Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-25 / 276. szám
1991. november 25., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 B arátok körében Egykori „ellenfélként” léptem a Munkácsy gimnázium aulájába, ahol ezévi ünnepi estjét tartotta a Munkácsy Baráti kör. És így, hajdani „ellenfél-diákként’’ fogott el a jó érzés: a „nagy rivális” pártolóinak, tanároknak és diákoknak egyaránt szívügye az Alma Mater. Mint emlék, és mint a jelen — őrzik és érzik a hely szellemét. Bizonyította mindezen állításokat a megjelent szépszámú tagság,- az egyéves Munkácsy Baráti Kör tagsága. Hozzájuk szólt Somoskövi Gábor, a vezetőség nevében elhangzott összegzése a eltelt egy esztendő eredményeiről és hiányosságairól. így vált mindenki számára ismertté, hogy a tavaly november 26-i alakuló közgyűlés óta először is megszületett a Baráti Kör alapszabálya, papírra vettetett az alapító okirat. Lényeges, hogy bejegyeztetett a Munkácsy gimnáziumért alapítvány, amely várja a segítőkészség megnyilvánulásait. Somoskövi Gábor bejelentette, hogy ezentúl negyedévenkénti rendszerességgel tartanak Munkácsy-klubokat. Kitért kevésbé ünnepélyes gondolatokra is, miszerint elmaradások vannak a tagdíjfizetésben. Az apró eredmények közé tartozik, hogy hamarosan pályázatot írnak ki a hagyományok megőrzése céljából, hogy megalakult és edz a Munkácsy öregfiúk kosárlabda-csapat, és megszületett a baráti kör emblémája. A rövid számvetést diaképes útibeszámoló követte, Szörényi Jánosné tanárnő mesélt lelkesen az iskola énekkarának finnországi útjain szerzett élményekről és tapasztalatokról. A csodálatos felvételeken megelevenedett világ a tanárnő narrációjával nagy tetszést aratott a „közönség” körében. Ezt követte a mindez ideáig a „partvonalon kívül melegítő” svédasztal megközelítése: e szünetet használták ki a Kapos Televízió munkatársai a következő program technikai szükségleteinek megteremtésére. A gimnázium egykori diákja, Forró Tamás tévé- és rádióriporter válaszolt Varga István és Nagy Gábor kérdéseire a bevilágított térben. Közvetlen és őszinte véleményét nagy érdeklődés és síri csend vagy éppen harsány hahotázás övezte, amelyet az ezt követő kötetlen — baráti körben — tartott beszélgetések váltottak fel. Nos, kedves „riválisok”, minden jót, és főként mihamarabbi találkozásokat kíván Önöknek: egy hajdani Táncsicsos. B. T. Alapítványtár A kutatást, a fejlesztést és a felsőoktatást támogató alapítványokat magában foglaló Alapítványtárat adott közre az MTA Kutatás- és Szervezetelemző Intézete. Az intézetben működő alapítványi kutatócsoport négy éve foglalkozik a jelentős hazai és külföldi alapítványokkal és azok kutatásértékelési módszereivel. A múlt évben létrehozta a kutatást és fejlesztést, valamint a felsőoktatást támogató alapítványok számítógépes nyilvántartási rendszerét, amely jelenleg 347 alapítvány adatait tartalmazza. KÓRUSTALÁLKOZÓ HOMOKSZENTGYÖRGYÖN Dallal a szürkeség ellen A somogyi kórusmozgalom dacol a kultúrát végigseprő viharokkal. Ugyan valamelyest csökkent az együttesek száma — állapította meg Nyakas József, a Somogy Megyei Művelődési Központ zenei szakreferense azon a kórustalálkozón, amelyet első alkalommal rendeztek Ho- mokszentgyörgyön. A hagyományos tél eleji kórustalálkozók színhelye eddig Lábod volt,- de a község vendégszeretetét élvező kórusok nem csalódtak Homokszent- györgyben sem. A helyi kórus és az önkormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy valamennyi együttes, és annak minden tagja jól érezze magát a szombat esti találkozón, amelyet Kulcsár Szilveszter a vendéglátó település polgármestere nyitott meg. — A zene, a kórusmozgalom ereje abban nyilvánul meg, hogy hatni képes a szürkeség ellen — ezt nyilatkozta Nyakas József, nyugalmazott főiskola tanár. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogyan, miként élnek azok a somogyi kórusok, amelyek elfogadták a homokszentörgyiek meghívását. Peperö Gyula, a csurgói Cantenus női kar vezetője: — Kórusunk egyesületként folytatja a munkáját, a jövő héten jegyzik be a cégbíróságon. A városban támogatókra találtunk, az üzemek, a vállalatok, a kft-k önzetlenül segítenek. