Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-28 / 279. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. november 28., csütörtök Emlékező falu Nyisd ki rózsám ablakodat UDVARLÁS, PÁRVÁLASZTÁS, .ELJEGYZÉS Kevesebb vitát, több segítséget! A régi falun az ismerkedési alkalmak korlátozottak és szertartásosak voltak. A szülők kiskortól vagyonuknak, rangjuknak megfelelően igyekeztek irányítani gyermekeiket, s már előre kiszemelték a jövendőbelit. Ennek ellenére mégis volt a parasztfiatalság életének rövidebb-hosszabb időszaka, amikor mód volt az ismerkedésre, udvarlásra, de a párválasztásnál a döntő szót a szülők mondták ki... * * * A találkozóhely nyáron az utca, a játszóhely, télen a fonó volt. Az ismerkedés, udvarlás fontos színtere volt a táncmulatság, melynek időpontja többnyire a nagy egyházi ünnepekhez —. például karácsonyhoz, húsvéthoz, pünkösdhöz — kötődött. Házasságkötés szempontjából legjelentősebb alkalom általában a farsangi bál yolt. Télen az udvarlás főként a fonóban zajlott, ahova csak meghatározott napokon látogathattak a legények, akárcsak a lányos házakhoz. A hagyományos illem nem engedte, hogy a szerelmesek az utcán kézenfogva sétáljanak, megcsókolják egymást — ezzel szemben a fonóban az ölbe ültetés, a csók természetes, sőt szinte kötelező volt! A fonóbeli játékokban a fiatalok csókkal válthatták ki magukat. A fonóból egyenként ki kellett kísérni a legényeket, sokáig azonban nem volt ildomos kinn tartózkodni... Ismerkedésre, udvarlásra alkalmat adhattak a búcsúk, vásárok, és különösen az ilyenkor rendezett táncmulatUdvarlás a táncházban ságok. Az udvarlás fontos fokozata volt a lányos ház felkeresése. Jellegzetes palóc szokás volt a csoportos udvarlás, Egy-egy lányt több legény is fölkeresett, elbeszélgettek vele, majd az, akinek legjobban tetszett, igyekezett utoljára maradni, hogy néhány szót egyedül is válthassanak. Azokon a vidékeken, ahol az udvarló legény egyedül járt a lányhoz, számos jelből következtethetett arra, hogy a közeledését jó néven veszik-e? Lenézték azt a lányt, aki korán beengedte a házba a legényt. Az udvarlásnak a házasságot megelőző foka volt például Komárom megyében a szimbolikus vagy a tényleges együtthálás... A szerelmi ajándékok és jelek fontos szerepet kaptak az udvarlásban. A lány zsebkendővel, bokrétával, a legény munkaeszközökkel (mosósulyok, orsó, guzsaly), vásári csecsebecsékkel kedveskedett. Az udvarlás, szerelmi ajándék formája a szerenádadás volt, és közismert jelképnek számított a májusfa, melyet elsősorban az eladósorú lánynak állítottak. Az ajándékozás legfontosabb alkalma a kölcsönös jegyajándék, mely az eljegyzést pecsételi meg. Az ajándékok cseréjével — a legény jegykendőt, a lány jegyruhát adott — és a kézfogással menyasszony és vőlegény lett az ifjú párból. A századforduló óta vált a jegygyűrű a legfontosabb jegyajándékká. Tátrai Zsuzsanna Megérjük kapkodni a fejünket a naponta érkező hírek hallatán-olvastán. Mert a nyugdíjas különösen érzékeny minden őt érintő hírre, hiszen ő a legvédtelenebb, a legkiszolgáltatottabb a társadalmat érő különféle hatásokkal szemben. Fölkapja a fejét például arra, hogy a jövő év január 1-jétől háziorvoshoz kell fordulnia, ha megbetegszik.- Ha receptet akar íratni addig szedett gyógyszereinek beszerzéséhez. Ha... De hát ki lesz a nyugdíjas háziorvosa?! Istenem, most már az üzemi orvosa után — aktív dolgozó korában rá támaszkodhatott! — a körzeti orvosát is elfelejtheti, s bajával egy harmadikhoz kell fordulnia. Aggódik, hogy ismét vele, a nyugdíjassal húzatják a rövidebbet... Jövőre megint emelik a televízió előfizetési díját — olvassa az erről szóló tudósítást, és arra gondol, hogy ettől a csekélyke élvezettől is megfosztják, mert biztos, hogy nyugdíjából nem győzi kifizetni az 50 forinttal emelt díjat. Emlékszik még rá: az idén márciusban emelkedett legutóbb a tarifa havi 130-ról 200 forintra... Márpedig, ha nem fizet, orvnézőnek — bliccelőnek? potyázónak? — számít, bármilyen ócska, öreg készülék áll is a kredencén, amit jó, ha napjában egy-két órára bekapcsol... És emelik — megint emelik! — majd a gyógyszerek árait. És az utazásét. Meg a posta- költségekét. És nem maradhat el az emelés a fogyasztási cikkek, köztük élelmiszerek, alapvető fogyasztási cikkek árainál sem. Hogy ezek