Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23 / 275. szám

1991. november 23., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 „Rám össze-vissza ugattak sokan, sok mindent" Őszen-bőszen — a kör közepén Koncert utáni kérdés-felelet P. A.-val Pataky Attila őszül. És nehezen viseli, ha a min­denkori Edda gyorsan vál­tozó tagsága eltávolodik az „Edda-fíling”-től. Egyébként meg nagyon barátságosan fogadja néhol megélezett kíváncsiságomat. Bemutatni aligha szüksé­ges; a másfél évtizedes ze­nészmúlt állomásainak ilyen-olyan megnyilvánulásait bizonyára nem kevesen isme­rik. Utóbb Somogy megye- székhelyén, a Latinka Sándor Művelődési Központ színpa­dán „rótta köreit”. Rövid tuso­lását követte beszélgetésünk. — Nagyot tévedek, ha úgy látom, hogy a koncert, az élő­zene, a közönség az életed? — Tényleg az életem. De eleve azt hiszem, hogy ez az Edda élete is. Én mindig olyan emberekkel zenéltem, és csak addig, amíg így érezték. Ha másként kezdtek érezni, akkor már nem dolgoztunk tovább együtt. Úgy érzem az Eddá­nak mindig az ereje volt a live, az élőkoncert. Ez az erőnk, ebből táplálkozunk. A rockze­nélés egy életforma — becsü­löm más munkáját, de — mi nem tesszük le négykor a me­lót, most is itt vagyunk, haza­felé majd jár az agyunk: mi volt, hogy volt, mi lesz holnap, holnapután, december, PE- CSA, január, lemezfelvétel, hogy csináljuk, mint csinál­juk... érted? Ez az életem. — Mi az, ami megvisel mindebben? — Engem a kevésbé rossz nem nagyon visel meg. Azt is elfogadom, hogy mindenki nem szerethet: mondjuk száz ember közül kilencven szeret, öt azt mondja, hogy „hát igen, azért ez a pali csinál valamit”, öt pedig egész egyszerűen azért utálja a pofámat, mert egyáltalán élek, létezem és vagyok. Ez egy ilyen meccs. A célzott gonoszság az nagyon elfáraszt, attól nagyon össze tudok szakadni. Persze csak pár percre vagy néhány napra, aztán megy minden to­vább. — Jössz-mész a színpa­don, megállás nélkül. Meddig lehet ezt csinálni? — Ezt nem is igazán tőlem kellene megkérdezni, Mick Jagger jobban meg tudná ne­ked mondani... Szerintem amíg belül van tűz az ember­ben. Érted? És azt biztosan meg fogja az ember érezni, és én is meg fogom érezni, ha ez már nem lesz igaz. Itt most nem azt a „nagy” igazat kell belemisztifikálni: ennek egy része becsületes szakmunka. Ezt tudni kell. Na jó, olyan fizi­kai állapotban is kell lenni — rendszeresen gyúrok, futok —, tehát én tudom mi kell ah­hoz, hogy ezeket a másfél-két órákat végigcsinálja az ember. Azt hiszem sokkal fontosabb a „meddigbírásnál", hogy sze­retni kell nagyon. Akkor is, amikor baromi nagy siker van, akkor is, amikor háromnegye­desre sikerül egy buli. Ez egy kemény dolog — rekedtesen, kihangsúlyozva ismétli meg —, néha nagyon kemény. — Szerinted mi a „dolgok lényege”? — Nézd, ma Magyarorszá­gon az emberek egyre meg- keseredettebbek az anyagi gondok miatt, és hát sajnos arra meg nem tanította meg őket ez a negyven év, hogy belül keressék önmagukat. Engem azért nem tud senki, semmilyen formában le­győzni, mert ha holnap reggel azt mondják, hogy vége, akkor is gyönyörű volt. Álomszép volt. Onnan, Miskolcról, az „Alsóutca” négy szám alól, ahonnan én indultam, gyö­nyörű volt, tizenkét lemezfel­vétel, meg minden. Ha még akármeddig csinálhatom, ak­kor még boldogabb vagyok... a hitem