Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-20 / 272. szám
5 1991. november 20., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Új kutatási eredmények Orvosok tapasztalatcseréje Kaposváron A Pécsi Akadémiai Bizottság orvosi kutatások szakbizottsága első ízben ülésezett Kaposváron. A vidék szakembereinek kutatómunkájáról és a bizottság működésének lehetőségeiről, jelentőségéről kérdeztük dr. Méhes Károly akadémikust, a pécsi gyermekklinika igazgatóját, a szakbizottság elnökét. — Az orvosi kutatások szakbizottságának — ez egy összehangoló szerv és Pécsett a PAB székházában tartja üléseit — 18 munkabizottsága van. Az érdemi munka is ezekben zajlik. A Somogy megyei orvoskollégák, kutatók és gyógyszerészek nagyon aktív szereplését és részvételét elismerve, kivételesen rendeztük meg itt az ülést. A munkabizottság működésének ugyanis az a célja, hogy összefogja a régió szakembereit, akik külön-külön nem sokra jutnának, de együtt, az egyetemekre telepített nagyobb, jelentősebb műszerek kihasználásával jobb eredményeket érhetnek el. Orvosi szempontból azért jelentős a bizottság működése, mert a ritkábban előforduló betegségekről és a rendelők anyagából összeállított tapasztalatokból kiindulva hamarabb elsajátíthatunk egy új eljárást, diagnosztikai vagy kezelési módszert, s az ebből adódó tapasztalatokat is gyorsabban le tudjuk vonni. Módszertani szempontból ugyancsak hasznos, mert megoldja a magasabb szintű továbbképzést. A vidéki kollégák megismerhetik az adott terület legfrissebb szakirodalmát és kicserélhetik tapasztalataikat. A kaposvári ülésen például a két munkabizottság vezetője a gyógyszerészeti kérdésekről, valamint a gyomor- és bélrendszer betegségeinek gyógyításában elért legújabb eredményeiről számolt be. Az előadásokat követő vita is azt igazolta, hogy a vidéki kórházak, gyógyszertárak és a gyógynövényekkel foglalkozó kereskedelmi szervezetek igénylik ezeket az eszmecseréket; megpróbálják munkájukat összehangolni. — A kutatásokhoz szükséges anyagi feltételeket egyre nehezebb előteremteni. Hogyan tudja a PAB biztosítani a jövőjét? — Az anyagi helyzetünk meglehetősen súlyos és különösen a vidéki kórházakat sújtja a pénzhiány. Mégis az az érzésem, hogy sokan túlbecsülik ennek a jelentőségét. Jobb szervezéssel, emberi összefogással, a résztapasztalatok összegzésével sok mindent meg lehet oldani. Ez a szervezet is ehhez kíván segítséget nyújtani. Várnai Ágnes Tízéves „öreg” Megújul a budapesti Somogyi Baráti Kör Megújulást elhatározó közgyűlést tartott hétfőn Budapesten a Somogyi Baráti Kör. A kétszázötven tagot számláló, somogyi elszármazottakból álló csoport a megjelentek számával bizonyította: meg kíván újulni, élni akar. E szándékukat juttatták kifejezésre meghívott vendégeik, dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke és Szabados Péter, Kaposvár megyei jogú város polgármestere előtt, akiktől tájékozódtak a megye és a város életéről. Két éven át — mondhatjuk — szünetelt a budapesti baráti kör. Bíró Gyula, a vezetőség tagja, a kör titkára magyarázatul s nem mentségként kifejtette: a társadalmi változások nem segítették a közösség építését, mindenki egyéni gondjaival volt elfoglalva. A tízéves kör idős tagjai kifejezésre juttatták azt, amit a somogyi elszármazottak már korábban megfogalmaztak. A szülőföldhöz való ragaszkodás igénye szinte újra fellángolt, legalábbis az elhangzott