Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-04 / 258. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — PÉNZVILÁGA 1991. november 4., hétfő Kis lépésekkel, következetesen Üzletrész hatezer barcsi áfész-tagnak Manapság nem sok gazdálkodó tekint megnyugvással az év végi mérleg elé. A barcsi áfésznál már az év derekán látni lehetett: nagy baj nem történhet! Elbizakodottságra ez persze nem adott okot, inkább megerősítette a szándékot: szövetkezetpolitikában, üzletpolitikában következetesen kell járni a megkezdett úton. Az első félévi mérleg szerinti eredmény nem érte el ugyan az előző év hasonló időszakának szintjét, de valamivel több mint tízmillió forint lett. — Ilyen „forduló-napon” óhatatlanul számba veszi helyzetét a gazdálkodó — mondja Takács László, a szövetkezet elnöke. — Márciusban 15 százalékos bérrendezést valósítottunk meg; az eredmény láttán az első döntések egyike volt, hogy a dolgozóink helyzetén javítsunk. A kereskedelemben viszonylag alacsony a bérszint, így szeptember elsejétől újabb 15 százalékos bérfejlesztést hajtunk végre. Aki Barcson és a környékén jár, láthatja: az elmúlt években miként újultak meg, váltak kultúrált falusi boltokká a régi áfész-üzletek. Ám egy boltnak az igazi tartalmát a benne dolgozó ember adhatja meg. Felújítások, új beruházások Takács László mondja: — Ebben az évben különösen nagy fába vágtuk a fejszénket: Csokonyavisontán 18 millió forintos beruházással boltot és vendéglátóhelyet létesítettünk. A kulcsot az első vevőnek július harmincadikén adtuk át, és ezzel teljesült az ottani tagságunknak két éve tett ígéret. Emellett továbi nyolcmillió forintos beruházással léptünk be Barcson a postaházzal egy épületben megvalósuló bevásárlóközpontba, ahol műszaki üzletünk lesz. A szövetkezet egyaránt szívügyének tekinti a város és a környező kis települések ellátásának fejlesztését: felújítások, tatarozások, kisebb korszerűsítések sorát valósították meg a környéken — ide tartozik többek között a darányi élelmiszerbolt, a drávagárdo- nyi bolt, a bélavári italbolt —; összesen kilenc üzlet újult meg a környéken. Ötletekkel olcsóbban — Van-e valami gazdasági titka annak, hogy épül-szépül a hálózat, és nemcsak talpon marad, hanem eredménnyel működik a szövetkezet? — Manapság csodákat nem lehet művelni a kereskedelemben. Összehangolt és többirányú kis lépések sorozatával lehet csak boldogulni. Például igyekezünk szélesíteni a nagykereskedelmi tevékenységet. Ma már vagy Fotó: Gyertyás László százhúsz terméket közvetlenül a gyárakból hozunk. Ennek is köszönhető, hogy a második félévtől néhány terméknél már az árat is tudjuk csökkenteni. Régebben a magunkfajta kisebb vevőket nem fogadták a gyárak; a változás úgy is érzékelhető, hogy most már ők is megbcsülik a „kisebb” szállítókat. Nekünk viszont ez nemcsak gazdaságilag, hanem olyan szempontból is jó, hogy egyszerűbben tudunk minden településen egyforma választékot biztosítani. — A gazdálkodás mellett napjainkban a szövetkezeti tulajdon rendezése jelenti a legfőbb témát. — Hatezer tagunkkal a korábbi szövetkezeti törvény alapján megegyeztünk a vagyon felének nevesítésében. Ennek végrehajtását éppen most kezdjük meg; személyre szólóan rövidesen mindenki megkapja az üzletrészéről szóló értékjegyet. Részjegyek alapján — Milyen elvek alapján osztották így fel a vagyon felét? — Az ötszázforintos részjegy után mindenki egyformán háromezer forintos üzletrészt kap. Aki ma is nálunk dolgozik vagy innen ment nyugdíjba, azt ennek a kétszerese illeti meg. Visszamenőleg tízévenként ugyancsak ezer forint jár minden tagnak, illetve ennek a kétszerese a dolgozónak. Ezen túl lehetőséget teremtettünk arra, hogy aki ez év március és június 30-a között az ötszázforintos részjegyét kétezerre emelte, annak az üzletrésze további nyolcezer forinttal emelkedik. Hogy a most születő törvény a továbbiakról mit határoz, majd meglátjuk. Az biztos, hogy rövidesen minden szövetkezeti tagunk és dolgozónk megkapja személyre szóló értékpapírját, és természetesen ennek arányában részesül majd az osztalékból is. A szövetkezetnél úgy számolják, hogy az év végére elérik a húsz-huszonöt millió forintos nyereséget. Keresik a további ésszerűsítés lehetőségeit, és természetesen már a jövő évi tervek kimunkálásán dolgoznak. Tényleg boldogít? A pénz többféleképpen jelenik meg a gondolkodásunkban. Egyrészt