bennem él, vallásos vagyok, de nem bigott vallá­sos — nem tudnak legyőzni! Bennem van a hit. — Milyen társas lénynek tartod magad? Könnyű veled dolgozni? — Biztos, hogy az elmúlt évek alatt azért rozsdásodtam én is. Átmentem egy-két olyan dolgon, amitől talán szálká­sabb vagyok, én már észre sem veszem. — A fiatalok? — Van két új srác a zene­karban, akik huszonvalahány évesen abszolút profik. — Nem vagy irigy rájuk? — Nem hiszem, mert amit én megéltem, az az enyém, tudod? Addja isten, hogy százszorta többet megélje­nek, mint én. De amit én már megéltem, az megvolt. Nem? Biztos nekünk is jobb lett volna, ha a körülményeink ilyenek. Kívánom, hogy sike­rüljön nekik. Én soha, senki sikerét nem irigyeltem. Nézd, rám össze-vissza ugattak so­kan, sok mindent, különösen azok, akik soha életükben egy szót nem váltottak velem. Egy biztos, soha nem igyekeztem más által előbbre jutni. — Visszatérve a fiúkra... — ...a fiúk baromi jó muzsi­kusok, nagyon jó emberek és profik. Itt már nincs ilyen gond, hogy piálás, mint régen volt a zenésztagoknál. Az öt óra nem öt után egy perccel van náluk, a próba az szent, a bulit imádják. — Egyébként szigorú em­ber vagy? — Víídiaaa — újra a reked­tes, kemény hang. — De ma­gammal kezdem és ez lénye­ges. Az öt óra az nekem is öt óra. Nincs olyan, hogy én majd megérkezek hatra. Én ott vagyok öt előtt öt perccel, és nézem ki az, aki nincs. De nem ez a lényeg, mert azért ökörködünk és marhulunk eleget. Az abszolút lényeg, hogy rettenetesen kell sze­retni, amit csinálsz, és végte­lenül alázatosnak kell lenni. Minden szál deszkát imádni kell, amire feláll az ember. Balassa Tamás Banda Zoltán rejtvényrovata A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Szolgáltató Kft ajándékával A november 9-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: 1/D Londonbeat, 2/C Chesney Hawkes, 3/B Scorpions, 4/A Timmy T. A helyes megfejtők között Nagy Renáta kaposvári olvasónk­nak kedvezett a szerencse. Gratulálunk, a Kapossystem aján­dékkazettáját hamarosan megkapod. Tini-show A Somogy Megyei Gyer­mekcsapatok Szövetsége de­cember 1-jén délután 3 órakor Tini-showt rendez a kaposvári Sportcsarnokban. A szórakoz­tató műsort Straub Dezső ve­zeti, sztárvendégként Zoltán Erika lép majd színpadra. Je­gyek a Rendezvényirodában (Fő u. 8.) kaphatók. A megvá­sárolt belépők részt vesznek a Csibészke-sorsjegy december 6-i sorsolásán. Rockszínészek Film és zene szorosan ösz- szetartozó fogalmak. A videó­sok és a mozilátogatók már tapasztalhatták: a popsztárok mind gyakrabban tűnnek fel filmszerepben. A videóklip- készítés is egyfajta színé­John Travolta szí képességet követel az énekesektől. Néhányan a rockzenészek közül (David Bowie, Mick Jagger, Sting, Di­ana Ross, Ringó Starr, Mi­chael Jackson) filmszínész­ként is erősbítették a hírnevü­ket és maradandót alkottak. Mai feladványunkhoz előke­restük négy ismert „rockszí­Grace Jones Pierre Cosso nész” fényképét. Megfejtés­ként írjátok meg, hogy milyen filmekben szerepeltek! Megfejtéseket december 3-ig fogadunk el, eredményt pedig 7-én hirdetünk. Tina Turner Wdszlavik Petőfi Velorex Sámán László Kaposváron Gazember-show Távolítások — közelítések A következőkben lehetséges megfo­galmazásait nyújtjuk át egy bizonyos él­ménynek. Aszerint, hogy vajon hányféle­képp lehet hozzá