hozzászólások ezt bizonyították. Szirmai Jenő, a kör elnöke a tőle megszokott „atyai” gondoskodás továbbiétéről tett tanúbizonyságot, amikor a Budapesten élő, Somogyból slszármazottak segítőkészségét ajánlotta a megye, a város igyelmébe. Programadó beszédében kiemelte, hogy a fővárosban a korábbi évek tapasztalatai ilapján újból megteremthetők azok a kulturális fórumok, ahol a Somogybán élő alkotók bemutatkozhatnak. Somogy gazdaságát a külföldi tőke ide irányításával segíthetik azok a szakemberek, akik fontosnak tartják a szülőfölddel való kapcsolat ápolását. A jelenlevők közül szinte mindenkinek volt véleménye a kör jövőjéről. Levélben is sokan jelezték, mi a további szándékuk a Somogyi Baráti Kör tevékenységének megújítását illetően. Ezen az estén lemondott a baráti kör vezetősége . Bíró Gyula bejelentette, 1992 áprilisáig ügyvezető vezetőség működik. A vezetőségi tagokkal elégedettek voltak a jelenlevők, így újakat nem választottak. Szirmai Jenő azt javasolta, hogy újra toborozzanak tagokat Budapesten, főképp a fiatalok körében, hiszen a tagság nagyobb része idős ember. A társasági törvény szellemében átdolgozzák a kör alapszabályát, ezt a tavaszi közgyűlés elé terjesztik. Jövőre ünnepli alapításának kétszázadik évfordulóját a csurgói gimnázium. A Budapesten élő somogyi elszármazottak kirándulást terveznek a megyébe, a programban bizonyára Csurgó meglátogatása is szerepel majd. A budapesti klubélet föllendítésére havi összejöveteleket is terveznek, s a kör tagjai februárban ismét megrendezik a hagyományos Dorottya-bált. Horányi Barna Joe-fejek Karikatúra-portrék tárlata — Halló! Joe vagyok! — szól az imént emelt kagylóba Joe. Joe karikaturista és egy csomó próbálkozás után pár éve ért révbe: amikor Árkusék „puccsoltak”, egy éjszaka alatt dobtak össze egy újságnyi anyagot. Egyébiránt Joe már három évtizede Joe. Kilépve a dzsózásból árulom el Joe (bocs) igazi nevét: Békési József Sándor. (Mennyivel egyszerűbb az, hogy Joe.) Karikatúra-portréinak kiállítását a Somogy Megyei Művelődési Központ földszinti kistermében tekinthetik meg a karikatúra-portrék iránt érdeklődők ( december 7-ig). S most hadd álljon a következő sorokban néhány adalék az alkotó — Joe — kilétéről. Van, aki született karikaturista. És van — fogadjunk, tudják a folytatást —, aki nem. B... J... S... ez utóbbi kaszthoz tartozik. Mint mondja, húsz évvel ezelőtt nemigen próbálkozhatott karikatúrák közlésével, mert egy zárt világgal találta magát szemben. Akkoriban a filmgyárban dolgozott; szobrok készítése tette ki ideje jó részét, majd egy művésztelep volt a következő állomás. Aztán közbejött a gipszérzékenysége, hosszú időn keresztül pesti kirakatok szépültek meg keze alatt, reklámirodát nyitott — majd zárt. Azidőtájt egy szolgáltató (másolás stb.) cégnél tevékenykedett, mikor elövette „botrányos” Pozsgay-portréját — koronával. Innét ívelt a pálya felfelé, állomás egy rajzos levél a 168 órában, és Dluho- polszky László — akkoriban a Szabad Száj szerkesztője — noszogatására irány a karikaturizmus. Árkus Józsefék „puccsa” idején csupán egy éjszakát tett ki, mire a gazdátlan gárda összedobott egy Ludasnyi anyagot. S követte ezt — követi mostanság is — a többi „háromszor veri ezt...” Tudom, az jár az olvasók fejében: Vajh, miért épp Joe? Nos, egyszerű a válasz, de semmi poén nincs benne, így hát maradjon a mi titkunk! Balassa Tamás Az Arizona