mind-mind januártól vagy februártól lépnek életbe, vagyis éppen akkor apasztják az amúgy sem degeszre tömött pénztárcákat, amikor például fűtésre, világításra egyébként is jóval több megy el, mint egyéb hónapokban, évszakokban? Ugyan, kit érdekel? Ha ugyanis érdekelné a segítésre, de legfőképp a megértésre hivatottakat, nem hagynák, hogy elvesszen a viták tengerében olyan fontos kérdés, mint amilyen, mondjuk, az év végi egyszeri nyugdíjkiegészítést célzó javaslat... Nem véletlenül tették fel a kérdést a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének alakuló ülésén: hogyan lehetséges az, hogy minden termelő ágazatnál, az intézményeknél a bért az inflációhoz igazítják, csak éppen a nyugdíjakkal nem teszik meg ugyanezt? A sok vita között végül is elvész a lényeg: a nyugdíjasok érdemibb segítése. A Nyugdíjasok Országos Kamarájának az Idősek Világnapjára kiadott állásfoglalásában olvasható: „ Olyan új nyugdíjtörvényt kell alkotni, amelyben törvénygaranciák biztosítják a nyugdíjasok jogait... valamint garantálja a 2,7 millió nyugdíjas jövőjének a biztonságát.” A biztonságos jövőt szeretné Somogybán is vagy 80 ezer nyugdíjas —, de előbb a jelen létbiztonságát kellene megteremteni! H. F. A gyógyszerfelíratásról Feszültség a kereskedelemben — és a péntárcában Némi „ízelítő” a közelmúltban megjelent, gyógyszerekkel foglalkozó újságcikkek címeiből: „Gyógyszergyárak: zuhanórepülés”, aztán „Olcsóbbak lesznek-e a pirulák?”, továbbá „Szigorított receptírás”, illetve „Gyógyszer-kereskedelmi válság” és így tovább... Tény, hogy bármilyen problémák és híresztelések gyűrűznek is az orvosságok körül, marhatják egymást bármilyen szenvedélyességgel gyártók és kereskedők, a kispénzű gyógyszerfogyasztók nem járnak jobban, nekik ezután is borsos árat kell fizetniük minden felírt vagy vény nélkül beszerzett medicináért. Apropó: felírás. Hogyan is történik ez ezután (pontosabban szólva: december elsejétől)? Mindenekelőtt úgy, hogy megszűnjön a gyógyszerfelhalmozás a felhasználónál (?), mert eddig bizony pazaroltunk — mondják az illetékesek... Szóval: a doktor bácsi — de csak az, amelyiknél a beteg nyilván van tartva! — felírja a receptre a gyógyszert (egy receptre csak egyet és legföljebb egy hónapra szóló adagot!), ráüti a receptre a nevével és számával ellátott pecsétjét. A nyilvántartástól eltekinthet az orvos, ha saját közvetlen családtagjainak állít ki receptet. Kitöltheti a receptet a nyugdíjas, az állás nélküli, a nem praktizáló orvos is, az ilyen receptre azonban csak teljes áron adja ki a gyógyszert a patikus... Megbüntetik azt az orvost, aki szabálytalanul állítja ki a vényt. Annak a betegnek, akinek annyira sürgős az orvosság, hogy ügyeleti időben váltja ki a receptjét, külön 80 forint ügyeleti díjat kell fizetnie — nem most december 1-jétől, hanem 1992. január 1-jétől. Számos gondolat merült fel bennem az információk olvastán. Például ilyenek: ha a hazai gyógyszergyártók termelői árai 1992. január 1-jétől 11,2 százalékkal haladják túl az ideit, mi, „fogyasztók” nem sok jót várhatunk a gyógyszerek patikai árának alakulásától... Még akkor sem, ha a gyógyszerkereskedelemben mostanra többmilliárdos készletek halmazódtak is fel! De ott vannak az óriási, forgalomba hozatalra váró készletek a gyárakban is... S akkor bennünket, gyógyszerfogyasztókat igyekszenek takarékosságra, ésszerű fel- használásra bírni, s így elejét venni az úgynevezett pazarlásnak... De ugyan miből telne a kisnyugdíjasnak arra, hogy be- spázoljon, vagy — mondjuk — a napi gyógyszeradagjának a kétszeresét bevegye? Ugyanakkor feltételezem, hogy éppen az életbe lépő 80 forintos ügyeleti díj késztet majd némelyeket arra, hogy ezt a kiadást megelőzendő feltöltsék házipatikájukat olyan készlettel, amelyre esetleg szükségük lehet... —sz —c Afész-segítség az egyesületnek Olcsóbb alma, burgonya... A Marcali Nyugdíjasok Egyesületéből arról tudósítottak bennünket, hogy jelentős segítséget kaptak a közelmúltban a helyi áfész-től. Idézünk a levélből: „Egyesületünk vezetősége szerette volna tagjait valamilyen úton-módon olcsó gyümölcshöz, burgonyához, zöldséghez juttatni, így akartuk biztosítani nyugdíjas tagjainknak a téli szükségletek kielégítésére való készlet beszerzését. Vezetőségi tagjaink közül néhányan felkeresték a helyi fogyasztási