mint elvont közgazdasági jelenség: értékmérőként, forgalmi és fizetési eszközként, a kincsképzés eszközeként, világpénzként, és még sorolhatnánk. Ugyanakkor sokak szemében a pénz valamiféle misztikus, titokzatos, az ember fölött álló hatalom. Ahogyan Mefisztó énekeli Gounod Faustjában: ... Áll a bál a pénz körül, járja koldus és király; ... minden őelőtte hódol, mindenki hitvány pénzt imád.” Ritkán gondolunk arra, hogy a pénzhez fűződő viszonyunkban — csakúgy, mint az élet más dolgaiban — lélektani tényezők is közrejátszanak. Nem látszik haszontalannak ebből a szempontból is körüljárni a pénzzel kapcsolatos szokásainkat, magatartásformáinkat, cselekedeteinket. A pénz könnyebbé, kellemesebbé teheti életünket, de boldogságot nem ad. Nemcsak azért, mert nem lehet mindent megvenni pénzért, hanem az emberi természet egyik lényeges sajátossága miatt sem. Természetünk ugyanis megkívánja, hogy bizonyos feszültség legyen a vágy és annak teljesülése között. Az is rossz, ha kívánságunk epesztő sóvárgás, ha valamiért reménytelenül küzdünk, de az is, ha minden vágyunk küzdelem nélkül teljesül. Nincs ugyanis szemünkben igazi értéke annak, ami korlátlanul rendelkezésünkre áll. Tudunk nagyon híres és gazdag emberekről, akik boldogtalanok voltak. Pár éve halt meg fiatalon Tina Onassis, a multimilliomos görög hajómágnás leánya. A hatalmas vagyon örökösnője boldogtalanul és céltalanul ténfergett az életben, nem tudott mit kezdeni azzal a roppant vagyonnal, amit apja halmozott fel. Ő nem tett érte semmit, ezért nem is értékelte. Időnként vásárlási tébolyba esett, kocsiderékszám vette a ruhákat, amiket fel sem vett, lompos göncökben járt. Máskor mohón habzsolta az életet, agyon- ette-itta magát. Egyszóval szerencsétlenül élte meg hatalmas gazdagságát. A helyes egyensúly: ha van remény céljaink teljesülésére, de nem kapjuk ingyen. Hiszen mindennek éppen azért van értéke, mert szükségletet elégít ki, és annál nagyobb az értéke, minél nagyobb szükség van rá. Voltaképpen az érték meghatározója az egyén számára az előbb említett feszültség. A pénz értékelése attól is függ, hogy mekkora fáradsággal kerestük meg. Aki könnyen keresi vagy éppen más kereste meg számára, az könnyen is adja ki. Ezért a gyermeket nemcsak arra kell megtanítani, hogy becsülje a szülei által megkeresett pénzt. Jó volna alkalmat találnunk neki valamilyen módon a pénzkeresetre is! így tanulja meg a pénz értékét azzal a fáradsággal mérni, amellyel azt megkereste. Takács Ilona dr. Vörös Márta Tért hódít a külföldi tőke Bankvilág Magyarországon A magyar pénzpiacon jelenleg 13, részben vagy teljes egészében külföldi érdekeltségű bank működik. A hazai pénzintézetek alaptőkéjében a külföldi tulajdonosok érdekeltsége mintegy 12 százaléknyi. Másként kifejezve ez azt jelenti: a külföldi pénzintézetek Magyarország 2 milliárd dolláros tőkeimportjából tetemes hányadot vállalnak magukra. Mint dr. Rusznák Tamástól, az Állami Bank- felügyelet helyettes vezetőjétől megtudtuk, a magyar fél abban érdekelt, hogy a külföldi befektetők segítsenek korszerűsíteni a hazai bankok technikai hátterét és részt vállaljanak a szakemberek képzéséből is. A magyar gazdaság pénzügyi gondjainak egy részét joggal írják a bankok nehézkes munkastílusának számlájára, hiszen egy-egy átutalás ma még hetekig vándorol a gyakran egymástól mindössze két sarokra levő pénzintézetek között. Ezt az ütemet nem minden vállalkozás tudja átvészelni; nem mindenkinek a számláján van annyi pénz, hogy finanszírozni tudja a csigalassúságé bankoktól késve befutó bevételeket. A külfölddel való együttműködésnek is gátja ez, joggal számíthatunk tehát arra, hogy a befektetők segítsenek az elektronikus úton történő átutalások mielőbbi bevezetésében, a vidéki fiókhálózatok kiépítésében. A külföldi tőke megjelenése a bankszférában egészséges hatással van a befektetési kedv általános élénkülésére is. A magyar gazdaság iránt érdeklődő külföldi vállalkozóknak bizalmat adhat, ha pénzügyeiket valamelyik ismert külföldi bank magyarországi leányvállalatára bízhatják, ha netán saját hazai bankjukkal kerülnek itt is kapcsolatba. A további külföldi bankalapítások engedélyezésekor az Állami Bankfelügyelet elsősorban a biztonságos működési feltételek meglétéből indul ki és ugyanazokat a normatív előírásokat érvényesíti, mint a magyar tulajdonban levő