direktora Miké István a sokoldalúságról, a terveiről, a kifogyhatatlan energia titkáról A „kis Mikó” neve ma már fogalom a szakmában. Ha kell zenél, prózát mond, komédiá- zik, netán átalakul könnyet fakasztó drámai hőssé. Vagy ha a sors úgy hozza — éppen színházigazgatóvá. E sokoldalú művészt néhány hónapja megbízták az Arizona Színház — az egykori Thália — igazgatásával. — Hogy érzi magát a direktori fotelban? — Felemásan — Az arcán átfut az a jólismert mikói mosoly. — Az ember megpróbálja szétválasztani a dolgokat, s eldönteni, hogy most végeredményben micsoda: színész, igazgató, kolléga, felettes, barát vagy ellenség... — Nem bánta meg, hogy belement ebbe a csapdába? — Hát... Még talán nem. Igaz, nagyon sok munka vár rám,- de én világéletemben szerettem dolgozni. A feladat nagyon tetszik nekem. — Számított arra, hogy egyszer színházat fog igazgatni? — Bár már az általános iskolában voltak előzményei az én mostani „igazgatóságomnak”, hiszen színészkedés ürügyén a rendezéstől a dísz- letezésig mindent elvállaltam, valójában mégsem számoltam ezzel. Mindig csak színész akartam lenni. Most is csak'úgy tudom elképzelni az életemet, ha a két foglalkozásomat együtt gyakorolhatom: igazgatok és játszom. — Úgy látszik, az Arizonából zenés színház lesz... — Nem szeretném! Igaz, hogy sok régi zenés produkciót játszunk, de ezek az előadások még az elődöm igazgatósága alatt születtek meg. Emellett azonban egy sor prózai darab is a repertoárunkon van vagy ott lesz hamarosan. Csak meg kell nézni a műsorunkat, igaz, nálunk otthonra találtak a Rock Színház zenés programjai is. Hamarosan bemutatjuk Ibsen A tenger asszonya, Shaw Segítség orvosa, Joyce Számkivetettek című daráját, és egy fijúsági előadásra is készülünk Álom- palinta címmel. Ennek az utóbbinak én magam írom a zenéjét. — Ez egy újabb szerep. Mi más vár még ebben a szezonban az igazgatóra? — A Mindenkit megnyúzunk című darabban prózai szerepem van, a Vigyázat, törékeny című kétszemélyes musical- ban Psota Irénnel együtt lépünk színpadra. — Hogyan bírja energiával? — Már mondtam: ha az ember szereti, amit csinál, akkor futja az energiájából mindenre, amit csak akar. Persze azért nekem is be kell osztanom az erőmet, igyekszem rendesen étkezni, jól kialudni magam. Na ez az, ami soha sem sikerült. Éjjel egykor-ket- tőkor kerülök ágyba és fél hatkor már csörög a vekker. Igaz nem én kelek, csak a feleségemet próbálom ébreszteni, mert ő képtelen magától felkelni. Attól kezdve gyakorlatilag már én sem alszom. Amikor végre sikerül észhez térnem, igyekszem elintézni az otthoni dolgaimat, hogy valami belőlem is jusson a családnak. Ez a másik, ami megint nem sikerül. — Más ember lett igazgatóként? — Ha alapjaiban nem is változtam meg, egy s más dologban azért igen. Régen híres voltam arról, hogy két rendezői instrukció között is nagyszerűen tudtam aludni a színpadon. Erről most le kellett szoknom, egyrészt mert kevesebbet játszom, másrészt mert az ember igyekszik példát mutatni, s ez borzasztóan nehéz. Fegyelmezetlen alak voltam és azt hiszem, az is maradtam. — Milyen viszonyban áll a kollégákkal? — Talán idegesebb vagyok, mint azelőtt. — Miért kellett elvállalnia még a soproni színházat is? — Miért? Mert azt gondoltam, hogy a két színház értelmesen működtethető egy kézben. Szeretem Sopront, barátaim, rokonaim élnek ott. Szívesen ingázom a két város között. Szémann Béla