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázatán 54 ezer forintot „nyertünk". Karácsony előestéjén Csurgón vendégszerepei meghívásunkra a mohácsi Bartók Béla vegyeskar, a Somogy Megyei Pedagógus Női Kar. Tavasz- szal Olaszországba utazik a harminc tagú női kar. A kadarkúti, többnyire fiatalokból álló kórusnak egy éve a tagja a nyugdíjas éveit megkezdett Kiss Lászlóné. — Egyedül élek. Az együttesben találom meg minden örömömet. Öt kórus működik a Ri- nya-parti városunkban, Nagyatádon. A vegyeskart Paukner Zoltán vezeti. Ó így beszélt: — A művelődési központ, a város önkormányzata fontos feladatának tartja a kultúra támogatását. A város kórusai éppen ezért jelentős anyagi támogatást élveznek. A házigazda kórus vezetője, Halász Géza sem panaszkodott. A (Fotó: Kovács Tibor) hét éve működő kórus ugyan jelentősen átalakult összetételét illetően, ám még mindig sokan vannak, akik szívesen állnak azok helyébe, akik esetleg megfáradtak. Az év elején ugyan kritikusnak tűnt a kórus helyzete — mesélte Halász Géza —, de tavaszra eltűntek a sötét felhők a vegyeskar feje fölül. — A feltételek talán még jobbak mint eddig voltak. Amíg az iskola patronálta a kórust, szerényebb lehetőségekkel is meg kellett elégednünk. Most az egész falu mellénk állt. A somogyi kórustalálkozó eddigi színhelyéről, Látrányból is megérkeztek a homokszentgyörgyi dalos ünnepre az együttes tagjai, Cs. Bíró János vezetésével. A huszonnégy tagú kórus élvezi a helyi önkormányzat bizalmát és támogatását: a heti egyszeri próba és az alkalmi szereplések összekovácsolták az együttes tagjait. Mit is mondott Nyakas tanár úr? A kórusok így küzdenek a szürkeség ellen. Ennek lehettünk tanúi szombaton este Homokszent- györgyön. Horányi Barna MUNKÁCSY ÜNNEPI EST KERÁMIÁK A ZÁKÁNYI HÁZBÓL A derű forrása BARACKVIRÁG ÉS ŐSZI KIKERICS VIZSGALEVÉL A POLGÁRMESTERNEK Szép beszédű Andrea bronzplakettje A közeli Meller-kastélyban még megtekinthető Székely- keresztúr múzeumának anyaga, a csurgói művelődési központ azonban Somogyi Zsuzsa kerámikus, fazekas december 3-ig nyitva tartó kiállítására csalogatja az érdeklődő közönséget. A mesterséget kitanulva a kaposvári Háziipari Szövetkezetben kezdett dolgozni. Addigra a hagyományos fazekasság már rég elvesztette egykori szerepét: a korábban főleg a paraszti háztartásokban használt tárgyakat kiszorították az iparszerűen gyártott praktikus, főleg fémből készült tömegáruk. Keze alatt az agyagból mégis használati tárgyak készülnek. Az embert évezredek óta kísérő kerámiaművészet modern vonulatát követi: inkább a formák vonzzák, a díszítésről csaknem teljesen lemondott. A hely, ahol ma él, Zákány, pár száz méterre a gyéké- nyesi vasútállomástól. A vidéknek nincsenek fazekashagyományai, messze tájakról — Zalából és Baranyából — hordták áruikat a vándorfazekasok. A helyi hagyomány hiánya nemcsak hátrány, a forma keresése jelenti az iparművész számára az önmegvalósítás lehetőségét. A kiállítás minden darabjának van funkciója. A vidéki élet ízlésformálásának hitvallásigényű befolyásolása nagyra értékelhető az utóbbi évtizedek elburjánzó vásári-búcsúi giccstengere kísérteiének ellenében. Az átalakuló étkezési szokások, a külsejükben is már európai színvonalú lakások harmóniáját szolgálják e praktikus, művészi igénnyel megformázott tárgyak: a reggeliző-, a hidegtál-, a kávéskészletek, a fűszertartó-soro- zatok. A formákhoz illő színek jelentik az utóbbi hónapok legfeltűnőbb útkeresését. Az egyik kávéskészlet-sorozatát továbbra is csak barnában tudja elképzelni. A látogatók és a vásárlók is megszerették a zöld, a barackvirág, az őszi kikerics utánozhatatlan harmonikus színeit. Lehetőségei az innen nem is olyan távoli olaszországi zománcbeszerzéssel ugrásszerűen megjavultak. Tizennégy éves koráig a Bolhás melletti Szentlászlón élt. A várost, a bezártságot nem tudta megszokni. A gyé- kényesi bányató, a Kotró hozta új lakóhelyére. Amikor új lakása készült, akkor álmodta meg a kiállításon is látható falitányér-sorozatát. Az elsőn még csak a bimbó, a másodikon a