pénzintézeteknél. (Bíró) 500 milliárdra becsülik a magyar magántőkét Egyre gyakrabban hallunk olyan nagy értékű üzletekről, amelyeket magyar magántőkések, illetve magántulajdonosok társaságai kötnek. Többmilliárdos vagyonok halmozódtak fel magánkézben, komoly ipari üzemek vannak magántulajdonban. A legismertebbek: Petrenkó János, a Peko Művek vagy Pintér József, a Pintér Művek tulajdonosa már nem egyszerűen csak egy-egy gyárat, hanem valójában szerteágazó, csoportos vállalkozásokat irányít. Nemrég röppent fel a hír, hogy magántulajdonosok csaknem 600 millió forintért megvásárolták az Ybl Bank részvényeinek többségét, és egy — szintén magyar — magántulajdonosi társaság vételi szándékot jelentett be az egyik legnagyobb magyar vállalatra, a Videotonra. Még mindig kell az illegalitás? Az, hogy végül is mekkora a magántőke a gazdaságban, szinte megállapíthatatlan. Ez elsősorban a történeti örökség következménye. A pártállam utolsó évtizedeiben már jó lehetőségek nyíltak a magánvállalkozásokra, ugyanakkor mindig is bizonyos bizalmatlanság övezte az ilyen kezdeményezéseket. Arról nem is szólva, hogy az adózási és egyéb szabályok erősen visszafogták a magánvállalkozásokat. Pontosabban: arra ösztönözték, hogy rejtett formákban, a „fekete” gazdaságban fejlődjön. Ezt az örökséget még ma is követi a magánszektor. A Privatizációs Kutatóintézet Lábadozásunk évei című kiadványa kísérletet tett a magánszféra teljesítményének megállapítására, és igen érdekes eredményekre jutott. A becslések is arra mutattak: a magánszektor már most másfélszer akkora eredményt mutat fel, mint az állami, amelynek mintegy 2000 vállalata évi 100 milliárd forint adózott eredményt ért el. A 12 ezer magáncég, illetve vállalkozó adózott, illetve az adózást kikerülő eredménye eléri a 150 milliárd forintot. A legfőbb ágazatok, ahol a rejtett jövedelmek kialakulnak: az idegen- forgalom, a magán-építőipar, a vendéglátóipar és a kereskedelem. A szakértők szerint az itt keletkező nem hivatalos devizabevétel eléri a hivatalos idegenforgalmi bevételek két-háromszorosát. Ez mintegy 2 milliárd dollár évente. Ezek alapján a magánszektor haszonhányada meghaladja a bankbetétek kamatait — logikus, hiszen egyébként a bankban tartanák a pénzüket —, s ez csaknem 50 milliárd forint évi nyereséget jelent. Ha bekerül a körforgásba A tapasztalatok szerint a magán-építőiparban, a könnyűipari bedolgozók körében, a vendéglátóiparban és a kereskedelemben egy bejelentett dolgozóra 4-10 be nem jelentett dolgozó jut. Abból kiindulva, hogy a be nem jelentett dolgozók által termelt nyereség legalább akkora, mint a bejelentett dolgozókra jutó, föltételezhetjük, hogy a magánvállalkozások adózott nyereségének négy-tízszerese is lehet a valós nyereség. Ez az adózott nyereséggel együtt majd 70 milliárd forint. Ha figyelembe vesszük a 4-5 milliárd dollárra becsült lakossági devizabetéteket, amelyekből mintegy 1,3 milliárd található jelenleg a magyar bankokban, s harmadik tényezőként még 30-35 milliárd forintnyi adómentes profittal is számolhatunk. Ezek a tételek összesítve adják ki a magánszektor évi 150 milliárdos nyereségét. Ebből következtethetünk a magyar magántőke nagyságára is. Ahhoz, hogy évi 150 milliárd forint kamat keletkezzen a bankban, mint ahogy ezt már megemlítettük, legalább 500 milliárd forintos betétre van szükség. Tehát a termelői és szolgáltatási szférában működő magyar magántőke értéke megközelíti az 500 milliárd forintot. A látható gazdaságba... Ez a magántőkére vonatkozó becslés többirányú következtetésekre ad lehetőséget a következő években. Egyrészt a magyar magántőke valószínűleg sokkal nagyobb részt vállal majd az állami vagyon privatizációjából, mint azt az előzetes becslések jelezték. Másrészt a piacgazdaságnak megfelelő társadalmi struktúra is valószínűleg gyorsabb ütemben alakul majd ki. A jogrendszer változásával, a privavti- zációban való részvétellel párhuzamosan valószínűleg felgyorsul az a folyamat, hogy az eddig rejtett vagyonok és jövedelmek jelentős része átáramlik a látható gazdaságba. Ez némileg ellensúlyozhatja a költségvetés adóbevételeinek drasztikus csökkenését, amelyet az állami vállalatok teljesítményének jelentős csökkenése okoz. Ugyanakkor hozzájárulhat az életszínvonalat befolyásoló negatív hatások csökkentéséhez, és idővel akár az életkörülmények javulásához is. P. P.