szövetkezet elnökét, és tolmácsolták kérésünket. Papp Sándor elnök úr megértette nyugdíjasaink helyzetét, s intézkedése nyomán a szövetkezetnél megszervezték, hogy egyesületünk tagjai két napon keresztül olcsóbban szerezhessék be a szükséges burgonyájukat, zöldségüket, almájukat. Ez alatt a két nap alatt mintegy egyva- gonnyi fontos élelmiszerhez jutottak nyugdíjasaink ily módon, számottevő kedvezménnyel. Köszönjük a megértést, a gyors és jelentős segítséget!” Hasonló jó kapcsolatok — úgy véljük — máshol is elkelnének a megye településein. A támogatásnak rászorulók tízezrei látnák hasznát a hamarosan beköszöntő tél előtt... A rokkant- nyugdíjaztatásról Míg 1980-ban 65 113-an kérték kivizsgálásukat rokkantnyugdíjaztatás érdekében, ez a szám 1985-ben 71 335-re emelkedett és tavaly már 122 304 volt az új jelentkezők száma. Dr. Bálint György, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézetének főigazgató-főorvos helyettese szerint ennek részben a lakosság egészségi állapotának romlása, másrészt a szociális körülmények megváltozása az oka. 1990-ben a rokkantnyugdíjra jogosultnak nyilvánítottak közül a legtöbbnek betegség (32 százaléknak keringési, 18 százaléknak elme-, 12 százaléknak mozgásszervi zavarok, 8 százaléknak daganat) miatt állapították meg a jogosultságát. A baleset miatt leszázalékoltak mindössze 3,6 százalékban voltak, ami azt bizonyítja, hogy nem a közvetlen munkakörülmények, inkább az általános egészségromlás idézi elő a rokkantnyugdíjasok számának növekedését. Az is igaz azonban, hogy a romló szociális körülmények közvetve kihatnak az egészségi állapotra, és sok munka nélkül maradt személy kéri leszáza- lékoltatását, aki, ha állását nem vesztette volna el, nem folyamodna nyugdíjért. A rokkantság fokának megállapítása, a jogosultság kimondása az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézete orvosi bizottságainak feladata. A szociális körülményekkel való szoros összefüggést bizonyítja az a tény is, hogy a jelentkezések száma az ország azon területein (Borsodban, Bácsban, Békésben és a Nyírségben) a legnagyobb, ahol a munkanélküliség a legtöbb problémát okozza. Az orvosszakértők feladatát nagyon megnehezíti az a törvény, amely kimondja, hogy mindenkinek állampolgári joga az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézete orvosi bizottságának kivizsgálását kérni rokkantnyugdíjaztatás vagy szociális járulékra való jogosultság szempontjából. (A szociális segélyt az önkormányzat folyósítja, orvosi vizsgálatokat is az orvosi bizottságok végzik, ami az új törvény beiktatásáig így lesz.) A jelentkezők egy része a törvény jogán, anélkül, hogy előzetesen más orvossal konzultálna, kérheti kivizsgálását. Nem csoda tehát, hogy a jelentkezőknek mindössze a fele bizonyul ténylegesen rokkantnak. A rokkantnyugdíjaztatások száma a fokozódó munkanélküliség, a szociális rehabilitáció hiányosságai, a szociális védőháló elégtelensége miatt is jelentősen növekszik. Az átképzési nehézségek, az érintett iparágak elbocsátott dolgozóinak nem megfelelő szakképzettsége arra ösztönzi a munkanélkülieket, hogy megpróbáljanak rokkantsági nyugdíjért folyamodni. Tragikus tény, hogy a munka nélkül maradt dolgozó egyik lehetősége esetleges rokantságában rejlik. Ha „túl” egészséges, nem lesz képes rá, hogy eltartsa a családját. Havas Klára Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Hadirokkantak, hadiözvegyek szövetsége Közgyűlésen választotta újjá vezetőségét a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége. A gyűlés több mint 250 résztvevője — egyebek mellett — megvitatta a hadigondozottak helyzetét. Új belépőket ezen a címen fogadnak: Budapest, Pf.53. Somogyiak szövetsége Több olvasónk kérésére közöljük a közelmúltban megalakult Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége címét: Kaposvár, Fő u. 37-39. (Azonos a Nyugdíjasok Kaposvári Szervezetének címével.) 7400. Pf.: 39. A szövetség telefonon a megyei önkormányzat számán hívható: 15-122, 119-es mellék. Leszakadtak a nyugdíjak A harmadik negyedév végére a fogyasztói árszínvonal a múlt év azonos időszakához képest 35,6 százalékkal emelkedett. 25 százalékkal nőtt a forgalomban levő pénz mennyisége — kár, hogy a nyugdíjasok ezt kevésbé, a fogyasztói árszínvonal emelkedését viszont annál inkább érzékelték...
