A má­sodik játszmában aztán sze­rencsére feloldódott a feszült­ség, s meg is lett az eredmé­nye. Jól tartotta magát a csa­pat: csak a végén ment el a szett. A harmadik, utolsó játszmában tulajdonképpen ugyanaz történt, mint a máso­dikban. — Kinek a játékával elége­dett? — A litván idegenlégiósunk, Luksys és a csereként pályára lépett Czotter teljesítményével vagyok elégedett. A második és a harmadik játszmára Kán­tor is feljavult. — Hogyan tovább? — Érezhetően elfáradt a csapat, s ez a Padova elleni találkozón kiütközött. Most pi­henünk, majd hétfőn kezdjük meg újból a munkát. Hogy mit várok a szerdai visszavágó­tól? Elsősorban jó játékot; nagy küzdelemre szeretnénk kényszeríteni az olaszokat, s játszmát (játszmákat) nyerni. Ez az olasz együttes nagyon jó, de nem verhetetlen. Hang­súlyoznám azonban, hogy ne­künk a hazai bajnokság a leg­fontosabb. Két nappal később, pénteken a MALÉV elleni baj­nokin már egyedül csak a győzelem az elfogadható eredmény a csapattól. Fenyő Gábor Lehetséges, hogy újabb „pofon” éri a tavaly és ta­valyelőtt is bajnokságot nyert, az idén azonban csak bukdácsoló Újpesti TE-t...? Szerdán tartotta elnökségi ülését a Magyar Röplabda Szövetség, ahol is Sinka László főtitkár meglehető­sen szokatlan hangvételű levelét ismertették, amelyet Rádi Gyulához, a Játékveze­tői Testület elnökéhez cím­zett. Sinka László főtitkár többekkel együtt ott volt a múlt pénteken játszott Új­pesti TE-Kazincbarcikai Vegyész találkozón, ahol erősen vitatható játékveze­tői ítéletek segítették csak a bajnokcsapatot a győze­lemhez. (Mint ismeretes, az Újpest öt játszmában nyert, méghozzá úgy, hogy az utolsó játszma 17-16 lett.) A főtitkár arra kéri levelében a JT elnökét, hogy vizsgálja ki a mérkőzésen történteket, mivel — nemcsak az ő egyedüli véleménye szerint — a játékvezetők bizonyta­lanságai (részrehajlásai?) miatt vesztett a Kazincbar­cika Újpesten. Sportszerető közép­iskolások, figyelem! A Középiskolások Szö­vetsége az idei tanévben is megrendezi városi vándor­kupáját, a KÖSZ-VB-t. Ezen a középfokú oktatási intézményekben tanuló di­ákok indulhatnak, legyen az iskola-, osztály-, évfolyam­csapat, vagy csak egysze­rűen baráti kör. A középis­kolás csapatok férfi és női kispályás labdarúgásban, valamint röplabdában és kosárlabdában mérhetik össze erejüket. A dobogós helyen végzett csapatok pénzjutalmazásban része­sülnek, de külön jutalmaz­zák a leghangosabb szur­kolótábort is. Nevezni no­vember 15-ig lehet a Kö­zépiskolások Szövetsége (Kaposvár, Szent Imre utca 14.) címén.

Next

/
Thumbnails
Contents