kö­zeledni, illetve távo­lodni. Kaposváron, a Szakszervezetek (La­tinka) Művelődési Há­zában koncertezett a minap a magyar könnyűzenei élet egyik izgalmas szín­foltja, Waszlavik G. P. V. S. László. A jelen­tős hazai művész éj­szakába nyúló műso­rát a fővárosi CMC előzenekar ipari mu­zsikusokból álló gár­dájának bő órás be­mutatkozása előzte meg, melynek zenei anyagához hangula­tos kiegészítésül szolgáltak a deviáns és depressziós életér­zést kifejező videó- képzetek. Ezt követően lépett a világot jelentőkre Waszlavik László zenemű­vész és -szerző. Farönkön bil­legő Yamahájából művészi könnyedséggel röppentek ki a népzenei gyökerű dallamok. Igazán eredeti hangját kelle­mesen ellenpontozta a balján elterülő csivit-vokál. Szövege­iben társadalmi, politikai kér­dések és nézetek, teóriák és tézisek polemizáltak. A mű­vész fityiszt mutatott minden anakronizmusnak és konven­ciónak, és amondó volt, hogy ha Kossuth még egyszer üzen, rögvest fölül a légha- jóre. Mindazonáltal nyit a Mar­son egy aranybánya. * * * Neeeeem kérem! Hát nem! Ez valami iszony... se hangja, se gondolattya. Oda a belé­pőm ára. Itt állok, közvetlen a szín­padnál, és könyökölök. Sap­kám fejembe nyomva, siltje hátrafelé. Nézem ezt a Gaz­embert és teccik, amit csinál. Igazából nem értem miért, de ha olyan nagyon találót hallok, elkezdek integetni. Bőrdzseki van rajtam, valami olyan sze­relés, mint amilyent annak ide­jén Old Shatterhand is hordott. Asszem így írják. Miért kérde­zed, hogy miért sebes az or­rom. Magánügy. Meg külön- benis, itt van ez a Gazember, ezt kell nézni. Hé, Petőfi Velo­rex Sámán Ulmann Mónika László! Azt, hogy Az én apám nem cowboy volt... a nevem nem Rambó, a vérem nem kóla, vagy Gyere te is mű­vésznekI Nnnnna. B. T. (A Waszlavik Gazember Lászlóval készített beszélge­tésünket a következő héten olvashatjátok.) Rovatszerkesztő: Tamási Rita TELEVIDEO! Háromszor ingyen kölcsönözhet filmet a TELEVIDEÓ ka­posvári márkaboltjából (Somssich Pál u. 2.) Horváth Sándor kaposvári olvasónk, mivel a legpontosabb TOP-listát küldte szerkesztőségünkbe. Gratulálunk, levelünkkel megkeresheted a videókölcsön­zőt. Lányoknak tilos a miniszoknya, fiúknak a fülbevaló Két napig sztrájkoltak a diá­kok az olaszországi Pesaro egyik iskolájában, mert túlzó­nak és maradinak tartják az igazgatónő nevelési elveit. A vendéglátó- és szállodaipari középiskola 700 diákja a munkamegtagadás iskolák­ban általában nem alkalma­zott módszeréhez — mint mondták — végső elkesere­désében folyamodott. Hogy mitől juthat „végső elkesere­déshez” egy mai diák? Ter­mészetesen attól, - amitől a tegnapi: a rendtartással gyűlik meg a baja. A pesarői tantestület az új tanévben nem egyebet írt elő, mint azt, hogy a lányok jól fé­sülten kötelesek megjelenni, tilos a miniszoknya és a hosz- szú köröm. A fiúk nem léphetnek be hosszú hajjal, borotválatlanul, és nem viselhetnek fülbevalót. A sztrájkot megelőző és kö­vető tárgyalások eredményte­lenek voltak, bár az igazga­tónő kilátásba helyezte, hogy „esetleg átgondolnak néhány dolgot”, mindazonáltal feltett szándékuk, hogy a rendtartást nem lehet megszegni. „Az is­kola az oktatás mellett neve­lési intézmény is, ezért a diá­koknak nemcsak a tanulás, hanem az illemszabályok be­tartása is kötelessége. Végül is nem kötelező ide járni...”

Next

/
Thumbnails
Contents