kinyíló, a harmadikon a teljes szépségében kitárulkozó virág kel életre. így kapták meg díszítő szerepüket a fali gyertyatartók és a kiegészítő tárgyak. Ha egy szép reggelizőkészlettel tálalnak fel, formailag hozzáillő tárgy- gyal teljesebb a kollekció. A kiállítás megnyitóján a zeneiskola tanárainak föllépése után Bihariné Asbóth Emőke, a művelődési központ igazgatónője régi ismerősként, barátként, sőt munkatársként üdvözölte a művésznőt. Somogyi Zsuzsa első kiállítását is e teremben rendezték meg. Akkor mestere, Tamás László, a népművészet mestere nyitotta meg a tárlatot. Csurgón és környékén egyedül műveli művészi szinten e szép mesterséget. A kerámiaszakkörnek sokszor még az éjszakai órákban is segített. A zákányi házba sokan betérnek, még távolabbi vidékekről is. Az otthon melege, a látogatók és vásárlók megelégedettsége, a családi harmónia, hároméves kislányuk, Virág világára csodálkozása a fiatalasszony derűjének szép pályát ígérő forrása. Horváth József Kazinczy Ferenc, a magyar nyelvújítási harc legjelentékenyebb alakja és vezetője tiszteletére szervezett nyelvi vetélkedő sátoraljaújhelyi országos döntőjén első helyezést ért el a csökölyi Bognár Andrea, a Nagyatádi Szakmunkásképző és Kereskedelmi Szakközépiskola harmadik évfolyamos szakmunkástanulója. A középtermetű, barna hajú, és csillogó szemű, jó kedélyű, talpraesett leány kiváló társalgó. — Csökölyi vagyok, ott végeztem el az általános iskolát. Nagyon korán megtanultam folyamatosan olvasni, s mivel odafigyeltem, mindig értettem azt, amit olvasok. Otthon a szüleimtől is ezt láttam, vannak saját könyveink, rendszeresen jár napilap, hetilap a családba. Csökölyben a felső tagozatban Luther Mária volt a magyartanárom, ő még jobban megkedveltette velem a magyar nyelvet és irodalmat, tanított a szép magyar beszédre. Több osztály- és iskolai vetélkedőn értem el első helyezést. A legtöbb esetben én írtam a ballagási és egyéb iskolai ünepségek beszédeit, sőt alkalmanként előadtam. Andrea három évvel ezelőtt került be az atádi szakmunkásképző kereskedelmi tagozatára. Az első évfolyamtól kezdve Pauska Mária volt se magyartanára, felfigyelt a szépen, tisztán, érthetően és helyesen beszélő kislányra. Egyszer egy szöveget különböző hangnemben, szituációban kellett előadnia. Kiválóan sikerült, s így került a megyei vetélkedőre, onnan pedig az országos versenyre. — Szinte minden szabad időmet ez kötötte le. Szívesen tettem, mert a három legkedvesebb szórakozásom egyike az olvasás, a másik a zene, a harmadik a tánc. Az országos döntőre tanárnőm is elkísért. Az írásbeli feladatra négy órát kaptunk, én azonban előbb befejeztem. Tizenöt feladatot kellett megoldanunk. Köztük volt egy olyan is, hogy írjak levelet a város polgármesterének, s indokoljam meg egy városszépítő egyesület megalakítását. A szóbeli versenyen 3 percben kellett kifejtenem, mit tennék, ha én a mai világban felnőtt lennék. — Hát mit tenne? — Ugyanúgy nevelném a gyermekeimet, mint ahogy minket a szüléink; aztán aktív közéletet élnék és minden erőmmel azon lennék, hogy képességeimhez mérten hazám hasznos állampolgára legyek. Amikor az első mondatok után a neves zsűritagok arcát fürkésztem, láttam, hogy mosolygó szemmel adnak további bátorítást. Arra ekkor azonban még nem gondoltam, hogy én nyerem meg a versenyt az 53 induló közül. Az egyéni teljesítményt a színházi záróünnepségen értékelték. A győzteseket a színpadra invitálták, ott voltam köztük én is. Dr. Deme Lászlótól — a rádióból jól ismert nyelvművelőtől —, a zsűri elnökétől vehettem át az oklevelet, a bronz emlékplakettet és a vele járó pénzjutalmat. Ta-' nárnőmre néztem, aki köny- nyes, de mosolygós szemmel, büszkén nézett felém. Nekem is könnybe lábadt a szemem... Andrea ebben a tanévben befejezi a szakmunkásképzőt. — Szeretnék továbbtanulni, leérettségizni. Nincsenek színészi ambícióim, nagyra vágyó terveim, maradok az, ami eddig voltam. Ha anyagi helyzetem lehetővé tenné, legszívesebben egy kis divatáruüzletet nyitnék, ahol a magam lábán állva, saját belátásom szerint cselekedhetnék. Reméljük hogy sikerül. Dorcsi Sándor
